A Megváltás Kútja

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#171 » 2018.05.05. 20:26

A lentről érkező tájékoztatás jót ígér, bizony nem bánná maga sem, ha megszűnne a lábában lüktető égető fájdalom. Akad azonban sürgetőbb problémájuk is. Megperdül, és a kijárat felé pillant - arca talán a szokottnál is fehérebbre vált. Vajon miként fogott gyanút a bestia? Igaz... mostanság éppen halknak sem voltak nevezhetőek. Vercole gyorsan reagál, ám a döntő pillanatban... mégis meghátrál. Az elf előbb kérdőn, várakozón tekint rá, majd amikor találkozik pillantása a férfi űzött tekintetével, egyszeriben megérti. Oly természetes ösztönösséggel nyúl ki, hogy kezét könnyen a férfi vállára helyezze, hogy az talán nem utasítja el az érintését - azonnal.
- Ne rémítsen a múlt.
Ennyit mond csak, s a kezét is visszahúzza aztán, hogy a kötélért nyúljon. Azt hihetné az ember, hogy tudja, min ment keresztül a férfi, a valóság azonban az, hogy fogalma sincs róla... pusztán csak sejti, hogy a nem éppen nyúltermészetű harcost aligha átlagos félelem kelti ily csillapíthatatlan rettegésre. Amikor lábát megveti a peremen, aláereszkedésre készen, még egyszer a zsoldosra pillant.
- Akármi is marasztal fenn az alant bújtatott démonaidtól, a sárkány leheletét ne öleld a kebledre a kedvükért.. Immár tudja, hogy itt vagyunk. Könnyen lehet, hogy egyedül arra lelünk majd kijáratot.
Ezzel, hacsak nem akar még mondani valamit a férfi, keményen megmarkolja a kötelet, és aláereszkedik a mélybe, hogy macskaügyességgel másszon le a forrásig.

Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#172 » 2018.05.05. 21:41

-Igyekszem. De nem azt mondta, hogy jöjjünk le? Most már az is baj? - csipkelődik a lady felé ahogy elhalad mellette
Lépteit szinte látható könnyedséggel veszi, még az se zavarja, hogy eláztak a dolgai ahogy a sekélyesben gázol. De ahogy a sárkány keltette rázkódás végigsuhan, hirtelen megtorpann a feszülten kezdi hegyezni a fülét.

//4+10+5+7//

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 306

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#173 » 2018.05.07. 13:46

// 5 3 6 3 6 10 9 2 //

- Lejönni és leesni, az nem ugyanaz, Rorschach! A kötél ott volt a táskámban.
Maga is megmerevedik, ahogy megremeg a barlang... Van oka aggódni, hisz elég, ha csak az ajtót szabaddá teszi, és fent mindent fel tud égetni. És kérdéses, merre tudnak innen kimenni. Mármint a többiek... mert ő maga megoldja, abban nincs hiba.
A leereszkedő Faelnis felé pillant, várakozón, mikor indul már meg a férfi is. Beljebb sétál vissza a vízben.
- Faelnis, miért nem jönnek már? - kiált fel, mikor a lány épp elindul... okafogyottan szólt hát. Várakozik, hogy Vercole mikor indul meg...
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#174 » 2018.05.07. 19:32

*Úgy mered Faelnisre, mintha amaz meghibbant volna. Már nyelve hegyén a válasz, hova dugja az együttérzését, amikor a remegés végigfut a falakon. A féreg fujtatásának hangjai olyanok, mintha az alvilág kohóit táplálnák. Bizonnyal a köpete is olyan forró lesz, mint azok a kohók. Ezen morfondírozik, mint bűnös a bitó alatt, miközben oda sem figyelve akasztja le válláról a kétkezi fokosbárdot, s húzza meg mellvértje szíjait.
"Ne lássak kotyogó eresztéket, kormosseggű kurafiak!" - kadétkori szermesterük, a féllábú tisztes, ki hadrendre tanította őket, ilyenkor evezőtollal olyat kondított sisakos fejükön, mi még egy bivalynak is elég lett volna. A fejüknél nagyobb sisak éles pereme ilyenkor orrnyerget hasított, tört el, nyakszirtet nyúzott, hogy napokig a fekvés is kín volt. Azóta vált csata előtti szertartássá az eresztékek újrahúzása,mihez a jól ismert fájdalom szoktatta hozzá.-esze kereke egyre csak régi emlékein jár. Tán a biztos halál bűze miatt nem tud összpontosítani eléggé? Vagy csupán mert érzi, nincs választása? A kint várakozó dög, vagy az éhes mélység. Szórakozott vigyor terül szét arcán, eszelős vérontásnak előhírnöke*

Avatar
Mord
Hozzászólások: 431

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#175 » 2018.05.07. 19:45

Ahogy Faelnis a vízbe érkezik (megcsodálni valóan kecses, nem is lemászik, szinte lelebeg), annak hidege talán belé folytja a levegőt egy pillanatra, de hogy a fájdalom is menten kiáll a sajgó sebekből, az is biztos. Sőt, éles szeme talán jobban észreveszi azt a leheletnyi változást, ami a felé derékig visszaaraszoló, csuromvíz grófnőn észrevehető: Határozottan mintha fiatalabb lenne. Az tudná csak megállapítani, ki eleget figyelte már, vagy akinek szemében az emberi élet röpke évei nagyon is szemet szúrnak önnön kortalanságával szemben.

Rorschach és Jezabel viszont, ahogy az elf keltette gyűrűk eloszlanak a vízben, újabb hullámokat láthatnak kigyűrűzni annak felszínén, finoman érzik testükön azok nyomását.

Vercole minden saccolásával és képzelőerejével is fel tudja mérni, hogy talán... talán ide nem tud betörni a sárkány. Persze, ez a tűzre nem igaz, de ahhoz be kell rombolnia magát a lovagkirály ajtajáig...

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 306

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#176 » 2018.05.07. 20:40

...De nem indul meg. Az elf leányra néz, majd fel, majd a fodrozódó víztükör felé pillant.
- Miért lenne egyszerű?! Faelnis, nézze meg kérem a kaput, hátha Ön olyat is lát rajta, amit én nem. Rorschach, a továbbvezető járatot vegye szemügyre! Legyenek óvatosak. A fény engem követ, idézzen, Faelnis, népe tudásával ide lentre a saját csillagfényükből, míg visszatérek a gróffal!
Újfent a beomlott hasadék felé pillant, ahonnan a hideg forrásvíz vékony érként csilingelve szalad le. Elmosolyodik, majd maga mellé, a vízfelszínt alig érintve leteszi a kezét.
- Codwch eich wyneb nawr!
Lehunyja egy pillanatra a szemét, és csodák csodája... minden szárnycsapás nélkül, könnyeden levitál fel csobogva, egész gyorsan, mintha csak test elhagyó lélek lenne. Hogy-hogy nem, hamarost fentebb van már, és levitálásából könnyeden lép a tüzes halállal hősiesen farkasszemet nézni akaró férfi mellé, mintha csak lépcsőről lépne le, nem is a puszta levegőből.
Persze, erre mondják azt, hogy a varázsosok szeretnek nagyzolni.
A fény valóban elhagyta az alsó termet, így lent sötét áll be...
- Ugye nem gondolta komolyan, hogy egy dühös sárkányt választ a közös fürdőzés helyett? - Keresi a másik tekintetét. Persze... tudja ő. Gyengéden érintené meg a kezét. - Minden rendben. Nem lesz semmi baj, bízzon bennem! Nincs lent semmi, csak egy hűs tó, ami meggyógyítja a teste minden sajgását. Ígérem!
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#177 » 2018.05.08. 21:38

- Legyen, remélem vezet is valahová... - sóhajtja ahogy megkapja az utasítást
Elindul a nevezett irányba, távolodva a lady fényforrásától, igaz ez nem nyugtatja meg, de legalább még mindig elég fény jut el ahová megy, hogy eleget lásson. Majd megállva egy ponton alaposan körbenéz, hogyan is folytatódik a járat tovább.

Avatar
Mord
Hozzászólások: 431

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#178 » 2018.05.09. 20:24

Rorschach az oldalhasadékhoz megy, s azon be, de a fény nélkül csak vaktában halad előre a szűk járaton egy darabig. Épp csak elfér benne. A szimata és bajsza azt súgja, hogy előtte enyhe hideg légmozgás van, leheletnyi, és elég messze. A sötétben aztán súlyos remegés fut végig ismét a sziklafalon, tompán hallani le a sárkány hangját.

Faelnis talán azt figyeli, hogy lebeg fel Jezabel, de az is lehet, hogy csak a falakon lévő jeleket akarja vizsgálni... azonban a csizmáján át enyhe nyomást érez a bokáján, majd hirtelen egy rántás... a víz úgy csap össze a feje felett, hogy annyira volt ideje, hogy mély levegőt vegyen. Valami erősen tekeredik immár a bokájára, és húzza le a fekete mélységbe, a meder homokszemcséi felkavarodnak körötte.

A páros körül fent megremegnek a falak egy döndüléssel, hallani az épület köveinek omlását, a bestia fémes légzését kint. Valahol az előcsarnok környékén rombolhat most... A következő talán már a szobrokkal teli helység lesz. Oldalt az egyik még álló polc billegni kezd a fal mellett, majd döndülve előre dől.

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#179 » 2018.05.10. 20:09

~Dohog. Dohog a mélység. A kőpor, füst, mész az orrodba ég, míg vért nem köpsz. Odalent nincsenek arcok, sem nevek, csak rabszolgák feszülő, remegő, meghaló húsa mi mint óriási féreg izmai-tekerőznek, pulzálnak a sötét járatokban, hogy követ emésszenek. Sziklákat roppantsanak, vagy ők roppanjanak össze alattuk. Pár óra a bűzhödt vakságban, s az ember már nem tudja, él-e még, vagy már holt. Mintha egyre mélyebbre sülyedne, hiába nem akar, ám az új rabszolgák, a friss hús súlya, mit a feje fölötti járatokba terelnek- folyton csak lejjebb nyomná. Pár hét után a látását teljesen elveszti, pár hónap után térde, tenyere húsig kopik, mert elfelejt két lábon járni. A Nagy Evő- az óriás zúzókalapács,minek egyetlen lendítéséhez két tucat vak, négylábú féreg kell- felemészti nyeletnyi erejét is. Először még hálás minden nyomorult napért, mit élve megérhet, végül rájön, hogy az istenek, kiket eddig ismert kegyetlenek, mert életben tartják, hogy tovább szenvedjen. Azután ráeszmél, hogy ilyen mélyre már nem lát az ég. Lassan megérti, mit zúg a süket csend. Felismeri az Ő hívását,ki mindig éhes és lassanként hozzá kezd fohászkodni, hogy hadd legyen a következő. Hadd szűnjön a kín. Vérrel jelöli vak szeme hélyát, hogy jelezze: kész odaadni maradék húsát. Majd évek múltán először hall újra emberi szót, hisz akadnak, kiket sokára morzsol csak össze a kő. A dac a sötétben megküzd a féreg-lét tudatával, s valamelyik menthetetlenül felülkerekedik. Végül a szemeken alvadó vér áldozattá válik. Engeszteléssé Neki, amiért a mai nap sem ő került a folyton őrölő fogak alá, s reméli, holnap sem ő lesz, s ez így megy hónapról-hónapra, minden egyes lopott napon, mígnem el nem érkezik a megfelelő alkalom. Neki elérkezett. Nem fog visszamenni, soha többé.~

*Lázas tekintettel pillant hol Jezabelre, hol a magába roskadó előcsarnok felé. Szája szegletében izom rándul. Mintha fel sem fogná annak szavait. A sarokbaszorítottak páni félelme kísért szemében, az a fajta, mi bármikor vakmerő, öngyilkos dühbe csaphat át, hogy megmarjon bárkit, ki a közelébe merészkedik. Marka megszorul a fokosbárdon.*
-Nem mehetek le. Oda nem. De visszatartom, amíg lehet. Ne várjon meg ébren.*-őrült vicsor ez inkább, mint vigyor. Jezabel nem látthatta még így rettegni, s a látvány legkevesebb rémisztő. A vak is láthatja, hogy szép szóval nem lehet lebírni elemi félelmét*

Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#180 » 2018.05.11. 11:01

Valóban elpillantott Jeza után, ám csak rövid ideig. Amint a varázslónő fénye távolodni kezdett, az elf ismét elmormolja népük ősi szavait, s a csillagfény kigyúl a feje felett. Minthogy a rövid varázslat elvonta figyelmét, későn eszmél fel a körötte fodrozódó vízre. Gyanakodva pillant a hideg áramlatba, és hátrálni kezdene, amikor az a valami rákap a bokájára, és lerántja. Ror a meggyúlt fényben, mely az elf lerántásával ott lebeg tovább a vízfelszínen - sőt, ha húznák, úgy lebeg utánuk, mindig az Fae feje fölött maradva mintegy jelzőfényként -, tökéletesen láthatja a történteket.
Amint elveszíti lábai alól a talajt, visszanyomja feltörni készülő vak rémületét. Nem kezd azonnal ficánkolni és csapkodni, hisz jól tudja, hogy azzal a teremtménynek kedvezne, bármi is legyen az... s hogy ezt kiderítse, először is nyugton marad, hogy így lepillantva könnyebben megtekinthesse mi az, ami ennyire marasztalja. Kezével szabadon maradt jobb lábának csizmája szárán kitapintja vadásztőrét, és ha bármi olyat lát, ami szemmel láthatóan az életére készül törni, készen áll rá, hogy előrántva a pengét azzal szabadítsa meg bokáját.

//A csillagfény újabb -1Mp-ot emésztett el, maradt 2//

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég