Oldal: 9 / 23

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.03.16. 20:21
Szerző: Mord
Rorschach az ajtóhoz rohan, de kapkod. A félelemtől remeg a mancsa is, nem csoda hát, hogy tolvajkulcsa hangos pendüléssel pattan el, és marad a zárban a vége beszorulva. Annyira még kiáll, hogy megpróbálja még egyszer vele, de az biztos, hogy ha most elszúrja, ezt a zárat ki nem nyitják. Legalábbis így nem.

Faelni rázására mindkét mormota felriad. Vercole annyit tud felidézni, hogy valami történt még abban a teremben. Valami baj. De akárhogy járatja az agyát, nem tud visszaemlékezni a furcsa álom végére.
Egyelőre csend van...

//Ror kérek még egy dobást a szakértelemmel, ha még próbálkozol.//

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.03.17. 13:07
Szerző: rorschach
A hideg beette magát az ujjaiba, elgémberedett ujjaival hamar bele is törte a szerszámot a zárba.
- A fenébe is! - morrantja, ahogy a sikertelenségét tudomásul veszi
De még nincs minden veszve, annyi kilóg a fémből, hogy óvatosan megfoghassa. Hamar a szája elé emeli a kezét, hogy párszor ráleheljen, majd újra próbálkozzon, miközben sűrűn hátrapillant a többiek felé.

//3+3 oké...:S egy kérdés, a sárkányok mágikusan fújnak tüzet, igaz?//

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.03.18. 18:36
Szerző: Jezabel
Felriad. A fáradtság nem szűnik, álmos értetlenséggel pislog az elfre.
- Mi az? Történt valami?
Csend van, nem is érti, mire fel riasztotta meg a hosszúéltű...
- Ahh... persze... letelt az egy óra. Ideje továbbindulni.
Tudna még pihenni pedig, úgy érzi, mintha mélyálomból rángatták volna fel az ébrenlét keserű valójába.
Össze is szedelőzködne, ha nincs ami vagy aki akadályozza.

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.03.18. 19:30
Szerző: Mord
//Keress egy szörnyvadászt, aki felmegy, megnézi milyen fajta sárkány, és megmondja neked, mire képes. :P Természetesen ezzel együtt a karakter hiheti azt...//

Rorschach hiába lehelgette a mancsát, ahogy próbálkozik a csonkkal, a záron belül pattan valami... A füle nem csalja meg, az egy rugós szerkezet rugója volt. És eltört. Viszont a tolvajkulcs sem mozdul ki a zárból.

Odakint a felsüvöltő szél élesen füttyent a réseken át, gyenge hideg huzat két az ajtó felől, és ismét felhangzik a fémes, kürtszerű bődülés. Mindenki remekül hallja immár bent, hogy odakint miféle bestia uralja az eget.

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.03.18. 19:57
Szerző: Vercole Serrata
*Az elf rázogatására először tőr terem a kezében. Rossz szokás. Ám még mielőtt elértené az a szándékot vissza is csapja hüvelyébe, mintha csak mellényúlt volna. Olajozott mozdulatokkal, félig öntudatlan ellenőrzi felszerelését. Rúgásokhoz szokott, főként ha őrségben érik tetten, bár csontok törnének, ha valaki a kompániából ilyen tisztességtelenségre vetemedne. Kásás elmével még a különös álmon töpreng, igyekszik minél több részletet megjegyezni belőle.*

-Ráfordulunk-e végre az átkozott ajtóra?-*hogy a mostoha idő miatt jár türelme végén, vagy a tétlenség bosszantja, még ő maga sem tudja. Ekkor bődül meg valami odakint, akármi is lehet, de nem ma született berbécs, afelől biztos. Látva Rorschach hozzáértését jóízűt káromkodik. Igaz, miért is mennének kifelé, ha csak nem unták meg nyomorú földi pályájukat? A bronzveretű ajtóhoz csörtet. A kulcslyukat már meglelte az imént, de hogy a kulcsot a szakajtó alatt hagyták-e az elfek, azt nem tudhatja. Megpróbál először nekifeszülni, hátha szerencséje lesz és a zár engedett az évezredek során*


// Erő próba: 9,4,10,10,2,9 //

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.03.18. 20:34
Szerző: rorschach
Válogatott káromkodás hagyja el a száját, ahogy a maradék reménye is elszáll, hogy feltörje a zárat. Tanácstalanul néz körbe ahogy végignéz a többieken, csak van valami más módja az ajtó nyitásának, vagy legalább egy másik kijárat, mielőtt még az a bestia meglelné őket.
Aztán riadtan ugrik félre az útból ahogy Vercole a nyers erővel próbálkozik ott, ahol az ő tudománya csődöt mondott.
- Még mindig zárva van! - szól rá a férfira, de azért reménykedik benne, hogy sikerül neki amit a fejébe vett, sőt még segít is neki!
Még vet egy pillantást a bejárat felé, amulettjéhez nyúl, hogy vigaszt keresve markolja meg.
- Csináljuk együtt! - mondja neki, majd neki is veti a vállát az jatónak, közös erővel hátha enged a zsanér.

//akkor én is erő 9+8+3 pff... most bezzeg...//

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.03.19. 20:41
Szerző: Faelnis
Vercole ösztönös mozdulatára összevonja szemöldökét... nehéz múlt kísértheti, ha így riad meg álmából. Szerencsére nem kell védenie magát, és meghagyja a nemes gesztust a férfinak: legyen hát észrevétlen a veszedelmes mozdulat...hisz akad éppen más bajuk is.
- Halkan... nem szeretnénk magunkra vonni a figyelmét. Nem biztos, hogy miattunk landolt a hegynek ezen oldalán!
Inti meg Vercolét és Rort,maga is csöndesre fogva mondandóját, míg a ladynek is biccent. Látván, hogy a zártörés kudarcot vallott, érzi, ahogy a félelem megszorítja odabenn hidegen, keményen... de nem enged teret neki. Vesszőt illeszt az idegre, s míg az ajtó feltárásán munkálkodnak, előre lép: az ő rezzenéstelen tekintete a másik ajtót tartja figyelem alatt, hogy ha arra mégis szükség adódna, távol tarthassa maguktól a bestiát - vagy bármi egyebet, ami befelé igyekezne.

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.03.19. 21:15
Szerző: Jezabel
Épp a könyvét rakja vissza a táskába, mikor megdermed, és felkapja a tekintetét... Nem mintha a sötétben bármit is látna. Hirtelen pattan fel, és hátrál a saját csomagjától, mintha abban lapulna a sárkány, de a levegőt megremegtető üvöltés ellenére semmi végzetes nem történik abban a néhány másodpercben, míg dermedten figyel...
Aztán hirtelen kapja fel a táskát, gyakorlott mozdulattal köti el a száját és veszi félvállra, majd veszi a lámpást is. Ekkor látja, milyen módszerekre szorulnak a "betörők"..
- Megpróbált egy kétezer éves zárat azzal... - Úgy bök a törött eszközre, mintha heretikus röpirat lenne... - Barbár.
Minthogy Vercole az ajtóval erőlködik, jobb híján gondol rá, hogy hozza az ő holmiját is, bár a fekhellyel nem bajlódik... Már egyáltalán ha elbírja.

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.03.19. 21:43
Szerző: Mord
//csz 10, minimum 2 siker... basszus.//

A főbejárati ajtó meg sem moccan.
A több elföltő óra ott álló ajtó masszívan feszül ellen a próbálkozásnak, Vercole fogcsikorgatva nyomja, minden erejét beleadva, hogy izmai már szabályosan sajognak, ám akkor, amikor már talán épp feladná, az ajtóban reccsen valami, és megmoccan. Előbb résnyit, majd a kövön csikordulva, csikorogva a további erőlködés hatására sikerül olyan szűk rést nyitni rajta, hogy lapjával és egyesével be tudjanak rajta szűkösen nyomakodni.

******************************

A bestia még egyszer felüvölt, épp, mikor az utolsó ember is becsúszik a résen. A társaság egy kisebb teremben van, ide fény nem szökik be, csak Jezabel lámpása ad támpontot.
A reliefeket itt felváltják a csodálatos márványszobrok, röpke négy méter magas mindegyik. Igaz, meglehetőst porosak, évszázadok óta érintetlenek talán. Szám szerint négy: épp az egyik lába között lépnek be, tógát viselő büszke elf dalnok az. Jobbról kecses varázslónő mellett faragott íves bronzajtó. Balról vadász áll lövésre készen, lába mellett másik bronzajtó. Szemből büszke lovagkirály, letámasztott pajzsa mellett újabb bronzajtó. Az ajtókon furcsa zárszerkezet van, nem is igazán zárnak tűnik, inkább egyetlen gombnak. Középen alacsony kőemelvényen hatalmas bronztálban üszök, por, elégett fahasábok évszázados maradványa.

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.03.20. 18:01
Szerző: rorschach
- Sajnálom, de nem találtam hozzá kulcsot! - veti oda a Ladynek ahogy, amaz megjegyzést tesz a módszereire
- Sikerült! - rikkantja aztán ahogy az ajtó megadja magát a nyomásnak, és sietve tolakszik be rajta a többiekkel együtt... hogy aztán ijedtében íját feszítse az őket célzó vadásszobor felé, majd leeserszti ahogy ráeszmél, hogy még sincs veszély. Nem sok időt pocsékol a nézelődésre, hamar visszapillant arra amerről jöttek.
- És most merre? A kapuk nem sokáig tarthatják fel azt a valamit odakint. - kérdi a többiektől, de leginkább a ladyt fürkészi a tekintete