Oldal: 7 / 9

Re: A kéken ragyogó hold

Elküldve: 2019.02.03. 19:47
Szerző: Rhianon
*A kopogással a látottak tükrében talán mégsem volna szerencsés próbálkozni. Inkább megpróbál a paplak ablaka alá kúszni, talán most is szerencsével jár a kifigyeléssel, mint az öregek házában. Vajon mit csinálhat az eltévelyült pap, mialatt nyája láthatóan lincselésre készül a kocsma előtt? A törpének kegyetlen sorsot szánnak az istenei, ha még a kocsmában van egyáltalán. Tudja, a kocsmáros egy szobán szerette volna, ha osztoznak, persze neki esze ágában sincs mindez. Azért reménykedik benne, hogy a másik észnél volt és azóta kereket oldott...de ha mégsem...ő rajta kívül az egyetlen kívülálló a faluban, akin nem uralkodott el a zöldszeműség, ha esetleg gyanútlanul, vagy részegen horkol a szobájában...mégsem kéne így végződnie...Abba bele sem mer gondolni, hogy kívülállóként vajon neki is ilyen véget szánnának-e a falusiak. Gerum viselkedése alapján valószínűleg igen. Miután kifigyelte hát a papot az ablakból, ha módja van rá (ha nincs, akkor leskelődés helyett) a templom árnyékából egy markos követ vesz fel, és megpróbálja behajítani vele a reménybeli közös szoba ablakát, magas ívben a falusiak feje felett, úgy, hogy azért lehetőség szerint a hosszúra nyúlt árnyékban maradjon. Előbb persze felméri a terepet, ha mindez lelepleződéssel fenyegetne nem kockáztat, inkább meglapul a sötétben.*

Re: A kéken ragyogó hold

Elküldve: 2019.02.05. 15:56
Szerző: Mord
*****Ihanow*****

*A törp tehát épp édes álmát alussza, mikor halk zaj rántja ki az álmok édes mezejéről. Ajtó nyílt talán? Alighogy szemét nyitogatja azonban, maga felett egy sötét alakot lát magasodni. Az ablakon beszűrődő holdfény kés élén villan meg a robosztus árnyék kezében.
A kocsmáros nem habozik. Azonnal lecsap a megébredt Ihanowra.*

//Ihanow, kitérést kérek csak ügyességgel. A támadás: 51. Ha dobtál, és sikertelen, a sebzést ilyenkor te határozod meg a sebzés mértékének megfelelően. - lásd Rhia korábban. //

****Rhianon****

*Nem lát bent a paplakban mozgást Rhianon. Ahogy a templom oldalához oson, hogy az átellenesen lévő kocsma felé bámészkodjék, nos... ahhoz messze a kocsma, hogy biztos legyen benne, bedobja az ablakát kővel. Megpróbálhatja, de egy rövid dobás eltalálná a tömeget, és magára vonná a figyelmet. Kockázatos. Sötétben könnyű ugyan rejtőzni, de könnyű a távolságot is elmérni.*

//Te döntesz. Ha dobsz, akkor az 8-as csz lesz ügyességgel.//

Re: A kéken ragyogó hold

Elküldve: 2019.02.06. 17:06
Szerző: Ihanow
*Valóban hibázott hát hogy ezen a helyen pihent le. De az sem illett volna a jeleméhez ha az árnyékban lopakodva kezd kémkedni, vagy ok nélkül erőszakot alkalmaz a falusiakon. Felriad még a támadás előtt, de védekezni már nem tud. A penge az oldalába szúr mélyen. Érzi ahogy a vére folyni kezd, és hogy a karmos kezű halál közelít felé. De harcos szíve nem hagyja hogy némán boruljon a végzete karjaiba. A mellette fekvő kardját megragadja, és maradék erejét beleadva lesújt a támadójára. Aztán megpróbál feltápászkodni az ágyról, Bár érzi hogy itt a vég, de egy Törpe harcos mégse ágyban párnák között haljon meg. Balját a vérző sebére szorítja, és talán utoljára életében elvigyorodik*
-Ha odaát a túlvilágon találkozok Galeac Gormal, szétrúgom azt a vérfakasztó seggét.-
*Valószínűleg ezek Ihanow utolsó szavai, ahogy ott imbolyog ágy mellet vérezve. Reméli hogy odaát találkozik majd őseivel, és hogy igazak a legendák, miszerint a harcosok túlvilági csarnokaiban még a falból is sör patakzik.*

/Ügyesség próba eredménye:4/
/Halálos sebesülés:12. Marad 2/
/Végső támadás fele támadó értékel: 24/

Re: A kéken ragyogó hold

Elküldve: 2019.02.09. 14:45
Szerző: Rhianon
*Miután gondolatban lemérte, milyen könnyen magára vonhatná a figyelmet egy félresikerült dobással, beharapja ajkát. Nem kockáztathatja, hogy észrevegyék. Mint nyúl a bokor alján, meglapul inkább a templom falának tövében, kését szorongatva köténye alatt. A hűvös idő borzongatja, de mégis kivár, nem tehet mást. A kék szemű bolondok között nem tud elvegyülni, hiszen, mintha közös tudatuk lenne, egyből észrevették, hogy nem tartozik közéjük és nem titkolták, mennyire ellenségesek vele. Nem akar összetűzni velük, ha egy mód van rá, hisz nem áltatja magát: nagy eséllyel alulmaradna egy férfivel szemben. Annyit tud csak, hogy az éjszakát biztosan ki kell húznia, majd kereket oldani a faluból. Ám egyelőre még csak biztos rejtekéből figyeli a sokaságot, várva, mi történik, de azért -jó nyulakhoz híven- fél szemmel azt lesi, merre oldhatna biztonságosan kereket.*

Re: A kéken ragyogó hold

Elküldve: 2019.02.10. 11:12
Szerző: Mord
//Kocsmáros védő 40, támadó: 33 mostmár nem csak ügyességgel védesz//

Ihanow kín szülte csapása elől elhajol a kocsmáros, szeme mint a hideg acél, úgy villan meg a sértésre.
Fogást vált a tőrön, s mint rendes parasztlegény ilyenkor, meglékelné vele a törp oldalát... ha elég magad lenne hozzá. Így csak görnyedten döf felé, éri, ahol éri...
Odakintről tompa morajlásként hallik be a dühödt csőcselék zúgolódása.

Rhianon akármerre menekülhetne, csak a faluból nem tud kijutni, hacsak nem vállalja a palánkfal megmászását eszköz nélkül. De a faluszélen áll egy régi, romos, lakatlan kunyhó, ami eléggé elhagyatottnak tűnt, udvarát felveri a gaz. Ott megbújhatna...

//Rhia, észlelést kérek.//

Re: A kéken ragyogó hold

Elküldve: 2019.02.10. 14:21
Szerző: Ihanow
*A halál fekete köpenye még nem borította be teljesen, és csontos ujjai nem érték el a szívét. Még csak a bordáin siklottak át, és szinte incselkedve jelzik hogy nincs már sok hátra. Ihanow elméje kissé kitisztult a hirtelen sokktól, és eszébe ötlik, hogy a kocsmáros valószínűleg nem is rendelkezik a tudata felett. Őt is megkörnyékezte az őrület, ahogy azt követelte hogy öljön meg egy ismeretlen nőt, de aztán sikerült leküzdenie a kényszert. Talán a kocsmáros is képes lehet rá, ha megfelelő impulzust kap. Nehezen mozog, és a fájdalom ködén át alig látja a célpontját. A támadásra alig marad ereje. A pajzs az ágy mellet fekszik, de ideje nem lenne felvenni, pláne hogy nem tudná megtartani, mivel bal kezével a vérző sebét szorítja le. Kijutni a szobából is bajos, pláne hogy a faluban mindenik potenciális ellenség. Ihanow így a kardját csak védekezésre használja, megpróbálja távol tartani a támadóját, miközben igyekszik úgy mozogni hogy a fürdődézsa lehetőleg közte és a kocsmáros között legyen. És ha ideje engedi megpróbál eljutni szavaival a férfi elméjéhez, amit most a kék szemű istenség akarata homályosít el.*
-Miért akar megölni a saját kocsmájában csapos uram? Ezzel veszélybe sodorja a falut, a gyermekeit, és még az üzletét is. Előbb utóbb el kel számolnia az itt megölt áldozatokért. Vajon attól is megvédi majd ősi istene? Mint kocsmatulajdonos, biztos tudja hogy ez rossz üzlet. Én nem vagyok az ellensége.-
*Igen, valóban a kocsmáros atyai érzéseit és üzleti érzékét próbálja feléleszteni, hiszen egy ilyen ember nem gyilkosnak született. Gyermekei vannak és üzleti vállalkozása. Célja hogy embereket szolgáljon ki, felnevelje a gyermekeit, és hogy pénzt keressen. Vajon a Kék szemű isten tervei is ugyan ezek lenének? Biztos nem.*

//Védő dobás 3d10. nincs pajzs és az akarat dobás 7 es célszámra 2 sikerrel lehetetlen: 18//

Re: A kéken ragyogó hold

Elküldve: 2019.03.01. 18:00
Szerző: Rhianon
*Lassan visszahúzódik, minden mozdulatára ügyelve és igyekszik eltávolodni a csőcseléktől. Ha senki sem szakítja meg a visszavonulásban, a sötét utcákon lehajtott fejjel megy keresztül egyenesen a ház felé, amit idefelé jövet már futólag megszemlélt. Mielőtt befeszítené a kerítést körülnéz, hogy nem látta-e senki, majd beveszi magát éjszakára az elhagyatott házba, kivárni a reggelt.*

//Bocs, hogy lemaradtam, kicsit elnéztem a reag-sorrendet, nem tűnt fel, hogy rám várunk ^^" //

//mentális érzékelés: 7,5,8//

Re: A kéken ragyogó hold

Elküldve: 2019.03.02. 15:28
Szerző: Mord
A kocsmárosnak aztán hiába beszél Ihanow. Annak hideg szemében nem tükröződik más most vissza, csak a hideg elszánás a gyilkolásra. A tőr megvillan a kezében, s a törp égő fájdalmat érez a bordái között, majd hirtelen minden kín megszűnik, s levetve e földi lét minden súlyát könnyebbül meg a lélek.

Rhianon amint visszahúzódik a sötétbe, szeme sarkából látja meg a leányt az egyik porta kapujában. Egyenesen rá néz, s egyenesen rá céloz íjával is. Hosszú vörös haja meglebben az éjszakai hűvös szélben, és a vesszőt útjára ereszti, hogy egyetlen pontos, halálos lövéssel végezzen a leánnyal.

***********************************************************************************************************************

Hogy milyen a halál, bárki hamar megtapasztalja e vidéken. Hogy milyen a születés, hamar elfeledi a halandó elme. A test fájdalmasan rándul meg, először fut levegő a tüdőkbe, először türemkednek a szagok az orrokba. Először éri fény a felnyíló szemeket, és először hallani a felsíró hangot, önnön hangját... A létezés fizikai fájdalma szakad az anya méhének óvó burkából kiszakadó gyermekre.
Nos, valahogy így érezheti magát Ihanow és Rhianon is, ahogy felriadnak a szűk, sötét kis szobácskában, egymástól nem messze, bőrökkel borított priccsükön. Csapzottak, a hideg rájuk dermeszti izzadtságukat, vérüket, a ruháik dörzsölik a bőrüket, a levegő égeti a tüdejüket, a gyertya reszketeg fénye bántja a szemüket.
Van bent valaki. Ott matat a közelükben halkan dünnyögve. Nincsenek lekötözve, mozgásuk szabad.

Re: A kéken ragyogó hold

Elküldve: 2019.03.06. 15:44
Szerző: Ihanow
*Nem sikerül tehát megtörnie a kék szemű isten akaratát, amely homályba tartja a kocsmáros elméjét. Kicsi volt persze az esély, de a halál küszöbén meg kellett próbálni. Aztán egy újabb tőrdöfés át is löki azon a küszöbön, és Ihanow átzuhan a nemlét mélységeibe. Lelke sebes szárnyalásba kezd, hogy elérje azt a helyet ahová a Törpék kerülnek haláluk után. Ahol minden testvér, barát és családtag együtt van, egy hatalmas díszes csarnokban, ahol mindenki vígan dalol és mulat. Az asztalokon rengeteg étel, és a falak mentén álló csapokból végtelenül folyik az élet és a halál egyetlen igaz értelme. A sör.*

*De aztán történik valami. A sötétség teljesen rázuhan, de mielőtt az üresség állandósulhatna, a távolból fény tűnik fel, mely egyre közeledvén, fájdalmat és gyötrelmet hoz magával. Az újjászületés gyötrelme ez, de ez nem sokban egyhiti a Törpe lélek szenvedését miközben ismét egyesül a testtel, mely otthona és hordozója, de ugyanakkor börtöne is egyben.*
-Hol a söröm?-* Ezek az első halk szavak, melyek elhagyják a magához térő Ihanow száját. Reszkető kezével a kulacsát keresi, de miután nem találja, fájdalmas lassúsággal felül a priccsén. Csak akkor néz körül miután a lábai elérik a padlót. Nem messze egy ismerő nő fekszik, akit még a kocsmában látott. Ö sincs valami jó bőrben. Lassan minden az eszébe jut, és épp ezért talán nincs mit csodálkozni azon hogy a fegyvereit kezdi keresni tekintetével. Ugyanakkor hallja hogy nem csak ketten vannak a szobában.*
-Ki van ott? Mi történt? Miért élek még?- *Teszi fel sorban kérdéseit, miközben jobbja ökölbe szorul. Ha a titokzatos harmadiknak ragyogó kék szemei lesznek, azonnal orrba vágja az egyszer biztos.*

Re: A kéken ragyogó hold

Elküldve: 2019.03.06. 20:58
Szerző: Rhianon
*A sötétségben bízott, azt hitte, ha eddig nem látta meg a lincselő falunép, már Egy kegyelméből gond nélkül átvészelheti az éjszakát. Amikor puszta véletlenségből megpillantotta az egyenesen rá célzó támadót, egy pillanatra el sem akarta hinni amit lát, az pedig végképp valószínűtlennek tűnt, hogy a nyílvessző el is fog repülni. Több ideje nem is volt már a pillanatnál, mi a rengeteg óvatosság és gyanakvás közepette úgy érte, mint egy tudatlan zsákmányállatot. A szívét széttépő nyílvessző fájdalmára nem emlékszik, csak az ostoba és tompa értetlenkedésre, amivel haláltusájában utoljára szembesült.*

~Megérdemelted. Minek jöttél egyáltalán ide? Bátrabbnak akartál tűnni, mint amilyen valójában vagy?Hát kellett ez neked?! Szánalmas,buta kislány. Megérdemelted.~

*A halálban nincsen semmi méltóságteljes. Legalábbis olyan nincs, amilyenben a hősöket és mártírokat dicsőséges pózokban megfestik. Az ember olyankor nem különbözik az állattól, a legprimitívebb életösztönnel kétségbeesetten tiltakozik az elkerülhetetlen ellen. Görcsbe meredten, patakzó vérben-verejtékben, a test mocskaiban, alávaló hangokat kiadva távozik, a testtelenség megkönnyebbülésébe, amit talán Másvilágnak, Mennyországnak mondanak, mindenesetre a szívlövés kínjai után üdvözölve fogadja, bármi is legyen az.
Viszont amikor az élet visszapréseli magát az elkínzott, kihűlt húsba, a kiszáradt erek hirtelen fuldokolni kezdenek a természettel ellentétesen meginduló nedvekben, amikor a szív izmait kényszeríti valami, hogy egymásnak feszülve zárják el a sebet és szinte a mellkas is kiszakad a heves küzdelmüktől, a fájdalom pedig csak erősebben tér vissza, mint ahogy elmúlt- azt a megcsalást nincs emberi ész, ami elviselhetné. A lélek nem szabadul, erőszakosan rángatják vissza a küzdő testbe és oda börtönözik, ki tudja meddig és hányszor még utána.
Teste és lelke egyaránt kínlódik. A születés fájdalmától úgy tűnik neki, mindenestől széthasad. Még kívülről látja, mintha csak mással történne, hogy fennakadt szemekkel, zihálva kapkod levegő után, teste egy merő görcs, rászáradt vértől, testi piszoktól szennyes. Gyengének, becsapottnak és szánalmasnak érzi magát...és végtelenül mocskosnak. Másra nem képes, mint összekucorodni a priccsen üvölteni és zokogni. Olyan végtelen bánattal, reménytelenül, talán földi halandó képtelen volna olyan érzelemre, mi ilyet kiválthatna.*

~....miért....!!??.....~