Bíborvölgy

[Komédiás]

– Bíborvölgy – | – A Lila Lilla Szálló – | – Ihanow –

Kocsiszín? Még szép, hogy van! Tágasnak nem tágas, hiszen csak három hely jut, ugyanakkor kövezett terepen pihenhet meg a szekér. Vastag, mélybarna gerendás szeparátorok választják el a különböző kocsitulajdonokat, rajta egyszerű faragott betűkkel „Lila Lilla Szálló” áll. A lónak van fedett hely a szálló mögött, előtte ugyancsak tábla hirdeti rámázold négylábúval, hogy ez itt a hátasok birodalma. Nem mintha nem lenne nekik mindegy, de itt még az istálló előtt is van virág, sőt, mitőbb, kisebb sziklakert az. Az idelátogatóknak ezek szerint nagyobb igényeik vannak, mint a lovaknak, és a szállóból kitekintve valami kellemesre kell, hogy kalandozzon a figyelmük, hogy visszatérjenek.

Bent táblára mázolt rajz jelöli, hogy itt bizony illik a kalapot levenni. Széles szalon ez, bal végében lépcső visz fel az emeletre. Mélysége nagy, egészen bentig nagy szalon várja az erre megfordulókat. A lépcső alatt ajtó áll nyitva, vele szemben pedig, a szalon túlsó oldalán tisztára sepert, nagy kandalló ásít lustán. Ihanowtól pedig jobbra, rögtön ahogy belép, tehát a kandóllótól feljebb egy egyszínű fapult vágja ketté részben a szalon ezen fentebbi részét. Rá van faragva a szálló neve, amelyet két egymásba fonódó virágzó levendula szár ölel körbe. Mögötte tömzsi, kopasz és nyomott fejű ember támasztja a fát tetőtől talpig lilába öltözve, nyaka körül hosszú aranyszínű lepellel feldobva bőszárú ruháját, ami körbe öleli vaskos habtestét.
- Én vagyok az. És nem ismerek semmilyen Kelmés Konrádot. Ám ismerem a szobáim. Int felé s csettint ujjával és nyelvével egyszerre. Mi a tendencia? Illatos vagy jó helyen fekvő, netán olcsóbb? Puhatolózik felé kérdéseivel s idegesen megmozgatja hízott ujjait szorongató színes gyűrűit. A kocsiszín és az istálló használata természetesen ingyenes, ahogy a napi mosdótálnyi víz is. Azonban a főtt répáért felárat kell felszámítanom, eléggé aszályos ez a tavasz…

[Komédiás]

– Bíborvölgy – | – A faluban – | – Ayra –

Madarak csivitelése próbálják még varázslatosabbá Ayra kedvét, és a teljesen kisütő nap segít neki megvilágítani azokat a helyeket, amiket keres. Kovács műhelyből kicsit talál a falu elején, a rőttes fogadótól egy köpésre. Ott is táblára rajzolt kovácsmester hirdeti az írástudatlanoknak, hogy mi zajlik bent, az írástudóknak pedig rovás a cégér alatt: „Bősz Brondolf műhelye”. Kiegészítő tábla is társul ehhez, lánccal fogatva hozzá a fentebbi cégérhez: „csak a homok lepergéséig”. Ehhez az épülethez sorosan hozzátapadva hirdeti magát a varga, cégérén olló, két pengéje enyhén nyitva. Az ispotály falutól keleti irányban ül, azon kívül, de még a völgyben. Keskeny és hosszan elterülő szürke köves épülete biztosan hűvöst kíván gyógyulóinak a legmelegebb órákban. Öntöde nincs.

A kivezető utakat már nehezebben leli meg. Amit lát, hogy amerről jöttek, az biztosan használatban van: a déli út. Ugyanakkor vezet egy ösvény észak felé is, a folyón túlra, bele a dombra felkúszott erdőbe. Egyébiránt, hogy meg lehet-e közelíteni nyugatról vagy netán keletről a falut… kétséges. Járhatatlan, dombos-hegyes, szakadékos rész lehet ott, de hogy azt jobban megvizsgálja, oda is kellene mennie s mire visszatérne, este lenne már. A határhoz tehát közvetlen út a faluból nem vezet.

[Ayra]

A válaszok mindig újabb kérdéseket vetnek fel. Egyelőre viszont ezekre a kérdésekre nem fog választ lelni. Az ispotály kérdését alkalomadtán majd kideríti, ám emlékeztetnie kell magát, minek is van itt valójában. Pedig a Harcosok szellemei látják lelkét, szívesebben lenne máshol.
~Legközelebb majd a lordocska maga intézi, ha akarja... fogadok most is a rimákkal henyél!~
Alaposan megnézi a szürke tömböt, majd sarkon fordulva visszafelé indul a tó felé. Csak reméli, hogy míg ő csámborgott, a törp kitalált valamit.

[Ihanow]

*A kocsit a kocsiszínbe, a lovat az istállóba teszi le tehát, és ezután lép a szállóba kalap nélkül, mivel hogy az nincs neki. Odabent aztán újabb gonddal kell szembesülnie, lévén hogy Grűnhold úr azt állítja hogy nem ismeri Konrádot. Rossz fogadót választott volna? Vagy talán Grünhold úr nem beszélhet nyíltan?*
-Csakis az olcsóbb szobát választhatom, hacsak nem érdekli önt néhány szép kelme, ami a kocsimon pihen. Kelmés Konrád küldött, ahogy mondtam, hogy felmérjem az üzleti lehetőségeket. Ő Koronaőr városának híres szőnyeg és kelmeárusa. Van egy társam is, aki éppen a falu többi részével ismerkedik. Ha ideje van jöjjön ki a kocsiszínbe, megtekinteni a mintakollekciót. Ott nyugodtan beszélhetünk, és talán üzletet is köthetünk.-
*Ihanow igyekszik beleélni magát az utazó kereskedő szerepébe, nem is Grünhold, hanem a többi vendég miatt. Ha a szálló tulajdonos csak miattuk nem akar nyíltan beszélni, akkor a kocsiszín elszigeteltségében talán oldottabb lesz. De ha mégsem ő az akit kerestek, legfeljebb elad neki néhány szép kelmét.*

[Komédiás]

– Bíborvölgy – | – A Lila Lilla Szálló – | – Ihanow –

Megbirizgálja orrát kövér mutatóujjával majd pennát ragad és pergament. Felkönyököl a pultra lustán, fenekét kinyomva a fal felé. Lassú betűkanyarításba kezd, szám is vegyül bele. Tőle oldalt eső rózsás vázáját úgy állítja be a pulton, hogy kitakarja a vendégek jó rálátását a helyzetre. Diszkréten int Ihanownak, hogy hajoljon közelebb.
- Kint találkozunk a kocsiszínnél egy fertály óra múlva. Megtekintem a portékát és ránézünk a másik dologra is. Hadarja el röviden majd jóval erősebben, már-már fennhangon jelenti ki: - A hármas szobát kapja törp uram, már csak hálám jeléül mit derék népének tagjainak osztok. Remek sörök, jó kovácsolt munkák és általános jókedv dicséretet érdemel. A retesz kissé nyikorog, majd vitetek fel olajat! Vermund fiam!
Sunyi képű, fehér inges, összevisszás hajú fiatal szolga szalad elő a konyhából. Vékony feketés-szürke zekéjét jól meglobogtatja a menetszél.
- Grünhold úr!
- Mutasd meg a szobát vendégünknek és helyezz el neki frissen vágott szegfű csokrot. Majd a törphöz fordul. - Ha bármire szüksége van, szóljon. A legjobbakat!

Ihanow pihenőhelye az első emeleten található, rögtön a szalon felett. Szűkös folyosó vezet oda, ám a szoba tágassága kifejezetten kompenzál. Az ablak nem a tóra, hanem az utcára és a kint fogyasztó vendégekre, illetve az alacsony torony felé néz. Berendezése egyszerű: fapadló, a bal sarokban alacsony faasztal, két fából készült székkel, bár ülőfelük szövettel borított, míg a jobb sarokban rövid ágy szalmabéléssel. Falai fehérre meszeltek és vékony lila csík fut rajtuk keresztül, jelezve, hogy a fogadós hozzáfér ehhez a drága, fenséges színhez.

Később aztán ahogy ígéri, ott várja őt a kocsiszínnél s a kelméket veszi szemügyre. Közben öreg, vézna úrral beszélget s felnevetnek a társalgás egy-egy pontján.

[Komédiás]

– Bíborvölgy – | – A tó felé / A tónál – | – Ayra –

A szembe úton találkozik a Monsieur-vel aki játékosan int neki, mint ahogy a gyerekeknek szokás. L’yana lehalla – köszönti Ayrát, még rövid kalapemelést is kap tisztes távolságból; tehát látszólagnem neheztel a félelfre annak megszaladt nyelve miatt. Nem áll le beszélgetni, inkább fejét lehajtja s megszapározva lépteit átmegy az út másik oldalára, nehogy szóba kelljen állnia a nővel.
Ayra csendes, nyugodt tópartra ér. Mélykékvízű, hűs víz, apró hullámokkal, madárcsicsergéssel, és előbukkanó napsugarakkal. Háttal az elfnek, amatőr, kissé karcos hangú, ám tehetséges dalnok adja elő frissen szerzett szösszenetét, végén elnyújtott dallamokkal, egyenesen a tónak:

„Ott ahol jő,
És ott ahol nem,
Ott ahol fenn,
És ott ahol lenn,
Itt ahol benn,
S nem ahol nem,
Víz entitás,
Jöjj el hát,
Mutasd nekünk,
Az út porát.”

[Ihanow]

*Úgy tűnik jól gondolkozott, hiszen Grünhold úr úgy reagált ahogy remélte. Lassan megtudja végre mi is a gond, amit meg kellene oldani.*
-Köszönöm uram-* Csak ennyit mond hangosan, de tekintete és lassú bólintása jelzi, hogy a megadott időben a kocsinál lesz. Ezek után követi Vermundot a szobába, amely egyszerű, de egy fárasztó út után pont megteszi. Miután kissé megtisztálkodott, megpihent, és elgondolkodott a helyzetről amibe belekeveredett, elindul a kocsiszínhez. Lassan lépdel a beszélgetők felé, miközben testtartásában felveszi, a laza és rutinos kalandozó stílust. Jól megfigyeli az idős férfit, akivel Grünhold úr beszélget, majd mikor a szekérhez ér, egy hosszúra nyúló pillanatig csendben megáll, majd így szól.*
- Nos Grünhold úr. Miben állhatok szolgálatára?-

[Ayra]

A mogorva teremtés szemernyit se töri magát, hogy viszonozza a gesztust... viszont legalább már nem morog mindenen, mint valami kivert kutya.
A tó partján megállva csendesen szemléli annak környékét és víztükrét, mígnem fülét megüti az énekszó.
- Te se tudsz egy rendes dalt mi? Csak a szél süvít ki a lyukon az arcodból. Ott ahol jő meg nem jő... aztán ha mégis jő az a víziszörny, majd lesz sírás, rívás meg fogaknak csikorgatása. Ehh az anyádat, énekelj már valami értelmeset, ha már kornyikálásra adtad a fejed, te kappan!

[Komédiás]

– Bíborvölgy – | – A Lila Lilla Szálló kocsiszínje – | – Ihanow –

Éles a kontraszt a termetes, színes hangos kedélyű Grünhold és a nyurga, sápatag, egyszín feketébe öltözött barát között.
- Áhh, a kelmekereskedő! Üdvözli hangosan, kitörő örömmel Ihanowot Grünhold, karjait széttárja, mint ahogy a kaput szokás a vendég előtt. - Hadd mutatom be vendégünket neked Mjyrn, törp urunk kelme kereskedő, mint azt már mondottam az elébb. Kelmés törp uram, ez itt Mjyrn, kalitka készítő mester és alkalmi macskanyávogtató. Természetesen ez utóbbi csak ünnepségek alkalmával lehetséges, ugye a csendrendelet… Bocsáss meg nekünk drága Mjyrn barátom, nem szeretném, hogy idő előtt megtudd melyik puhaság borítja majd díszes lakosztályunk hálójának padlóját s azt végképp nem szeretném, hogy a rőttes konkurencia megorrolja! Nevetnek fel mindketten a végén. Kezet ráznak és a nyurga öreg furcsa járással távozik a főtér felé. Míg biztos távolba nem ér, hangosan a kelmékről, azok anyagáról és pontos színéről érdeklődik s panaszkodik az aszályos tavasz és répahiány miatt.

- Hála L’yanának. Szólal meg izgalommal töltött, lehalkított hangszínnel, mikor már Mjyrnt teljesen elnyeli a falu macskaköves utcája és járókelői. Úgy tűnik… járópiac nap van. Mindenesetre Grünhold előre dől, hasát amennyire tudja maga alá húzza s még visszább vesz hangerejéből. - Nagy gondban vagyok és még nagyobban leszek, ha nem cselekedünk egyhamar. Közben mutogass a kelmékre is, és gesztikulálj, fő a látszat! Tesz ő maga is hozzá a játékhoz, oldalra dönti a fejét és rámutat az egyik kilogó szőnyegsarokra, amit egy nagyobb rejt maga alá. – Valaki el akarja lehetetleníteni a jövedelmező üzletem. Ki kell deríteni, ki az irigyem. A többit majd aztán meglátjuk. Ámde már leszögezem: plusz jusst fizetek, ha elibem hozod a nekem bizonyíthatóan keresztbe tevőt, ehhe. Dörzsöli össsze kapzsin tenyerét, nyelvét nyújtja maga elé úgy, mint amikor finom rétes sül ki s alig várja a gyermek, hogy befalja és elteljen vele. S ehhez az érdekes képhez társul Grünhold úr finom… eperhez hasonló illata? Valami olyasmi.

[Komédiás]

– Bíborvölgy – | – A tónál – | – Ayra –

Szedett-vedett rongyos ruha, főként fehér és barnás színekben, amit kék fejfedő, sál és batyu dob fel. Ez utóbbi a földön hever s ontja magából a halomnyi rusnya dudvának kinéző növényt, amit gazdája szedett.

- L’yana lehalla! Szeretnéd még egyszer? Nagyon szívesen! A nevem Hergrim, kezdő dalnok, néhol bárd, bárdolatlan hanggal. Benned kit köszönhetek. No és a tó kit köszönhet? És annak entitása? És a levendula mező? Hmmmm?????

Adja elő kérdésekkel teli monológját háttal Ayrának s eközben a ficsúr szürkés macskája kérőzködik elő egy laposabb szikla mögül. Nagyot ásítva terül el a földön, de a szemét le nem veszi Ayráról.