A Megváltás Kútja

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Hiuz
Hozzászólások: 30

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#61 » 2018.03.07. 12:06

Kicsit nézelődik az óriás gyíkokat ábrázoló faragványok körül, majd nézi Vercole mit csinál az ajtónál. Amikor Faelnis az összebújást említi, már a nő mellett is terem, és pokrócával betakarva magukat jó szorosan hozzábújna. Na nem azért, mert rettenetesen fázna, de jól esne neki a nő érintése.
"Éjjel-nappal, hidegben-melegben, étlen-szomjan, ázva-fázva, nélkülözve, veszedelmekkel szembeszállva, egyedül. A vadász készen áll, hogy zsákmányát leterítse." [bowandarrow.gif]

Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#62 » 2018.03.07. 18:21

-Jól van jól van, jövök már!
Vercole mellé lép, ahogy amaz az ajtót vizsgálgatja, maga is alaposan szemügyre veszi amit lát. Ahogy a rejtett zárnyílás felfedi magát, rögvest vet rá pár pillantást, aztán már fordul is hátra a lady javaslatára.
- Tényleg jól esne egy kis pihenés - bólint rá az ötletre - az ajtó megvár minket.
Az hogy nem lesz tűz nem nyeri el a tetszését, de végül csak odamegy az elf lányhoz, s kuporodik le mellé, és így Hiúzz közösen fogják közre a lányt, majd nekiveti az odalát. Bundája érintése jéghideg elsőre, már ahol nem takarja ruházat, ám ahogy az elmúlik, selymesen puha és meleg érintés fogadja aki hozzábújik.

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#63 » 2018.03.08. 13:40

*Sokadjára futja át a bronzveretes ajtót, mire rátalál a bújtatott zárra. Hiába, erejét alaposan igénybe vette a tucat mérvöldeken keresztül felfelé kanyargó, jeges lépcsősor, most pedig, hogy végere felértek, érzi elméjét is egyre tompulni. A hideg kileli tőle, hogy olyan helyen háljon, ahol több ezer éve senki nem járt. A termek száraz némasága az osszáriumok élettelenségét idézik benne. Azon kapja magát, hogy az ajtót tapogatva már oda sem figyel arra, amit keres. Olyan ösztönök szűkölnek fel benne, mit oly gondosan igyekszik rendre elnyomni, s azon kapja magát,hogy szüntelen morzsolja magában az ork nyelven recsegő, szelleműző ráolvasásokat. Végül megrázza magát Faelnis szavaira. Nem vitás, pihenniek kell. Belátja, rosszabb volna, ha úgy lepnék meg őket, hogy a szemük káprázik a kimerültségtől, fogadja őket bármi az ajtón túl. Ezúttal el is tekint tőle, hogy belerúgjon Rorschach véknyába, amiért az kapva kap az alkalmon a henyélésre.
A kölyök láttán, ahogy azonnal belebújik az elf nőbe, sokat tudóan elvigyorodik.*

-Gondolta volna, hogy ilyen buzgó kis híve akad, Faelnis? Ahogy látom a fiú nagy tudója a vadonban való boldogulásnak...Maga már biztosan nem fog fázni az éjjel.-*kacsint kárörvendően az elfre, míg holmiját a fal tövébe teszi,s hozzá lát, hogy a bejáratot bezárja maguk mögött és el is reteszelje azt.
Derékalját kigördíti, feje alá málháját teszi, majd leheveredik*

-Az első őrség az enyém. Majd felébresztem a következőt..*-lady Sante-Bouve-re pillant sokat mondó várakozással. Tekintettel van az özvegy méltóságára, csupán ezért marad el a magától értetődőn ható gyengéd erőszak, mivel mellkasára vonná a törékeny asszonyt, s min -amaz tudhatja- nem tétovázna, ha csak ketten volnának. Hogy aggódna a másik épségéért, semmi pénzért sem mutatná.*

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 314

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#64 » 2018.03.08. 17:14

Ki tudja, miket rejtő kincses hátizsákjából mi mást húzna elő, mint egy... kötetet. Szép kis könyvecske, bőr borítású, rézzel erősített gerinccel és élekkel.
Még nem nyitja ki. Figyeli, ahogy a társaság szerveződik, maga is megmosolyogja Hiúz odaadó szándékát, főleg, hogy Vercole még le is rántja a leplet a fiúról. Mindent megtesz, hogy még csak ne is kuncogjon, hisz mégiscsak Faelnist hozná kellemetlen helyzetbe vele.
~Beszélnem kellene vele arról, hogy mi történt...~
Eszébe jut, miként váltak el utoljára... Meg is köszörüli a torkát, hogy szóljon az elf lányhoz, de rá kell jönnie, hogy sem a hely, sem az idő nem alkalmas épp. Majd ha ketten lesznek csak.
S közben úgy tűnik, "kedvenc" majdnem-testőre tartózkodik a nagycsoportos melegedéstől. Annak kérdő pillantására csak szép szelíden csóválja a fejét.
- Gondolom, feltett szándéka megfagyni az őrségben.
Mellé telepedik, holmiját odahagyva, hisz nincs az messze, a lámpást maga mellé téve. Amennyire csak tud, próbál kényelmesen elhelyezkedni, s bár maga sem friss és üde, de a haja még őrzi az olaj nyárillatát, érezni, ahogy a másik vállára hajtja a fejét.
- Csak egy óra pihenés, Vercole. Legfeljebb kettő. Majd én átveszem az őrséget, hagyja csak a többieket pihenni!
Nem átall a kötetet kinyitni, hogy a fény mellett olvasgasson. Éspedig LaRondhe hercegének hőseposzát. Azonban dacára a hely ridegségének, a fáradtság hamar leragasztja szemhéját. Eszébe sem jut akkor már, hogy csak egy óra, sem az, hogy aggódjon e kietlen helyen az életéért. Ahhoz túl fáradt.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Mord
Hozzászólások: 431

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#65 » 2018.03.08. 17:21

Az ajtót be tudja csukni Vercole, de zárni nem, hisz nincs kulcsuk, emellett nincs bent retesz sem rajta... de talán ez is elég, hogy akármi fenevad ne törjön be a hegyek felől.

//Kérek egy mentális dobást mindenkitől. A csz 5, aki nem dobja meg, az dodókázik. Vercolenak kettős célszám: 5, hogy ébren maradjon, 7, hogy elég éber-e? Ha nincs meg az 5, akkor beírhatod, hogy alvás van. Ha megvan, akkor írhatod, hogy ébren van, én meg a másik felét mesélem eredmény szerint. Köszönöm.//

Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#66 » 2018.03.08. 18:58

// Mentál próba - 6,5,7 //

Enyhe meglepetéssel, de meglepő nyugalommal fogadja a fiú buzgó törleszkedését. A célnak minden esetre megfelel, s nem is tiltakozik - már amennyiben az udvariasságot nem egészen a legelemibb ösztöneiig hajította félre az ifjonc.
- Ez volna a cél, lord Serrata, és ezt javaslom maguknak is.
Az elf is igyekszik kényelmesebb ülést találni a kiterített takarón, azután, ha ki-ki meglelte a maga nyugalmát, csend ereszkedik rájuk. Pillantásuk összeakad a grófnőével, s bár Lady Ludmilla szavai kimondatlanok maradtak, az elf szemének rebbenése biztosíthatja róla a ladyt, hogy Faelnis értette annak szándékát. Minthogy azonban a hely és az idő pillanatnyilag nem alkalmas rá, hátradönti fejét. Szemeit lehunyva akár úgy is tűnhet, hogy alszik, ám valójában csak afféle éber szendergés ez, mely a legapróbb rezdülésre is képes elillanni, akár a helyét tétován keresgélő, libegő nyárfavirág.

Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#67 » 2018.03.08. 19:41

Ahogy elhelyezkedik, megpróbál még egy picit jobban összekuporodni ahogy még fészkelődik, majd végül csendben lehunyja szemét, de hogy alszik vagy csak tetteti? Füle rendszeresen megrezzen minden apró zajra.

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#68 » 2018.03.09. 22:21

-Hogy megfagyok-e, az csakis a nagyságos asszonyon múlik...-*dörmögi a nő hajába, ahogy gyapjúval bélelt köpönyegét maguk köré kanyarítja.A lámpás pisla fényénél szemét rongáló Jezabel láttán csak fejét csóválja*
-Ha így folytatja előbb lesz vak denevér, mint az illenék a maga korában. Bezzeg a régi szép időkben, mikor a tisztességes fehérnép még nem tudott olvasni...Nem is haltak olyan korán, mint a mai tudálékos nőszemélyek.-*csipkedi álomba a lady-t, ki tán tetten érheti régi önmagát amint az lerázza a Benefikátusból hazahozott komorságot. Lassan érzi, ideje van már ennek, hisz a halottakat is csendben betemeti a hó...
Ahogy a másik elszunnyad, kénytelen tudomásul venni, hogy közelsége, bőrén érzett szívverése, nyakát csiklandó szuszogása megnyugtatón hat rá. A sziklaterem plafonjára függeszti tekintetét, s számolja a perceket, hogy ébren maradjon. Utoljára szabad jobbjával még kitapintja csatafejszéje markolatát, ám akárhogy is gyürkőzik, a kimerítő út fáradalmai elnyomják érzékeit, s mély álomba zuhan*

//ébrenlét 3, éberség 2//

Avatar
Hiuz
Hozzászólások: 30

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#69 » 2018.03.10. 11:59

//Mentális 8,9,8,5//
Ahogy mindenki lepihen és rájuk telepszik a csend, élvezettel szívja be a mellette pihenő női test meleg kipárolgását. Mivel láthatóan mindenki alszik, szemét és fülét nyitva tartja, hogy nehogy bárki is meglepje őket. Közben, hogy az idő múljon csipkebogyót rágcsál. Fejét csóválva nézi Vercole-t. Lehet nem jó példát választottam zsoldosnak - gondolja, ahogy a békésen szuszogó férfit nézi a Lady vállán. -Alszik mint egy csecsszopó az anyja ölén. - Végignéz a társaságon és csalódva állapítja meg, hogy jelenleg nincs jobb választás a nagydarab férfinál. Aztán lassan fészkelődni kezd, ahogy kezd unalmassá válni az ücsörgés.
-Nem telt még el a fertályóra? - kérdi halkan a körülötte ülőktől.
"Éjjel-nappal, hidegben-melegben, étlen-szomjan, ázva-fázva, nélkülözve, veszedelmekkel szembeszállva, egyedül. A vadász készen áll, hogy zsákmányát leterítse." [bowandarrow.gif]

Avatar
Mord
Hozzászólások: 431

Re: A Megváltás Kútja

Hozzászólás#70 » 2018.03.10. 12:40


*** Fae, Ror, Hiúz ***

Lassan letelik egy fertályóra, bár ezt csak Faelnis tudná megmondani, hisz tünde lévén talán egy kicsit jobban érzékeli az idő múlásának lassúságát. S valóban, úgy tűnik, az emberek jobban kifáradtak... vagy valami furcsa módon tudnak annyira egymásra hangolódni, hogy nyugalmat lelvén képesek elaludni itt is? Ki tudná azt megmondani?
Minden csendes... lassan telik az idő. Néha hallani, ahogy odakint feltámad a jeges szél, és birokra kel a falakkal, fütyülve talál utat a résekben... aztán egy hangosabb robajlásszerű hangra lesznek ezek hárman figyelmesek. Talán a tetőn fagyó hó egy része csúszott meg, és zuhant le, olyasmi volt odakintről e hang. Ám aztán néhány szívveréssel később megismétlődik!

***** Vercole, Jeza ****

A páros úgy alszik, mint a tej. Nyugodt légzésük, lassú szívverésük oda-vissza hat közöttük, hogy egyre mélyebbre ússzanak az álmok tengerében. Aztán magukhoz térnek... Hirtelen, mintha nem is aludtak volna. A teremben hideg van, a nap árad befelé a tető nyitott kerek fémlapjain át. Az ajtó előttük úgy ragyog a nap fényében, mintha most fényezték volna. Ha egymásra néznek, nagyon finom szövésű elf ruházatot viselnek, s bár felismerik benne a másikat, saját valójukat csak részleteikben képesek kitapintani: egy picit önmaguk... egy picit mégis mások, ismeretlenek... vagy nagyon is ismerősek?

A hideg a ruha alá kap, nem kell soká várniuk azonban hogy az ajtó hamarosan halkan kinyíljon, s egy elf férfi lép ki rajta.
- Le nathlon na Corda Maur! - Köszönti őket tünde nyelven, s furcsa mód meg is értik, amit mond. Corda Maur. Az Álmok Temploma. - Kérlek, kövessetek!
Bár hogy hová, azt nem tudják... mintha sötétbe veszne minden a fényes ajtón túl.


//Aki ébren van, és hallgatózik, attól kérek egy mentálist megint! Az alvók pedig eldönthetik saját személyiségüket jelenleg.//

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég