Oldal: 4 / 23

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.02.20. 20:47
Szerző: Vercole Serrata
*Türelemmel várja, hogy az özvegy előadja, miért is vannak itt. Hogy nem kell mesebeli szörnyetegek után kajtatnia, cseppet sem deríti fel, vagy oszlatja el balsejtelmeit. Egykedvűen piszkálja a parázsló fahasábokat. Sejti, hogy akaratán kívül került valamiféle beavatási próba közepébe, amivel a grófnőt sújtja népe, amiért délen ringott a bölcsője. Már csak azt nem tudja, neki miért éri meg részt vennie ebben. Csakis a másik iránti tapintatból nem áll elő a farbával, hiszen a nő is mellé szegődött nem egyszer ügyes-bajos dolgaiban, még ha nem is kérte rá sohasem. Persze undorodik attól, hogy azt érezze: ő tartozik Jezabelnek, de becsülete -avagy annak sajgó nyoma- nem engedi, hogy a zsold után kérdezzen. Amint a nő szava elakad, a tőle telhető legnagyobb türelemmel, biztatólag inti folytatásra*

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.02.20. 22:00
Szerző: Jezabel
- Hmm.. A Megváltás Kútjához megyünk. Ezért a festés... Ez egy régi legenda. Talán nem is igaz, bár itt hiszik, hogy igen. A Megváltás Kútja egy réges-régi szent hely, régebbi, mint a mai, Egy hitéhez kötődő zarándokhelyek. Pogány időkből való... Bár gyanítom, lehet köze az elfekhez is.
Valamiért jelentőségteljesen pillant itt Faelnisre....
- Majd kiderül, ha odaérünk. Állítólag ki megmerítkezik a vizében, megtisztul, és kívánhat egyet... kívánsága pedig teljesül. Nincs más dolgunk, csak felmenni... fürdeni egyet, és kívánni. Azonban mivel ez már a Ködvadon határán belül van évtizedek óta....
Nem fejezi be. Tudják, mik a kétségei. Legalábbis a hellyel kapcsolatban.
- Pihenjünk le. Aki akar jönni, holnap reggel még itt lesz. Aki nem, az kimegy a többiekhez. Semmi nem kötelezi egyiküket sem. Hacsaknem a jel... ami alapján tudni fogják, hogy visszakoztak a feladat alól, és a kapitány hamar útilaput köt a lábuk alá, aztán mehetnek visszafelé. A zsoldjukat mindenképp megkapják, akkor is ha nem jönnek.

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.02.20. 22:15
Szerző: Mord
Faelnis így, hogy Megváltás Kútja, egyáltalán nem ismeri a helyet. Talán ha tudnák a tünde nevét... de így nem tudni, milyen hely lehet az. Sok kívánságkutat ismernek a tündék, sok veszett oda a vadonba is, de olyat, ami a hegyekben lett volna, nem tudnak.. Talán nem is ez volt az elfek idejében még a funkciója, és csak az ember hitével jelent az meg?

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.02.20. 23:57
Szerző: Hiuz
-Megváltás kútja? Kívánság? Hjaj hatalmas szellemek! Álmokat, meséket kergető álmodozók. Apám tuti jól felpofozná őket, ha ezt hallaná. De egy zsoldos nem válogat a munkában. Ahova küldik oda megy.
Neki amúgy is mindegy merre mennek akik fizetnek. Félálomban hallgatta a Lady szavait és újra az agyára telepszik az elfogyasztott alkohol. Szemei lecsukódnak és arról álmodik, hogy végre emberként tekintenek majd rá, nem gyerekként.

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.02.21. 18:16
Szerző: rorschach
- Úgy szóval sárkányok helyett valami elvarázsolt kutat keresünk. - jegyzi meg főképp csak úgy magának - Kíváncsi vagyok én arra! Van pár kívánságom ami teljesülhetne!
Aztán végigéz a kis társaságon, talán a többieken keresi a visszakozás szándékát.
- Ugyan. Ha már idáig eljöttem, már nem fogok megfutamodni egy kis sétától! Még a végén gyávának néznének a népek! Főleg hogy még ő is marad! -mutat ezzel Hiúzra

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.02.22. 19:21
Szerző: Faelnis
Nem ismerős számára sem a legenda, sem a hely megnevezése, így amikor a grófnő jelentőségteljesen rápillant, nem is próbálja leplezni értetlen tekintetét.
- ...Tud esetleg másik elnevezésről is, amit azzal a hellyel illetnek, Lady Ludmilla?
Teszi fel némi tétovázás után a kérdést, amivel nyilvánvalóvá teheti a grófnőnek, hogy nem érti, miként kötődnének ahhoz a kúthoz az elfek. Hogy visszakozna, annak jelét nem adja, s pusztán azért nem erősít rá elhatározására az indulásban, mert természetesnek veszi, hogy a grófnővel tart - különösen arra a mégoly veszélyes vidékre, amelynek sötét hatalmát kordában tartani javarészt népe osztályrésze.

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.02.23. 14:06
Szerző: Jezabel
Gondolkodik kicsit, de aztán megrázza a fejét.
- Nem. Sajnálom. Én is csak gyanítom, hogy régebbi erőhely lehet, mint amit ember képes lenne építeni. Márpedig ha nem mi, akkor...
Talán így már érti Faelnis is Jezabel gondolatmenetét. Persze nem kizárt, hogy téved.
Nagyot sóhajt, elengedi a piszkavasat, és kényelmesen elhelyezkedik a vastag bundákon.
- Pihenjenek le. Hajnalban indulunk.
S maga is így tesz, megpróbál egy kicsit pihenni, míg a hajnal első fényei fel nem ragyognak. Akkor úgyis kiderül, ki maradt... kikkel vág neki az útnak.

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.02.23. 14:54
Szerző: Mord
A hajnal harapósan, csípősen érkezik, dermedt fagyot bocsájt a tájra. A csapatot bent mégis meleg fogadja, nomeg cipócska, szalonnacsíkok, kolbászok, nyársak, forralt bor. Kiadós reggelinek néznek elébe.

A felszerelésüket magukhoz véve pedig azonnal indulhatnak is. De merre? Az hamar kiderül: A hosszú ház mögött keskeny hasadékon át vezet az útjuk, majd onnan lépcső indul felfelé a hegynek, meredek és keskeny. A ráfagyott hóréteget puha, frissen hullott hótakaró borítja máris, s míg köpenyeiket maguk köré tekerve haladnak haladnak felfelé, egyre csak hullik a hó tovább. Ezen az úton ló sajnos fel nem tud jönni.

Magasra hágnak, elhagyják az utolsó szálfenyőket is, keskeny hőhidakon másznak át, majd még magasabbra a szerpentinszerű ösvényeken. Alattuk szédítő mélység tátong olykor, melyet elnyel az áthatolhatatlan köd. Ha könnyük csordul, állukra fagy a fel-feltámadó metsző szélben. Pihenni csak hasadékokban tudnak megállni...

Egész napos fárasztó menetelés után aztán végülis elérik céljukat. Az Égrepesztő csúcsához közel járnak már, annak teteje a hóesésben elvész, azonban déli oldalán sziklaplató mered előre a messze alattuk elnyúló völgyek felé. A beálló sötétben a köd alattomosan sűrűsödik, s ahogy a társaság halad előre, egyszer csak lámpásaik fénykörében irdatlan tömeget pillantanak meg maguk előtt, mely olyanforma, akár egy hatalmas, két nagy szarvát az égre meresztő koponya.... zajt, fújtatást nem hallanak, s amiként közelebb érnek, hamar rá kell döbbenniük, valóban egy irdatlan sárkánykoponyával szemeznek, melyet valaki beépített egy épület bejáratába: tátott pofájába hóval belepett lépcső vezet felfelé. Mögötte az épület tömbjének csak sötét sziluettjét látják, fényeket, mozgást sehol.

//Sorrend mindegy.//

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.02.25. 19:42
Szerző: rorschach
Kimerítő és nem is kellemes a hosszú séta a hegyi ösvényen ebben a zord időben, s hiába a bundája, a köpenyt szorosan összehúzza magán. A mélységbe, csupán egy pillanat erejéig mer lepillantani csupán, s máris az ösvény másik felén találják a többiek.

Ahogy kirajzolódik előtte a koponya, pusztán tiszteletet parancsoló méretei megtorpanásra késztetik, aztán pedig jó alaposan megnézi, csak úgy tisztes távolból. Most örül csak igazán, hogy nem kell egy hús-vér sárkánnyal is találkozniuk, a maradvány láttán is kirázza a hideg, vagy csak a szél fújt be a köpenye alá?
- Miféle hely ez? És ki lakik egy sárkány koponyájában?
Óvatosan merészkedik közelebb, hogy aztán egyik mancsát lassan rátegye az egyik hatalmas fog felszínére, talán csak kíváncsi milyen érzés..

Re: A Megváltás Kútja

Elküldve: 2018.02.25. 21:32
Szerző: Vercole Serrata
*A szembántó fehérségbe kígyózó, végeláthatatlan lépcsők meredeke és felszerelése súlya alatt a hideg dacára is bőven verejtékezik prémes köpönyege és süvege alatt. A késpengeként hasító hegyi szél csak bőrükre fagyasztja a párát, így a pihenőket is mind inkább sürgeti. Kik ismerik, azoknak nyilvánvaló, hogy kedélye sokkalta mordabb, mint szokott és szavát sem hallani túl gyakran, ha pedig igen, abban sincsen köszönet.
Mire végre felérnek a sziklaplatóra a koponya láttán csupán szakállába morog, mit a szél amúgy is elporlaszt. A mesék, mikkel dajkája riogatta csimasz korában egyszerre valósabbnak tűnnek a gigászi bestia maradványait méregetve. Nehezére esik a lándzsányi agyarakban a nemes és bölcs lényt látni, sokkal inkább tűnik az vérengző, zsarnoki bestiának...aminek a torkába most belépni készülnek. Gyakorlott mozdulatokkal emeli le a hátára szíjazott csatabárdot és markol rá annak vasalt nyelére.*
-Rorschach!-*szól az elrévedő rókaszerzetre tiszti hangját elővéve*-Neked kell előre sompolyognod. Csendes vagy, jól látsz és hallasz, az orrodról nem is beszélve. Ha valami van odabent, te úgy is észreveszed. Mögötted én és a kölyök kísérjük a hölgyet. A fiú hegyes füle és tünde szeme jól jön, téged is fedez és mögénk is tud lőni. A sort hátulról Faelnis védi. Zárótűzzel, ha a szükség úgy hozza.-*Biccent az elfnek, majd buzdítólag meglapítja a fiú hátát, nyugodtan érezhesse amaz fontosnak magát.* -Nosza! Alakzatba!