A lovag házassága

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Delilah
Hozzászólások: 82

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#11 » 2020.11.22. 23:51

          Kép
Annak, hogy a lovag helyre teszi Brisert, kiváltképpen örül és az sincs ellenére, hogy az ő fattyuk sarokba szorítja az Alstonok rémségét. A végén még talán valami haszna is lesz, nemcsak embereit zavaró tényezőként kell számon tartani, aki előtt teszik-veszik magukat.
Kezét állán nyugtatva figyeli a harcot addig amíg végül rátapint arra furcsaságra, ami ott motoszkál tudata mélyében. Olyan, mintha két fenevad küzdene egymással... Látott már elfet harcolni. A gyorsaság stimmel itt is... de valahogy szilajabb... valahogy talán vadabb? Ám, meglehet ez a vadság fogja megmenteni egész végig a torzszülött baltájától? Hisz a vak is látja, alig pislákol már benne a lét, utolsó földi lépéseit és csapásait teszi. Ő már csak tudja. Másrészről azonban, meglehet, jobban jár így, minthogy továbbra is ezt az életet kelljen élnie...

Harc #8
1 számú dobás: 1
2 számú dobás: 1
3 számú dobás: 2
4 számú dobás: 2
5 számú dobás: 3
6 számú dobás: 4
7 számú dobás: 6
8 számú dobás: 7
9 számú dobás: 8
10 számú dobás: 8
11 számú dobás: 10
12 számú dobás: 10

Összesen: 62
Veszteség: -12 Életpont (maradt: 6)

Harc #9
1 számú dobás: 1
2 számú dobás: 1
3 számú dobás: 2
4 számú dobás: 2
5 számú dobás: 2
6 számú dobás: 5
7 számú dobás: 6
8 számú dobás: 6
9 számú dobás: 7
10 számú dobás: 9
11 számú dobás: 10
12 számú dobás: 10
13 számú dobás: 10

Összesen: 71
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Delilah 2021.03.09. 00:43-kor.

Avatar
Ayra
Hozzászólások: 65

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#12 » 2020.11.23. 19:48

Alattomos a döfés, de pontos. Fordulattal lendül tovább, a harc heve lüktet az ereiben, élesíti az érzékeit. Ruganyos mozgása jól jelzi, hogy bár leány, de oly rutinnal mozog a harctéren, mintha az természetes közege lenne. Nem pástra való kecsességgel, de a vérben fürdő csatatér minden alattomát ismerve. Annak, ki csupán pávaként villog a harctér szélén, ez barbár és kegyetlen harcmodor, pontosan azért, mert nyers. Mert valódi. Mert rémítően valódi.

//VÉK: 11d10+3d10= 77//

A kaszáló mozdulatok elől hátrál ezúttal. Hátrál, s ezzel megtöri a maga támadásainak lendületét is. Figyeli a tomboló Disznófejű fájdalmát, mélyet szív a vérillatú levegőből minden egyes ziháló lélegzetvétellel. Nem pihen, hisz mozgásban van, de figyelme újra csak a mindinkább lanyhuló támadások mögötti fájdalmat és fáradtságot vizslatja. S megelégedésére szolgál. Hagyott egy kis időt, hogy a behemót még összeszedje magát... csupán néhány lélegzetvételnyit. Nem akarja még ilyen gyorsan befejezni. De aztán ahogy szeme villan, és elmosolyodik a sisak pereme alatt, már egy villanással lendül is előre, oldalról fordítva a lándzsát, lépéséből jobbra ugorva, s így adva meg a kegyelemdöfést... tervei szerint.


//TÉK: 13d10+3d10= 94//
"Valójában elgondolkodtam a lehetőségeiden. Aztán úgy döntöttem, egyszerűen csak nem érdekel."

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 82

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#13 » 2020.11.24. 02:36

          Kép
El sem hiszi, amikor újra kitekint ujjai közül, hogy a lány talpon van... Ugell pedig véres...vérzik!
A csodálkozástól tágra nyílt szemekkel, szinte megbabonázva figyeli a lenti párharcot. A fürge, páncélos lány szinte körbetáncolja az óriást, ki mire lecsapna az egyik helyre, ellenfele már máshol terem majd kegyelemet nem ismerve szúr belé.
S azt is látja, hogy egyre lassabban, egyre irányát vesztettebben harcol a tehetetlen félkegyelmű. Próbálja tagadni felismerését, de tudja, hogy az nemsokára meg fog halni. Sajnálatot érez iránta és bánja, hogy mindig messziről kerülte. Lehetett volna vele kegyesebb...
Rövid időn belül az egyik oldal diadalittas ünneplésére elfordítja a fejét. Nehéz szívvel távozik.
Az a csúf élőlény... ki rossz kezekben vált rossz eszközé... házának megtűrt kosztosa... nincs többé...

Harc #12
1 számú dobás: 1
2 számú dobás: 1
3 számú dobás: 2
4 számú dobás: 2
5 számú dobás: 3
6 számú dobás: 4
7 számú dobás: 5
8 számú dobás: 8
9 számú dobás: 9
10 számú dobás: 9
11 számú dobás: 10
12 számú dobás: 10

Összesen: 64
Veszteség: -6 Életpont (maradt: 0)

Avatar
Ayra
Hozzászólások: 65

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#14 » 2020.11.24. 14:54

Az oldalirányú csapás pontosan a csapásra emelt kar alatt fúródik be bal felől, áttörve a bordák kosarán, meg se állva a tüdőig. Túl mélyre szalad a fegyver, Ayra érzi, ahogy eldől a súlyos tömeg, hogy nem tudja tartani, így inkább enged. Még ugrásra készen vár, ám a test már nem moccan, csupán vért felköhögve szuszog még párat, mielőtt végleg elernyedne. Bevégezte. Egykedvűen lép hát a behemót mellé, és talpát az oldalának támasztva úgy rántja ki belőle a lándzsát, ahogy vaddisznóból tenné az erdőben. A test az már csak test. Darab hús, semmi több, a szellem már a túlvilág örvényében sodródik. A lándzsa hegyéről lehúzza ujjával a még meleg, lassan dermedő vért, majd orrhegyétől az álláig egyetlen vörös csíkot húz vele az arcára. Barbár szokás, nem lovagokhoz és zsoldosokhoz méltó... de a legyőzött ellenség vére erősebbé teszi a legyőzőt. Ez tudott.
- Valaki más akar még mérkőzni? - Sztoikus, csendes kérdés. A győzelmi mámor elmaradt nála, ő nem ünnepel. A halálban semmi ünnepélyes nincs.
"Valójában elgondolkodtam a lehetőségeiden. Aztán úgy döntöttem, egyszerűen csak nem érdekel."

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 82

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#15 » 2020.11.29. 16:07

          Kép
- A tartós béke érdekében némely Alston lovagot is házadhoz kell majd fogadnod ennek tükrében. Nem így gondolod, sir? - fejezi be mondandóját és teszi fel a kérdést a bájos kisasszony.
Nemrég jöttek ki a kedves Lady Alyciával a katonák mulatságára, hogy osztozzanak azoknak örömében, élvezzék a nyári időt és természetesen egymás társaságát. Ha teljes szívéből is utálja az örökös lét nyűgjeit - s a fájdalmas tudatot, hogyan lehet most már maga az - a szépséges és gyengéd hölgy minden gondjára ír; alig töltött vele időt, mégis örömtelibb helynek látja a világot. Észre sem veszi, azonban ő is olyan vidáman mosolyog, mint azok a Rivers katonák, akik a hátsó udvarról térnek vissza és tiszteletteljesen üdvözlik elhaladtukban. Beszédfoszlányaikból könnyű kikövetkeztetni, hogy végül a bajnok házukból való.
- Figyelsz rám, uram? - akasztja meg gondolatátmenetét Alycia pajkos kuncogása. - Most már bizonyosan látom, hogy te is azok közül a javíthatatlan férfiak közül való vagy, akik megfontolják, mikor mit mondanak, nemde?
- Nem, nem kedves lady... Csak még mindig nem hiszem el, hogy olyan szerencsés vagyok, hogy a Gondviselés téged szánt kedvesemül...
Úgy tűnik a bók elérte a célját, hiszen a lány pirulva tekint el a róla.
- Nézd csak Sir Everett, ím házunk egyik legkiválóbb lovagja is hátulról érkezik! - hívja fel másodperc múlva a figyelmét a feléjük közeledő szőke páncélosra. - Mondd csak Sir Zadoc, te magad ugyancsak megmérkőztél? Sir Everetthez pedig volt már bent szerencséd, nemde?
A másik lovag egy pillanatra szoborarccal mélyen belenéz a szemébe - biztos benne, hogy Sir Ogden is azok közül való, akik nem válnak könnyen ellenből baráttá. Viszont a következő pillantra az mosolyogni kezd és a hölgy felé fordul.
- Igen, bent találkoztunk már... Sajnálom, hogy idő előtt el kellett hagynom a társaságot, azonban kicsit fájni kezdett a fejem. Nem lettem volna igazán jó beszélőtárs... S nem szálltam hátul ringbe. Nem, nem vagyok az ilyen versenyzések híve... habár a lehető legkülönösebb dolog történt ott.
A toronyban harang kondul meg ekkor. Ebédre hív.
- A lakoma közben elmesélem. - tesz egy laza kézmozdulatot az ebédlő felé, jelezve, hogy elkísérné őket. Sir Zadoc-ot hallgatva indulnak meg ekképpen, aki remek mesélő, bizonyosan olvasott; úgy adja elő az egész históriát, hogy az az érzése támad, mintha maguk is ott lettek volna. A végére viszont csak akkorra ér, mikor már a második fogásnál tartanak.
Az apátság pedig valóban kitett magért! Nemcsak ízlésesen rendezték be a ebédlőt a két ház címereivel a falakon, de főztjeik is elsőrangúak. Maguk és lovagjaik a terem végén étkeznek egy hosszú asztalnál, a katonák szemben velük több ilyennél tehetik ezt. A meghívott zenekar kellemes muzsikát játszik, szolgák gondoskodnak arról, hogy a serlegek soha ne maradjanak üresek. A vitézek asztalfőin a kapitányok és egyéb fontos személyek ülnek, köztük a fehér hajú bajnoknak is találtak helyét, kinek emellett a jussa a legpompásabb falatokat megkapni; azokból pedig sok akad. Van itt mi szemnek, szájnak ingere: sült malac, ürü, párolt zöldségek, húslében főtt hagyma, frissen kivett cipók, érlelt mézes-sonkák, illatos sajtok és effélék, bőven.
A zene egy ízben aztán abbamarad és elkezdődik a tósztok ideje. Legelőször a két apa szól, reményüket fejezik ki a házasságot és a békét illetően, majd más egyéb emberek is gratulálnak előre, bő gyermekáldást kívánva az Egytől. Végülis furcsa ezeket így hallani... Csak reménykedik, hogy valóban hamar közbenjár az Istenanya és megajándékozza őket egy fiúval, kiben végre apja is örömet lelhet annyi gyász után. Legvégül ismét Lord Rivers emeli kupáját. Látja, hogy vidám igyekszik lenni, de elsőszülöttje és felesége halála már megviselte arcát - mosolyában, hangjában rejtezik az alig kivehető, de bizonyos bú.
- Igyunk most már a bajnokra is, kiről az ebéd alatt sokat hallok! Hol vagy te lány? Állj fel és jer' elénk hadd nézzünk meg! Voltál-e már valaha vadászni?

Avatar
Ayra
Hozzászólások: 65

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#16 » 2020.11.29. 16:40

Ha nem, hát akkor nem... akkor ezzel letudta a feladatát...
A véres fegyvert a vállára vetve indul el maga is a Rivers sátortábor felé, majd ott rendbe szedi a felszerelését. Gondolkodik kicsit rajta, hogy Mortagot megnézze a felcsernél... de az úgyse lesz eszméletén, ha életben is maradt, jó eséllyel máktejet kapott. Kínos lenne az esküvői harangszót jajszóval tarkítani.
S ha már harang... az ebédre hívó harangzúgás meglepetten éri. Hogy a katonák menjenek fel enni? Oda? Az urakhoz? Na ez is valami déli módi lesz, nem nagyon hívták még meg semelyik udvarban sem, hogy egyen a nagyteremben. Vihet-e oda fegyvert? Nos... ha a többiek visznek, ő is visz, ennyiben marad saját magával. Ha nem, akkor csak a tőrét tartja meg magánál.
Igazából oda sem figyel a tósztokra... mit hogy éhes. Míg társai érdemtelenül vigyorognak és vivátolnak minden egyes beszéd és jókívánság után, ő inkább csak eszik meg iszik. Utóbbit mértékkel, hisz a kapitány megmondta, hogy maradjanak éberek. No meg... neki édes mindegy, ezek ketten hány fiat szülnek, minek lelkesedne akkor?
Épp már csak némi sajtot rágcsál, mikor felpillant a "bajnok" emlegetésére. Nohiszen... nagy bajnok, csak mert megölt egy buta ronda melákot. De mit van mit tenni, ha felszólítják? Feláll, és hátratett kézzel kihúzza magát.
- Uram?
Még menjen is ki? Az... hát van mit nézni rajta! Keverék, ne sem ember, se nem elf fajzat. Arcra szép, szeme különleges lilás árnyalatú, füle hegyes... és a tünde mivolta itt ki is merül. A láncing és a lemezes vértillesztékek robosztusabbá teszik karcsú alkatát, emberi szemmel mérve pedig magas. Járása határozott, nélkülözi a tündék kecses suhanását. Minden lépésére láncszem csörren a vérten. Tekintete komor, vonásai is azok. Mintha mindig dühös lenne... és valami furcsa büszkeség és méltóság az, ami vonásain és tartásán visszatükröződik.
- A klánomban volt alkalmam... és voltak ügyesebbek nálam. Amennyire emlékszem, az egron urak másképp vadásznak, mint mi a hegyekben.
Ebben mondjuk legalább bizonyos... az egron urak ritkán veszik fel farkas, hiúz vagy medve alakját.
"Valójában elgondolkodtam a lehetőségeiden. Aztán úgy döntöttem, egyszerűen csak nem érdekel."

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 82

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#17 » 2020.11.29. 18:55

          Kép
Ő, aki nincstelen árvaként nőtt fel, sohasem értette meg igazán az egrón urak mentalitását.
Lám e két házat. Jelenleg alig vannak a teremben családjukkal, lovagjaikkal, katonáikkal, zsoldosaikkal, szolgáikkal együtt százötvenen - mégis úgy vívnák századok óta húzódó, vidéket keserítő háborújukat, mintha az egész kontinens sorsa múlnék azon. Az Egy kegyelme, hogy végre hajlandóak beadni a derekukat és elásni a csatabárdot...
Lord Sebastian meglátása szerint a kelleténél talán jobban élvezi, hogy házából került ki az utolsó összemérések bajnoka. Ki is hívta eléjük, hogy alaposabban megnézhessék - lehet csak dühítené még az Alstonokat? Látszólag a lányé a figyelme, de lopva felmérné Lord Dulbart csakúgy ingerült-e? Megnyugszik, amikor azt látja, hogy amaz talán fel sem veszi ezt, boldognak tűnik.
Lord Rivers viszont folytatja:
- Ha ez így van, akkor bemutathatod holnap, hogyan vadásztok a hegyekben. Sir Everettnek el kell ejtenie valamit a lakodalomra, ezért páran kilovagolunk a közeli erdőbe. Utolsó bajnoki jutalmad, hogy elkísérhetsz egyikőnket, ha kívánod. Ha nem, akkor folytatod a kapitány által meghatározott feladataid.

Avatar
Ayra
Hozzászólások: 65

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#18 » 2020.11.30. 19:47

Ayra a kapitány felé pillant, majd vissza az úrra. Nem nagyon látszik rajta, hogy fel lenne vidulva a lehetőségtől, pedig örül neki. A vadászatot szereti, még ha nem is a legjobb benne... vagyis... jelen formájában nem az. A másikat meg biztos nem fogja ezek előtt fitogtatni, mert alighanem karóra tennék a fejét.
- Haaa... a kapitánynak nincs szüksége rám... Köszönettel veszem.
És ha nincs más, akkor Sir Everett felé pillant, sután meghajol, és vissza is ül a helyére. Egyértelműen nem szokta meg, hogy mások előtt hajlong, vagy épp parádézik.
"Valójában elgondolkodtam a lehetőségeiden. Aztán úgy döntöttem, egyszerűen csak nem érdekel."

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 82

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#19 » 2020.12.01. 12:58

          Kép

Sajnos ez a hely sem túlzottan más, mint bármelyik, ahol megjelentek családjával. Jóformán észre sem veszik - ha pedig észreveszik, egyszerűen tejfelesszájú kölyöknek tekintik. Úgy tűnik ő marad az örökké csendes, visszahúzódó harmadik testvér... pontosabban Winmar halála óta a második... Magába mered, ahogy akaratlanul Winmarra gondol és annak örökkön bölcs, megfontolt szavaira. Jó lenne, ha itt lehetne még... Legidősebb bátyja volt az egyetlen, aki komolyan vette egész életében. S nemcsak figyelt rá, mint legjobb esetben Everett teszi (ha az éppen nem apja rosszkedvét átkozza), hanem tényleg megértette őt!
Gyászhangulata előtt pedig eddig valamelyest élvezte a lakomát. A falatokat, a zenét és a lopott pillantásokat Lady Alycia felé. Maga sem tudja még megfogni pontosan az érzést, túl fiatal ahhoz, de egyértelműen irigy lovagi bátyjára érte. Talán a legszebb hölgy a világon és csak az övé!
Vajon neki is hasonló szépség jut? Vagy valami bányarémet osztanak jussául? Ha apján múlik, akkor a politika fontosabb lesz, mint jövendőbelije kinézete... S persze hiába panaszkodna neki, mint eddig bármiről, elküldené, ha egyáltalán fogadná.
Már csak ilyen az utolsó gyermekek sora! Örök hallgatás és mellőzés.
Ámde ezt a fehér hajú zsoldost kitünteti figyelmével, ki nem is tudja, micsoda kegy ez! Persze ez nem jelenti azt, hogy a nevét egy fertályórán belül is tudni fogja - ahogy ez a meghívás is inkább csak úri hóbortnak tűnik, mintsem valódi jutalomnak. A zsoldos néma kérdésére Dilstre tekint, aki morózusan biccent egyet; az engedélyt megadja. Úgy tűnik, holnap valóban lesz egy új segítőjük.
Ahogy a félelf megfordul és térne vissza asztalához, úgy fordulna ő is étkéhez, ha nem zavarná meg a sort egy fémes koppanás a hűvös padlón. Szeme ösztönszerűn odakap és fedezi fel a leesett tárgyat; egy serleget, mit máris körbevesz fehér tavacskaként az abból kifolyt tej, megindulva a félelf lábaihoz. Felette holtsápadt jelenésként az ki elejtette, Lady Alycia. A lány betegnek tűnik, de sok ideje nincs felmérni állapotát - ugyanis már szalad a legközelebbi ajtó felé. Elhagyja a termet, szájához szorítva kezét; felismerhető jeleként, hogy visszatartaná gyomrának tartalmát.
A teremre dühös izgatottság ül a távozó után becsapódó ajtó zajára.
Még ő is látja: egy rossz mozdulat bárki részéről ebben a pillanatban és a káosz elkerülhetetlen!

Avatar
Ayra
Hozzászólások: 65

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#20 » 2020.12.01. 16:34

Nos... engedélyt kapott. Ebből kifolyólag maga is biccent, hogy tudomásul vette: ezúttal vadászni kell mennie. Amúgy is... amennyire ismeri ezeket a félkegyelműeket, a legtöbb nemesi halált vaddisznó okozza... vagyis egyáltalán nem tudnak vadászni, inkább prédák a rengetegben.
Bár ezt így magában le is tisztázza, annyi esze van, hogy hangosan ne mondja ki. Valóban meghajol, és fordul, hogy a helyére menjen, mikor a királydráma lekezdődik. A koppanásra megfordul... bár nem vár támadást, így lassan. A kiömlő tej láttán felvonja az egyik szemöldökét, a hölgyre pillantva pedig... nos, fogalma sincs, ki ő. Valamelyik leány lehet. Erőst hisztérikus alkat, ha a puszta látványától így reagál, holott a házuknál szolgált a Disznófejű is... Persze, ki tudja, lehet hogy annak láttán is mindig hánynia kellett. Ayra viszonylagos rezignáltsággal fogadja ezt is.
Hát folytatja az útját, és leül.
"Valójában elgondolkodtam a lehetőségeiden. Aztán úgy döntöttem, egyszerűen csak nem érdekel."

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég