A Köd-sziget

A Téli kastélynak és annak környékének játékterülete.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
handsofgod
Adminisztrátor
Hozzászólások: 25

A Köd-sziget

Hozzászólás#1 » 2017.05.13. 17:31

Kép


A Köd-sziget a a Haragos folyó Rideg-tengerbe ömlő tölcsértorkolatában álló sziget, melyen a Téli kastély áll. A szigetet sűrű erdő borítja, mely emberkéztől háborítatlan burjánzik, s bejárni is jó egy napos kaland lenne. Az erdő napközben gyönyörű, még téli napokon is, de éjszakánként sűrű köd ereszkedik rá. A torkolat mély, de nyugodt sodrását két keskeny gázló kelet és nyugat irányból töri meg, melyek azonban csak nappal járhatóak, éjszakára mindig megnövekszik a vízhozam, és már csak csónakkal lehet közlekedni.

Avatar
Sötétszavú Salasar
Hozzászólások: 4

Re: A Köd-sziget

Hozzászólás#2 » 2019.08.06. 03:29

(Katt!)
Mélyet szív hosszú pipájából.
Jó ideje nem csinál semmit, csak ül és tölti a sátrat füsttel. Előtte nyitott naplója fekszik az utolsó útjelző rajzával. Egy sötétsziklából vésett kolosszusi kőoszlop maradványa, amit idegen geometriai formák borítanak tetejétől addig a pontig, amit még nem temetett be a kegyetlen homok – írásjelek. Bemásolta a fontosabbnak vélt sorokat a rajz mellé, de annyira egzotikusak, hogy inkább csak esztétikájuk miatt tehette, érteni nem érti azokat.
Közel járthatnak. Ezt jelzi a monolit is, de rajta kívül senki sem biztos ebben. Megbánták, hogy vele tartottak, erre a céltalannak tűnő expedícióra. Megbánták. Látja ő, hogy hirtelen abbamarad minden beszélgetés, ha belép hozzájuk. Elbizonytalanodtak… Húszan indultak el és mára – ha jól számol, a kétszázharminckettedik napra – alig maréknyian maradtak. Elég most már két sátor. Egy nekik, egy pedig neki.
A legtöbben elvesztek a készletfelfrissítés közben a városban. Másokkal a gyilkos sivatag végzett – skorpiók, rablók és betegségek formájában… A karavánok hozzászoktak a sivatag viszontagságaihoz, de csak úgy képesek lendületlenül haladni, ha tudják, mikor érik el céljukat – vagy éppen, mi a céljuk... Nem csodálkozik hát a kétségbeesésükön.
Újra szájához emeli a pipát.
Hadd hitetlenkedjenek csak. Ő tudja, hogy közel járnak. Éppen elég ez. Minden lépéssel egyre közelebb kerül a titokhoz. Csak türelmesnek kell lennie.
- Effendim… - hajtja félre a sátor bejáratát a hűséges fekete rabszolga, Nezemab. Mélyen meghajol, de testtartásán és viselkedésén látszik, hogy izgatott. Mestere lustán kiemeli szájából a pipát és felé fordítja tekintetét megadva az engedélyt a szólásra. – Effendim… Szemír úr visszatért és jó híreket hozott.
Eleinte gyanakodott, hogy Szemír csak azért akar felderítő lenni, hogy könnyebben megszökjön, de mindig visszatért. Most pedig magával hívta, mert oly sok hiábavaló felderítőút után talált valami fontosat. Vagyis ő úgy gondolja. Nem az ő tiszte eldönteni, mi fontos és mi nem az, így el kell mondania, mit látott pontosan. A leírásra elkerekednek a szemei és szája sarkában tüzes mosoly bujkál.
Nem sokkal később már tevéiken közösen hagyják el a tábort és elérnek a magaslatra, amiről Szemír beszélt. Elsőnek az idegenvezető lép rá, hogy megbizonyosodjon, nem történhet semmi baj, majd jelez a mesternek, hogy léphet ő is.
A két férfi közösen nézi a magasból az alább elterülő óriás városromot. Egyikük értetlenül, másikuk immár leplezetlen örömmel.
- Nem értem jóuram, mi ez? – teszi fel óvatosan a kérdést Szemír, mert tudja, a másik nem szereti, ha olyat kérdeznek tőle, amit eleminek vél. Annak viszont most eszébe sincs lehordani a fiatal felderítőt. Helyette még egyszer végigtekint az óriás romhalmazon, majd odafordul.
- Ez? Ez a történelem legnagyobb csodája és titka --- A Város, Aminek Nincsenek Neve…!

                  ※ ※ ※

Felébred.
Körbepislant a félhomályban. Annak a teherbárkának a bérelt kabinjában van, aminek kapitányát – egy szebb összeggel – meggyőzte, hogy segítsen pár ládáját elvinni a ködszigeti kastélyba. Kezével méri meg pulzusát. Szaporának találja...
Még most is borzalommal töltik el a napjai a Városban, pedig időben és térben már igencsak távol van tőle. Valószínűsíti, hogy ez mindig így lesz… Pedig az a történelmi nap csak a kezdet volt… Ha tudta volna, mi következik azután, nem mosolyog ott a magaslaton, hanem megfordul, és soha sem néz többé vissza…
Megrázza a fejét.
Jobbnak látja, ha kimegy és szív egy kicsit a hideg északi levegőből, elvégre nemsokára megérkeznek egy másik baljós helyre.
A Kastélyhoz, a Ködben.

Kép
"Ami egyszer fölmerült, az újra alászállhat, és ami egyszer elsüllyedt, az újra a felszínre emelkedhet."

Vissza: “A Téli kastély és környéke”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég