A Megváltás Kútja

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#191 » 2018.05.15. 18:30

Aprót nyikkan ahogy valami megragadja, épp csak annyi lélekjelenléte akadt, hogy vegyen egy nagy levegőt, ahogy alámerül a vízbe. Majd ahogy összecsap felette a víz, mér kapálózva, pörögve igyekszik elérni a farkát megragadó valamit, hogy aztán foggal-karommal hámozza le magáról, mielőtt még kifogyna a szuszból, s így hirtelen Faelnis és a többiek már nem foglalkoztatják annyira.

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#192 » 2018.05.15. 19:59

//Vercole vért súlya erőpróba 7d10, csz 6: 6 1 1 4 7 2 10.
Jezabelnek bent maradt a szilánk, folyamatosan roncsol.
Faelnis támadás 8d10 51 - Kraki csáp 5d10 30 -3 EP Done
Ror támadás 9d10 57 - Kraki csáp 5 d10 39 -3 EP még 2 kör levegő//

A becsapódást Jezabel már ismeri, de most olyan kínnal hasít a lábába, hogy majd elájul a vízben. És a lábsebe sem gyógyul, amibe beleékelődött az a szilánk, így nehézkes úsznia is. Bár nem lehetetlen.
Vercole több dolgot is megtapasztal azon nyomban: A víz hideg, szinte a szívverése is majdnem megáll... azonban minden fájdalmát elűzi a testéből, ahogy azonnal regenerálja minden sérülését, így már a horpadt vért is csak kényelmetlen tör... S míg keresné a rémületet, rá kell jönnie, hogy valahogy mintha szép lassan a lelkének is könnyebb lenne. A víz mintha kimosná a tengernyi fájdalom java részét... a gyökerek persze ott maradnak mélyen a lelkében, most mégis elhallgatnak az őrület harangjai.
Ugyanakkor viszont a vértje rettentő nehéz, lefelé húzná. Kínkeservvel, de képes úrrá lenni ezen, és a felszínre törni levegőért.
Mindketten ekkor realizálják, hogy odafent mindent elborítanak a lángok. A kötél vége elégve siklik le közéjük a vízbe. És se Rorschach, se Faelnis nincs sehol, bár a lány csillagfénye ott ragyog a víz felett, nem messze Jezabel holdfényétől.
Jezabel sérült lábát ekkor ragadja meg a zavaros, felkavarodott víz alatt valami, hogy lerántsa a mélybe.

Faelnis újabb kétségbeesett csapása a lábát szorító csápra ismét felszakítja annak izomszövetét, sűrű sötét anyaggal festve meg a vizet. A tüdeje már rettenetesen ég, az agya csak úgy zakatol, ám ekkor a csáp enged, és lehetősége nyílik felúszni előle, hogy levegőt nyerjen.

A Rorschach megragadja a csápot, és ráhúzza magát, egyértelműen valami polipszerű nyúlvány az. Ahogy marcangolni kezdi, az vergődik, de nem ereszti... és sajnos a pofája is megtelik a keserű ízű "vérével". A fene tudja, mi folyik ennek az ereiben, az is lehet, hogy mérgező...

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#193 » 2018.05.17. 12:53

A maguk keltette hullámok között az ájulás határán úszik fel a felszínre, hogy mély levegőt vegyen. A felső szintet elborító lángtenger kétséget sem hagy benne, hogy nincsenek itt sem biztonságban, rémülten körbefordulva keresi a társaságát, de egyelőre csak Vercolet pillantja meg. Keze egyenesen lendül a sötét hasadék irányába.
- Arra... van egy járat. El kell érn...
Úszna ő a part felé, de még csak a mondatot sincs ideje befejezni, hirtelen zárul össze felette a víz. Rémülete tetőződik, ahogy fordul, úszna vissza, de akármi rántotta le, nem engedi. Sérült lábára nem számíthat, hát a tőrét húzza elő, s próbálja kitapintani a ragadozót. A felakart vízben semmit sem lát, vaktában kell cselekednie, és a tüdeje is ég, ideje sem volt mély levegőt venni.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#194 » 2018.05.17. 18:24

Ahogy a vízben vergődik, s ráharap a sápra, meg is érzi annak keserű vérét, de nem foglalkozik vele túlzottan a kellemetlen ízén túl, míg nem nyeli le, tán baja se lesz belőle.
De mivel a fogai nem bizonyultak elégnek a csáp ellen, combjára szíjjazott tőréért nyúl, hogy azzal vágja le magáról ragaszkodó bestia karját

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#195 » 2018.05.17. 19:41

*A víz jótékony ölelése fogadja, a becsapódás fájdalma után. Elmossa a kínt, megfojtja a hangokat...a duhogó mélység ütemesen követelő zúgását. Egy öröknek ható pillanatra magára marad a sötét vízben, s feltekintve annak színe felé, a fenti lángok fénye úgy tetszik, mintha amaz egy másik világban pusztítana. Oly nyugalom szakad rá, mit talán anyja méhében érzett utoljára. Egészen elhiszi, hogy nem kell gyűlölnie saját magát és haragot táplálni a világ iránt. Tán még el is mosolyodik. Eképp rúgja magát a felszínre, de egy szemvillanással később Jezabel is eltűnik a sötét hullámok alatt, a másik kettőt pedig nem is látta, mióta vizet ért. Rögvest alábukik, hogy a felkavarodott üledékben tapogatózva megkeresse a fehérnépet, kinek védelmére itt vannak. Vértben is könnyedebben úszik, mint az egyszeri talpas, s ha a csápig jut tapogató keze, azon mód belényomja bárdjának fokát. Ha a fém húst ér, talpát neki feszíti, és egy rántással húzná végig a fegyvert, hogy hosszanti irányban hasítsa végig a csápot*

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#196 » 2018.05.17. 20:11

//Ror támadás: 50 Csápi állókép: 15 - done
Vercole támadás: 63 Csáő állókép: 24 - done//

A vízfelszín elsimul, apró hullámokat vet, a tölcsérszerű mederben mélyen folyik a küzdelem a levegőért, az életért.
Rorschach vágása mély és pontos, a csáp ereszti is azonnal, sötét vérével festve be körötte a homoktól aranyszín vizet.
Jezabel épp csak kitapintja polipszerű végtagot, mikor a zsoldos mellé merül. Vercolenak merülnie kellett, nem is oly keveset, de mivel a nő mellette volt, nem kell nagyon keresnie a sűrűn zavaros vízben, szinte neki ütközik... A lény csápját kitapintva maga is biztos lehet benne, hogy valami lábasfejű bestia, ahogy a tudósok magyarázták a tengeri utakon, bár matrózok irtóztak még a gondolataiktól is.
A bárd súlyosan sebzi végig a beste nyúlványát, sötét vérével megfesti a vizet, ahogy elengedi Jezabel lábát...

Minekutána mindenki épségben elérte a vízfelszínt, mélyet kortyolhatnak a barlang levegőjéből, melyet a fenti izzás kellemesen langyossá melegített. Fejük felett még dübörög a tér, de már sárkánynak vagy tűznek nyoma sincs. A hangok alapján csak Faelnis tudná megmondani biztosan, és Ror csak sejti, hogy a sárkány kivonult vissza a sziklaplatóra.
A társaság majd minden tagja, kivéve az újonnan sebet szerzett grófnőt, testiekben és lélekben is gyógyultan ki tud evickélni a sekélyebb vízterületre, legyen az akár a kapu, akár a hasadék. A csápos bestia egyelőre nem mutatkozik meg ismét aljas szándékával, hogy tápláléknak használja őket. A fenti dübörgésen kívül csak saját ziháló légzésük töri meg a csendet.

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#197 » 2018.05.19. 17:56

A tüdeje ég, a kétségbeesés az agyában zakatol, ám nem lesz semmilyen bestia martaléka. Ahogy pár pillanattal később a felszínre érve a levegőt kapkodja, dermedt lebegéssel figyeli még egy pillanatig a felső szint padlóján tátongó lyukat... majd egy nyögéssel fordul, hogy kiússzon a sekélyebb vízbe. Húzza a lábát, ez látszik, ahogy a sekély vízben csobogva lép. És a kapu előtti oszlopok mellé leül. A didergés még mindig rázza, és ahogy a sebet próbálja nézni, beharapja alsó ajkát, hogy a saját jajszavát elnyomja.
A beékelődött hegyes szilánk kétujjnyi széles, és mélyen fúródott a combjába. Valószínű egy felcser hálát adna az Egyistennek, hogy fő eret nem roncsolt, de ő maga épp nem érzi hálásnak magát, ahogy csuromvíz táskáját leveti, hogy feltúrja kötszerért... mi szintén csuromvíz.
- Faelnis! Nézze meg amott a járatot, hová vezet! - Int remegő kézzel, határozott paranccsal mégis a hasadék felé. Kétli, hogy a róka ennyi idő alatt feltérképezte volna, a tündének legalább van fénye hozzá.
Ellenvetést nem vár, félve nyúlna hozzá a kődarabhoz, hogy kihúzza.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#198 » 2018.05.19. 18:00

Ahogy sikerül megszabadulnia, egyből a felszín felé nyújtózik, s ahogy eléri, rögvest mély levegőt vesz, s liheg, minta épp most futott volna egy maratont, majd tempózik a sekélyesebb rész felé, hátranézve azért megnyugvással tölti el, hogy a mindenki kiszabadult a víz fogságából.
- Mindenki jól van? - szegezi nekik a kérdést ahogy mindenki kiér a veszélyből, majd eltéve a kést alaposan megrázza magát, vízpermetet szróva, minekutána úgy néz ki mint egy bolyhos szőrmók, égnek álló, kócos szőrétől
- Legalább az a tüzes bestia nem ér le ide... - sóhajtja ahogy felemeli a tekintetét

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#199 » 2018.05.19. 20:46

//Mentális J.: 10 2 4 6 4 4 5 7//

Azt még Ror is realizálhatja, hogy talán az is elég, ha a tüzes bestia tüze lejut... neki nem kell lejönnie.

A kapu komoran ásít mögöttük, a grófnő nekidöntheti hátát az egyik alacsony oszlopnak, melynek még mindig rozsdavörösre festette az idők múlása a tetejét, pedig kő. Ahhoz össze tudja szedni az akaraterejét, hogy megfogja a beékelődött durva kőszilánkot, és onnan már csak egy határozott rántás... Nem olyan élmény, amit kibír az ember lánya jajszó és sírás nélkül.

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#200 » 2018.05.21. 11:52

Erre most nem is felel Rorschachnak. Feltekeri a gyolcsot, és ráharap, tartva tőle, hogy a zaj, amit csapna, visszavonzza a sárkányt, aztán remegő kézzel fogja meg a kiálló szilánkdarabot.
~Adj erőt uram, mert gyenge vagyok a sötétben!~
Szemeit szorosan hunyva, nyögésbe és hörgésbe fojtott kiáltással húzza ki a kőszilánkot, és ejti maga mellé a vízbe, majd zihálva kapja ki a szájából a rongyot, hogy rászorítsa a sebre. Még mindig remeg, ahogy hátradöntve fejét figyeli a felső sötét lyukat, levegőért kapkodva, mígnem szép lassan az éles fájdalom tompa sajgássá fajul.
Valamire való harcedzett személy persze nevetne rajta és gyengeségén, de sajnos ő maga nem sok csatában edződött.
Még mindig remeg a keze, ahogy a sebre szorított gyolcsot egy másikkal szorosan rákötözi a combjára. Ezzel mindkét keze sikeresen véres is lesz, ami megint csak szöget üt a fejébe a tompa fájdalom ködén keresztül, és felpillant az alacsony oszlopokra.
- Vér. Nos... fejezzük be, amiért itt vagyunk! - állna fel a kőre támaszkodva, s véres tenyerét a másikra is áttenné.
~Kihez kellene fohászkondom? Nem tudom, miféle hely ez. Nem tudom, miféle... oltár ez? Az Ősökhöz? Azok nem az én őseim. Az Egyistenhez? Ez biztos nem az ő szentélye. Már ha szentély egyáltalán.~
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég