Pénz beszél...

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 182

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#151 » 2018.10.08. 21:10

*Ahogy Salome hatalma kiteljesedik don Gounzel felett, harmadik szeme, mi a Félvilág történéseire, az éter áramaira nyílik, egyszeriben meglátja az úr lelkét kínzó kórság forrását. A látványra hideglelés rohanja meg, hogy minden ízében beleborzong. Egyszerre komor kriptában találja magát, mit álmok, ábrándok és titkos vágyak megfeketedett, rothadó maradéka borít, hogy pernyélő kiszikkadt salakjában szinte térdig járhat. Torkát félelem keserűsége kaparja, a sírboltot belengő őrület dögbűze öklendezni kényszeríti. A kripta mennyezetének dongáit tartó zárókövekbe faragott Valez-címer vadembere szinte segélykérően tátja kiáltásra száját Salome felé. A megpocsékolt álmok hordalékában Gounzel úr csupasz, szürkén puffadt asztrál-teste magzatpózba gömbölyödve szánalmasan reszket, míg fölé hórihorgas, fekete alak görnyed. Mocsoktól sötétlő halotti leple csonttá aszott koponyájára simul, karommá görbülő ujjai jókora koncokat tépnek ki a remegő asztráltestből, hogy óriásira tátott, tűfogakkal telitűzdelt csontpofájába tömve lakmározzon belőle. Két falás közt töredezett karmaival kéjes gyönyörrel karistolja végig áldozatát, visszataszító örömet lelve annak kínlódó vonaglásában. Egyszerre mozdulata megakad, s Salome felé fordul, megérezvén, hogy figyelik. Mint a ragadozó, ki zsákmányát védi, tűfogait felé meresztve, velejét megrendítő sikollyal veti magát a lányra. A dalnok érzékei egyszerre összezavarodnak, hallja Gounzel úr keserves ordítását, Rikel hőkölését, a misztressz rémült sikolyát, s a Félvilágban felé rugaszkodó rém vonítását.*

//Állóképesség és Szakértelem próbát kérnék//

*A sovány teremtés marka megszorul a tizenöt rézen, hogy nem egy pityke pereg ki ujjai közül, s ha még tennie sem kell érte semmit, úgy tűnik el a rozzant viskó ajtajában, hogy megköszönni is elfelejti az alamizsnát.
Az utcakölykök egymást túlsipákolva mutogatnak egy irányba. Úgy lepik meg Avaldirt, mint a koncot kutató patkányok, fürtökben lógva a jótevőn, rezek után ácsingózva. Minden kérdést megfelelnek, tegyen fel Avaldir bármit, noha egyértelműen igyekeznek egymásra rálicitálni nagyotmondás tekintetében, hogy hamar kiviláglik, kevés használható igazság van abban, amit összehordanak.
A mondott ivót azonban hamarost megtalálhatja. Sárral tapasztott, szalmatetős építmény, mi valaha tán vámposzt lehetett, ágyúgolyó lerontotta keleti falát vályoggal pótolták ki, s töméssel javítottak, ahol szükség volt rá. Odabent kevés asztal férhet el csupán, min a tulajdonos jókora, uszadék fából, hajóroncsokból megmentett faanyagból ácsolt tornáccal kívánt javítani, mi hajdan árbocként szolgáló cölöpjein állva félig a víz fölé nyúlik. Padjain idegenből jött tengerészek ücsörögnek, kipihenve a tenger fáradalmait, főtt rákot falva, olcsó, vizezett bort nyakalva hozzá, föléjük szakadozott vásznak borítanak árnyékot. Olcsó ribancok kerülgetik őket, meglehetős sikerrel. Van, ki a kora délutáni órán már az asztalra borulva alussza részeg álmát, övébe rejtett érméit fürge kezek kutatják ki. Mások a korlát felett versenyt hugyoznak a vízbe, amott pedig egy egrón vitorlamester és egy karagáj martalócképű tengerész kést ránt egymásra, általános izgalmat kiváltva maguk körül. Theóni ikerfurulya hangjait hozza a szél, rá romani ujjdob pergése kontráz. Lám így mulat a kikötői csőcselék. Avaldir érkezte szinte észrevétlen marad, ahogy belép a hűvös, kátrányszagú épületbe. A söntés mögött középkorú asszonyszemély pöröl éppen egy borissza, féllábú öreggel. Nyilván ő volna Uppinia, a lebuj tulajdonosa. Arca kellemetes, termete anyányi, dinnyét idéző kebleiről már az utcakölyköktől is hallott. Sokkalta inkább kedvére való látvány, mint a sovány mákonyfüggő némber, kit pár rézért megkaphatott volna. A félelf gyakorlott szeme szinte azonnal megakad a bejárattal szemközti sarokban álló asztal mellett a fickón, kiről még nevezetesebb a hely. Tagbaszakadt fizimiskája, széles vállai, lőpor marta ábrázata, laposra vert orra fegyverbíró alakról árulkodnak. Sárgás fogai alatt mogyoró héját roppantja össze, míg az előtte ácsorgó ágrólszakadt suhanc portékáját vizslatja értő szemekkel. Végül zekéje mögé süllyeszti az árut, s erszényéből pénzdarabokat, rezet, félkörömnyire nyírt ezüstöt olvas a szutykos marokba. Nincs kétség, hogy ő lehet Terzo, ki minden bizonnyal a kikötő szemétdobján kapirgál, legalábbis ami a környéket illeti. A söpredéken uralkodó kiskirályok minden gőgjével inti magához a következő alattvalót, ki sorára vár.*

//Avaldir minden elvesztett EP-je visszatér, és dobhatja az új mentál-próbát//
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 271

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#152 » 2018.10.09. 17:03

//Állóképesség: 9,3 Szakértelem: 10,8 //

~MI történik? Ilyen még sosem... Mi ez? Hol? Hogyan?~
A kérdések garmadája kétségbeesetten sikoltozik a fejében, ahogy az eltorzuló szobából az asztrális síkra lépve, hirtelen nem tudja, valóban áthalad-t a világokat elválasztó leheletvékony fátylon, amire eddig még egyszer sem volt érkezése, vagy pusztán vízió gyötri ilyen fertelmes formában? Ez az egyszerű kis varázslat soha nem generált még ilyen grandiózus hatást!
~A mágia sebes, kiszámíthatatlan folyam. Néha megtisztít... néha a sárba taszít! Emlékezz! Sosem tudhatod, mit fed fel valójában ez a bűvige!~
Igyekszik a régi tanítással megnyugtatni idegeit, s hála a kiváló mentális állapotának, sikerül is hamar úrrá lenni a rémületén, mit a különös hatás váltott ki... ám midőn rádöbben, miféle iszonytató, lélekgyilkos, helyre toppant, hogy don Gounzel szenvedéseinek forrását meglelje, a vér ismét meghűl az ereiben. Hát még mikor meglátja a szerencsétlen férfit, s annak gyötrőjét!
~Istenem segíts meg!~
A borzalmas árny láttán rémülten hátrál egy lépést, s midőn az üvöltve felé rugaszkodik, hacsak lába meg nem dermed a félelemtől, talán elég gyorsnak mutatkozik, hogy félre ugorjon...
- Fy gorchymyn plygu ger fy mron, torri fi o flaen fy ewyllys!
~Parancsomra előttem hajolj meg, akaratom előtt törj meg!~
Ráparancsolna határozottan a jelenésre, mely talán valamely átokból telepedett meg e szerencsétlen lelkén. Erős próbának szánja, bár számolnia kell vele, hogy talán téved. Ám ha így van, mi lehet ez?

//Ez már egy semlegesítés 1. kör lenne. Már ha van rá mód... [imnewhere.gif] //
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#153 » 2018.10.19. 22:44

- Ejjtina! Elégeli meg a gyermekek kéretlen közelségét s figyelme inkább a pénzének őrzésére hárul, mintsem a lurkók nagyotmondására. Így el is hisz mindent, majd kiderül, mi igaz ebből s mi nem.

------------------------

Rögtön otthon érzi magát a felfordulásban, hiszen tudja, hogy ahol ennyi féle és ilyen „minőségű” ember megfordul, ott bizony ugyanennyi féle és ilyen „minőségű” árú érhető el asztal alatt és különféle hátsó szobákban, sötét sarkokban, köpeny takarásában. Összedörzsöli kezét, megnyálazza száját s végig legelteti szemét a formás főkufircmádámon. Hogy bevegyüljön az itteniek közé, hamiskás mosolyát letörli arcáról, orrát még az ivóba belépés előtt a földre fújja, s a nap hevében izzadt homlokát bele nem törli ruhája ujjába, hagyj csillogjon képe.
Dönthetne úgy is, hogy csak leül egy asztalhoz aztán majd megkínálják valamivel, ám tudja, hogy nem úri hely ez, s nem biztos, hogy finom dolgokkal hozakodnának elő a vendéglátók, vagy akár a rosszarcú vendégek, így inkább a hordók és azok gazdája felé viszik lábai. Gondosan elkerüli a bajt, ha netán mások is egymásnak ugranának jobb dolguk nem lévén, ő odébbáll s nem szól egy szót sem. Tudja, hol a helye, s marad majd verekedésre idő, ha sietős dolgát lezárta, hiszen órája ketyeg. Pontosan ezért senkinek nem is köszön, kerüli a tekinteteket s senkinek nem néz a szemébe hosszú időn át, nehogy még félreértésre adjon okot… Ellenben, nagy frász ő, ezért hát enyhén sántítósra veszi a figurát, hogy rögtön rákönyökölhessen az italkimérő pultra és fejével minél közelebb kerülhessen a kiszolgálóhoz. Szemmel köszön, na meg enyhe biccentéssel. Osszák csak be.

- Barnát a habosabbikból és szőkét a hosszúcombúból. Adja le a rendelést kurtán és komolyan, hagyj tudják, hogy komoly vevő állt be, aki nem hitelért kuncsorogja az adagját.

|10+4+7+8=29|
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 182

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#154 » 2018.10.28. 20:56

*Salome még idejében vágja el a mágia fonalát, mi a jelenésben tartja, épp mielőtt az iszonyat fogai arcába marnának. Szemei előtt sziporkákat vetve nyeri vissza színeit a valóság, füle cseng még a testén átrobogó energiáktól, megtántorodik, gyomrát hányinger fogja marokra. Érzi, hogy az átoktörés igéi dolguk végezetlen foszlanak el a Félvilág légüres régióiban. Ahogy tudata ismét kitisztul, a hálóteremben találja magát újra. Don Gounzel mezíttelenségével mit sem törődve, láncait letépett őrült módjára tombol a lepedőt szaggatva, ágytálát a falhoz vágva. Mintha csak alvó fenevadat ingerelt volna fel, hogy tudatával a másik senyvedő lelkét járta körbe. A súlyos írószekrény döndülve vágódik a padlóra, ahogy a kövér uraság bőgve borítja fel azt. Kegyenchölgye rémülettől tágult szemekkel hátrál a sarokba, marka elfehéredik az önkéntelen felkapott gyertyatartón, ám magát megvédeni dermedtségében aligha volna érkezése.
Gounzel úr, mint sebzett vadkan rikolt fel, s vérben forgó szemekkel vetné magát Saloméra, mintha egyenesen ő lett volna fájdalmainak okozója, ha időközben Rikel le nem fogná, s az ágyra nem gyűrné hánykolódó atyját.*

-Az Egy szerelmére! Ki innen!-*kiáltja a hölgyek felé, míg igyekszik nyugton tartani az időközben gyermeki zokogásban fuldokló férfit. A kisasszony már nem először élhet át hasonlót, s kap az alkalmon, hogy sietve meneküljék ki a hálószobából, s zárkózzon saját szobájába.
Salome előtt immár tisztán tetszik kirajzolódni a kép a Valez-ház urának gyötrelmeit illetően. Mit a látomásban tetten ért nem átok, nem is gonosz varázs, förtelmes teremtmény inkább. A necrographiai kódexek álomrabló néven hivatkoznak rá. Kísértő lelkek, áldozatuk álmain élősködnek, míg az lassan testestől-lelkestől elsorvad. Álmukban erőszakos halált halt emberek térnek vissza ekként, ha nem igaz hitű pap áldja meg sírjukat.*

~~~

-Milyen válogatós az uraság! Északi sápatag szőkét kívánsz még itt a mi kies tájainkon is, szentem?-*évődik Avaldirral Uppinia a söntésre könyökölvén, láttatva azon bizonyos kies tájakat, miről a becsületvesztő oly nevezetes. Fekete szemei csillogón cicáznak a félelffel, majd göndören felkacag, s a megette lévő hordóból sűrű barna sert csapol az ónkupába. Tengerészt megszégyenítő füttye hasít a pincehideg helyiségbe.*
-Ninette! Messze földről érkezett e nyalka tengerész hódolni bájaidnak!-* szavaira szőkére festetett, bodorított hajú szajha bújik elő az árnyékokból, álmatagon, nyújtózkodva, mint a sutból kizavart macska. Idomai nem kelhetnek versenyre a háziasszonyéival, habár dereka karcsúbb, csípeje kerek és combjai telltek, a zarovari asszonyok jó szokása szerint. Látvalevőleg fiatal kora ellenére megjárta már a hadak útját, kezesen, dorombolva törleszkedik Avaldirnak*
-Szép vitézem! Bizonyost kimerített a sok tengeri mérföld. Ázva, fázva...magányosan..-*keze gyorsan siklik a férfi mellkasáról annak ágyékára, hogy pimaszul belemarkoljon.* -Jöjj, a combjaim között kipihenheted magad! -*kacag fesletten, szemeiben mákony zöldje csillan.

Már épp kuncogva vonná a csempész arcát keblei közé, amikor borízű hang ráspolyként reszeli fel a korcsmacsendélet meghittségét*

-Hé te! Gyere hát, ha kell valami! Első az üzlet, a rütyők itt lesznek azután is!-* Terzo magához inti soron következő alattvalóját. Ha Avaldir körülpillant könnyen rájöhet, hogy kívüle senki sincs az ivóban, alighanem neki címezték hát az előző szavakat. Ninette megjátszott csalódottsággal biggyeszti el ajkát.*
-Siess kapitányom, el ne epedjek a várakozásban!-*mire Terzo felől ónkorsó repül a szemtelen rihe felé és csattan a falon, hogy az behúzott nyakkal penderüljön arrébb.
- Az ócska ribanca! Még elfelejti nekem, hol helye! Ha nem zuhintod néha nyakon őket, teljesen a férfiember fejére nőnek! Gyere pajtás, ne is törődj vele! -* rúg ki egy széket a félelfnek* -Mondjad la, miben lesz szerencsénk?
*Az orgazda ravasz kalmárigyorát Avaldir mindennél jobban ismeri. Az effélék ilyen vigyor mögött latolják meg a velük szemben ülő értékét, hány ezüstöt is jelent nekik a másik, mivel ismeretségük folytán gazdagodnak, vagy épp szegényedhetnek majd.*

//Mentál mint mindig!//
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 271

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#155 » 2018.10.29. 10:47

Nem így akarta... nem azt akarta, de mire kezdhetne ocsúdni, máris a padlón van, hideg veríték veri ki a testét, s remegnek a lábai és a kezei, legalábbis addig, míg a gyomra tartalmát ki nem adja a márványpadlón. Szédül, villanásokat érzékel csak abból, mi történik, de az is elég, hogy felfogja, mekkora veszélyben is van idebent. Az öreg tombolása elemi erejű, ha Rikel nem fogná le, ugyancsak nagyobb bajban lenne.
Átvillan az agyán, hogy kockáztasson-e még egy varázslatot, de nem tudja, jelen állapotban sikerülne-e megérintenie a tomboló lélek elméjét, hogy megnyugtassa. Rikelre kénytelen bízni hát, s összeszedve magát, maga is kihátrál a szobából.
Az ajtó előtt megvárja a fiút. Addig van ideje végiggondolni, mi történt. A jelenést nem tudta megszüntetni, mivel nem bűbáj szülte átok... A mágiája így saját magára hatott vissza, és kilökte a vízióból. Szerencsére.
Megvárja, míg Rikel kijön, vagy legalábbis fülel, nehogy baj történjen bent. Persze a fiú nem először fékezi meg valószínű apját. Csak akkor szólal meg, mikor az ifjú előkerül.
- Ez nem kórság és nem is átok. Az asztrális világ a miénkre feszül rá. Az atyját egy álomrabló nevű... teremtmény kínozza ebben az asztrális síkban. És kínozni is fogja, egészen addig, míg testében és lelkében el nem sorvad. Aztán keres mást, akire rátelepszik. Ahhoz, hogy az atyját felszabadítsuk, az álomrablót meg kell békíteni vagy el kell űzni. Az álomrablók viszont... eredetileg olyan lelkek, akiket álmukban ért a halál, de nem igazhitű pap által szentelt vagy szenteletlen sírba lett temetve. Hunyt el valaki az ismerőseik közül álmában? Gyanítom kötődhet az atyjához a lélek, és nem találomra akaszkodott rá.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#156 » 2018.11.27. 00:20

Megnyalja a szája szélét, ahogy a vén kecske nyalja meg a sót. Csorog a sör, női cirógatás kényezteti testét s a hús élvezete mi egy jó verekedés után bizony kijárna még kilátásba is helyeződik. Rutinosan csusszan a lány lapos hasára a keze s felhúzná a ruhát, hogy csókot leheljen a puha, mégis feszes bőrre, amikor…
~ A zarovari kutyafattyát az összesnek, hogy nem bír várni az üzlettel! ~ Morran meg magában oly’ hévvel mint amikor éhes kutya elől húzzák el a maradékos tálat. A lány elkaphatja a hosszú pillanatot, amikor a pajkosan-pajzánosan mosolygós arc savanyú ábrázatba fordul át s még a szín is kivész belőle…
- Ne menj messzire. Jelenti ki ridegebben a lány felé, mint szeretné, s eltolja a szép teremtés finoman magától. Kupáját nem hagyja szem elől veszni, magával viszi az invitálóhoz. ~ Első az üzlet. A HÚSÉ. Hogy nyugton maradjon az ember feje s ne kapja el a hév minden kicsinység miatt… ~ Dörmög gondolataiban s kívülről ez már mit sem látszik, rutinosan, faarccal, ezesetben famosollyal, fedi el eredeti érzéseit amik egyáltalán nem lendítenék előre, főképp nem a céljai felé.

Az enyhén sántítós figurát megőrzi, hagyj becsüljék csak le, ha akarják. Lehelyezi az ólomkupát az asztalra, a jobb kezéhez, helyet foglal ám a széket nem húzza teljesen maga alá, hogy maradjon valamennyi mozgástere, ha szükség lenne rá a közeljövőben. Megköszörüli torkát s kedve volna ajtóstól a házba rontani, de inkább megfékezi nyelvét ajka megnyalásával, lassú kupába kortyolással s még egy huncut mosolyt is elereszt.
Bal kezén kinyújtja mutató s középső ujját.
- Kettő dolgot keresek. Kommentálja az ujjmozdulatot. - Az egyik nekem nagyon kedves dolog, ám a szigeten nem fellelhető bizonyos okokból… nos a Bíborvölgyből származó híres „lila Róza” fűszerkészítményből van szükségem nem sokra, olyan 1 zarovari latnyira. S még mielőtt a másik szólna, felemeli tenyerét felé, elutasítóan. – De nem ám arra a fosra, amit halban csempésznek be, hogy az elnyomja jó illatát s tönkre is tegye. Ellenben nem baj, ha nem friss, s nem idén őrölt. A másik… Klappol nyelvével s közel hajol hozzá, suttogóra fogja hangját. - Fullánkra van szükségem, s méghozzá, zöldre, és nem a szennyezett, hanem a tiszta, erős fajtára. Koppant kettőt az asztalon finoman, jelezve igenis komoly szándékát mindkét kérésével kapcsolatban. S eközben persze a másik arcát vizslatja, annak rezdüléseit figyeli, ahogy azt üzletelés közben igenis szokás.

|Mentál: 10+10+2+6=28|
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 182

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#157 » 2018.11.27. 21:10

*Rikel arcán a borzadás suhan át, miután Salome szavaival szembesülve az ajtót lassan csihadó apjára zárja, annak monoton dörmögését a szobába rekesztve. Önkénytelenül nyel, megbomlott háziköntöse igazgatásába temetve feltámadó rosszérzését. Hosszú pillanatokig hallgat, mintha nehezére esne vallani, vagy tán csak rémületén próbál úrrá lenni?*
-Camilla...-*kezdi akadón*-Fattyú húgocskám volt atyám korábbi szeretőjének ágyából. Tudja donna... a szüleim házasságát a vagyon hozta tető alá, így az mindig is hideg maradt, jóanyám pedig nem igyekezett felmelegíteni azt, igaz nem is bánta atyám kalandjait. Argelia azonban annál forróvérűbb és szeszélyesebb volt, nyilván ezért is bolondult belé szegény atyám, bár parázsló szerelmüket sokszor csúfította veszekedés, mitől hangos volt az egész kastély. A háború idején házunkat elkerülte a pusztítás, hála don padre remek diplomáciai érzékének, ám Argelia egyik méregtől csepegő veszekedésük után elviharzott a kastélyból, magával vive a kicsi Camillát, hisz tudta, atyám nem kis erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy övéit megvédje a szigeten tomboló vérontástól, s azzal állhat bosszút rajta leginkább, ha szánt szándékkal veszélynek teszi ki magukat. Vissza is költözött hát anyja házába, mi a harcok érintette negyedben állott. Atyám valósággal őrjöngött. Bár büszkesége kitartott pár napig, végül nem bírta tovább és fegyvereseket küldött Argeliáért és a leánykáért, hogy akár erőnek erejével is, de hozzák vissza őket ide, a kastélyba. Ám elkésett... A zsoldosok csupán a holttesteket hozták vissza, s az egyik megnyomorodott cselédet, aki elbeszélte a tragédiát. A leányka állandó rettegését és sírását konok anyja máktejjel próbálta csillapítani, mitől mély álomba zuhant, ám egy este házukra csóvát vetett a csőcselék. Anyját meggyalázták és torkát felvágták, nagyanyját szórakozásból kötötték szekérkerékre. A fosztogatók, midőn az emeletre értek, Camilla már megfúlt az odafent terjengő füstben. Kicsi Camilla...halálában is úgy festett, akárha aludna. -*sóhajt fejét ingatva lemondón.* -Atyám vígasztalhatatlan volt. A családi kriptában temettette el mindkettejüket. Oh donna Salome! Gondolja, hogy talán...*-szavait elharapja, megrendülten fürkészi a nő pillantását* -De hát az lehetetlen! Őseim mind az Egy fényében megszentelt földben nyugszanak!

***

*Terzo féloldalas mosollyal hallgatja végig, mit kívána az idegen.*
-No hát a fűszerrel épp meggyűlhet a bajunk. A LaMagliorák, a fűszerkereskedelem kiváltságával bíró társaság csak nem rég kezdett újra szállítani a városba és azt is csupán kis tételben. A carronai erszény nem bírja meg mostanság az ilyen úri hóbortot, más forrásból meg aligha jöhet a szigetre a te hírneves fűszerszámodból. Fene az ízlésedet..-*göcög savanykásan.* -Adj pár napot, és utána járok a dolognak. Hanem a másikból épp akad a tarsolyban.-*kacsint és zsíros zekéje mélyéről bőrerszényt, hosszú szárú ónkanalat és egy kisebb, ledugaszolt üvegfiolát vesz elő.*
-Ez itt..-*böki meg az erszényt*- az a fajta, mivel a rongyos kódisok és utcanők élnek. 15 rézért mérem adagját. Ne nézz így, majdnem olcsóbb, mint a kenyér és hosszabb gyönyört ad, annál a pár pillanatnál amit egy kiadós tömés után érzel! A város sokat szenvedett népe pedig igazán megérdemel ennyit és én mondom, ki is vannak éhezve rá.
-Ez pedig..-*tolja aztán előre a sokkal kisebb üvegcsét.*- a tönkre ment kereskedőknek, tengődő iparosoknak,de a nagy reményű szélhámosoknak és aranyifjaknak is jó barátja. Feledteti a kínt és új erőre kapsz tőle. Tettre kész leszel, hogy úgy érzed semmi utadba nem állhat többé! Szesszel kísérve az igazi, és bikává tesz az ágyban! Nem oly híg, mint a másik, az ára pedig 32 rézpénz. A minőség ára, barátom, de rajtad látni, hogy alább nem adod! Nos? Hány adaggal, mérhetek?

//mentál//
"....spieß voran!"

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#158 » 2018.11.27. 21:54

Ahogy a lábára, úgy az összegre játszik rá: fogát szívja, s homlokát ráncolja. Mélyet húz a serből, s száját ruhája ujjába törli ebben a nem kellemes szagban. Jó ideig szemez üzlettársával, végigfuttatja nyelvét felső fogsorán balról-jobbra, majd jobbról-balra.
- Az ebfáját. Ül ki savanyúság arcára, hiszen fáj neki, amit mondani fog, de kénytelen-kelletlen ki kell mondania: - Egyet a hitványból, kettőt pedig a jobbjából. Kortyol ismét nagyot a sörből, hogy keserű szájízét elűzze vele. – A fűszer pedig ráér idejönni, csak ne halban csempészett legyen, és valóban itt legyen! Pöcköli meg mutatóujja begyével orrát. - Rögvest megérzem, ha nyálkás… Megcsörrennek az érmék erszényében s vaktában vesz ki belőle egy marék érmét, hogy aztán egyesével kezdje leszámolni az áruért, aztán… elég hamar meggondolja magát és visszahelyezi mind. Hatásszünetet, és szemezést tart, majd egy előre a zsebébe bekészített ezüstérmét koccant le az asztalra, ám kezét és kupáját előtte tartja, amíg a másik nem tolja át felé az árut. Nehogy még a végén lenyúlják könnyen szerzett pénzét.
- Ugyanitt? Mikor? Pillant rá kérdően, miután székét kicsit kijjebb tolta, s szélesebb terpeszt vett fel lábával.


|Mentál:1+6+8+4=19|
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 271

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#159 » 2018.11.28. 17:59

Elkomorul, ahogy a történetet hallgatja. A büszkeség... az az átkozott túlzott büszkeség. És hogy még az ártatlan gyermek vesztét is okozta e balga veszekedés, a lelke mélyén elítéli az anyját. Csupán egy pillanat, míg a harag kirajzolja a gőgös asszony képét, majd szinte azonnal el is hessenti magától. Majd ítél az Egy felette, ahogy ítél majd gyilkosai felett is. Ugyan ki ő itt, hogy megmondja, ki miben vétkes?
- A háború kegyetlensége olykor az ártatlanokat sújtja. Nagyon sajnálom a veszteségét, Rikel. - Kedves mosollyal simítja meg a másik karját, megpróbál biztatón rámosolyogni. - Bizonnyal húgocskája lesz, aki kísérti atyját most. De ha sikerül kiderítenünk az okát, és feloldozni, megtérhet a lelke az Egy fényébe. Így két lelket is megmenthetünk... Ám hogy mi oka lehet a szörnyű átalakulásnak, előbb járjunk utána! Most csak arra tudok gondolni, hogy talán a leányt anyja nem az Egy fényében merítette és nevelte, hanem a Szent Vér egyházához tartozón, így a családi kripta szentelt földje nehéz neki. Ha nem így van, megeshet a temetést végző pap hibázott. Vagy... a családi sírt feldúlták, és teste kikerült a földből. Javaslom, nézzük meg a kriptát mielőbb! Mondjuk most... este kellemetlen találkozóm lesz ugyanis. És itt hagynám, amire nincs szükségünk a vizsgálódáshoz, ha nem bánja.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 182

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#160 » 2018.12.04. 19:39

-Két nap elég lesz. Add a szelencéd pajtás, hadd szolgállak ki!

*Avaldir egyszerre megszédül ültében, tarkóját mintha csáklyák szakálla karistolná, hogy koponyáját azon mód feszegesse fel a fájdalom. Szeme előtt káprázatként hullik szét az ivó, s helyére sópárás félhomály nyomul.

...megroskadt oszlopcsarnok, mit dicsőséges hadjáratának képeivel róttak tele... A leigázottak arannyal bevont koponyáiból emelt trónus...Horeb-Khet ronggyá foszlott diadalzászlói...az egykor szemkápráztatóan gyönyörű porhüvely, ami a szigetiek vajákja nyomán márványbörtönben raboskodik ezredévek súlya alá eltemetve, feledésre ítélten befalazva...

Fájdalmasan hosszúra nyúlt pillanatok tellnek el, mire Terzo hangja tompa zöngésből újra beszéddé áll össze fülében.*
-A sűrűbb fajta nem árt meg olyan gyorsan, nem tesz két lábon járó barommá pár szippantás után, de sokkal inkább enni fog utána a fene. Ezzel együtt is megéri az árát, majd meglátod!-*méri ki gyakorlottan a Fullánk adagjait* -A másikkal óvatosabban! Gyorsan butít, ám ha akad más örömöd az életben ki lehet bírni nélküle.-*majd amikor az érme is koppan az asztalon, az orgazda szemében az ezüst csillanása mohó lobbal köszön vissza. Megnedvesíti szájának kiszáradt szélét, s hamisan hunyorog a másikra.*
-Nézzenek oda, ekkora úrral van dolgom? Miért súgja Terzo szimata azt, hogy a fűszereden kívül mást is kívánsz még a szép fényes dénárodért cserébe?
*Szánandó férge még alantas fajtájának is. A Kőváros népe lám ilyen korcsokká silányult, csodálni nem kell, hogy a valaha tekintélyes birodalom egymást maró államocskákká ordasodott. Lám ennek is elég egy mutatós érmét elébe lökni és máris lekenyerezett kutya módjára eszik a tenyérből! Ám azt nem lehet elvenni tőle, hogy az esze kereke gyorsan jár. Méltó csatlós is lehet belőle a lába mellett, ha majd újra elfoglalja helyét e koszlott sziget jogos uraként! Persze méltóbb testben, mint amit sietve felölteni volt kénytelen. Sajátjában, az egykor szemkápráztatóan gyönyörű porhüvelyben, mit a szigetiek vajákja élettelen kolonccá silányított! Már csak meg kell találnia ezredévek súlya alatt, feledésre ítélten.
Eközben az orgazda udartartásához tartozó sepredék audienciára gyülekezik, a söntésnél várva ki, míg az üzlet megköttetik. Ha a sebhelyes kutya, ezek csupán patkányok lehetnek. Zsebmetsző senkiháziak lapos pillantással, görbe késekkel viseltes gúnyájuk alatt, az a fajta, kiket az Örökkévaló Birodalomban keresztre feszítve állítanak ki az utak mentén keselyűk étkéül. Tudják helyüket, s nem tolakodnak közel asztalukhoz, míg dolgát nem végzi el az orgazdával.*

//ezúttal két mentált kérnék, egyet simán, egyet pedig úgy, hogy minden dobásod eredményéhez +2 adódik.//
"....spieß voran!"

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég