Harmatföld

A Téli kastélynak és annak környékének játékterülete.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: Harmatföld

Hozzászólás#51 » 2018.06.10. 09:24

// 56 sikeresség / Tanya az erdő szélén //

Későre jár már az idő, a nap lehunyt, s a hold kúszik fel lassan a távoli hegyek mögül, ahogy a csillagok is előbújnak felhőtakarójuk mögül.
A ház népe már a lefekvéshez készülődik, anya a tűz mellett ténykedik, apa épp fát hasogat a ház mögött, a kicsi a szobában alszik, a nyitott ablak alatt, s mindeközben a közelből egy szempár figyel a bokrok takarása mögül.
Egész nap próbált ellenállni a fájdalomnak ami nyakát égette, ám elkeseredésében hiába kaparta a billogot, az csak még jobban fájt, nem maradt más választása, ha szabadulni akar a kínzó érzéstől, engedelmeskednie kell a parancsnak...
Még egyszer, utoljára körbenéz, biztosan nincs senki aki idő észrevehetné, szíve hevesen dobog ahogy előbújik rejtekéből és lassan osonni kezd a ház felé, mint valami árnyék. Tudja hogy rosszra készül, és csak még jobban megnehezíti a dolgát.
Senki nem vette észre, a kutya se szagolta még ki, aprót fellélegzik ahogy az ablak alá érve bepillant a szobába. Igen, pont ott van, csupán be kell másznia érte.
Óvatosan veti át magát a párkányon, puha talpán szinte hangtalanul ér földet. Még pár lépés és már a kiságy felett is van. És ott a zsákmány. Egy pólyás aki épp békésen alszik.
Habozik. Nem... nem helyes...
A fájdalom ismét a nyakába szúr, akár az éles kés, aprót szisszen, és hirtelen kap az apró test felé.
Sírás....Lépések.
A tolvaj riadtan öleli magához a kisdedet, majd ugrik ki az ablakon, épp mikor a gyanútlan asszony benyit az ajtón, hogy ránézzen gyermekére, ám meghűl benne a vér, arra amit talál. Egy két lábon járó szőrös fenevad tartja őt a karjaiban és épp az erdő felé tart.
- Szörnyeteg! Elviszi a kicsikém! Segítség!- rikácsolja, kétségbeesetten
Az egész szomszédság felriad a hangoskodásra, ám hiába... mire odaérnek a bestia már messze jár az erdő mélyén.

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 275

Re: Harmatföld

Hozzászólás#52 » 2018.06.11. 08:58

//Sárkánykő-A Megváltás Kútja kaland után//

A zimankós, esős időben lovascsapat érkezik vissza Sárkánykő rideg, gyászba borult falai közé. A sötét, prémes köpenyes alakok jobbára zsoldosok, kik számadásuk végén még megmelegszenek a falak alatt, mielőtt útnak indulnak új zsoldjukat keresni a nagyurak szolgálatában. Valamelyiknek mindig kell egy fegyverforgató kar. Most viszont még forró raguleves és zsíros sült reményében forgolódnak az alsóvár udvarán, míg külön csapat válik ki lóháton, hogy a felsővárba lovagoljon.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: Harmatföld

Hozzászólás#53 » 2018.06.13. 12:14

//Sárkánykő vára, a visszavezető úton, s azután egy nappal//

*Csakoly borús Sárkánykőbe való visszatértekor, mint amilyen hangulatban elhagyta a sötét, nyirkos sziklafészket. Tudja jól, hidegen kéne, hogy hagyják a történtek, a némaságba burkolózó nagyasszonyra pillantva mégis fogát csikorgatja bosszúsan. Az önsorsrontást sosem viselte nyugton. Ugyan a veszedelmes ostobaságnak sem barátja, ami öngyilkos tettekbe hajszolja gazdáját, de mégis... aki nem képes az életét kockára tenni azért, amit makacsul akar, talán nem is akarja eléggé. Ennél fogva azt a vezért, ki nem markolja meg akár a legelkeseredettebb időkben is a buzogány nyelét, sosem fogják tisztelni. Arról nem is szólván,hogy ha szoknyát visel kétannyit kell harapnia a veszedelemből, mint legvadabb embere.
Egy asszonynak nem is dolga, hogy vezéri pálcát forgasson, senki sem várja tőlük. Ám ha ennek ellenére mégis elhiszi, hogy helye van a férfiak világában, majd szüntelen afelől búsong, hogy az mégis kiveti magából, oda már valóban elkelne a suhogó férjúri nadrágszíj.
A lehetőséget a kútnál kialkudta a grófnőnek. Az alvó sárkány talán felébredt volna az acél szúrására, de a walletek óidei hősei sem gondoltak ezzel egy pillanatig sem. Ezért mászhatott elő a fészekaljukból ez a fokhagymától és marhafaggyútól bűzlő, szőrös népség. Déliként emberfeletti akaratot kíván a nyomukba lépni, elismeri, de...ehh...Jezabel nem akarja északot eléggé!
Persze, ha ebbéli véleményét megpengetné a másiknak, csak könnypárás lemondást kapna, hisz ő "ezt úgy sem érti", s csak mégjobban elsötétülne az özvegy. Nem mintha az utóbbi időkben nem volna sokkal fakóbb és megviseltebb, mint ennek előtte. Viszonyuk eleddig sem volt könnyed és fesztelen, de ez a nyomorú fehérnép immár olyanná vált, mint a halál árnyéka! Ugyan mit használ vele, ha annak orrára köti, mit is gondol valójában?
Midőn visszatérnek, vacsoráját is a katonák közt költi el, nem a lovagteremben, rangjához illőn. Pár kupa fűszeres, forró bor után mesélni sem rest a fent látottakról, egyedül a sárkányról hallgat, azt tán nem is hinnék el a babonás kutyák. Egy éjszakát marad csupán, mulatsággal telit, s gazdagodik is pár ivócimborával. Másnap, miután valamely várbéli cseléd derékaljáról előkászálódik a felsővárba zörgetni a kialkudott fizetségért, csupán ennyivel búcsúzik az özvegytől:
-Házasodjék meg mihamarább!-*majd bokáját összecsapva távozik Sárkánykőből*

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 275

Re: Harmatföld

Hozzászólás#54 » 2018.06.13. 18:27

Dacára annak, hogy még mindig sántikál, és hajdani férjura elegánsan faragott botjára kell támaszkodnia, azért a visszaérkezés másnapján csak lement a zsoldosok közé... Hisz előző este mind Faelnisnek, mind Vercolenak is üzent, hogy szívesen látott vendégek.
Hogy a férfi nem jelent meg, annak alighanem oka van, hisz a kényelmet sosem vetné meg, így hát tervezte, hogy legalább most, ha személyesen invitálja, tiszteletét teszi a felső várban.
Azonban a találkozás végkimenetele inkább feszes búcsúzás lett. Hogy ő azért mégiscsak jobb kedvvel jött le arról a hegyről, mi sem mutatja jobban, mint a már régi kedves, mosolygós tekintet, amit hajdan szívesen osztogatott, mielőtt az elszigetelt magány bánata rátelepedett volna, hogy megfojtsa.
- Az Önnek is elkélne, Vercole! Mondanám, hogy szánjon meg, és vegyen feleségül, de nem kelhetek versenyre a végtelen tengerekkel... és főleg nem a bálnákkal. Talán ha kicsit többet ennék!
Nem gondolhatja a férfi, hogy ilyen könnyen menekül... vagy ha mégis, az valóban menekülés lesz. Jezabel nem engedi el baráti csók és ölelés nélkül úgysem, s olybá tűnhet, mintha végleg búcsúzna...
- Remélem, azért néha még találkozunk. Nehéz idők jönnek. Keressen bátran, ha szükségét érzi!
Ha más nem, legalább ily szavakkal engedné el a grófot. S másként... ideje lesz felkészülni fogadni egy másikat.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 190

Re: Harmatföld

Hozzászólás#55 » 2018.06.13. 20:08

//Sárkánykő vára//

*Érkezésük másnapjának harmatos reggelén lovas hírnök kér bebocsátást Sárkánykő kapuján. Királykék zászló alatt érkezett, melyben nyolcágú ezüstcsillag uralkodik, kétségtelenné téve, hogy mivégből vezetett útja idáig. Köpönyege atlaszselyemből, mentéjén aranysujtások, süvege boglárján pávaszem, hogy méltóképp hirdesse, nem akármily uraságot érkezett bejelenteni. Gúnyája és passzusa tán utat is nyit neki egészen a vár úrnőjének fogadóterméig.
-Ragyogtassa az Egyisten fényességes arcát reád és házad népére, Ludmilla Krelalla Sante-Bouve grófnő, Harmatföld úrnője!-*hajol földig oly eleganciával, s kenetteljes alázattal, mi csakis Koronaékkő nemesei között dívik*
- Szépséged, s erényeid híre a királyság messze tájaira eljutott, akár csak árvaságodé, mit hites féjed sajnálatos halála okán szenvedni kényszerültél. Uram, Emerichus Barthek Chelley, Öregcselle örököse ezen hírek hallatán olthatalan vágyra gyúlt afelől, hogy gyámolod legyen gyászodban. Nem bírván hát a férfiúi vággyal, mi orcád, s kellemed láttára sarkallta, útra kelt hát, hogy vigaszt, s új, szerelmetes tavasznak ígéretét hozza gyönyörű úrnőm, tenéked. Lord Emerichus nemsoká érkezik, szavam által,s a Próféta nevében kéri hát, hogy nyitott szívvel fogadd vizitációját.
*A lovagterem ablakából már látni a dombok hajlatába simuló úton, mint igyekszik a díszes menet egyenest a vár iránt. Bizonyára nem egy ábrándos bakfisnak dobbanna szíve e szavak hallatán, főként, hogy sejti látni a cifra kelmék, napba hunyorgó ékek alatt boldogsága zálogát, a daliás kérőt.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 275

Re: Harmatföld

Hozzászólás#56 » 2018.06.13. 20:41

A vár maga mit se változott... komor és fenséges, akárha ő maga is özvegyi fátylat húzott dáma lenne megannyi karcsú tornyával. Hogy a szolgák és az őrök mindegyike feketét visel, s a körívbe tekeredő sárkányt is emígy fekete zászlóselyemre hímzik, igen árulkodó.
A fogadóterem apró... jellemzően az asszonyház központi terme, nem pedig a főkastély nagyterme. A napfény aranyló sugarakkal tör be az ablakon, a falak mentén rendhagyó módon könyvespolcok sorakoznak. Néhány hangszer, sakk-asztal a sarokban, és doromboló macska a párkányon párnákon pihenve. A levegőt megüli a nyári virágok illata.
Lady Ludmilla itt fogadja hát a küldöncöt. Még feketét visel. Még. Órák kérdése pusztán, hogy levesse azt. Addig viszont csak a lazán szőtt fekete fátyol mögött mosolyodik el. A köszöntésre könnyed gesztussal felel, de hogy utána végig kell hallgatnia a cirádát is, jobbnak látja, ha inkább mosolyog, nem figyelve a sebbe markoló tompa fájásra.
- Vidd hát hírül uradnak, hogy házam tárt kapukkal várja érkezését, s magam örömmel fogadom megtisztelő társaságát a fogadására rendezett lakomán. Házam minden kényelmét rendelkezésére bocsájtom, mint várt, jeles, és megbecsült vendégére.

Nah igen. A keleti szárny vendégszobáit jelenleg is lázasan készítik elő, s a nagyteremben, hol a vacsorát tartják majd, már a régi kék lobogók fognak díszelegni. A konyhában kilenc fogásos vacsorával készülnek, mintha legalábbis keresztelő lenne...
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: Harmatföld

Hozzászólás#57 » 2018.06.14. 19:50

//Sárkánykő - Kápolna//

A kápolna belsejébe már nem jutott be délutáni nap fényéből, sem pedig melegéből. A főoltáron az Egyisten, az Istenanya, és jó néhány szent-alak körül aranyfényű gyertyák égtek, s a kispap épp az utolsókat gyújtotta meg, majd kisietett a két irgalmas nővért megnyugtatni az épülethez toldott sekrestyébe, kik mély elhűléssel tapasztalták, hogy az Egyisten házában megférnek a pogány jelképek.
Mert azok voltak. Az oldalsó boltívek és falbeugrók mindegyikében egy-egy szobor vagy mellszobor állt, az egész durvától a míves munkáig, volt, mely évszázadok óta figyelte a belépőket, míg más alig egy éve került oda. A Sante-Bouve család őseinek kazamatái épp e kápolna, s a fél vár alatt húzódtak megannyi titkukkal, maga a kápolna pedig eleinte egyáltalán nem viselte az Egyisten egyházának keze nyomát magán. Az Ősök elűzhetetlenek voltak innen, mint ahogy minden nagy család házából is, s ezzel a papoknak meg kellett békülniük. Végtére is... az adót nem orozták el a kísértetek, s a kötelező ünnepek is mind meg voltak tartva.

Ezúttal azonban nem csak az ősök szobrai figyeltek szigorú tekintettel a benti félhomályban, hanem nagyon is eleven utódaik is. A nemzetségfők komoran ücsörögtek a padokban egymás felé fordulva. Mindegyikük illőn, hagyományos viseletükben jelent meg, s bár készültek egy ünnepélyes pillanatra, most igen zord kedvük volt. Majd egy órája kezdték el e vitát, s úgy tűnt, nem érnek a végére.
- De a próbát nem állta ki. - Vont vállat lord Ramsay. - Lássuk be, se örökös, se úr a tiszta vérből.
- Örökös épp volna, csak fattyú. - Vetette ellen a Ranald nemzetség feje.
- És a tündék? - Kérdezett vissza amaz.
Ranald nagyúr megrázta a fejét, majd kelletlen sóhajjal hátra dőlt.
- Nem érkezett válasz. Vitézek a harcban, de túl büszkék az éveikre.
- Nehéz elfogadni, hogy a gyerekek felnőnek. - Döcögte lord Thane. - Szóval... a helyzet nem jó.
- A helyzet kiváló. - Vetette ellen Lord Lorne, akkorát csapva a pad könyöktámasztójára, hogy az belereccsent. - A legjobb alkalom, hogy eltávolítsuk, és meg is van rá az okunk! Ez itt Harmatföld. Nem tűrünk el idegen urat. És főleg nem asszonyt.
- Ez rendben van, csakhogy ez Egronia is, és a királynak is van némi beleszólása. - Közölte csitítólag felemelve kezét lord Thane.
- Mit is mondtatok a fattyúról? - Kérdezett közbe Lord Sigune is, pipája kényelmes pöfékelése közepette. - Miért nem esketjük fel rá, hogy sajátjaként neveli?
- Miért nevelné ő sajátjaként? Hogy egy egron báb legyen belőle? - Mordult fel lord Lorne ismét. - Látom ezeket a déli meg nyugati népeket... hát köszönöm, nem kérem azt a nevelést. Majd nevelkedik a fiú itt, wallet módon.
Mély csend ereszkedett a szentélyre, s végülis lord Thane újabb gondterhelt sóhaja törte meg azt.
- Akkor tegyük fel, hogy... lemondatjuk.
- Elűzzük. Sokkal szebb szó. - Vetette ellen Lorne nagyúr.
- Lemondatjuk. - Hagyta helyben mégis az öreg bölcs. - Kit és miként választunk? Mi egyenlőek vagyunk... ez a hagyomány. A törvény.
- Nos, ami azt illeti... - Kezdett fészkelődni lord Lorne ismét a padon, mint aki felemelkedéshez készül.
- A hagyomány a törvény! - Csattant fel Thane nagyúr ekkor. Az Öreg igen ritkán emelte fel a hangját, ám akkor mindig letaglózó erővel tette. - Tartsd a segged azon a padon, te vén medve! Semmivel se vagy több nálunk.
A többiek helyeslő mormogására Lorne elhúzta a száját, de ott maradt, ahol ült.
- Egyszerre egy lépést... - Emelte fel az ujját Ramsay nagyúr - Közeleg a kérő. Nem járnánk rosszul vele... A bárónak igen nagy a befolyása.
- Idegen. - mordultak fel erre többen is.
- Milyen idős a fiú? - Lord Sigune is csak félve merte visszaterelni a szót a fattyúra.
- Négy. - Biccentett lord Thane. - De nem ismerte el az öreg George. Csak én és Esthel lányom tudja, hogy ki az apja. Ha a szavam és esküm megáll előttetek, úgy eskü alatt vallom, hogy lányom nem hazudik. Az Ősök a tanúim rá, s ne eresszék be lelkét a Fényes Csarnokokba, ha nincs így.
Erre aztán helyeslőn morgolódtak, de el kellett ismerniük, négy éves nagyúrral nem sokra mennek. Még ha az özvegy el is ismeri, le is mond, és a király engedélyezi is...
- Na és ha gyámapát nevezünk meg mellé? - Vetette fel Lorne ismét.
- Kit? - Horkant fel Thane. - Akkor már nagyurat is választhatnánk magunk közül. Aki hat a fiúra, annak lesz a legnagyobb hatalma!
- Akkor talán... évente lehetne más. - Vetette ellen Ranalt.
- Mi ez? Nemesi respublika? - Döcögte ismét az öreg Thane, bár ezen láthatóan elgondolkodott. - Bár nem lenne rossz elgondolás.
- De urak! Egyszerre egy lépést. - Emelte fel ismét az ujját lord Ramsay. - A kérő úton van. HOgy vesszük rá az özvegyet, hogy nemet mondjon? Mert ha igent mond...
- Akkor felkelünk, az Ősök rohasszák rá az eget végre már az egész Chelley pereputtyra! - Csapott ismét jókorát a könyöklőre Lorne.
- Végülis... úgyis rég háborúztunk már. - Vont vállat lord Sigune.
- Mármint ti. - Vigyorodott el Ramsay. - Én minden évben indítok egy portyát. Vagy kettőt.

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 190

Re: Harmatföld

Hozzászólás#58 » 2018.07.07. 19:43

*Napközép utánra hajlanak a fák árnyai a gyenge napsütésben, mikor a fényes nászi kíséret elér Sárkánykő falai alá. A virágokkal felparádézott szekéren -mivel folyamközi szokás szerint a kérő érkezik a leány árával, s azon már a menyasszony távozik jövendőbelije házába- külhoni muzsikások rezgetnek édes dallamot. Szegényebb tájakon az asszonyért lisztben, mézben, tojásban, s a babona szerint termékenységet hozó aprójószágban szokás fizetni, ám nagyurak nászhintaján veretes ládákban érkezik a dárgaság: arany-és ezüstnemű, kényes kelmék, messziről jött fűszerek, illatos olajok, s bársony nyakörvvel a vendégoldalhoz kötött, fahéjszín bőrű rabszolga leányka. A menet élén nyalka vitézeitől környezve a vőlegény táncoltatja tüzes karagáj csődörét. Díszvértje kacéran kéri táncba a napfényt, malomkeréknyi bíbor beret-jén színes tollakat borzol az északi szél.
A pompás menet úgy üget be a vár udvarára, mintha csak haza érkeztek volna, s a várnép bizonnyal elámul annak láttán. A cselédség tán megkönnyebbülten lélegez fel a Chelley-kíséret érkeztére, hiszen a gyász évnyi komorsága után végre lekerült a fekete brokát a várbéli ékekről, a por borította folyosókat, s szobákat felseprik és frissiben szellőztetik át, s a konyhán is oly sürgés támad, mi az egyedül honn levő úrasszony sosem igényelt. Bár eleddig komor csend uralkodott a falak közt, beszélni is csak suttogva illett, s a kápolnában minden hajnalban zsolozsmázni kellett a megboldogult uraság lelki üdvéért. A leányok úgy érzik, ajkukon eztán már nem illetlen az énekszó, és a katonák sem tartózkodtak a tréfával többé, mi a ház úrnőjének figyelmét sem kerüli el.
A kérő, lord Emerichus Chelley, Öregcselle örököse oly méltóságteljesen tekint körbe nyergéből, hogy akár lovasszobrot mintázhatnának róla. Arca szigorú, tekintete kegyes csupán, melyet a fogadására kenyérrel és sóval siető várnagyon, s az üdvözlésére illemtudó kíváncsisággal elősereglett várnépen hordoz körbe. Csalogató muzsikaszótól és az izgatott néptől kísérve léptetnek egyenesen a felsővárba, az asszonyház erkélye alá, hol a herold emelkedik szólásra, erős, kellemetes hangjába belézendül a kövezett udvar.*

-Békesség e háznak, jónap kívánok!
Én most itten jóuram követeként állok!
Lord Emerichus arra adá szavát,
Kérjem ki részére a ház úrasszonyát!
Készüljön hát elő gyönyörű ékesre,
Mirtusszal, gyöngyökkel, fátyollal fejére!
Fogadja szerelemmel szerény kíséretünk
Ne hagyjon a nászra hiába epednünk!
Szóljon hát vélünk, fogad-é jó szívvel?
Avagy fordítsuk lovunkat, s menjünk békességgel?
Lám, kiszáradt egészen a várnépnek torka,
úgy szomjazunk jöttére, mint e jó pórok a borra!

*A grófnő szobalánya oly izgatottan rohan be annak szobájába, mintha éppen csak őt magát kéretné a nemes úr*
-Oh asszonyom! Hallja, mily szépen szól a cifra szolga odalent? S micsoda finom úr a gazdája! A tekintete, mint a szirti sasnak, s a termete fenyőszál! Olyan ajándékokat hozzott úrnőm, ha látná! Nemes bőkezűségre és pompás gazdagságra vall! -*lelkendezik, majd észrevéve magát higgadtságot erőltet, lesimítja kötényét*

-Kívánja üdvözölni, nagyságos asszony?
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 275

Re: Harmatföld

Hozzászólás#59 » 2018.07.07. 20:33

Hallja maga is éppen jól, miként zengedez a herold. A lelkes leánynak, ki délről hozott régi kedves szolgálója, biccent, majd feláll. Nem oly lelkesek ám az északi, vörös hajú hajadonok, kik nagy házainak leányai mind. Lehajtott fejjel várják maguk is feketében, mikor indulhatnak.
Jezabel viszont úgy dönt, hogy kisétál az erkélyre. Nem annyira lányos hevületből, inkább kíváncsi rá, miféle kérője akard, hisz találkozni nem találkozott e nemes úrral. Vajon hogy néz ki? S milyen idős? Egy pillantásra könnyen lát mások maszkja alá, kirajzolódok természetük álluk felszegéséből, villanó tekintetükből. Úgy lesz-e most is? Eddig szerencsés volt a férjek természetét tekintve. Úgy lesz-e most is?

A márványból faragott erkélykorláthoz lépve pillant le. Tetőtől talpig feketében, akár gyászoló nagyasszonyhoz illik, ruhája oly zárt, hogy csak kezénél engedi láttatni alabástrom bőrét, ahogy az egyiket a korlátra helyezi. A másikkal láthatóan támaszkodnia kell arra a sétabotra, ami mindig kedves támasza, ha megsérül, mint legutóbb is. Vonásaiból mit sem látni, hisz, a fekete özvegyi fátyol takarja arcát... Ám kellemes, dallamos hangon felel.

- Isten hozta kendtek, vajh, minek is jöttek?
Virágot szedni a mezőre menjenek!

Ismeri ám e rigmusokat, szép hagyomány ez.... még ha őt már réges-rég ki is adták, mint hajadont... Hogy fojtassa hát? Kénytelen rögtönözni.

- Ha vörös rózsára vágynak, akad erre elég,
Legyen az úrhölgy, apáca vagy cseléd.
Ha az Úr fehér liliomot keres,
Amarra a zárda, az út pont oda vezet!
De ebben a házban csak oly virágot lel,
Mely fekete szirmait még nem dobta el.
Várja meg Kegyelmed azt nagy türelemmel,
A vendégasztal terítve, gondja ne legyen semmivel!
Tenmaga és kísérete vendége házamnak,
Zeneszóval, jó borral kezdjenek a vacsorának!


Kezének finom mozdulatára a szolgák úgy ugranak, mintha begyakorolták volna. Megtanulták már a déli asszony finom gesztusait. Ő maga pedig vet még egy pillantást a báróra, majd sarkon fordul, és távozik az erkélyről. Ideje a maga lordjaival is birokra kelni... és levetni a feketét. A szentélybe indul.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: Harmatföld

Hozzászólás#60 » 2018.07.08. 11:32

A zsörtölődve háborgó nagyurak hamar elcsitulnak, amint az atya visszatér az oltárhoz a jeles apácák kíséretében. Bár szívükben nem mindegyikük osztja az Egyisten hitét, de tiszteletet tudnak mutatni, és nem tagadják azt el.
- "Salve regina misericordie
Vita dulcedo et spes nostra salve.
Ad te clamamus exules filii Eve.
Ad te suspiramus gementes et flentes
in hac lacrimarum valle..."
Kezd bele az atya az Istenanya dicsőítésébe, míg a gyászruhába öltözött grófnő bevonul a padsorok között hölgyeinek kíséretében. A leányok épp oly feketét viselnek, mint ő maga, s bár a nagyurak nem énekelnek, de térdre ereszkedve figyelik a méltóságos menet útját, a pap és a leányok énekét felerősítik a falak, hogy messzire elzeng az, mintha égi kórus szólna.
A szertartásrend egyszerű, mintha legalábbis nem is egy grófnő fogadalmának végét jelentené. Talán bizony okkal van ez így. Az eskütételeket zsolozsmák követik, énekek tarkítják. Az apácák komoly szertartásossággal veszik le a gyász fátylát, és teszik félre azt.
Az áldozás szentségét követően, melyben ezúttal csak az úrnő és leányai részesülnek, a lordok egyesével esküsznek fel az Egyisten színe előtt Lady Sante-Bouve hű szolgálatára. Mindenki tudja, hogy ennek semmi jelentősége. Az északi urak szinte bármire felesküsznek az Egy színe előtt, de olyan az, mint szélbe kiáltott szó. Legyen meg, mit megkövetel az Egy hite.
A mintegy fél órás szertartás végeztével harangszóval köszönti az új korszakot. A pap már szinte az esküvőre hangolja a harangjátékot, az Egy szolgái méltósággal vonulnak a sekrestyébe.
Nem úgy a jelen lévő urak. Az atya ezt valahol tudja is, bár beavatva és meghívva nem lett. Jobb hát, ha az apácák vendégelésébe kezd, ne háborogjanak azok a pogány szokásokon, míg a szentély alatti katakombák kinyittatnak, s az urak lekísérik az özvegyet az Ősök színe elé.
Bármit is hoz a jövő Harmatföldnek... az első lépésként ott dől el, a faragott szobrok és sóhajtó szarkofágok között.

Így hát eljő a vacsora ideje, kilenc fogással szép sorban a vendégeknek, a nagyteremben vigadalom és mulatság kezdődik, ki-ki felönthet kedvére a garatra... S elfogy immár az ötödik fogás is, mire a méltóságos vallet nagyurak megérkeznek. Az ajtónálló egyenként jelenti be őket, így járulnak egyesével a főasztalnál ülő lord Chelley, vagy ha ő nincs jelen, annak képviselője elé, hogy főhajtással, kurtán köszöntsék a nagyurat. Nincsenek heroldok, kik regélő szavakkal cirádázzák e gesztust, s nincsenek fogadalmak, sem ajándékok. Úgy köszöntik a bárót, mint vendéget illik, majd elfoglalják helyüket a nekik fenntartott bal szárnyon, mely közelebb esik a grófnő főasztalnál fenntartott helyéhez.


// https://www.youtube.com/watch?v=_uj8h4SCsnE -Salve Regina//

Vissza: “A Téli kastély és környéke”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég