A Megváltás Kútja

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#71 » 2018.03.10. 19:50

Halkan szuszog ahogy telik az idő, talán meg se lehetne mondani, hogy alszik-e vagy csak tetteti, szorosan összehúzta magán a köpenyt. Aztán ahogy felzúdul a zaj a közelből, megrezzen a füle, majd a szemét is kinyitja ahogy lassan körbenéz.
- Hm.. mi történt? - néz a többiekre kérdőn, hátha ők is hallották-e a zajt
De mivel úgy tűnik semmiféle veszedelem nem tőr rájuk egyenlőre nem tulajdonít neki túlzott figyelmet. Kicsit fészkelődik és kényelmesen elhelyezkedik.

Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#72 » 2018.03.11. 19:39

// 10,6,2 //

- Csssh!
Pisszegi le Hiúzt, és egyúttal Rorschachot is, ahogy a váratlan dobbanást meghallja odakintről, habár egészen biztos benne, hogy a másik kettő is hallotta... hiszen a hallásuk éppen olyan jó, mint az övé. A vulpeé talán egy kicsit még jobb is. Talán csak a hó... vagy egy letört ág, egy elrepedt és leesett sziklatömb... de aztán a hang megismétlődik, éppen úgy, ahogyan az előbb. A gyomra idegeset rándul, de egyelőre nem mozdul a helyéről, és a többieket is erre inti néma pillantásával. Fülel... lapul.. pillantását a mennyezet felé fordítja, mintha legalábbis átláthatna rajta, s megleshetné, mi történik odakint.

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#73 » 2018.03.11. 20:37

*Úgy érzi magát, mint aki napokat aludt. Kipihenten, tisztán, akárha nem is hétnyi út állna mögötte sárban, hóban, mocsokban, fagyban. Képén a mosoly bölcs és megelégedett...innen sejti megtévedt elméje, hogy álomba cseppenhetett. Ám ez a sejtés most távoli és oly jó érzés e pillanatban Vercole Serrata bőrében lenni, hogy gyanítja, minden teremtett lélek őt irigyli. Mint gondos gazda birtokát, keze úgy kalandozza be Jezabel combját, csípőjét a finom elf kelme alatt, végül elégedetten paskolja meg az asszony farát, mint ki mindent rendben talált odahaza. Nyújtózkodik, pofátlan ásít, de ugyan ki vethetné ezt szemére, hiszen mindenki megelégedésére esett megérdemelt pihenése. Az őt köszöntő hegyesfülűre udvarias mosolyt villant, hetykén pödör egyet bajuszán*

-Vezess, cimbora!-*szól készségesen, majd kezét nyújtja Jezabel felé oly kifogástalan kellemmel, mintha csak bálban kérné táncra.*

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 360

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#74 » 2018.03.12. 10:31

Olyan... Furcsa. Furcsa látnia a másikat ilyen... finom kelmékben. Furcsa érzése van neki magának is. Mintha elveszett volna a saját testében...
Mintha nem is ő cselekedne, csak szemlélné tehetetlen saját törleszkedő mozdulatát. Egyszerre kacéran elégedett, és dühös is... ám semmit nem tehet. Nincs igazán hatással Önmagára. Sem akkor, mikor szinte elégedetten dorombol a másik simítása alatt, sem akkor, mikor hozzá törleszkedve, akár kacér szajha, ízleli meg nyelve hegyével annak ajkait... s kacér nevetéssel löki el magát amaz közelségéből, hogy kényelmes nyújtózással, akár a macska, csípőjét vérforralón ringatva, elégedett mosollyal induljon el az elf felé.
- Ideje volt. Nem szeretem, ha váratnak! - teljesen természetesen beszél az elfek dallamos nyelvén, s hangja az uralkodók gőgjéről árulkodik.
Nőstényördög. A megveszekedett eleven csábítás a kacér, sejtelmes bűnre minden egyes mozdulata, minden pillantása. Még az elf szoborszép arcán is vágyakozó kacérsággal simít végig...
- Hmm... eljön a ti időtök is. Milyen tiszta... milyen fényes... még. De már nem soká... Vezess hát!
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
Mord
Hozzászólások: 452

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#75 » 2018.03.12. 16:56

***** Vercole és Jezabel *******

Az elf kísérőnek szeme nem rebben arra, ahogy a nő kacéran végigsimít finoman metszett arcán. Mégis mosolya kissé finnyás, ahogy fejet hajt.
- Erre, csak utánam. Maguk az új nemzedék eredője... elsőként léphetnek népükből e falak közé, hogy minden tudással felruháztassanak.
Magyarázza a tündék édes dallamos nyelvén amaz, ahogy belép, s amint követi, egy újabb, ám jóval kisebb csarnokba érkeznek. A reliefeket itt felváltják a csodálatos márványszobrok, röpke négy méter magas mindegyik. Szám szerint négy: épp az egyik lába között lépnek be, tógát viselő büszke elf dalnok az. Jobbról kecses varázslónő mellett faragott íves bronzajtó. Jobbról vadász áll lövésre készen, lába mellett másik ajtó. Szemből büszke lovagkirály, letámasztott pajzsa mellett újabb bronzajtó. Az ajtókon furcsa zárszerkezet van, nem is igazán zárnak tűnik, inkább mechanizmus. Középen alacsony kőemelvényen hatalmas bronztálban tűz lobog, kellemes meleget áraszt bent.
Elf kísérőjük egyenesen a király alakja felé veszi az irányt, annak ajtajánál áll meg, s a kiálló kerek gombot megfogva kihúzza azt... furcsa piramisforma szerkezet jelenik meg keze alatt, rajta különböző jelekkel.


******* Faelnis, Ror, Hiúz ***********

// Hiúznak dobtam: 2,4,1,1 SOSE hagyjátok nálam a kockáitok!//

Hiúz egyelőre megnyugtathatja magát, csak a hó csuszamlott meg a tetőn. Biztos szakaszosan esik le. Faelnis jó irányba nyújtogatja a nyakát, s Ror is hamar rájön, hogy az időről-időre egyre erősebb moraj bizony nem a hó... Valami nagyon nagy dolog szárnycsapásai. Egyre közelebbről.... újra és újra hallani.

Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#76 » 2018.03.12. 20:04

Bizony ahogy újra és újra felhangzik a moraj, lassan idegesség fogja el, és ő is a tetőnyílást kezdi figyelni, és valami rossz érzés kezdi átjárni. Lassan az íjáért nyúl, biztos ami biztos.
- Mintha... valami közeledne? - suttogja Faelnis felé - Mi lehet az?

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#77 » 2018.03.14. 22:13

*A fajának eredője címmel még nem illették, de készséggel elismeri azt, lévén, hogy számításai szerint egy székesegyház kórusát fel lehetne állítani mindazon fattyakkal, kik e méltó kútfőből eredtek az évek és tengeri mérföldek során. No meg hadd bókoljon csak a hegyesfülű, évezredek távolából van mit jóvá tennie, s ugyan ki más fogadhatná méltóbban e jóvátételt, mint Fajának Eredője?
Ilyetén gondolatok felett hümmög meglehetős elégedettséggel a mellette billegő Jezabel oldalán, míg követi az elfet a terembe. Körbetekint a titáni szobrokon, oly módon ,mintha külön az ő gyönyörködtetésére faragták volna őket. Az ajtó elé érve eltekint a hosszúéletű válla felett, miféle szemfényvesztést űz amaz a kilinccsel. Türelemmel kivárja a végét, hisz miért is siettetné a templomcsőszt?*

Avatar
Mord
Hozzászólások: 452

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#78 » 2018.03.14. 23:20

***** Vercole ******

A különböző jelek lehetnek rúnák, de egyszerű rovások is. Sose látott ilyet előtte Vercole, tehát biztos, hogy nem tünde írás, és nem hagyományos rúnamágia. A szerkezetnek három szintje van, mind a hármat külön kell forgatni, s mikor a megfelelő jelek együttállnak, az elf visszatolja azt, az ajtó pedig halk kattanással kinyílik, kísérőjük kitárja előttük.

A termet, ahova érkeznek, két oldalt kisebb szobrok díszítik, mindegyik tart a kezében valamit: az egyiknek egy köpeny lóg rajta, a másik egy kardot emel, a harmadiknál íj van, a következőnél bársonypárnán gyönyörű ékszer, és így tovább. A falak mentén könyvespolcok sorakoznak, mestermunka mind, tömve az évszázadok tudásával. Középütt hatalmas földgömb, kuszán domborodnak ki felületén a kontinensek. A terem túlfelén egy ivókút, márványból faragva, sárkányos mintával.

És persze sokan vannak bent. Legtöbbjük elf, nyílt tekintetű, büszke tartású vének. Mások viszont mintha maguk is emberszerűek lennének, csak a szemük furcsa, aranysárgán villan, amott pedig egy nő, aprócska szarvakkal a homlokán.
- Íme... a Tudás Csarnoka. Köszöntelek titeket, mint az első emberpárt, ki beléphetett ide! - Közli az elf, ahogy beljebb tessékeli a párost.
S mégis oly érzésük van, hogy ők itt nem díszvendégek. Inkább a megtűrt rossz, a lenyelt keserű orvosság. Fanyar pillantások, keserű mosoly övezi jöttüket.

*************** Ror **********************

Ott fent aztán semmit nem lát Ror a sötétben. A hang aztán hosszú időre elhal, távolodik és eltűnik.... És marad a csend. Megnyugtató, kellemes csend... telik az idő szép lassan...

s aztán a vulpe ismét csak szárny suhogását hallja, ismét közeledik, majd az egyre ritmikusabb és szaporább lesz, ekkorra már alighanem Hiúz is rájön, hogy mégse a hó csúszkál kint.
Aztán valami hatalmasat bődül bele az éjszakába odakint, és egy ennél is hangosabb robajt hallani. Szinte érezni, hogy megremeg a padló alattuk ültükben...

A páros pedig úgy alszik, mint a tej.

Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#79 » 2018.03.15. 18:16

Meredten nézi a nyílást, hiába nem lát semmit, idegesen dobálja a farkát ahogy a levegp megremeg a szárnycsapástól.
- Nem tetszik ez nekem. - suttogja ahogy rájuk telepszik a csend, bajt sejt.
És akkor felhangzik a bődülés, amibe az egész teste beleremeg, a szőr is feláll tőle a hátán, szorosabban markol rá az íjára. Hirtelen néz körbe, mit is lehetne tenni, ha az bukkant fel odakinn amitől fél, semmi esélyük sincs. Az ajtón állapodik meg a tekintete, majd az alvó pároson.
- Hozzátok őket, kinyitom az ajtót! El kell tűnnünk innen.- szól oda Faelniséknek, de csak halkan, majd a zárt ajtóhoz siet, miközben előkotorássza a zárnyitáshoz szükséges holmiját, s neki is esik a zártöréshez, miközben reménykedik benne, hogy a zárszerkezet nincs befagyva az ajtó többi részével egyetemben...

//ezt nem hiszem el.... zártörés próba: 1-1, újradobhatok? :D//

Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#80 » 2018.03.16. 16:25

Figyelnek, lapulnak...pisszenés sem hallik felőlük. A szárnycsapások távolodni kezdenek, ám az elf még ekkor sem lélegzik fel. Nem látja, mi repül odakinn...de szinte a csontjaiban érzi..tudja. Sohasem találkozott még fajának egyetlen képviselőjével sem, de szeretné, ha ez így is maradna. A sors azonban nem mindig veszi figyelembe az elda óhaját, és kisvártatva beigazolódik az, amitől féltek: a lény visszatér, és a megremegő padlatból ítélve földet is ért. Vagy szagot fogott, vagy meghallotta őket... vagy a fészkében telepedtek le. Biccent Rornak. Vége a pihenőnek. Lerúgja magáról a takarót, majd villámgyorsan összetekeri derékaljával együtt. Táskájához szíjazza, majd a vállára kanyarítja a nehéz holmit, ahogyan eddig is cipelte. Felcsatolja fegyverövét, tegezét, magához veszi íját, és a pároshoz térdepel. Határozottan, erősen fog rá mindkettejük vállára, és a finomkodást mellőzve rázza meg őket.
- Ébredjenek! Mennünk kell...most!
Próbálkozik előbb a felébresztésükkel, míg válla felett hátrales, hogyan halad a vulpe a zár feltörésével.

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég