A lovag házassága

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Delilah
Hozzászólások: 88

A lovag házassága

Hozzászólás#1 » 2020.11.19. 01:14

    Kép

            I. Felvonás - Érkezés Sisaktetőbe

Ha az idős Lord Sebastian Rivers kikérné a gyanakvó Zevan Dilst kapitány véleményét; most rögtön visszafordítaná háza népét a tűző nyári nap alól és nem haladnának tovább előre az úton, mi egészen a közeli apátság kastélyába vezet a dús lombú erdők mellett. Azonban a kapitány meg van bizonyosodva arról, hogy az éles vonásokkal bíró, ősz lord még a nevét sem tudja egészen pontosan, nemhogy kikérje véleményét.
A nemesember a menet élén halad, kifényesített páncéljában, hat lovagja, vízi sárkányos zászlójának hordózója és két megmaradt fia társaságában, míg derék maga a sor közepén szenvedi a hőt vértjében, körbevéve katonáival no meg azzal a korcsvérű zsoldossal, akit egy nap csak elé vezettek, hogy mától az is segíti harcuk. Sok dolog nem nyeri el tetszését élete derekán túl, de ez a fehér hajú asszonykatona élen jár azok közt. Egyedül az állandó emberhiány miatt nem küldte el, egyébként biztos benne, hogy viseletét is valami szerencsétlen ütközet halottjáról fejtette le. Eddig mutatott teljesítménye pedig olyan dolog, amivel nem is foglalkozik, ítélkezett már felette és azt az Egy sem változtatja meg. Legfeljebb ura tudná. Bár annak legutóbbi elképzeléseivel sem ért teljesen egyet. Öreg kutya ritkán tanul új trükköt; Alstonokat ölt mióta az eszét tudja, így a béke reménye számára elképzelhetetlen.
- Mondom én nektek fiaim, hogy legyetek éberek. - folytatja gyakorta hosszú percekig meg-megszakított morgását a körötte lévőknek. - Ha rám hallgattok felpeckelt szemmel jártok köreikben és karddal alszutok az éjjel... Érzem a csontjaimban, hogy valami nem kerek ebben a békében... Jobb lenne bizony elsöpörni és lekaszabolni ezeket a kurvafattyakat, mintsem barátságot kötni velük...! Elvitték két ujjamat és átszúrták a combom, erre most egy asztalhoz ülnének... Azért van így, mert csak leány maradt a házuknál, ez a napnál is világosabb... Ha még Winmar úrfi élne, hadba vonulnánk, nem házasodni, efelől biztos vagyok... Úrnőnk is ezt akarná... de az anyai szív már csak ilyen... nem bírta feldolgozni elsőszülötte halálát, összetört és itt hagyta urunkat, mikor legnagyobb szüksége lenne rá... De éppen ezt mondom... Túl sokat vettek el tőlünk az Alstonok! Erre meg Everett úrfi hozzámegy egyhez. Szegény urunkat tényleg megviselhette két szerettének halála... Számítsatok bármire fiam... Bármi kitelik ezektől... Nem tisztelnek sem embert, sem istent...

          Kép

Avatar
Ayra
Hozzászólások: 65

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#2 » 2020.11.19. 16:00

Ayra a Keresztúton találkozott Mortaggal három hete, aki akkor már Dilst vitéze volt. Persze a Keresztútban is valami olyasmi ügy miatt jártak hetekkel ezelőtt, hogy valami szökevényt jöttek felhajtani, szolgálatra visszavinni, épp csak az volt a baj, hogy a szökevény rég a Békás-tó alján hevert már akkor, minthogy összekülönbözött Ayraval annak korcs mivolta okán, és a kocsmában ráborította a bort a lányra. A kocsmáros nem volt rest némi rézért elmesélni, hogy s mint esett a dezertőr csúfos vízbe fulladása, Mortagnak viszont az lett parancsba adva, hogy vigye vissza azt, hogy megbüntessék és hadba állítsák. Az eset amúgy is épp aznap reggel történt, mely nap délután megérkeztek a Keresztúthoz, s Dilst kapitány is pontosan tudta, hogy nem is igen igyekeztek, s hogy szabadságukat kiélvezték az úton, hovatovább megnyújtották, vagyis épp hogy ha rendesen igyekeztek volna, a hajnali halált meg is akadályozhatták volna. De Mortag nem igyekezett... Ayra pedig vízbe fullasztotta azt a megtermett barmot.
Igazán kínossá akkor vált a helyzet, mikor Ayra kiverte Mortag egy fogát, az pedig azonmód meg is felelt erre, olyan lila bevérzést varázsolva a félvér szemére, hogy az még hetekkel később is lüktetett. Minthogy Ayra nem akarta, hogy felakasszák, Mortag meg nem akarta, hogy megcsapdossák a kilencfarkú macskával, így kölcsönös megállapodásra jutottak: Ayra elmegy szolgálatra egy hónapra a Rivers családhoz, és azt mondja, önként jelentkezett, míg Mortag elfelejti a halálesetet, és nem derül ki az, sem, hogy ők késlekedtek volna. Kéz-kezet mosott tehát, s még aznap este ki is engesztelték egymást a találkozás fájdalmas sebei okán, már csak azért is, mert Mortagnak nem volt épp ellenére, Ayranak meg imponált a nála erősebb férfi ravaszsága.
Dils persze nem volt teljesen hülye, bármennyire is szerette volna a lány. A végső történetet is Mortag csiszolta gyémánt-fényűre: A dezertőr megtámadta a tónál a mosó lányokat. Épp akkor értek oda mind Ayra, mind a kapitány csapata. Az asszonyok s leányok szemérmének védelmében kénytelenek voltak megvívni az eszementtel, aki alkalmatlan időben a vízbe zuhant, és elsüllyedt a vértjében. Nem tudták megmenteni. Ayra meg épp bérbe adja a kardját, hát erre a fene nagy felhajtásra elszegődött zsoldba.
Azóta is a keserű kenyér megszáradt hájét rágta, mivel Dils nem nagyon békült meg vele, a kapitányt meg csak nem verhette csak úgy meg. Ezt még ő is tudta. Ámbár a csapattal egész jól kijött, megmaradt legtöbbször magának, s csak néha keveredett csetepatéba, annak is inkább a kockajárás volt az oka, nem valós veszedelem. Hogy erejét és rátermettségét megpróbálta Dils, abban kételkedni csak a kapitány kételkedett továbbra is, de aztán a morcos képű kutyának épp a csillagokat is lehozhatta volna az égről, az se lett volna elég.

Most is épp meg nem szólalt, pedig épp hátrébb menetelt két sorral, de remekül hallotta a mindig gyanakvó rövidéltű elcsikorgatott szavait. Szemét forgatva sóhajtozott, fohászkodva, hogy ugyan tényleg történjék már valami. Alighanem ő volt az egyedüli, aki valóban reménykedett némi összecsapásban, esetleg vérfürdőben, mert a szolgálat kezdett unalmassá válni. Látványos unatkozását nem volt tehetsége alakoskodással elrejteni... úgyhogy azzal szórakozott, hogy néha-néha a lándzsa hegyét vészesen hátra billentette a háta mögött az ott haladó Mikkel sisakja felé, ezzel együtt tompa fokát meg megpróbálta az előtte haladó Mortag csizmája alá csalni, hogy megakassza kissé.
"Valójában elgondolkodtam a lehetőségeiden. Aztán úgy döntöttem, egyszerűen csak nem érdekel."

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 88

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#3 » 2020.11.20. 02:29

          Kép
- Mortag! Én esküszöm a Prófétára, hogyha megzavarod a menetet az ellenség szeme előtt mamlaszságoddal, helyben kivégezlek! - rivall a botladozóra, majd tekint vissza előre, nem is foglalkozva Mikkellel, aki valami miatt már megint panaszkodik. Égnek emeli tekintetét. Az a legény lassan királykisasszony és nem fegyverre méltó férfiú!
Immáron alig óra járásnyira vannak céljuktól, a dombon lévő vártól. Magas falait vizslatja, miken morzsaméretű emberi sziluettek állnak és mozognak - kétség sem fér hozzá, hogy Alston bakák. Idővel, ahogy érdemes távolságba kerülnek, árnyékot csinál kezével szeme fölött, hogy jobban szemügyre vehesse az építményt.
Értő szemei bejárják a főbb pontokat, s elégedetten biccent. Meglátása szerint egy kisebb, de igazán remekül védhető erődítmény áll fent egy olyan magaslaton, hová csak egy biztos út vezet fel. Kár az ilyen a papok kezébe! Ha jól rémlik neki, valami nemesi család utolsó sarja halálos ágyán így kívánta megvenni a megbocsájtást; birtokait és ősei termeit az Egyházra hagyta, ami azokat rögvest apátságnak nyilvánította. Persze meglehet, hogy csak a klérus írta át a testamentumát és megajándékozta magát egy újabb birtokkal. Ki tudja a csuhásoknál? Csenevészkora óta azt tudja, hogy a világ legnagyobb urai a papok, s nem elég nekik a pénz, irányítani is kiváltképp szeretnek. Nem hiába játssza ez az apát, aki magát Theodosiusnak nevezteti, a békebírót. Nem hiába hívta meg őket az apátság kastélyába, mondva, hogy semleges terület az. Biztos benne, hogy hálára és zsíros adományokra számít a két háztól a ravaszkodó barát. Vagy összejátszana az Alstonokkal?
Továbbhaladva az úton, ahogy a távolság olvad, néhány alakot fedez fel csipkék mögött, kik őket és vonulásukat figyelik. Ruhájuk rögtön elüt az oda felállított katonáktól, így nem nehéz kitalálni, kik lehetnek azok. Ezen kívül hajuk színét mondhatja meg biztosan, több részlet még nemigen kivehető. Két szőke és egy barna hajú harmadik úrhölgy, asszonyi öltözetükben. Biztosan Lady Alston és lányai. Mellettük egy csuhás alak és egy díszesebb páncélú férfi. Nem lehetnek mások, mint az apát és Lord Alston. Ideig nézik a feléjük tartó tömeget - feltehetően társalognak felettük - majd kényelmesen elvonulnak a falakról.
S bár nem jó érzéssel tekint fel a felettük íjpuskákkal őrködőkre, baj nélkül érkeznek meg a vár széles udvarára, hol távolságtartó, bástya címert viselő Alston kardok és szolgák várják már őket a forgatva sülő borjak, mézes malacok, csapra vert söröshordók és egyebek között. Ők legalább olyan óvatosan az udvar azon felébe vonulnak, amit meghagytak nekik, míg a lordot, fiait és lovagjait lesegítik középen az apródok. Közben dupla szárnyú ajtóból megjelenik az épület hűvöséből a másik család az apáttal, az úr vezetésével. A gyűlölt familília láttára ösztönösen megrándul egy izom az arcában.
Nem kevés érdeklődéssel szemléli maga sem, ahogy a két házfő előre lép, hogy üdvözöljék egymást, de hosszúnak tűnő másodpercig csak farkasszemet néznek. Néma ütközet ez, az ostoba remények szerint az utolsó talán örökre. Végül Lord Alston nyújt előre kezet, mire a katonák felvillanyozódhatnak, de nem ő. Neki nem tetszik ez a nyájasság a másiktól... ellenben belátja, hogy annak lánya, Lady Alycia, akit Everett úrfi kézcsókkal köszönt valóban szemrevaló kis jószág. Nyári ruhája nem jelent akadályt, ha alaposan szemügyre vennék idomait, mit ő megtesz. Pillanatra maga is, ki az Alstonokat veléjéig romlottnak látja, úgy tekint rá, mint hosszú lábakra, formás, gömbölyded keblekre, tejfehér bőrre, fakószőke hajra és türkizkék szemekre, olyan csípővel, amit tán' személyesen az Egy örökösök kihordására teremtett... Pajzán gondolatait végül elkergeti magától, mikor a nemesek és lovagjaik visszavonulnak a hűs várba, neki pedig hozzá kell kezdenie az érkezés dolgainak.
Óra múlva már talán minden rendben van, bár kellemetlen gyanúja még most sem múlik. A katonák szállását kijelölték egy kiürített nagy teremben, az őrség rájuk eső részét hozzárendelték a már állomásozókhoz, az üdvözlőlakomát pedig két óra múlva ígérték feltálalni az ebédlőcsarnokban, addig a két sereg tagjai élvezhetik a két család unióját, a nemesek pedig félrevonulhattak köreikbe.
Ellenben örömmel tapasztalja, hogy mindenki résen van és az ellenkező táborok elhatárolják magukat a másiktól, úgy iddogálnak, hazardíroznak vagy játszatják el a bárdokkal kedvenc dalaikat. Egy helyütt gyülekeznek a két seregből a legtöbben; hátul a gyakorlópályánál.
Az apátság paplovagjainak gyakorlókörét nagy örömmel használják most a vendégek is, a két házból egy-egy katona harcol egymással bent, míg a küzdőteret körbevevő korlátokon túl bajtársaik egymást túlharsogva buzdítják saját bajnokukat. Itt áll jelenleg ő is, hogy biztassa a bentlévő Mortagot és annak sikeres találataikor kárörvendőn mosolyogjon a túloldalon álló régi riválisára, ki két ujjat elrabolt tőle, Briser kapitányra.

Avatar
Ayra
Hozzászólások: 65

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#4 » 2020.11.21. 13:07

Ayra rávigyorgott szemtelenül a válla felett hátra sandító, dühös Mortagra. Mikkel nyavalygásával nem is foglalkozott, s ez a kis móka is csak egy pillanatig szórakoztatta.
A magas erődépület látványára kedvetlensége csak jobban nőtt. Jobb szeretett volna kint állomásozni, azonban úgy tűnik, a lehatárolt, számára szűk térbe száműzik őket is. Őt aztán nem érdekelte, hogy melyik uracska hogy bodorítja a szakállát erre fele, melyik dáma milyen ruhát hord. Az ellenség haditábora viszont éber és jól felépített volt, azt elsőre is meg tudta állapítani, míg saját sátraikat verték fel. Merthogy haditábor volt ez, abban erősen reménykedett.
Parancsot nem kapván, a sátrak felállítása után (mely szállásban nem kevés örömére épp Mortag és Mikkel voltak társai, úgyhogy az éjszakai torzsalkodásra is volt bőven esélye még) magához vette a pajzsát és a lándzsát, s elindult, hogy körbenézzen kissé. A sisakot melegnek találta most már, így csak a hóna alá csapta, amint körbejárt. Nem állítja, hogy nem kapott épp elég furcsálló, vagy épp ellenszenves tekintetet, de egyelőre mindenki próbálta magát ahhoz tartani, hogy békével érkeztek ide, és senki nem merte kockáztatni a közkatonák közül, hogy egy szóváltásból véres nász keveredjék.
Egyelőre.
A léptei aztán a csörte felé vezették. Jó fél tucat lépéssel arrébb állt meg a kapitánytól. Szerette a távot tartani tőle, mondhatni kerülni. Egy darabig nézte az unalmas ütközetet, amint lanyhuló tagokkal próbálkoztak e harchoz alig értők csapkodni. Nem mintha Mortag nem lett volna jó. De hol van ezekből a tűz? A vér illatának és ízének vágyása, a fájdalom hirtelen felhasító szikrájának szeretete, ami ordítja a csendes létbe, hogy még mindig él? Az izmok dinamikája, feszítése, a csontok merev roppanása és törése? Szemében ez a küzdelem túlontúl... lovagias volt. Úri pomádé, parádé, semmi köze a valódi harchoz, csupán látványos utánzata annak. Nincs benne élni akarás, épp azért, mert valójában nem halálos a küzdelem. Nincs benne félelem és nincs benne bátorság sem. Csak színdarab, kakaskodás, ékeskedés. Mintha leányok mutogatnák tánctudásukat, melyik a kecsesebb... Kár. Pedig Mortag jó harcos, ezt épp megtapasztalta. Csak... épp akkor tényleg az életükért harcoltak egymással.
- Heh... ugrálsz, mint a bakkecske... - morogta félhangosan. - Bárcsak az összes ellenfelem így táncolt volna... összehugyoztam volna magam a röhögéstől. Bele is fordultál szépen...
Eleget látott. Talán inkább mennie kellene egy kört az erődben, már ahova beengedik... Sose tudni, mikor lehet szükség rá, hogy tudja, hova vezet egy ajtó. Ugyanakkor mégiscsak kíváncsi volt rá, ki pipiskedik a végén ügyesebben.
"Valójában elgondolkodtam a lehetőségeiden. Aztán úgy döntöttem, egyszerűen csak nem érdekel."

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 88

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#5 » 2020.11.21. 17:12

          Kép
Muszáj egy kicsit kiszellőztetnie a fejét, így elkérte magát a társalgásból és kijött a katonák közé.
Mikor felállt, Sir Trandler és Sir Cammon mosolyogva összenéztek; nem vak, látta. Tudja, hogy ez a két lovag hintette el róla a pletykákat, amik túlzottan nem érdeklik egyébként sem. Ő ugyan szereti a lányokat, de szerelmét nem adja oda bárkinek. A két másik egyszerűen nem érti az igazi lovagi eszméket. Nekik nem számít, ha a lány nemes, ha póri, csak kielégítenék ösztöni vágyaikat. Ő, ki selymes hajával, finom vonásaival maga is a szépség földi képviselője, nem elégszik meg ennyivel.
Az ő célja keresni a festőit!
Csodálni az elkápráztatót!
Megszerezni a gyönyörűt!
Ugyan mit értenének ebből?!
Kelletlen sóhajt egyet.
Legbelül azonban tudja, hogy nem e két lovagra dühös. Volt alkalma már megszokni őket. Vitézi iskolájának megkezdésétől fogva próbálgatják, talán éppen azért, mert Lord Alston olyan jó véleménnyel van róla. Hanem immáron tizzenyolc esztendős, büszke lovag, nem ad komolyan rájuk; másfajta gondokra viszont annál inkább.
Hogy elterelje gondolatait, besétál az Alston szurkolók közé és nézi a küzdelmet, de bármennyire élvezni akarja, figyelme el-elkalandozik. Szinte észre sem veszi, hogy végül a Rivers baka győz; annak társai hangosan gratulálnak neki, zsinórban a harmadik győzelméhez. A szám kissé meglepi, de nem felejt el gyorsan a kapitányra, Briserre tekinteni, kiről tudja, veszíteni nem tud.
Az pulykavörös. Halkan parancsot fortyog fogai közül emberének, aki erre meglehetőst jókedvvel nyargal valahova. Parancsa után gúnyosan tapsolja a győzedelmes legényt.
- Gratulálok Dilst, sikerült jól ráncba szedned ezeket a fiúkat. Viszont igazán nem hagyhatjuk, hogy tiétek legyen ma a győzelem. Hadd küldjem be az egyik legjobb fegyverforgatómat, ha őt legyőzitek, valóban jobbak vagytok minálunk. Ulleg!
Elfintorodik az undortól, amit e név viselője előidéz benne. Emlékszik, mikor először meglátta a torzszülöttet, kishíján elhányta magát. Oly csúf az disznószerű orrával, csimbókos hajával és ostoba pofájával, hogy a katedrálisok vízköpői bizonyosan menekülnének előle. Értelme sem sok van, nevén kívül kevés szót ismer és a kutyák gyorsabban tanultak nála. Két erénye van azonban, amiért nem kergették el az Alstonok udvarától. Egyrészt, akkora, hogy ember olyakkorára nem nőhet, ezzel együtt ereje is hatalmas. A saját szemével látta, hogy egyszer meghajlított egy pallost. Másrészt az Egy furcsa szeszélye, hogy úgy bánik a harci baltával, mintha keze meghosszabbítása lenne.
Annyira el lenne keseredve Briser, hogy beküldi ide e szörnyet? Sóhajt egy mélyet, de beleszólni nem szól bele. Ha őszinte akar lenni magával valahol reménykedik, hogy nem fog minden sikerülni ezzel a házassággal kapcsolatban. Jobb volt, amíg a Riversek ellenségek voltak...
S elkalandozása után visszatér a valóságba, amikor látja, hogy a küzdőtéren a féleszű nem éppen úgy harcol az eddig háromszor győztes katonával, mint az megszokhatta harcai során. Vad csapásai nemcsak gyorsak, rendkívül erősek is, igazán oda kell figyelnie, hogy ne találják el. Úgy tűnik eddig támadni sem igen tudott, csak hátrálni. Viszont ez tagadhatatlanul harmadik köre. Fárad.
A baj pedig megtörténik. Elég volt egy rossz lépés; a balta lendül és végighasítja ellenfele arcát. Menten földreesik a szerencsétlen a hirtelen fájdalomtól miközben hangosan ordít. Nem látta pontosan, de talán elvesztette volna szemét? Orrát?
A körbe beugró Brisernek kell lefognia Ulleget, hogy ne csapjon még a földön szenvedőre. A másik oldal sem rest, néhányan kardjukat elővonva ugranak be ők is, élükön kapitányukkal és hozzá lehajolva vizsgálják a férfit, akinek most aggódva ejtik ki nevét.
Szóval Mortagnak nevezik. Vagy már csak nevezték?
Eközben a két kapitány egymásnak esik szóval. A feszültség szinte tapintható. Talán éppen elég ahhoz, hogy ez legyen az a bizonyos szikra, ami megfékezi a házasságot? Elmosolyodik pillanatra, mielőtt a józan esze és önzősége felülírja e hiú álmot.
Nem szabad hagynia.
Beugrik hát maga is és a két kapitány közé áll.
- Mire véljem ezt? - vonja kérdőre a kettő közül Brisert. - Első vérig küzdenek a felek, úgy értesültem.
- De sir, Ulleg is első vérig küzdött...
- Ne alakoskodjon, tudja mire értettem!
- Sir, a fiú él-hal a harcokért. Csak nem tilthattam meg neki, hogy ő is kipróbálja magát? Hiába mondok neki bármit, annyi esze sincs, mint másnak feleslegben... Ha pedig csakúgy jó harcos lenne ez a Mortag, könnyűszerrel kivédhette volna...
A másik kapitányra néz ekkor.
- Túléli?
Lassú és ingerült biccentés a válasz, miközben a sebüsültet felkarolják a szanitécek; elviszik.
- A játékot fejezzük be. Nyilvánítsuk ki e borzalmat győztesnek, ha ez így megfelel önöknek is, kapitány. – tekint Dilstre.
Az hátrafordul.
- Katonák. Van-e köztetek, aki szívesen összemérné erejét még, hogy bebizonyítsa Riverséknél vannak a jobb legények?
Néma csönd a felelet.

Avatar
Ayra
Hozzászólások: 65

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#6 » 2020.11.21. 18:20

- Szerencsés ördögfattya...
*Sóhajtja halkan, ahogy Mortag ünnepelteti magát. Kénytelen lesz este elverni, mert most eléggé el van telve magától, az biztos... Ayra már épp fordul is el, mikor bevezénylik a disznófejűt. Ettől pedig fel is szalad a szemöldöke. Csak nem valami érdekesre lelt itt?*
- Nah... ezt se anya szülte ilyen torzra...
És még rá mondják, hogy szörnyszülött? Ahogy elnézte Mortag utolsó piruettjét, annyi esélyt se ad a harcosnak, amennyi egy marék döglött lepkének lenne ez ellen. Bár... annak meg az értelme látszik épp ennyinek.
Úgy dönt, ezt még megvárja. Fogadna is, ha ezek a barmok megtennék... bár valószínű nem nyerne nagyot vele. S lám... el kell ismernie, hogy a Disznófejű (már csak így fogja nevezni) gyorsabb, mint termete mutatná. Ork fajzat lehet talán az anyja vagy apja? Oly fajta félvér, mint Ayra maga... vagy egyszerűen csak ilyen rondának teremtette erre a földre az istene.
Azt a vágást viszont nem felejti. Szép volt, el kell ismerni, s elismeréssel adózhat érte. Mortag sokat vállalt, nem mintha lett volna választása, s kellemetlen beleszaladt a fejszébe. De minek áll ki a barom rendes sisak nélkül? Mióta harcol a katona rendes sisak nélkül? Most aztán fél szeme biztos bánja, s örülhet, ha csak az... Ayra csendben nézi, ahogy elviszik. Szeretne sajnálatot érezni iránta, de csak azt sajnálja, hogy ma estére már csak Mikkel lesz képes bármiféle vigadalomra, az meg aztán... Ez a barom elrontotta az egész esti szórakozását, mert belefejelt abba a rohadt baltába!
Épp ezen mérgelődik, mikor a kapitány felteszi a nap legégetőbb kérdését. Ayra elvigyorodik, valódi, vérszomjas farkasmosollyal. Csendben vár, s vár... de úgy tűnik, hogy a legényeknek inába szállt a bátorsága. Hosszú és kínos az a néma csönd... talán bizony Dilst arca most szégyenben éghet. S Ayraban felhorgad a dacos vágy, hogy azt a szégyent örökre rásüsse a pökhendi kapitányra. Ha nyer, azzal, hogy nő... ha veszít, azzal, hogy az ő katonája.
- A legényeknek úgy látom, gatyát kell cserélni épp... De Mortag az én társam volt, kapitány. Leány is kiállhat? Hanem ám... nem biztos hogy bármelyikünk is élve húzzák akkor le... úgy feleljen a kapitány úr...
S mosolya alapján nem leány ez, de nőstény farkas. Korcs a korcs ellen... Ha belegondol, miféle küzdelem lesz ez, máris jobb kedvre derül!
"Valójában elgondolkodtam a lehetőségeiden. Aztán úgy döntöttem, egyszerűen csak nem érdekel."

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 88

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#7 » 2020.11.22. 02:21

          Kép
Valami csodálatosan érdekes hely ez a vár!
A felfedezés és a bejárás öröme feledtette sértődöttségét és már annyira nem is gondol dacosan Alyciára, amiért az bántón elküldte magától. Sőt, valamelyest meg is érti. Elvégre házasodni fog. Egy olyan férfival, aki egy hónapja még ellenségnek számított... Azonban nagyon gálánsnak és igaznak tűnik Everett úr, azt meg kell hagyni. S alig van köztük két év - lehetne tízszer ennyi is! Így nem igazán érti, miért aggódik annyira nővére. Bár még mindig nem annyira elviselhetetlen, mint azon a reggelen két hete. Akkor éppen csak beköszönt volna hozzá, ám alighanem eltalálja kézi tükrével, ha nem ugrik el gyorsabban.
A kinti zajokra megszakítja sétáját, megáll az egyik nyitott, hátsó udvarra tekintő ablakban. Mosolyogva nézi az ottani mozgolódást. Valami mulatságot tartanak a katonák? Hát persze... Harcolnak. Vagy készülődnek hozzá. Ni, az ott csak nem a rusnya Ugell? Mit keres ő tisztes emberek között? Biztos a kapitány hozta magával. Többször ajánlotta apjának, mint "titkos fegyvert", de az jobb úr ennél; nem küldi háborúba a félkegyelműt. Kikönyököl a párkányra, hogy tovább nézze az eseményeket.
Ámde, mégiscsak egy dámáskodó kis pukkancs ez az Alycia! Játssza a bajbajutottat és szenvedőt, holott olyan helyes férjura lesz, mint a Rivers örökös. Bár még mindig nem annyira helyes Everett, mint ott lent a kör közepén a két kapitány közt álló Sir Ogden. Ő maga lenne az álom; magas termetével, messzire révedező, zöld szemeivel és mély gondolatokról árulkodó, tisztacsengésű szavaival... milyen kár, hogy a férfiak társaságát élvezi! Legalábbis ezt mondja róla mindenki.
De vajon miért vonja meg a vállát az és sétál ki a markait dörzsölő Briserrel vissza a katonák közé? A másik kapitány meg miért küld be annyira közönyösen egy... lányt?
Ohó!
- Úgy tűnik Riversék egy asszony szoknyája mögé bújnak! - hangzik Briser harsány hahotája, az élcre pedig rögvest ráerősít tucatnyi másik torok az Alston oldalról. Egyedül Sir Ogden marad hideg. Ő bölcsen, karba tett kézzel figyeli a fehér hajú jövevényt.
De nem, nem is csupán lány ez...
- Kapitány úr, elf-asszony szoknyája mögé! - fokozza valaki az általános nevetést.
- Korcs ez, hékas! - replikáz valaki.
- Nem lett jobb! - viszonoznak rá.
A végére már ott tartanak, hogy röhögő csürhévé züllik a kinti harcosok egyik fele, éles kontrasztban a közöttük álló komoly lovaggal és még élesebb kontrasztban a másik felével, ami szinte síri sápadt és eddilgen szótlan.
- Na, fiúk elég lesz. Nyughass! Nyughass ha mondom! - torkolja le a társasága kacagását Briser, kitörölve egy könnycseppet a szeméből. - Hagyjuk hadd dolgozzon a mi kemény Ugellünk, a végén összekaparjuk ezt a másikat, aztán eszünk egy jót. Készen állsz leány? - válaszra nem is vár. - Rendben. Ugell! Támadj!
A parancsra az eddig jámbor behemót megragadja nehéz baltáját és megindul a lány ellen. Fegyverét csapásra emeli és...
Gyorsan eltakarja szemét. Nem is bírja nézni! A lánynak biztosan vége! Szegény pára...!

Harc #1
1 . Dobás: 9
2 . Dobás: 3
3 . Dobás: 5
4 . Dobás: 8
5 . Dobás: 7
6 . Dobás: 9
7 . Dobás: 7
8 . Dobás: 9
9 . Dobás: 7
10 . Dobás: 4
11 . Dobás: 6
12 . Dobás: 8

Összesen: 82

Avatar
Ayra
Hozzászólások: 65

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#8 » 2020.11.22. 12:03

Más alighanem megsértődne... dölyfösen kérné ki magának, vagy épp sápadt szégyenben bújna el a sátrak között. De Ayra tisztában van vele, micsoda, és igazából örül neki, hogy nem tiszta vérű ember... és nem is tiszta vérű tünde. Mindkét fajta elég silány a maga látásmódja szerint, és mindkettőnek megvan egy közös vonása: dölyfös, büszke barmok. Mint ezek itt. A "korcs" megnevezésre újfent csak elmosolyodik... de mivel a kapitányának nincs választása, és beinti a körbe, engedélyezve a "nemes bosszút", ezért fel is teszi a sisakját, leveszi a pajzsát hátáról, és felcsatolja, emígy lép be a küzdőtérre.
Megvetni a lábát sincs ideje, máris parancsot kap az idomított disznófajzat, s rohamozni kezd. Még jóformán be sem ért, máris védekeznie kell.


//VÉK: 11d10+3d10= 82//

Hajszállal kerüli el a lendülő fejszét. Látja annak fent élén még száradni Mortag vérét, mintha még az illatát is érezné egy pillanatra, s hallja, érzi ahogy éppen csak megcsikordul a fém a fémen. A szívverése hevesen feldübörög, lila íriszében a szénfekete pupilla tűpontossá mélyül. Csak a Disznófejű van, a fejszéje, és az élet-halál küzdelem. A kedvére való küzdelem, ami nem csinos piruettek sorozata. Az egyetlen küzdelem, amiért érdemes fegyvert ragadni. S egy ilyen támadásra bizony nem rest megfelelni azonnal. A lándzsa lendül, áthasítja a távolságot és döf...

//TÉK: 13d10+3d10= 115//
"Valójában elgondolkodtam a lehetőségeiden. Aztán úgy döntöttem, egyszerűen csak nem érdekel."

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 88

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#9 » 2020.11.22. 19:51

          Kép
A lelkét emésztő méreg, ha a harc idejére is, de elpárolog. Feszülten figyeli a bent mozgókat. Szeme felvillan a balta emelkedésére, de mosollyal nyugtázza a fémes hangot - a védést. S utólag érti meg csak a következő gyors mozdulatot. A lány dárdája a lény hasfalába szúr. A két oldal immáron egyszerre zajong, de osztatlan figyelme most teljesen a küzdőké.
Brisel persze már lefújná az egészet, ám lépése közben megállítja. Fejét csóválja.
- Nem. A végsőkig harcolnak. - tekint rá.
- De sir...! - válaszol amaz, játékszerét sajnálva.
- A végsőkig harcolnak. - villognak reá szemei.
Mit értene ehhez ez anyagias világnézetű giliszta? A szépség küzd itt és most a rútsággal. Hagyni kell, hogy elvégezzék örökké zajló háborújuk egy kis ütközetét. Muszáj látnia, melyik győzedelmeskedik.
- Ne hagyd magad Ugell! - kiált be Briser kétségbeesetten.
Ismét csak csóválja a fejét a hiábavalóság fölött. Nem hiszi, hogy a szörny bent már bármit is felfog. Hasfalába vágott a félelf, de ettől csak még dühösebb lett. Elvesztve azt a minimális kontrollt, amit mestere gyakorolt felette, csapkod ellenfele felé. Elemi düh, az elemek csatájában!
Versbe illő jelenet ez!

Harc #4
1 számú dobás: 2
2 számú dobás: 2
3 számú dobás: 3
4 számú dobás: 3
5 számú dobás: 3
6 számú dobás: 4
7 számú dobás: 5
8 számú dobás: 8
9 számú dobás: 8
10 számú dobás: 9
11 számú dobás: 9
12 számú dobás: 9

Összesen: 65
Veszteség: -12 Életpont (maradt:18)

Harc #5
1 számú dobás: 1
2 számú dobás: 2
3 számú dobás: 4
4 számú dobás: 4
5 számú dobás: 4
6 számú dobás: 5
7 számú dobás: 6
8 számú dobás: 6
9 számú dobás: 6
10 számú dobás: 6
11 számú dobás: 7
12 számú dobás: 8
13 számú dobás: 9

Összesen: 68

Avatar
Ayra
Hozzászólások: 65

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#10 » 2020.11.22. 20:19

A testbe reccsenő fém és fa ellenáll, Ayra csavar egyet a lándzsát, és hirtelen rántja vissza. A fém hegy nyomán felfröccsenő frissen kiömlő vér illata afrodiziákumként hat a harc veszélyére éhes elmének, az ösztönöknek, s ki be merne ugrani, hogy közéjük álljon, maga járna rosszul!
Hogy a jogos bosszú mozgatná? Nem. Ayra egyszerűen csak... élvezi a harcot. Minden fájdalmával.
Merthogy a fájdalom tapinthatóvá válik a levegőben, azt bárki érezheti. Ez a küzdelem talán emlékezteti a nézőket arra, mit jelent az a szó, hogy harc. Mi a tét valójában, mikor fegyvert ragadnak egymással szemben... Hogy az élet mindössze karhosszon és gyorsaságon múlik.


//VÉK: 11d10+3d10= 74//

Ahogy most is. Az eszelős csapkodást elől vagy kihajol, vagy kifordul, s ami vészesen közel kerül hozzá, azt pajzsával hárítja. Hagyja, hogy tomboljon a Disznófejű, mert egy rossz támadással most saját magát sodorja veszélybe. Hagyja, higgadtan kerülgetve a csapásokat, míg végül alkalmas pont adódik: a pajzson hangosat csattan a fejsze, elvezeti a fém görbülete a penge élét... a lándzsa pedig alattomosan döf elő mögüle. A kar meghosszabbítása kemény acéllal és fával talán ismét utat talál a testbe.

//TÉK: 13d10+3d10= 109//
"Valójában elgondolkodtam a lehetőségeiden. Aztán úgy döntöttem, egyszerűen csak nem érdekel."

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég