A lovag házassága

[Delilah]

Amint a lovag akképpen cselekszik, mint azt kiadta neki - csak sejtheti, honnan fogja figyelni és fedezni, elvégre a fák és a bozótok kiváló takarást biztosíthatnak neki - akkorra csendesül el az erdő és tán a világ is. Vihar előtti csendnek tetszik ez, nem másnak.
A romok ellenkező oldalához könnyen és biztosan eljuthat - hangot nem ver, csupán füvön jár és saját terepe ez; az erdő világa --- legyen most az bármily bizarr is. Az egyetlen, mi zavarhatja az az erősödő szag a nyári hőn. Valamiképpen az elmúlást juttatja eszébe; bár meglehet csak a látottak járnak még fejében. A másik oldalon látottak viszont cseppet sem nyugtatják meg.
A fal másik oldalán egy földalá vezető ódon lépcsősor tárul szeme elé, mit két angyal csonka szobra őriz. A lejárat környékén szintén ott a száradt, fekete mocsok, mit korábban sokkal kisebb mértékben felfedezhetett - itt azonban jóval többet láthat belőle. Mint valamiféle iszonytató váladék szilárdult meg a falon, a talajon és az egykor fehér lépcsők fokain... Farkasbőrűként azonban jobban megértheti a nyomokat. Az egész sokkal inkább hasonlatos ahhoz, mintha valami nagyméretű fenevad próbálta volna meg magáról lerázni ezt a sűrű anyagot.
Azonban sok ideje elmélkedni nem maradt.
Valami alantról közelít felfelé..
Kopognak léptei...
Egy méretes sötét folt jelenik meg egyszerre, miből kitűnik két bestiális, sárgán villogó szem...
Végül kiérve, felfedi magát a tört napfényben a lejárat szörnye: egy nálánál legalább kétszer akkora bősz vadkan, kinek szőre nem igazán vehető ki, hiszen talpig be van borítva a bűzös fekete szurokkal, mi minduntalan csöpög róla.
Azonban hiába az állati ösztönök, kellően hangosan csörtetett fel, hogy a kezdeményezés jogát elveszítse a területét megsértő idegenekkel szemben.

[Ayra]

~Ilyen fertelmet se láttam még...~
Elfintorítja az orrát, s ez nem csak a bűznek szól, de úgy az egész kreálmánynak, mi bizonnyal valami emberi bűnben született és fürdőző büntetése e vidéknek. Mert miért is ne lenne épp az.
Azonban az ereiben gyorsabban lüktető forró vér, mely szintén az emberi anyjától örökölt sajnálatos... förtelem, arra készteti, hogy a pajzs szíját megrántsa, a szálfegyvert marokra kapja, s máris rárontson a bestiára. Oldal irányból áll neki, de nem gondolná, hogy ne venné észre, így támadásához jóféle, erős csataordítás is dukál: mert jól esik kiadni a feszültséget a csapással együtt.
Mit érdekli ekkor már, hogy gondoljon a mocskos szennyre, a fertőző őrületre? Csak a harc élvezete lebeg a szeme előtt, annak minden édes mámorával és fájdalmas halálával együtt.

//Tám: 98//

[Delilah]

Bármennyire is groteszk és félelmetes a jelenet, egy pillanatra felülkerekedik benne a csodálkozás, ahogy leshelyéről az elf rohamát nézi a visszataszító bestia ellen. Talán az ilyesmit nevezik a vándordalnokok a vadak nemességének, vagy minek... A közelharcba persze nem igen lőne, hiszen igencsak rizikós, ha nem jól helyezkednek a felek. Pillanatra sajnálkozó arcot vág, amikor azt látja, hogy a vadkan időben fordul és éppen csak súrolja olajos szőrét a dárda villanó suhanása. A következő másodpercben pedig észleli, hogy ez a fordulás jelenti a lehetőséget egy nyílvessző biztosan eleresztésére a zsoldos épségének kockáztatása nélkül. Így mikor a mit sem sejtő állat öklelő mozdulatot tesz afelé, abban a reményben, hogy agyarát húsába mélyesztheti, akkor suhan a vessző...

Vadkan védekezik
1 számú dobás: 2
2 számú dobás: 2
3 számú dobás: 4
4 számú dobás: 4
5 számú dobás: 4
6 számú dobás: 5
7 számú dobás: 6
8 számú dobás: 8
9 számú dobás: 8
10 számú dobás: 8
11 számú dobás: 8
12 számú dobás: 8
13 számú dobás: 9
14 számú dobás: 9
15 számú dobás: 9
Összesen: 94
Veszteség: -1 Életpont (maradt: 17)

Vadkan támad Ayrara
1 számú dobás: 1
2 számú dobás: 2
3 számú dobás: 2
4 számú dobás: 2
5 számú dobás: 2
6 számú dobás: 2
7 számú dobás: 3
8 számú dobás: 3
9 számú dobás: 3
10 számú dobás: 4
11 számú dobás: 7
12 számú dobás: 7
13 számú dobás: 8
14 számú dobás: 8
15 számú dobás: 10
Összesen: 64

Everett támad a vadkanra
1 számú dobás: 1
2 számú dobás: 2
3 számú dobás: 2
4 számú dobás: 3
5 számú dobás: 3
6 számú dobás: 3
7 számú dobás: 4
8 számú dobás: 4
9 számú dobás: 5
10 számú dobás: 5
11 számú dobás: 7
12 számú dobás: 7
13 számú dobás: 8
14 számú dobás: 10
15 számú dobás: 10
Összesen: 74

[Ayra]

//Nem kell ám a teljes dobássort berakni. Ha akarom megnézem a mentett dobásoknál. Elég csak a végösszeget szerintem. //

//Ayra véd: 72 Sebzés nincs. Ayra támadás: 110.//

A szennyen könnyen csúszik meg a fegyver, s máris el kell ugrania az öklelő fenevad elől. A fém vértben ez nehezebb lenne, így valahol most még élvezi is, hogy szabadabb a mozgástere. A bestia szemei szinte felparázslani látszanak előtte, s ő élvezettel nevet bele a pokol mélységeit és szenvedését ígérő íriszekbe. Ruganyosan, könnyen mozdul, hogy ellencsapást vigyen be.
Furcsa, megeshet Everett úr nem ilyennek gondolná a nemes elf harcosokat, akik a hosszú élet bölcsességével megtanultak rideg méltósággal, csendben, szinte szertartásosan ölni. Ayra sokkal emberibb módon harcol, bár tény, ruganyosabb és könnyedebb a mozgása, mint egy embernek... de semmiképp nem lehet az elfek kecses hajlékonyságához hasonlítani. Egész furcsa keveréke ez a két harcmodornak... de a legszembetűnőbb különbség, mely alapján biztos állítható, hogy nem hosszúéltű: élvezi a kimerítő és veszélyes harc minden pillanatát. A farkasvigyort talán a halál se törölné le az arcáról.

[Delilah]

Öntudatlan elégedetten mosolyogni kezd a helyzet alakulására. A kannak észlelése sincs kitérni a nyílvessző elől, mi vadul belefúródik hátába s ennek köszönhetőn talán a gyorsan mozgó penge is sikeresebben csap le ezúttal reá. A hideg fém érzésére fülsiketítő, bestiális visítás hagyja el az állat torkát. Ebből és mozdulataiból egy tapasztalt vadász megmondaná: belátta, hogy nem győzedelmeskedhet a lány felett; így öklelő mozdulattal taszítaná arrébb, hogy elvágtasson. Látja rejtekéből is, hogyha most nem áll ellent az öklelésnek a zsoldos, pontosabban szólva nem állja útját valamiképpen - kereked oldhat a sértett szörnyeteg!

Sir Everett nyila - pozícióból fakadón biztos találat
Veszteség: -3 Életpont (maradt: 14)

Vadkan védekezik
Összesen: 75
Veszteség: -6 Életpont (maradt: 8)

Vadkan támad Ayrara
Összesen: 75

[Ayra]

// Ayra védés 75. Támadás: 111//

Nem engedi meglógni az ellenfelét, nem azért kezdett harcba, hogy aztán kergetnie kelljen a bestiát. Keményen megveti a lábát, és a pajzsát egyenesen az öklelő agyarak elé emeli. Még a keze is megzsibbad, ahogy a fémen csattan és végigszánt a kemény szarucsont,s legalább egy lépésnyit biztos csúszik hátra, de ha fogcsikorgatva, ha ordítva is, de megtartja a rohammal érkezett mázsányi színizmot, és a pajzs alatt hasa alá szúr a lándzsával.
Legyen végre meg, aminek lennie kell. Nem biztos benne, hogy még egy ilyen öklelést kibírna a pajzs, vagy ami rosszabb, beleakadna a pajzs peremébe az agyarpár, és könnyen félreránthatja akkor a bestia.

[Delilah]

A lándzsával valami puhát üt át - úgy tűnik megtalálta a gyengepontját - még láthatja, ahogy a dög szemei az égnek akadnak, mielőtt úgy dőlne el, mint egy zsák. Lábai mozdulnak egyet-egyet, ámde élet már nincs benne. Nem sokra erre jelenik meg a vitéz is leshelyéből, s mielőtt szólna alaposan végigméri őt; tán sebesülést keres rajt'. Elégedetten biccent rá.
- Derék munka volt! Nyilam sajnos nem sokat használt s mire kilőttem volna a másodikat is, már végeztél is vele. Biztos ez volt az első, hogy szörnyre vadásztál volna? Mindenesetre örömmel fogják hallgatni újabb sikered hírét. Atyám feltehetőn meg is jutalmaz; kedvére van, ha valaki daliaságával kitűnik.
Majd alátekint a tetemre.
- Ezzel mi történtethetett? Mi ez a máz sörtéjén-testén? Azonban, ami fontosabb, mihez kezdjünk vele?

[Ayra]

- Használt az... Az egy szép lövés ott.
*Letép néhány nagyobb lapulevelet, abba törli le a szutymót a fegyveréről és a pajzsról. Nem nagyon szeretne érintkezni vele, az az igazság, így aztán a végén még a köpenye alját is megtépi, hogy befejezze a tisztogatást.*
- Nem vagyok szörnyvadász, de nem jelenti azt, hogy ne öltem volna ezt-azt. Szerencsénk volt, ennek itt elég volt ez is, de igaz ami igaz, az a lyuk a föld alatt jobban aggaszt engem. Ahonnan ez kijött. Úgyhogy most te, jó uram, elhozod a lovam nyeregtáskájából a kötelet, azt rákötjük erre a kis combosra, és elhúzzuk a táborig. Azt hiszem, ezzel nyertünk is, és te leszel a nap hőse. Vigyázz a kötéssel, ne érjen hozzád ez a fekete szutymó! Én addig megnézem a lyukat, és erősen remélem, hogy medve vagy sárkány nem lapul benne.
*S így is tesz, előbb csak a lejárat szájánál figyelve, hallgatózva. Csak akkor merészkedik beljebb, ha el is fér. Kúszni semmiképp nem fog, akkor inkább hagyja a fenébe.*

[Delilah]

Nem mintha kételkedett volna az őt kísérő Acardus lovag nyomolvasó képességeiben - de hazudna, ha azt mondaná, nem lepte meg, hogy a romoknál fedezheti fel bátyja alakját, annak lábai előtt jókora fenevad tetemével. Ámde mégiscsak igaza lett; tényleg Everett lovát találhatták meg - a másik hátasuk valamelyest fegyelmezetten álldogál nem messze testvérétől. Némán egyezkednek a lovaggal és indulnak meg felé, hogy visszavigyék a megszökött állatot. Úgy látszik, kiötlött élcei nem igazán illeszkednének a helyzetben, ugyanis Everett a szokottnál is komolyabb pózzal vár. Tekintete a föld mélyébe vezető lépcsősorra irányul --- honnan a következő pillanatban a fehérhajú asszonyzsoldos emelkedik fel. Csalódottságot tükröz egész tartása; úgy közöl valamit. Ekkortájt érnek ők is oda. Udvariasan intene és köszönne, csakhogy testvére feddő szavai szakítják félbe és hervasztják le jókedvét.
- Miért jársz az erdőnek ezen részén Calvin? - teszi fel a kérdést örökkön okító hangján, azon mit jól tudja amaz; ki nem állhat. - Holott magad is ott voltál mikor az apát figyelmeztetett minket? Sir Acardus, azt hittem te magad bölcsebb vagy ennél. Neked kellene biztos helyen felügyelned reá, ne essék baja!
Rácsodálkozik a tényre, hogy Acardust pesztonkának tették mellé - lám mégsem tekintik férfinak, hiába örült, hogy végre vadászni hívják! - s választ nem is ad, dühtől veres arcát inkább elfordítja.
- Nemzetes uram, - szól fel az öreg, miután jól látja, hogy ő nem fog. - a biztosabb részeken kerestünk vadakat az ifiúrnak, amikor szökött kancádba ütköztünk. Csak a jószerencse és az Egy kegyelmével nyugtathattuk meg, ám már a legsötétebb képek vetültek szemünk elé, így vettük a bátorságot visszakövetni nyomait. E bestia lehetett az oka, amiért elmenekült, ezt most már látom; még holtában is iszonyodnak kissé tőle a barmok. Gratulálok uram, ezzel a zsákmánnyal bizton te leszel a vadászok legjobbika!
Érzi magán egy pillanatig Everett pillantásait, viszont a következőben végre lopva felmérheti az elterített vadat. Valami vadkan lehet, mit szurok fedne?
- Gratulálj inkább e lánynak, Ayranak, ki megküzdött vele és kivégezte. Vitézségben van mit tőle tanulnunk mindahányunknak. Most tért meg lentről, hol alig pár lépésnyi helyen fészkét rendezte be a megomlott katakombákban. Bűzön és mocskán kívül semmi sincs lent, amiből kitalálhatnánk mi lehetett e fertelem... E rejtélyt talán később felfedi a Gondviselés, ha úgy akarja.
- Akkor hozzád szólok leány, - fordul a zsoldos felé az öreg lovag. - hárman is igazolni fogjuk zsákmányod méretét és kiválóságát, de arra bíztatlak tűzzel semmisítsd meg, ne jelöld meg, hogy visszavigyék a táborba a szolgák! A természet ellen lehet, húsát még kutyáknak sem adnám - legjobb lesz biztosnak lenni, hogy nem szennyezi többé e világot!

[Ayra]

A bűzös lyuk semmiben nem hasonlít egy egészséges vad vackára, vissza is vonul onnan hát, mielőtt e mocsok ráragadna. Azt viszont már érti, miként hat e métely a vidék vadjaira.
- Nincs lent semmi más, uram. Félek, nem ma tudjuk meg, mi okozza az erdő természetének torzulását.
Ennek persze valahol örül, hisz nem kell feleslegesen kockáztatnia, valahol meg nem, mert nem oldották meg a problémát. Persze... nem is vállalkozott rá. De az erdő még mindig taszítja.
Tovább viszont nem folytatja, mert mások is érkeznek. Csekély érdeklődést szentel a jövevényeknek, hanem azért még így is ki kell, hogy nevesse őket. Ami nagy fokú tiszteletlenség, de... akkor is így van vele.
- Megbocsáss, uram, de ennek az országnak egyes részein az öcséd addig nem is férfi, míg nem ölt, és míg asszonnyal nem hált. Márpedig ahogy elnézem, kezd kifutni az időből... mindkettővel. Gyerek mellé adnak pesztrát, ez a legény meg nyesi az arcát! A kölyök, amelyik nem verekszik idejekorán, elpusztul a falkában, mert gyenge marad. Tutujgatás helyett inkább szidnád le, hogy nem ért ide előttünk a vén vadásszal, és nem ő áll itt nagy peckesen a leterített vadkan mellett...
A családi perpatvar a két fivér között egész szórakoztató... de azért az öreg szavát igaznak véli, így leteszi a fegyvereit, és elindul, hogy száraz fát gyűjtsön. Egy ekkora böszme barom nem ég csak úgy el a tüzes pillantásától ugyebár.
- Hé öreg, van fejszéd?