Pénz beszél...

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#171 » 2019.02.03. 12:33

*A bent őgyelgő szajháknak nyomuk sincs, az első vér látványára sikítva a kármentő mögé sietett mind, s az őket fedezékbe kiáltó Uppina most nagy kapkodón zárja magukra a söntés mögötti megvasalt ajtót. Ha a régi Gazdának vesznie kell is a sikátorok törvénye szerint, legalább az áru maradjon ép, mi majd az új Gazdával veti meg jövendő együttműködésük alapjait.
Míg Avaldir a Terzo végzetét pengéjén hozó támadóval egyetlen intésével végzett, az ajtó felé történő esetlen hátrálását látván az addig szűkölő torokmetszők vérszemet kapva, egymást bátorító ordítással lendülnek vérét venni. Úgy tűnik a dögevők mégis meghátrálásra késztethetik a ragadozót? Vicsor csattan, szemek villannak, s Avaldir máris egy könnyebb vágástől és egy komisz döféstől vérzik, mire eléri a vetemedett ajtófélfát. Fél szemével látja még, hogy Gazza ekkor ontja ellenfele félhomályban kéklő beleit a mocskos padlóra.
Valahol elméje rejtett zugában, mit az imént még erővel rekkentett el, érzi, mint hányja-veti magát az idegen tudat egyre duzzadó és aljasan tapogató kacsokat növesztő csírája, amiért nem hagyja vért ontani, s megfut a harc elől. Végül arcát ismét fáradt napfény perzseli végig, ahogy sebzetten átzuhan a küszöbön. Vére a porba frecskel, koponyája hasogat, ahogy a velejében tanyát vert valami- hiszen jelenlétét a különös víziókon túl, most már határozottan érzi- asztrális csápjaival aljas parazitaként mélyre fúrja magát a félelf tudatában. Minden oly gyorsan történt, hogy a verandán nagyban mulatók még észre sem vették, mily kegyetlen leszámolás zajlik odabent. Támadói csupán kiszorítani akarták a helyiségből Avaldirt, a küszöbön túlra nem követik, ellenben az ajtót becsapják mögötte, s a hangokból ítélve el is torlaszolták Terzo menekülésének útját. Most bizonnyal bevégzik a Gazda-a hasznos szolga- sorsát.

//Avaldir -4 EP sebesülést szenvedett, következő cselekedete előtt mentális próbára köteleztetik//

~~~~~~~~~~

*Salome utasítására a pelyhes bajszú, barna képű legény -miután a vérhit szokása szerint homlokát,ajkát, szívét érinti- azonnal hozzá lát, hogy vésővel és kalapáccsal megbontsa négy sarkán a márványlapot. Jól forognak a szerszámok kezében, hisz alig telik bele pár perc és a súlyos márványlap egyik oldala kifordul helyéből, másikat pedig a legény ugyancsak verejtékezve, az erejéből telhető legnagyobb óvatossággal ereszti földre.
Immár Salome alaposan megszemlélheti a sír belsejét is. A bejárat délutáni aranyfénytől megfestett négyszöge ugyan kevés fényt csempész be a kriptába, ám még így is a bűbájos dalnok szemébe ötlik a sír lebontott fedlapjának belső oldalán éktelenkedő fekete jel. Láttára a pihék megborzonganak tarkóján, s oly furcsa érzés törhet rá, mint amikor valami zavarba ejtőn obszcén dologgal találja szemben magát az ember. A szolga egészen a falig hátrál, és elhűlve rebeg imát, mint ki ezerszer szívesebben lenne bárhol másutt. Közelebb hajolva és lámpásra gyújtva felfedi magát a jel: kétarasznyi skorpió, mi szabályos korongot tart ollói között, vérrel mázolták kétségtelen, méghozzá belülről. A sírba világítva testet sehol sem lelni, csupán az alsó lap helyén tátongó üreget, min át minden bizonnyal Camilla holtteste eltűnt. A skorpió- szimbólum azonban körös-körül visszaköszön, kuszán tekergőző és élesen cikázó jelek közepette, szabálytalan összevisszaságban, mind vérrel és emberi mocsokkal mázolva. Láttukra az ember, mintha mocskosnak érezné magát, pusztán attól, hogy rájuk nézett. Előszörre tán megállapítani is lehetetlen, hogy a skorpiókat körülfolyó jelek vajon bírnak-e értelemmel, vagy csupán őrült elme pacsmagolta azokat, miután kivésve a sír alját, eltulajdonította a halott testét. Az üregből sós, zúgó hangú léghuzat rezgeti meg a lány sötét fürtjeit.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 274

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#172 » 2019.02.05. 17:14

A lámpa feléledő fényében hosszan nézi a felfestett jelet. Borzad, de vonásain egyszerre jelenik meg az iszonyat és a kíváncsiság.
- Scarabeus... Amaunnet.
Tekintete végigjár a vérrel és mocsokkal megszentségtelenített sírban. A skorpió jelét a koronggal déli, sahrai és zarrai mitológiából ismeri csak. A skorpió a napot tartja ollói között. Almaw kísérője, a skorpióistené, aki a holtak őrzője. Olykor egy vele. A zarrai kultúra mint az élet körfogásának jelképét vette át, ő a lenyugvó nap, a halál szimbóluma, aki a bikával egyetemben élet és halál örök táncát jeleníti meg. Így vagy úgy, sötét istenség, aki kegyetlen erővel rendelkezik.
~A kislány semmiképp sem mázolhatta, ha netán mégis élve temették volna el.~
A jeleket próbálja jobban megnézni, talán sikerül beazonosítania őket. Úgy sejti, kell, hogy legyen jelentésük, de míg nem tudja kivenni, mit rejt a kusza összevisszaság, esélye sincs.
- Úgy tűnik, mégsem a víz mosta ki a gyermeket. Elvitte a testet... valami. Vagy valaki.


//Mentál: 3,2,10,3,9,6,5,6 Szakértelem: 3,3//
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#173 » 2019.02.23. 21:15

- Phöhh, ide se jövök többet… Viccelődik magának. Ez az orvosságra a fájdalomra és az újonnan szerzett sebekre. Megvágott bal alkarja s ugyancsak a bal oldalra, de már vállba érkezett döfés összerondítja napját és hirtelen felindultságában az sem csillapítja, hogy olyan erőre tett szert, amiről azt sem tudta eddig, hogy létezik. Megtántorítja a fájdalom, úgy kapaszkodik meg a veranda rozoga korlátjában. Piheg és az sem érdekli, hogy ha érdekes látványt nyújt. Egy biztos: ő vissza sem néz, erőt gyűjt, hogy gyorsan elhagyja a helyet; sosem tudni, utána kapnak-e még, vagy netán rosszabb következik. Kocogásban, jobb tenyerét ösztönösen mélyebb vállsebén tartva fordul be az első sarkon. Kutat, de legalább vizet keres, hogy rendbe szedje magát. Véresen nem tud információt kérdezni arról, hogy merre találja azt a vendégházat, amelyben jelentést kell adnia hamarost’.

EP: 8
Mentál: 6 + 4 + 9 + 7 = 26
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#174 » 2019.02.25. 21:06

*Salome csupán jó pár minuta elteltével jön rá, hogy az ostobán ismétlődő, egymásba keresztül-kasul rótt jelekben alig van némi értelem. Jobbára pár szót, és talán egy nevet vél felismerni, mi értelemmel bírhat az éktelenkedő jelek között. Tán egy mondattöredék lehet az: Nyugat...vezettek...fájdalmába...atyám,Barcha...
A szavak egy különösen régi baddai dialektusban íródtak, mit Nothephati király ideje körül, szertartásnyelvként volt használatban. Később a képírás leromlott formája a birodalmi közigazgatás századokig alkalmazott írásává vált, csupán innen lehetnek ismerősek a jelek. Ám úgy tetszik, az azokat író maga sem értette, s csak utánozni próbálta a képírást, ezt támasztják alá az értelmetlen mázolmányok is, mi a szöveget és a skorpiókat veszik körül.
A sír feneke továbbra is üregesen ásít az alanti sötétségbe.*


~~~~~~~~~~~~~^^^^^^^^~~~~~~~~~~~~~~~~


*Mire Avaldir maga mögött hagyja a kikötő rongyos végeit, rögtönzött kötései alatt már ragacsossá alvadt vére, tapasztalatai szerint valamivel gyorsabban, mint számos késeléssel végződött nézeteltérései során. Vérmocskos öltözéke és felkötött karja, ha szemet szúr is valakinek, nem sokat ad rá az árnyas, szűk utcák népe. Közönyös ráérősségükben úgy tűnik, semmi meg nem akaszthatja őket. A város egyik kicsiny, de annál forgalmasabb terén álló közkút, honnan bővizű forrás tör fel, épp alkalmas is lehet, hogy sebeit kitisztítsa valamelyest és megsúrolja ingét- csak a rend kedvéért.
A kútra sokan járnak, főként asszonyok friss vízért és hogy kicseréljék pletykáikat egymás között. Gyerekek szaladgálják őket körül, pörölés, kacagás, énekszó hallik, galambok burukkolnak, fürdőzve a tócsákban, míg a tavaszi délután napja meglepő meleggel ajándékozza meg őket. A négy lépés átmérőjű márványmedence a szebb korok tanúja, mit a háborús pusztítás elkerült, közepéből lenge ruhájú pásztorlányka szobra emelkedik ki, korsójából bő sugárban ömlik a víz a medencébe. Avaldirral a kútra járók nem törődnek túlzottan, bár néhány mosolyt azért még ily viharvert állapotban is bezsebelhet.
Míg rendbe szedi magát, egyszerre nyugtalanító érzés lesz úrrá rajta, mint amikor hosszan figyelik az ember fiát. Nem is téved, ha tekintetét odakapja, karcsú leány üldögél a kút márványán, s míg ujjai a víz színére rajzolnak, mélázó ajakbiggyesztéssel, ám sötét szemeinek merész pillantásával méregeti a férfit. Tartózkodó, de ékes ruhája alig képes elfedni testének bimbódzó szépségét. Talán szorosan font barna haja, mi idősebbnek láttatja, mint amennyi valóban lehet? Nem. Tekintete az, miből sugárzik az oroszlánkarmaikat már kipróbált nők magabiztossága. Unatkozó kisasszony lehet talán? Ha pillantásuk találkozik, a lány széprajzú ajka talányossá virágzik.*
-Micsoda sebek...!Úgy sejtem, ki osztotta őket csúfabbul járt, jóuram, kezed által.-*mintha izgatott csillanás kélne a mélyfekete szemekben* -Milyen viadalban jártál, mondd, uram...ha kérdésem nem tartod tolakodónak..?

//mentál, mint tudod//
"....spieß voran!"

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#175 » 2019.02.25. 22:05

Késő bánat, eb gondolat. Hiszen, ha véresen járult volna a kopók elé, talán jobban értékelik személyét. Mert, hogy most mindegy, hogy él-e vagy hogy hal, az olyan biztos, mint hogy a nap holnap is felkel. Savanyú arcot vág, „ejj Avaldir, Avaldir” dorgálást is oszt magának s csak sikálja le magáról az alvadt vért, sebeit gondosan körbemossa, hagyj lássa mit szerzett. Már, ha rálát, hiszen a vállát hátulról szúrta meg a galád. Gondolaiba mégis beférkőzik szeme sarkából észrevett tünemény szépsége.
- Kakaséban. Játékosan veti oda, s nagyot húz a kötésen, oly’ nagyot, hogy az meg is szakad. Látva, hogy a lánynak igencsak szimpatikus, hófehér mosolyával és odatolt alkarjával bíztatja őt a kötözős ’játékban’ részvételre. Hagyj lássa, mennyire rátermett a szépség a dolgokra! Hiszen aki az egyszerű dolgokat nagyszerűen végzi, azzal lehet csak ám sokat kezdeni. Szomját oltja a nagy melegben, izzadságától is megszabadítja arcát a hűs vízzel s kedve lenne játékosan a lány felé fricskázni, vagy akár egyszerűen itt maradni és csevegni, de dolga sietős és semmiképp sem húzná mások idejét és saját maga életét.
- Tarts velem, hosszú sétára indulok a városon át, levezetésképpen. Kacsint a lányra s legszívesebben kezét nyújtaná felé. Túl szép és túl nagy a kísértés, így fiatalabbkori élményeiből okulva még sem teszi. Nehéz ezt megállnia. ~ Inkább a lábam járjon, mint öklöm, így odaérek a találkára minthogy kezem törjék utána pedig emiatt nyakam a zsarnok-zsandárok ~.

|Mentál: 7+9+8+3=27|
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 274

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#176 » 2019.02.26. 18:14

Azt bizton állíthatja, hogy Barcha emlegetése egy szemfedőn nem jelent semmi jót, már amennyire a sahrai legendákat ismeri. A homok népének furcsa istenalakjai korán megragadták figyelmét, de igazán mélyen nem ásta bele magát azoknak az ősi legendáknak zagyva értelmezésébe, inkább csak egy-egy érdekes történet ragadt meg számára.
Azt is bizton állíthatja, hogy ha valaki csak irkafirkál, az nem fog sahrai képírást felmázolni, ráadásul részben értelmet nyerőt! Aki azt oda mázolta, az tudta, mit jelent ez, és annak alighanem szüksége volt a testre, így az üregben... lefelé távozott vele.
~Talán egy pap az ősi hiten. Megeshet. De minek kellett neki a test? Hmmm...várjunk. Az amphora sahrai volt. És bármi is volt benne, már nincs hozzá kötve. Az, aki megrendelte... talán köze lehet az eltűnt gyermekhez is? És mennyit tudhat erről a törp?~
- ...vagy saját maga távozott.
*Kavicsot, kődarabot vesz fel, hogy a sötét lyukba ejtse. Mennyire mély lehet, és mi van a mélyén? Koppan vagy csobban?*
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#177 » 2019.02.27. 18:19

*A kő, mit Salome leejt nedvesen koppan, s visszhangzik is hozzá. Hogy milyen mélyen érhetett sziklatalapzatot, megállapítani nem tudja, hacsak nem annyit, hogy két szívdobbanásba is beletelik. Odalent víz kimosta sziklaodúval van dolga, az nem rejtély számára. Annál is inkább, mivel sziklabugyrok felerősítette hullámzúgást hall odalentről. A dagály a nap alkonyba fordultával lassan, de biztosan közelít.*

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Mi sem szolgálna nagyobb örömömre-*a leány mosolya elégedett, mint a száját nyaló macska, ki épp kedvenc csemegéjéből kapott. Mozdulatával, ahogy felkél a kútkáváról, egyszerre mozdul a sodronnyal és fattyúkarddal erős strázsa, ki eddig tisztes távolból szemlélte hölgyét, hogy Avaldir szinte észre sem vette a trafikáló utcanép között. A durva arcú alak láttán a félelfnek tán görcsbe rándul gyomra, hisz hajnalban épp a fajtájabeliekkel akadt dolga, bár jele sincs annak, hogy a pribék a kelyhesek milíciájához tartozna.*
-Ubert, az úrral van kedvünk sétálni!-*veti oda a kisasszony kelletlen nemtörődömséggel, ám a mosolya Avaldir felé már kedvteljes, nem zavartatja magát a fel nem kínált kartól.*
-Merre vesszük utunkat, kedves...ugye nem bánja, ha a "Kakas úr" megszólítást nem tartom megfelelőnek önre nézvést, habár nem tudom, hogy szólíthatnám másként.-*cseveg incselegve, míg topánja sarka már céltudatosan koppan is a tér foghíjas kövein. Ubert két lépéssel lemaradva követi párosukat.*
-Amint látom nem helyből való. Tán erejét próbálni érkezett e szánnivaló romtanyába? Oh várjon, nem is!-*kapja játékosan szája elé kezét* -Ártatlan ifjú hölgyeket elcsábítani, bosszúságot okozni az aggodalmas atyáknak, és összetörten pihegő lány-szíveket maga után hagyva távozni! Ne is mentegetőzzék, gazember!-*kacag pajkosul, persze kíváncsisága a viharvert, jóképű idegen magyarázatát szomjazza.*

//mentál//
"....spieß voran!"

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#178 » 2019.02.27. 20:24

Mellkasa dagad a büszkeségtől. Ő! Nem más, hanem ő! Úr ő az egyszerű pór nép között s mindenekelőtt azok fölött áll, akik most látják, hogy nem az ő karjukba kapaszkodik ez a szépség. Ide számít most Ubert is akit magában rögtön elnevez „Ubert az Otromba”-nak.
- Avaldir, egyszerűen Avaldir. A bemutatkozáshoz ragyogó, hófehér mosoly is jár, mint mindig s ha csevejre vágyik új társa, megadja neki. Legalább gyorsabban eltelik a séta a vendégház felé. - Helyből is meg nem is, Donna. Huncut kacsintás, somolygás a jó kérdés jutalma. - Serdülő koromban az év pár hónapját mindig is erre felé töltöttem, még ha nem is közvetlenül a szigeten. Igyekszik szépen hangsúlyozni, nem foghegyről beszélni, gyakrabban pislogni, és többet mosolyogni, hogy minél jobb benyomást keltsen. – Egy vendégház előtti tér felé. S most te is tartozol egy névvel. Érdekes párosítása ez az udvarias Donna megszólításnak és a tegezésnek. Tegez továbbra is, hiszen már így szólította meg az imént is és előnyösebb pozícióját nem óhajtja feladni. – Hogy miért jöttem? Pont ezért, ez így is van! Nevet fel őszintén s bizony nem bánná, ha ketten versenyeznének azért, hogy mihamarabb ágyba… egye fene, akár bokorba bújhassanak vele. El is kalandozik egy pillanatra s csak az zökkenti ki, hogy a finom, puha kéz már elkalandozott más merre s magával vitte gazdájának finom illatát is. - Mondd kérlek, szép Donna, hogyan lehet egy ilyen ravasz kalandor segítségedre ezekben a forró napokban? Tér át a lényegre finoman. Inkább, mint hogy a balul elsült csigacsempészetről s az utána következett erős kihágásról beszélgessen. Kellemetlen és kényes témák, amikkel jobb nem terhelni a Donnát.

|Mentál:8+2+2+5=17|
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 274

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#179 » 2019.03.03. 21:10

Egy pillanatra beharapja alsó ajkát, tűnődik, hogy mi tévő legyen. Semmi esetre sem kellene egyedül cselekednie... de talán a dagály elmossa a nyomokat, amiket találni remél még. Odafent az az ember szenved, és nem húzza már sokáig.
- Szükségem van kötélre... legalább négy méter kötélre. És viharlámpásra. Előre megyek, megnézem, mi van alattunk. Ha Berto visszatér, várjon meg itt! Ha nem jövök egy óra múlva vissza, még a dagály előtt, küldjön utánam valakit!
Amennyiben ezeket megkapja a legénytől, úgy köpenyét és kalapját fent hagyva ereszkedik alá a sötétségbe a kötélen. Nagyon mélyre nem számít, hisz aki a gyermeket elvitte, maga is fel kellett hogy másszon érte. Csupán a tőre, a szerszámíja. és a kis táskája marad nála, melyben most is bőrbe csomagolt könyve, szénceruza, néhány gyertya, tűzgyújtó eszközök és maradék kötszer lapulnak.

//Ügyesség próba: 4 8 1 5 5 ... [censored.gif] nooo comment. Valaki megátkozta ezt, hogy ilyen vacakokat dobok? [roulette.gif] //
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#180 » 2019.03.05. 21:52

*A suhanc- habár meglehetőst belesápad a látottakba, hát még, hogy a szép, idegen hölgy a sírba is alászállna- készségesen segítségére van, ami a leereszkedést illeti. Derekán átveti a kötelet és óvatosan ereszti alá Salomét a kripta alatt tátongó üregbe. A tengervájta porózus szikla éles tarajakkal és csipkékkel gazdag felülete ugyan rút sebeket okozhatna, de a dalnoknak -kivált segítséggel- nem okoz gondot a leereszkedés. Tolvajlámpásának fénye körbejárja az üreget. Egy majd négy méter magas, két méter átmérőjű kürtőben találja magát, minek fala könnyen mászható akár vasak nélkül is, kövecses aljzatát már majd szárközépig öntötte a közelgő dagály tengervize, dacára annak, hogy az ilyenkor szokványos vízállás ezt nem indokolná. A körtőben félhomály uralkodik, Salome szeme lámpás nélkül is hamar hozzászokhat. A fény egy jobbról nyíló üregből szivárog, mi alacsony ugyan, hogy csak lehajolva férne el benne, viszont elég tágas akár három embernek is, erősen lejt. A tengervíz innen ömlik a kürtőbe, s annak kijárata a fényből ítélve a tenger színe alatt lehet. Dagály és a téli viharok erős hullámverése idején a víz egészen a kürtő tetejéig törhet, mit a kripta padlója fed. Innen származhat hát az odafent látott szivárgás is. Ahogy Salome körbetekint, balra egy másik üreget is láthat, mi ugyan sokkal kisebb, maga is kúszva férne el benne, a beömlött víz csaknem elfedte már, ám emelkedni tűnik a szivacs belsejéhez hasonlóan lyukacsos sziklában. A csipkézett falak kiszögellésein hínár, megtapadt kagylók, a résekbe a lámpás fénye elől szégyenlősen visszavonuló rákok tanyáznak. Egy éles tarajon azonban fakókék foszladékot lát száradni a dalnok, mi valamely drága kelme darabja lehetett egykoron. Olyan féle, amibe öltöztetve jómódú halottak is temethetnek akár.*

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

*Útjuk zugos utcácskák között vezet, hol a járókelők válla egymást éri elhaladtukban. A hölgy útjából azonban polgár és koldus egyaránt kitér. Hogy ez rangjának, vagy a mögöttük komorló Ubertnek köszönhető, azt még Avaldir számára is rejtély...*

-Allisca Conte-Corcoran...
*...egészen eddig. A hölgy oly cinkosan súgja nevét, mintha valami pajzán titkát osztaná meg a félelffel.*
-...ki már rettenetesen unja, hogy úgy tartják kalitkában, mint egy aranypintyet. Csodálni lehet ugyan, de messziről csupán. Színejátszó tollaihoz hozzáérni nem lehet, hisz úgy tartják, az emberi érintéstől elveszíti hangját.-*szól mélázva, Avaldir karján*-Ámbár az egész csak hiedelem és a madárkát senki sem kérdezte a szóbeszédről. Pedig ha tennék...? Hova lenne a madárgyűjtők kedve, ha kiderülne, hogy a buta kis szépség mást akar...!*lassítja le lépteit, mézbarna tekintete beszédesen keresi a férfi szemeit.*
-Hogy miben lehetne segítségemre...?

~Vedd el! Felkínálja magát, az illata behódolni vágyástól könyörög. A teste jogos zsákmány, mi megillet téged, miután pedig csillapítottad rajta éhedet, a palotád padlóját súrolja majd, ócska cselédként, e koszos szeméttdomb urának féltve őrzött leánya!~

*Mire Avaldir eszmél, már egy felfelé kanyargó lépcső árnyas árkádjai alatt szegezi falhoz a leányt. Marka annak karcsú nyakán, s Allisca fekete bársonyba és csipkébe bújtatott teste dacosan feszül az övének, szemeiben mohó éhség járja táncát. A férfi -avagy akinek az átadta testét pár pillanatra- határozottsága látszólag cseppet sincsen ellenére.*
-Hát nem szánja a gyenge virágszálon gyakorolni erejét, édes uram?-*leheli elhalón, míg Avaldir markában tartja. Elszabadult barna fürtje arcába hullik, ajkát szomjazón beharapja. A testőrző láncingének csörgése már a sarok mögül hallik, ahogy a hüvelyéből elősikló penge hangja is, míg lihegve igyekszik beérni a megszökött párt.*

Kép

//Avaldir 2 EP-t gyógyult, mentál dobást kérnék//
"....spieß voran!"

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég