A Megváltás Kútja

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#11 » 2018.02.13. 18:41

Bár őt valószínűleg szívesen látnák akármelyik tűz mellett, az elf mégis külön vonul a katonáktól, miután kötelességeit elvégezte. Még a régi bajtársak társaságát is kerüli, noha rövid, udvarias szóváltásra el lehet őt csípni - lélekben máshol jár, és jól tudja, hogy ezen az emberek társasága nem segíthet. Kicsiny, mokány hátasát gondosan betakarja a hideg elől - ugyanabból a szövetből készült az állat hátára szánt takaró is, amelyből az ő testét melegen tartó köpönyeget szőtték. Hiába, hogy deres párát lehelnek mindketten, az elf-szőttes köpönyeg és takaró megóvja őket a tél jégfogaitól, a szél kutakodásától, a hó és az eső alattomosságától. Minthogy az őrség ideje nem rá esik, nyugovóra térne már, amikor a kapitány váratlanul felbukkan mellette, amint a lova mellett készülődik. Csodálkozva pillant rá, szép ívű szemöldökei kissé megemelkednek a mandulavágású szem fölött. Ha maga a kapitány jön közölni a hírt...akkor bizonyára nagyon fontos ügy lehet. Enyhén fejet hajt, hogy a gesztusra kellő tisztelettel válaszoljon.
- Értettem, Mortflurron kapitány. Máris indulok.
Kezeit lova nyakán nyugtatva, elgondolkodva pillant a kapitány után, amint az tovább áll, majd a hosszú házra veti sötét íriszeit. Megsimítja Rigel puha, téli szőrét.
- Dartho, Rigel.
Inti a szürke kancát, majd elindul, hogy a parancsnak eleget tegyen. Éppen a hosszúház ajtajában fut össze a másik három küldöttel. Épp, csak pillantást vet rájuk, majd egyenes tartással lép be az ajtón, ha ugyan beeresztik annak őrei.

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#12 » 2018.02.14. 17:48

*Tábori kondér mellett gubbaszt egykedvűen, amikor a kapitány megszólítja. Szárított marhahúsból,krumpliból és répából -itt ugyan mi más terem meg a földben- főz levest, ami szesz híján is forrón tartja a harmatföldi télben, lévén, hogy fizetett munka közben nem szokása inni. Két év kevés volt hozzá, hogy déli vére hozzáhűljön az itteni telekhez, s hangulata a hulló hóban csak annyira rózsás, mint szentnek a kuplerájban. Kelletlenül pillant fel a vörösre,s mégoly lelkesen biccent neki.*

-Ha a vének szólottak, nincs mit tenni...*-tápászkodik fel a tűz mellől, hangjában egykedvű beletörődéssel. Nem tudja mi dolga lehet épp neki az agg mócsingokkal, azt pedig kivált nem, hogy mivégre ugráltatják estebéd közben. A mondott irányba indul, majd társai után belép a házba*

Avatar
Hiuz
Hozzászólások: 30

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#13 » 2018.02.14. 18:12

Kissé nehezen rendezi össze a gondolatait, lehet a hosszú út utáni elbóbiskolás, de inkább az elfogyasztott vodka miatt. Az arcát hóval mossa, hogy gondolatai úgy ahogy kitisztuljanak. Miután képes egyenesen állni, elindul a nagy ház felé, majd kissé morogva visszatér, hogy az ott felejtett fegyvertokját magához vegye. Vállára kanyarítja az íját és nyilait tartalmazó bőrtokot, ellenőrzi késeit, majd sietve a házhoz megy. Mikor látja, hogy mások is érkeznek, megvárja őket és előre engedi, hogy megfigyelhesse, azok hogyan viselkednek. Az érkezők közül Vercole tűnik a leginkább zsoldosnak, és a szaga alapján is ő leginkább hasonló, csípős izzadsággal és fokhagymával keveredett szagú, így őt választja mint mintát, ahogy viselkednie kell. A férfi után lép be és utánozza mozdulatait.
"Éjjel-nappal, hidegben-melegben, étlen-szomjan, ázva-fázva, nélkülözve, veszedelmekkel szembeszállva, egyedül. A vadász készen áll, hogy zsákmányát leterítse." [bowandarrow.gif]

Avatar
Mord
Hozzászólások: 431

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#14 » 2018.02.14. 20:41

Furcsa mód a hosszú ház ajtajában nem áll őr, és a kilincs is enged. Az ajtóban már érezni lehet a füst, a gyógynövények, a fenyőtoboz és gyanta illatát, ami ahogy belépnek, még erősebben csapja meg az orrukat.
A hosszú ház épp olyan, mint bármelyik itt északon. Egyetlen hosszú terem, középen kőből rakott, magasított falú tűzgödör. A meleg bent intenzív hullámokkal tör elő a parázsló dadarabok között. A magas, árnyékok közé vesző tetőt kőoszlopok tartják, oldalt padlatok és asztalok vannak összetolva. A mennyezeti gerendákról száradó növények csüngenek le, ami azt illeti, hegyvidékhez képest igen gazdag a felhozatal. A lámpások fényköre összeér körben, gyakorlatilag kellemes félhomályt alkotnak odabent.
Szemben a bejárattal emelvény áll. Oltár lehetne, akár az Egy templomaiban. A túlfalnál színes szőttes, a felismerhetetlenségig kopott szinte, de az bizonyos, hogy legalább egy sárkány és egy lovag van rajta. Az oltáron előtte megannyi kehely, kupa, tálka, fa, bronz, de még ezüst is! A lépcsőzet négy fokból áll mindössze, mi az oltár emelvényéhez visz.
Odabent mindössze négyen vannak. Nők mindahányan. Három idősebb asszony, valaha sudár termetű wallet nők lehettek, de a kor eljár mindenki felett. Mégis, meg nem görnyednek, mindahányan könnyű bőr vértezetet viselnek testükön, s hosszú fehér hajuk a földet éri, ahogy elomlik hátukon! Az egyiknek arca sebhelyes, mintha medve kaszabolta volna. A másiknak láthatóan szeme világa veszett oda, mégis otthonosan mozog. A harmadik... ő épnek tűnik...
A negyedik nő nem közéjük való. Fiatal is, karcsú is, ruháit elvették tőle, lenge, épphogy takaró alsóruházatot viselhet csak. Háttal van a belépőknek, az oltár felé fordul, s a két oldalsó oszlopról indulva két vékony kötél feszíti ki karjait, mintha át akarná ölelni az égboltot. Annyira kiemeli ez, hogy majdhogynem lábujjhegyen kell egyensúlyoznia. Egy ideje már így lehet, mert az izmai remegnek. A vak és a karmolt képű öregasszony épp a bőrére rajzolnak színes mintákat csontos ujjaikkal... szabályosak, de nem írásjelek. Az egész olyan, akár egy áldozati szertartás leginkább. Pogány rituálé... De olyan jelet már mind láttak, ami a teljes hátát beteríti, olykor lehet találkozni vele a falvakban, azok arcán, akik újonnan költöztek oda. Azt tudják, hogy a jel egyfajta billog, és azt jelenti: Idegen e földön.
A harmadik, épnek tűnő vénasszony fordul a belépők elé... Méltóságteljesen indul el feléjük.
- Itt vagytok hát. - Kellemes hangja van, megnyugtató. - Idegenek... Egyikőtök sem e föld szülötte, s ez így jó. Ez így jó. Senkik vagytok e földön... mindahányan.
Tekintete valahogy nyomatékkal siklik itt Vercolera és Faelnisre, majd Rorra. Mintha ismerné őket, tudná kik ők, honnan jöttek, s ezzel együtt akarná közölni velük, hogy ők itt... nem számítanak.
- Mindahányan. De... lehettek valakik. Feladatot adok nektek, mert a sors rendelése mindig az, hogy akik egy terhet cipelnek e földön, egymás segítve tegyék azt le. Választhattok! Az az asszony ott idegen e földön... és a lehetetlenre kell vállalkoznia. Vissza kell térnie közénk a Hosszú Útról egy sárkány vérével. Választhattok: elkíséritek őt, és segítitek a sors próbáin, akkor pedig méltónak találtattok, hogy e büszke nép földjein éljetek, vagy... kitakarodtok vissza a hidegbe, és maradtok szaros senkik. Nos?

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 316

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#15 » 2018.02.14. 20:52

Az ajtó nyílásával beszökő hideg huzat mintha ostorként csattanna végig most rajta. Összerándul, de el nem veszítheti egyensúlyát. A kötél épp engedne annyit, hogy egy-egy pillanatra letegye a sarkát... ha nem lenne ott a két hegyes sulyom a kövön, mely menten bele is fúródna.
~Az idegenek nehezen jutnak előre, lépten-nyomon vérük folyatják az elismerésért.~
Így mondták a Vének, és neki nincs lehetősége, sem oka rá, hogy ellene szóljon. Minden izma ég a megfeszített, merev tartástól, s az sem kellemes, ahogy körmeikkel érdesen nyomnak bele néha ezen izmokba, amiként a jeleket festik rá.
~Idegen. Ahhoz, hogy uralkodj, el kell hoznod a sárkány vérét ismét! Ez a hagyomány! A hagyomány mindenkit köt. A vér szava mindenkit köt.~
Csendesen figyeli meg a lámpások, gyertyák fényében az oltár minden apró elemét. Gondolataiba ott nyüzsögnek még a nemrég elmondott szertartási szövegek, melyek átoknak is beillenek. És remekül hallja azt is, hogy a Vén a beérkező társasághoz fordul. Bár még nem sejti, kikhez.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Hiuz
Hozzászólások: 30

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#16 » 2018.02.14. 21:14

Tudja pontosan, hogy ki van ott kikötve. Felismerte korábban már őt is, a lovát is. Tudja, hogy jelentéktelen dalnoknak mutatja magát utazásai során és nem akarja álcáját leleplezni. Mégis furcsa bizsergés fut rajta végig, ahogy a tehetetlen nőt látja. Alig tudja magát tűrőztetni, hogy ne csináljon valamit. Mire észbe kap a keze már kése markolata felett remeg. Ám ő zsoldos, emlékezteti magát, és figyeli hogyan reagál Vercole. Kezét leengedi, próbál közönyös arcot vágni és a nagydarab harcos háta mögül leskedni, hogy mi történik.
"Éjjel-nappal, hidegben-melegben, étlen-szomjan, ázva-fázva, nélkülözve, veszedelmekkel szembeszállva, egyedül. A vadász készen áll, hogy zsákmányát leterítse." [bowandarrow.gif]

Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#17 » 2018.02.15. 16:30

Nagyon is meglepődik, amikor a szobába lépve Lady Salome kifeszített testével találkoznak - látta már eleget a grófnőt ahhoz, hogy akár hátulról is megismerje, ám ismeri őt annyira, hogy ne fogja el az idegesség: alighanem önszántából vetette alá magát a Vének rituáléjának, máskülönben már... tudnának az akarata ellen való cselekedetről.
Az elf ajka szegletében elnéző mosoly bujkál, míg az öregasszonyt hallgatja. Idegenek, igen... ő valóban messzi földről érkezett. Más kérdés, hogy népe már akkor is itt vigyázta a kontinens rendjét, amikor walletek még nem is léteztek.. Nem teszi szóvá. Az ember egyre inkább kinövi népe útmutatását, egyre kevéssé tart igényt rá. A népe talán egy szép napon elfogadja a fejük felett elszállott időt... s akkor talán felöltik szürke köpönyegeiket, hogy magukra hagyják ezt a még oly ifjú és életerős népet. Ennek azonban még nincs itt az ideje... s nem is érezné késznek magát rá. Finom mosollyal hajtja meg fejét.
- "Senki", "Valaki"... Egy se kerülheti el, ami rá vár. Az élet nem kegyelmez Senkinek, mert Valakibe mindig belemártja tű-fogait... hiába kergeti e címeket akárki.
Kedves, szelíd tekintete enyhe, cinkos bocsánatkéréssel csillan - nem...nem akar ő vitába szállni a hosszúház vénjeivel. Az ő házuk, az ő hitük, az ő törvényeik.
- Hanem ha ez az asszony útra kel, hogy meglelje az ősök erejét próbatétele alatt.. kötelességem vele tartani, és megsegíteni a bajban.
Mostanra bizonnyal felismerte már az elf hangját a grófnő. E kimondatlan és megköttetetlen szövetség mindig is közöttük feszült: Faelnis mindig is a segítségére volt a grófnőnek, ha Harmatföld biztonsága volt a kérdés, hisz Harmatföldet az ő népe is vigyázza, céljaik így közösek... s jobban is esik egy régi ismerős oldalán fegyvert fognia. Arról már nem is szólva... hogy a grófnő ok nélkül, úri hóbortból nem kerget sem címeket, sem sárkányokat. Ha pedig valami készül.. azt jobb, ha a szeme előtt tudja.

Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#18 » 2018.02.15. 20:52

Már odakintről érezte a sok illat egyvelegét, ami az épületbe belépve hirtelen lett töménységétől, egy nemtetsző fintorgát csat a képére. Körülnézve aztán sorra vette a berendezést, végül tekintete megakadt a kifeszített alakon, s nem kellett hozzá sok idő, hogy felismerje ki az, hisz ismeri már a nő szagát. Kérdőn pillant a többiekre, de miután amazok helyben hagyják a grófnő kellemetlen helyzetét, hát ő se fogja firtatni, csak a fejét ingatja rajta, biztosan megint valami fura emberi szokás...
A vének mondandójára aztán megemelkedik a szemöldöke, de mivel nem akar megsérteni semmiéle tiszteletet övező vént, így inkább Vercole mellé lépve súg neki
- Jól értettem, hogy ezek egy sárkányt akarnak levadásztatni velünk?

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#19 » 2018.02.15. 20:59

*Az arcába csapó fenyőillatú melegtől pára ül bajszára, szakállára. A szárított fűszerszámok illata otthoni emlékeket idéz benne, mire meglepődve tapasztalja, hogy bosszúsága is enyhülni látszik. Utóvégre egész takarosnak találja a hosszúházat, noha pár vadászeb és hetykecsöcsű szolgáló még elférne benne. Töprenkedéséből a felhangzó "szaros senkik" veti ki. Csak ekkor tűnik fel neki, hogy az öregasszonyok is odabent gubbasztanak.
Az évek alatt megtanult együtt élni vele, hogy a legkülönbözőbb alakok tartották és tartják a mai napig "szaros senkinek" lett légyen az vértestvére, vagy kinek koronájáért kis híján életét áldozta, így hát pár vén kapca az anyamedvék fagyott segglyuka mellől, valamely nevenincs faluban, már ugyan csak elfér a sor végén. Ám amikor pillantása végigfut a kifeszített asszonyon, egyszeriben nem szánna fejéhez kapni. A hófehér hátsóhoz elégszer volt már szerencséje, hogy akár...hat másik közül is felismerje formájáról, az pedig, hogy ilyen megalázó helyzetben látja viszont az asszonyt, egyre csak érleli benne a sejtést: a decens hölgy imádja ha szenvedhet. Arról már szót ejtenie sem érdemes, hogy a sors különös játékaként kettejük útja egyfolytában keresztezi egymást. A maga részéről már a vén kutyák láttán is alászolgáját köszönve fordult volna ki a küszöbön, de a ladyvel fennálló kimondott és kimondatlan szövetsége kész tények elé állítja.
Válasz gyanánt, úgy Rorschachnak, mint a véneknek, csupán megadón, beletörődve tárja szét karjait. Ugyan mi mást tehetne?*

Avatar
Hiuz
Hozzászólások: 30

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#20 » 2018.02.15. 23:32

És ahogy Vercole széttárja karját, úgy emeli mögötte a gyermek is kezeit. Ugyan mit tehetnénk?
Mi ez a marhaság megint? Ezek csak tárogatóznak itt, mint valami mutatványos a vásárban, ahelyett, hogy szétcsapnának a vénasszonyok között és levágnák a Lady-t a kötelekről. De hát én csak egy zsoldos vagyok.
Igyekszik közömbös képet vágni, mintha neki aztán minden mindegy lenne.
"Éjjel-nappal, hidegben-melegben, étlen-szomjan, ázva-fázva, nélkülözve, veszedelmekkel szembeszállva, egyedül. A vadász készen áll, hogy zsákmányát leterítse." [bowandarrow.gif]

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég