Hozzászólás#2 » 2018.02.08. 21:43
Zsold. A halandó rákényszerül... vagy rákényszerítik. Valahogy így keveredett ide a kompánia java része is, kik közül némely már ismeri egymást, más pedig nem annyira.
A legkönnyebb dolga persze Vercolenak volt. Ereje teljében lévő férfiembert mindig szívesen látnak a zsoldosok sorai között, akármi is vezérelte, hogy épp most emeljen ismét kardot csengő aranyakét. Faelnissel hamar összeakadhattak a Sárkánykő komor vára alatt állomásozó válogatott csapatban, ám az elf leány története talán már kevésbé szívderítő: minthogy nem tudta elérni célját előző útján, a vezetője büntetésből fél év szolgálatot rendelt el neki az emberek zsoldjában. Persze a kezdeti összetűzései megvoltak a wallet katonákkal, ám hamar eltántoríthatta őket kelletlen közeledésükben.
A legnehezebb dolga viszont a vulpénak és a kölyöknek volt. Mit keres a zsoldosok között egy bolhás állat és egy alig pelyhedző állú gyerek? Erősködhettek a toborzónak, az bizony nem tágított, hogy kívül tágasabb, kolonc neki nem kell! S hogy remek nyomolvasók és erdőjárók, végül egy nehéz próbán kellett így is bizonyítaniuk, hogy a toborzó egyáltalán érdemben számba vegye őket. Ettől viszont a wallet katonák egyáltalán nem bántak finoman a két furcsasággal a táborban...
Így kerültek hát mind a négyen pecsétes szerződéssel eladva életük és vérük Lord Thane-nek, aki egy hatvan fős kisebb hadtesttel állomásozott épp a magas és büszke, komor Sárkánykő vára alatt. Ki tudja, mi célból, bár rebesgették, hogy fontos haditanácsot jött ülni a grófnővel. Egyéb meg nem is nagyon érdekelte e katonaembereket, hisz az ellátmányt nem tagadták meg tőlük, és még semmi nem csapott le a táborra, mit a Köd fertelme e világra szült volna.
Lord Thane a wallet nemzetségek egyik legöregebbje, és állítólag legbölcsebbje is, cseppet sem engedékenyebb úr a zsoldosaival, mint bármely más harmatföldi nemes. Hamar kitapasztalta a négyes, hogy e vénség és annak kapitánya, a szigorú tekintetű, medve termetű és modorú Ekhbert Mortflurron nem állhatják a rendbontást. Az első nap három zsoldost akasztatott fel, csak mert lopni mertek a társaiktól.
A tábort aztán két nap múlva bontották. Lord Thane negyven emberével távozott, s ott maradt húsz katona... köztük a négyessel, akik ekkorra legalább névben sikeresen összeismerkedhettek, nomeg Ekhberttel, aki komoran szentségelve köpködött azon a bizonyos estén, mikor a lord kilovagolt emberei felével a táborból.
E maradék kompánia pedig másnap hajnalban indult útnak. De nem délnek vagy nyugatnak. Nem... a kapitány megvárta, míg a csapat tábort bont, míg a fedett szekerek begördülnek az ellátmánnyal, s köztük egy zárt lovaskocsival, melyben bizonnyal utazott valaki, felsorakoztatta embereit, akárha karavánkísérők lennének, és kiadta a parancsot az élre lovagolva.
- Jól van, kurta faszúak! Irány kelet! Felcaflatunk a Vörös Agyarhoz!
A katonák között kelletlen morgolódás támad. Maguk is értetlen merednek a kapitányra, aki a széles úton a Vörös-hegység felé fordul lovával. De a menet elindult...
A társaságot ezúttal egy helyre osztják be, bal oldalról az utazókocsi mellé.
//Üdv. Van egy kis free, ha akartok. Csak legyen pörgős.//