Oldal: 4 / 4

Re: Tündérerdő

Elküldve: 2020.07.20. 15:20
Szerző: Lumena
- A gonosz legveszélyesebb fegyverei talán nem is a nyilvánvaló hazugságok, amelyeken a gondolkodó ember könnyedén átlát. Hanem azok, mikor a nyilvánvaló igazságok apró hazugságokkal keverednek. Ezek még a tiszta szívű embereket is gyakran megtéveszthetik. S így van valahogy ez a mágia fertőjével is. Legtöbbször alattomban mételyezi meg az ember testét-lelkét, csak akkor fedve fel igazi arcát, mikor már késő. – érvel nyugodt komolysággal székéből. – Következtetésem pedig egyelőre csupán feltevés. Nem mondhatom ki és nem is állítottam, hogy ön vagy akár de Bounand befolyása alatt lennének az imént kifejtett delejes hatásnak. Viszont az, hogy ön alkut kötött vele felajánlva magát neki; de Bounand pedig megfürösztötte elnyűtt testét a fészkük közepén lévő mágikus forrásban, hogy aztán azzal regenerálja magát, alapos okot ad e gyanúra. Ezt láthatja ön is. Mellesleg az sem kizárható, hogy hasonlóképpen működik, mint a walleteknél, tehát nem is kell éreznie magán nyomát. Bármelyik walettet megkérdeznénk, nem valószínű, hogy megmondaná, hogy vérénél fogva átkozott… Szükséges valami, ami felébreszti ezt a rejtőző részt, addig még talán tudni sem tudnak róla.
Tart szünetet fürkészve a másik arcát. Reméli, megérti ebből, hogy nem veszi biztosra a fertőzöttség tényét.
- Halhatatlan lelkéért pedig nem aggódom, mert állítson akármit a Kastéllyal vagy bármi mással kapcsolatban, az az Eggyé. Testéért, mit a történet szerint birtokolhat ezen istentelen erő, annál inkább. Így nem tekinthetem lezártnak az ügyet, mit ön vetett fel, már csak azért sem, mert ez alkalommal nem követhetünk el --- baklövéseket. Nem intézhetjük el egy legyintéssel, tartsa magát átlagos kalandozónak vagy valamivel különlegesebbnek a többinél. A vizsgálathoz ragaszkodom. Muszáj meggyőződnünk róla, hogy nem vert önökben gyökeret, afféle mentsvárként, mert utódaik által szépen elterjedhet az ország, akár idővel a világ, nagy részére. Ezt a kockázatot senki kedvéért nem vállalhatjuk, legyen bármily neves. A kérdés innen már nem önről vagy társairól szól, hanem mindenkiről... De Bounand-ot pedig vadásznom nem kell, mert csak az menekül, kinek rejtegetni valója van; elég megmondania melyik birtok az övék, a Congregatio meginvitálja onnan az ifjút.

Re: Tündérerdő

Elküldve: 2020.07.20. 16:15
Szerző: Jezabel
- Az Ön egyetlen feladata jelenleg, Lumena, nem az, hogy új szörnyeket teremtsen, hanem hogy a már meglévőt kiiktassa. Ehhez, ha kívánja, felhasználhatja a tényt, hogy talán sóvárog a lelkemre ez a bestia, szívesen játszom el a csalit, ha úgy kívánja. Közlésem célja ez volt.
Úgy tűnik, hogy ő teljesen komolyan vette, hogy lezártnak tekinti a Szirtpalánkra való utazásának gondolatát, ugyanis egyáltalán nem reagál immár a felvetésre sem. Sőt, fel is áll az asztaltól. Úgy tűnik, az, hogy a Bounand-birtokok hollétét is kérdezték, tökéletesen elkerülte a figyelmét.
- További, a veszedelem megfékezésére irányuló lépéseiről kérem, tájékoztasson időben! Bár tudom, hogy nem tartozik számadási kötelezettséggel nekem, de kérem, fontolja meg: Szirtpalánk és a kongregáció nagyon messze van ide, Ön pedig nem örvendhet vendégszeretetnek a walletek körében. Igazán jó pontot szerezne náluk, ha képes lenne hasznossá tenni magát, és eme jelentős veszély megoldásában eredményeket felmutatni. Másképp sajnos hosszú távon biztonságát erdeinkben és falvainkban szavatolni nem tudom. Nem kívánom ijesztgetni, de sok a warg és lican errefelé, a lidérc falvainkban. És még több haragos lélek emlékezik arra az insigniára, amit Ön oly büszkén visel!
A korábbi kedves, elnéző hangvétele már a múlté. Szigorú, hideg tekintete olyan, akár a legkeményebb jégből faragott szög, ami húsba, csontba hatol, hogy a székhez szegezze, akire pillant. Nincs fenyegetés a szavaiban. Sokkal inkább prófécia.
- Ne legyenek illúziói: ezt a feladatot vagy megoldja, vagy jobb, ha gyorsan elhagyja e vidéket, mert előbb vagy utóbb megtér az Egyistenhez! A walletek nem tűrik az inkvizíció jelenlétét, és én nem állok az útjukba, ha megelégelik a rágalmait, Inkvizítor! Távozhat. További kellemes estét!

Re: Tündérerdő

Elküldve: 2020.07.20. 18:41
Szerző: Lumena
Feláll, de arcán szomorúság apró, rejtett jegyeit fedezheti fel.
- Igazán mély fájdalommal tölt el, hogy beszélgetésüket ily hamar bevégzi és elhajtja magától a köz érdekét, Lady Chelley. – éppen csak egy pillanatra, de elhallgat, hogy bánatos szemei találkozzanak a másikéval. – Jelenlegi feladatom viszont annyi az üggyel kapcsolatban, hogy kérését elküldjem a Szent Inkvizíciónak Szirtpalánkba, hol döntenek a megfelelő intézkedésről. Erről és a későbbiekről szívesen tájékoztatom a harmonikus együttműködés jegyében, bár valóban nem lenne kötelességem.
Elréved és csöndben marad, de talán a másik hatodik érzéke súghatja, hogy nem fejezte be. Merev és hivatalos tónusa megolvad, sokkal inkább kérővé válik - de afféle meleg és a másik érdekét kereső kérő hangnem ez, mit tőle még nem hallhatott.
- Hivatalosan ennyit... Azonban nagyon kérem hallgasson meg! Habár önről mind az Egyház, mind az Inkvizíció jó véleményen van; Harmatföldről ezt korántsem mondható el. Olyan, mintha ország lenne az országban --- és nem is akarna feloldódni. A walletek nem tűrnek meg soká idegent maguk közt, a vidék nagy része szinte a kezdetek óta ugyanabból a vérből való, ami a jelenlegi probléma egyik forrása – a kedvezőtlen fiziológiai hatások mellett. S jóllehet felvették a vallást, de szívük az Ősöké és megvetik az Egyet, az Egyházat és az Inkvizíciót, mint utóbbit kiemelte. Most viszont szüksége lenne az Egy öklére, de az – lévén válságos időket élünk – erejét tartalékolná és nem biztos, hogy áldozná hívei vérét egy olyan vidékre, mi külön világként él, elzártan. Elvégre a gonosz hatalomátvételről jósolt képe nem nagyon áll távol attól, mint valójában szeretnének. A javulás és az Egy útra térésének ígérete már nem nagyon fog hatni, hiszen évszázadokkal ezelőtt már megtették és azóta nem sok minden változott. "Közeledjetek az Egyhez, és ő közeledni fog hozzátok." Hedral 4:6. Önnek kell a vidéket jó útra terelni - hogy valami módon, a vallás, de sokkal inkább Egronia része legyen, elvégre ez lenne az Egyház célja is a közös hittel - mert másra nem hallgatnak, önmaguktól pedig nem tennének egy lépést sem. Tudom, hogy ciklopszi feladat, de az Egyházra mindig számíthat, ha máshogy nem, az ön ismeretségével segíthet annak ideáit és a walleteket közelíteni egymáshoz... Úgy hiszem, az ön pozíciójával és renoméjával segítségére lenne akár maga a Főatya is nyája növelésében! Valamit, ami valós és igaz, jó lenne, ha fel tudnának mutatni Harmatföldön --- máskülönben az Egyház és az Inkvizíció válasza nem biztos, hogy kielégítő lesz... Jól mondta, messze van Felvég, Szirtpalánk, Harmatföldtől. Nagyon remélem, hogy megszívleli tanácsomat. Imádkozni fogok önért és Harmatföldért.
Meghajol és távozna, de még mielőtt kilépne válla fölött pillantást váltana vele. Néma búcsú ez, de valóban reményt olvashat ki benne a hölgy. Felé fűzött reményt.

Re: Tündérerdő

Elküldve: 2020.07.20. 19:02
Szerző: Jezabel
- Ez volt az első és utolsó ilyen beszélgetésünk, Inkvizítor. Ha nem képes, és nem hajlandó tenni semmit, úgy jelenlétét Harmatföldön támogatni nem tudom. Ki természetesen nem utasítom, s ténykedését nem akadályozom, de lelke rajta, mi történik Önnel. S ha úgy gondolja, hogy szükséges ide vezényelni a kongregációt, tegye meg! Mind viselni fogjuk annak következményét... Ön épp úgy, ahogy az Inkvizíció, Egronia, és Harmatföld is.
Láthatóan egyáltalán nem hatja meg Lumena ájtatos-bánatos tekintete. Tekintete szigora mit sem enyhül. Az egyetlen, amit tesz, hogy elbocsátóan int, s ha a nő távozott, úgy visszatér lakrészébe.

Re: Tündérerdő

Elküldve: 2020.07.22. 23:21
Szerző: Lumena
Kilépve a sátorból sóhajt egy mélyet, mást nem tehet.
A beszélgetés egyszerre volt bizarr, gyanús, csalódáskeltő és valahogy számára végtelenül szomorú. Felnéz még egy pillanatra a felhős égre, fejére teszi kalapját, összekapcsolja viharköpenyét - felöltözve indul lováért. Gyors és ügyes mozdulatokkal rajta terem. Visszaindul Zubogóba a rendházba.
Vágtat maga is, miként cikáznak a gondolatok fejében - főleg akörül, hogy mit és hogyan írjon meg a szirtpalánki atyáknak?
Nem értette nagyon a lady szándékát - arra számított az, hogy engedély nélkül intézkedhet egy ilyen fontos ügyben? Vagy majd egymaga ide rendelhet egy sereget? Akár megsegítésükre, akár Harmatföld ellen? Ilyesmit nem tehet, kis láncszem ő a Congregatioban ahhoz --- s félő, hogy utóbbi nem is reális. Az Inkvizíció olyannyira nem érdekelt Harmatföldben, mint ahogy a lady féli. Évszázadok jelentésanyaga és tapasztalata mondatja velük; hogy az egész vidék és majdnem minden lakosa ellen lehetne felhozni valamit; de nem érdemes. Őt magát is a Köd és visszatartóztatásának tanulmányozására küldték ide leginkább. Pedig ezt mondta is az asszonynak még a kastélyban, most meg úgy viselkedett vele, mintha hóhérját látná benne... Tudja az Egyházzal együtt a Szék, hogy talán még csak nem is Egronia része a terület. Sokkal nagyobb büntetésre készülhetnek odafent; egyszerűen leveszik róluk kezüket, ami nem csak a jelenlegi szituációban lenne borzalmas a vidékre nézve...
Másrészről a lady viselkedése megmagyarázhatatlan volt! Egyszerre barátságosból hűvössé és zaklatottá vált... Mindez a vizsgálat kérdésének feszegetésre. Először maszatolt volna, de pont ő hozta fel bevezetésében, hogy az Inkvizíció baklövései miatt alakult ki a jelenlegi helyzet. Nem mellesleg hangsúlyozta, az entitás képes megbűvölni áldozatait. Az, hogy őt is delejébe vonhatja, nem ostobaság - miként magát ígérte neki, ahogy a forrás megfertőzése sem elvetendő idea. Ezeket jó lett volna kivizsgáltatni mihamarabb, mert oly' lehetőségek, mikkel a nyomok alapján számolni kell. Ami pedig legfájóbb az egészben; nem hitte volna, hogy Lady Chelley - a jó és egyhitű asszony, a vallásos buzgalom mintaképe - rá sem hederít az önnön, ám főleg mások biztonságára. Tragikus fejlemény ez, mi újraszínezheti saját megítélését róla mindenképpen.
Valóban imádkoznia kell Harmatföldért, viszont annál inkább annak úrnőjéért - ne dobja el magától a lehetőséget, mely talán az utolsó, hogy megmentse azokat, kiket az Egy rábízott! S imádkoznia, hogy az Inkvizíció és az Egyház - ha a jelenlegi állapotokat figyelembe véve, nem is teljes haderővel, de - valamiképpen segítsen a bajbajutottakon, másképpen azok nem láthatják a Fényt.

Re: Tündérerdő

Elküldve: 2020.07.23. 13:13
Szerző: Jezabel
Az inkvizítort kifelé sem tartóztatja senki. Jezabel csak a reggeli után tájékoztatja a thainokat, hogy az inkvizítorral konzultált, de egyelőre nem közölte velük ennek eredményét. Megvárja, hogy a komor, bizalmatlan szavak milyen tetteket szülnek majd.
A délelőttjét amúgy is jobbára kiteszi a solymászat, a vendégek szórakoztatása, és a levelei olvasása, melyek itt is utolérik. Hawkins levelét némi egykedvűséggel olvassa, válasz csupán egy udvarias köszönetnyilvánítás részéről, illetve a remény kifejezése, hogy további híreit is megosztja vele. A másik... A Karmazsin Kamara levelének egyáltalán nem örül. Minél több titkos társaság jelenik meg, annál inkább érzi a nyomozás veszélyességét. Márpedig a Karmazsin Kamara körül több kétes legenda kering, mint holló a tetemekkel borított hadszíntér felett. A találkozó helyszíne is furcsa... ugyan miért akarna a Kastélyban találkozni vele az ügynök, miért nem az üzletükben, vagy személyesen az udvarában?
Tűnődve olvassa újra a levelet, majd összehajtja, és elteszi. Úgy tűnik, ismét egy kellemetlen találkozó elé néz, ami bár nagy haszonnal kecsegteti... mégsem biztos, hogy áldozni kíván e haszonra. Majd kiderül... nemsokára.