Pénz beszél...

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#131 » 2018.08.07. 21:36

Fogát szívja helyzetében… Mi tévő legyen mégis? Szíve hevesen a torkában ver, ám sikerül úrrá lenni remegő ujjain és győz az adrenalin a súlyos sebesülés és a félholttá gyepálás gondolata felett. Nagyot nyel:

- MEGADOM MAGAM! nem várt rikkantással egybekötve felszúr az ég felé lapátjával, de csak úgy, hogy keze biztonságban maradjon. Ezzel jelzi helyét s helyzetét, és fehér zászló híján, megadási szándékát. Reméli a legjobbakat. Ezt víg fütyörészéssel fejezi ki, levezetve feszültségét a dallamokon remélve, hogy a kutyák is csillapodnak tőle.

Mentál: 4d10 – 8 + 9 + 9 + 9 = 35
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 332

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#132 » 2018.08.08. 13:41

Óvatos megfontolással járja körbe a relikviát, majd könnyed mozdulattal engedi el a varázslatot. Egy pillanatig még figyeli az amphorát, töpreng... majd visszahelyezi a dobozba, és a táskájába süllyeszti.
~Akármi is volt benne megkötve... ha fontos, nemsokára mutatkozni fog jele, hogy elszabadult. De mi végre hozták vajon ide? Allen fennhatóság alá allen vérpapok... talán valami olyasmi, amivel hatalmukat akarják megszilárdítani? Nos... ez most a raboltunk is meg nem is esete. Ideje meglátogatni Rikelt.~
Nem lazsálhat többet, ezt tudja jól. Az idő szorítja, már ami a három napos határidőt illeti. Nem bízik benne, hogy a törp feltétlen segíteni fog még, de az esti találkozóig még van ideje. Jobb lesz hát a Valez családnál tiszteletét tenni.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 293

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#133 » 2018.08.11. 18:11

*Avaldir csónakjának oldalába csáklyák marnak két oldalról, s amíg lándzsák és számszeríjak szegeződnek rá, erős markok rángatjak át szitkozódva üldözői csónakjába. Tán várja az ütleget, ám különös mód a hajnal óta talpon levő, s a feszített ütemű üldözésben megfáradt milicisták (rosszarcú börtöntöltelék és nyegle polgárlegény egyaránt akad köztük) nem töltik ki rajta mérgüket. Csupán az egyik erőszakos dúvad térdel lapockái közé, ahogy háta mögött összekötözi csuklóit. A vízből kihalászott kutyák közül kettő behemót jószágot ültetnek elébe, kik ázottan bűzlenek, s morognak egyetlen apró mozdulatra is. Fegyelmezett állatok az szent, de a félelf úgy sejti, ha egy fél napra magára maradhatna velük, el tudná bolondítani úgy őket, hogy a tenyeréből egyenek, ha kell. Miután a kövecses fövenynek zökken a lélekvesztő orra, Avaldirt szárazra cibálják és lándzsaheggyel ösztökélve a parton elhagyatottan álló, megrogyott falú halászkunyhóba terelik.*
- Megvagy, hitvány féreg!
- Gyilkos senkiházi! Szent embereket öltél, tudod-e?!
-…elevenen fogunk eltemetni! Így szokás ez erre felé…!

*A kunyhó dohos földszaga nyomasztón hat a tengerillat után, bár némi enyhet ad az egyre erősebben tűző nap sugarai ellen. Hiába, Zarovarban amilyen kíméletes a tél, a tavasz oly gyorsan fordul át perzselő nyárba. Mielőtt az ajtót a fogolyra vágnák, két strázsája, a gyűrött pofájú harci eb kocog be a kunyhóba, s keresztbe fekszenek a küszöb előtt, sárga szemeiket le sem véve Avaldirról, ki magára marad velük a szegényes berendezésű kalyibában.
Egy óra telik belé, mire az odakint posztoló őrök egyszerre abbahagyván a mormogó trafikálásukat tisztelgésre lendítik lándzsáikat, s a jelentéstevő is felugrik az ajtó előtt.*

-Üdvözlégy, uram! A kikötői rendbontók közül az egyik odabent vár ítéletedre!


//mentál próbát kérnék!//
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 293

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#134 » 2018.08.11. 18:12

*A kupolás katedrális karcsú harangtornya a delet elverte, s ilyentájt a zarovari ember még rendes időkben is félreteszi munkáját, hogy megpihenjen, mielőtt újra nekifogna alkonyatig. A nagyvásártéren a helyiek délidőn az italmérések és halsütők árnyékvetői alatt ráérősen költik ebédjüket. Saloménak a Valez mulató- és kvártélyház felé erre visz az útja, habár a palota a sziget kúpos csigaházként emelkedő hátának egyik platóján található, honnan impozáns kilátás nyílik a messze kéklő tengerre. A többi nemesi lak is szégyenlős távolságra található tőle, hogy az éjszakai mulatságok zajai ne zavarhassák meg a szemérmetesebb házak nyugalmát. Mandula és gyümölcsfa ligeten át vezet a sejtelmesen kanyargó ösvény a Valez-házig. A lombok között alkonytájt csalogány dalol, s a jázminbokrok rejtekén titkos légyottok zajlanak, most csupán mentával és naranccsal ízes báránysült illatát űzi Salome felé a tenger felől lengedező szellő.
A villa oly joviálisan terpeszkedik a gyümölcsöskert közepén, s oly szirupos zarovari idillt sugároz, mi sokadrangú zsánerfestők vásznára kívánkozna. Márványoszlopos homlokzatán címer díszeleg olajágat kezében tartó, mezitlen vademberrel. A palota kétszárnyú ajtaja tárva és nyitva, ezzel is jelezvén, hogy a vendég szívesen látott a házban, érkezzen bármikor. A kert vásznakkal árnyékolt rejtekeiben, lugasai alatt az éjszaka fáradalmait léhán, borral a kézben kipihenő vendégek heverésznek vagy épp csevegnek a pamlagokon, készülve az alkonyattól tartó újabb felvonásra. A sürgő inasok az esti mulatozás után takarítanak, ebédre terítenek a fogadó teremben, színes füstüveg lampionokkal, s ehető gyümölcsszobrokkal díszítik fel a kertet. Valahol hátul, rozmaringgal és levendulával illatosított szabad parázson hús sül. Az idősb Valez baljós titkát, miről korhely fia suttogott, oly jól rejtik a ház kedélyes külsőségei, hogy szinte meglepő, tudván, mennyi ideje is kell titkolnia azt a háznépnek.
A mozaikpadlós fogadóterembe lépve, hol hímzett abroszokkal terített asztalok várják vendégeiket, Salome elébe libériás inas toppan.*

-Buona giornatta, donna mia!-* hajol meg színpadiasan, s végignéz a leányon* -Szórakozni, avagy szórakoztatni jött, kiskegyed?-*kérdi hamiskás mosollyal. Bár szavai kétértelműek, alighanem Salome dalnoki mivoltának, s karcsú nyakú lantjának szól a kérdés.*

-Lasciare, Berto!-*ismerős hang. Rikel Valez suhan le a lépcsőn, mezitláb, egyetlen házi köntöst viselve csupán, mit sem zavartatva magát az idegen pillantásoktól. A villa, mint a hedonisták hírneves menedéke ékesen hirdeti zarovar szabados erkölcseit, mit eddig Salome csak hírből ismert. Odahaza a büszke Egroniában e kínosan illetlen megjelenés láttán bárki szívéhez kapna, itt azonban mi sem természetesebb, s alighanem a tavaszi koramelegre fognák.*

-A hölgy a személyes vendégem.*-hessenti el az inast. Bár az ifjú minden bizonnyal nagy kanállal ette az elmúlt éjszakát is és tán nemrégiben ébredt, ez egy fikarcnyit sem látszik meg rajta.*
- El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy eljött, donna Bianchi!-*csókol kezet, majd szokásos, kölykös mosolya egyszeriben aggodalmasba fordul, látván a lány megviselt öltözékét, s a kötéseket.*
- Jóságos ég! Csak nem rosszul végződött az a bizonyos dolog az éjjel? Pedig esküszöm, igyekeztem a legtöbbet próbált késelőket felhajtani kegyednek, nem hittem volna, hogy szégyent vallanak, bár szó, mi szó, éppen érméknek híján voltam, így a fizetséget kegyedtől ígértem nekik. Reméltem, így talán éhesebbek lesznek, s nem hagyják majd faképnél. Jöjjön. El kell mesélnie rendre mindent, de előbb orvost kerítek...Atyám doktora mindig kéznél van.-*e gondolatra keserű fintorra húzódik ajka, miközben a lányba karol, s gonddal felsegítené az emeletre ívelő lépcsőn*

//Salome +1 EP-t kap vissza a pihenés miatt, elköltött MP-i visszatérnek hiánytalanul//
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 332

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#135 » 2018.08.11. 18:38

Fájdalmai elég erősek, de szerencsére senkinek nem tűnik fel az úton (talán) a széles karimás kalapú dalnok lány, aki egyik lábára sántít... talán csak a nehéz táska az oka, húzza a súly a gyenge vállát?
A hely kifinomult ízlését elismerésre méltónak leli, bár számára valahol a szabadossága egy picit közönséges is. Azonban a déliek temperamentumát össze sem lehet hasonlítani észak ridegségével, s maga is szeretne nem nagyon kiríni ebből. Na persze a megfelelő keretek között.
- Buona giornata anche per te! - Apró mosollyal biccent az inasnak, s készséggel felelne is neki, ha Rikel nem kerülne elő.
Dacára a fájdalomnak, déli szokás szerint, mint kalandor dalnok, kalapját véve cicomásan hajol meg az ifjúúr láttán.
- El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy itt lehetek, kedves Rikel. Ahh hogy ez? Nem az emberei hibája, megharcoltak és elvéreztek a pénzükért, ami... reményeim szerint eljut az özvegyeknek és árváknak majd. Köszönöm a szívességét.
Az jól esik, ha van kire támaszkodnia, hisz a lépcsőn fel már jóval fájdalmasabb lépni.
- Doctort... igen, de előbb szükségem lenne egy készséges fiatalemberre. Wisocco barátja épp alkalmas lenne, s ígérhetem, nem kérek mást tőle, csak egy apró szívességet. Még az ágyát sem kell elhagynia, sőt, jobb, ha ott is marad! Utána... talán már nem lenne szükségem a jó doctorra sem. Mit gondol, meggyőzhető lenne a fiatalember, hogy szánjon rám pár órát?
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#136 » 2018.08.12. 23:39

Nagy csibész ő, és volt már mindenféle bajban. Megtanulta, hogy ha többen húzzák, akkor azt hagyni kell. Kiváltképp, ha kutyák is vigyázzák minden léptét. Hát így is tesz. Mégis, valahogy most, ebben a pillanatban nehezebben viseli a tortúrát. Talán a meggyötört test, mi még pihenne, talán a nap perzselő melege, talán a sok idegen és cseppet sem barátságos ember a kopókról nem is beszélve. Legfőképp a bizonytalanság, hogy mi lesz vele. Ennek jelét még nem mutatja, tökéletesen semleges arcot vág, pont olyat, amilyet a zarovari bankárok szoktak tárgyalás közben.

Aztán a kunyhóban lenyugszik. A kutyákat nem bánja, addig sem beszél hozzá senki. Így szenderülne félálomba a kunyhó hűvösében, várva azt, aminek jönnie kell, ám amire álom jönne szemére, látogatója érkezik…

Mentál: 4d10 – 4 + 2 + 5 + 7 = 18
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 293

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#137 » 2018.08.17. 23:12

*A kunyhó ajtaja kivágódik, mire a harci ebek úgy ugranak fel, mintha légy csípte volna őket. A belépő szálfa termetű férfiú egyetlen pillantására azonban abbamarad halk, fenyegető morgásuk. Az alak tekintélytparancsoló volta, szürkezöld, rezzenetlen tekintete, felszegett álla kétséget sem hagy Avaldirban afelől, hogy parancslásra termett. Nemes lehet, talán katona, esetleg mindkettő...abból a fajtából való, mitől a valamire való csempész hátát hideg verejték csapja ki. Akaratlanul is az ötlik a félelf eszébe, vajon hány szerencsétlen volt, ki utoljára e kegyetlen, szenvtelen tekintet láthatta e világból. Nyomában négy fegyveres nyomul be a viskóba, hogy felrángassák a kuporgó zsiványt.*

-...talpra patkány, a kormányzó kíván veled szólni! *-sziszegi fülébe azegyik foghíjas, poroszló*

-Te voltál hát az egyik, ki papot ölt az éjszaka.-*inkább kijelentés ez, mint kérdés.*- Eretnek tett. Az ítéleted halál.-*jelenti ki oly szenvtelen természetességgel, mintha csak kesztyűjéből rázná ki a lovaglás porát. *- Áruld el, mi vett rá, hogy kezet emelj a Vén felkent szolgáira? Hitbuzgalom? Pénz talán...?-*lassan körbe kerüli a félelfet, mintha valóban csak egy érdekes bolonddal állna szemközt, furcsa prédával, mihez hasonlóval eleddig még nem volt alkalma végezni.*

-Tudod, meglehetősen dicstelen nyughelyet választottál magadnak.-*jegyzi meg szórakozot csodálkozással*- Külhoni létedre biztosan lett volna alkalmad sokkal kevésbé megalázó helyen elhullani, mint itt...Zarovar egy sirályszaros szegletében, minek lakói már megcsömörlöttek abban, hogy egymás vérében tocsogjanak. Biztosan van fattyad, szajhád, ki talán felkeresné az ócska hantot ahol nyugszol, de itt, e szigeten, kieresztett belekkel, arccal lefelé elkaparva egy trágyadomb mellett ugyan kinek hiányoznál? *Félrebiccenti fejét, úgy méri végig a csavargót, mintha nem volna több egyszerű eszköznél, eldobható, s eltörhető szerszámnál. A férfi ajka felett megránduló sebhely, mintha furcsa, töprengő grimaszra húzódna.*
-A kivégzésed előtt kivallathatnálak afelől, kik voltak a felbujtóid, és társaid, akik a merényben segédkeztek. Lenyúzott talpadat sóval dörzsöltethetném, amíg csak saját anyádat is megneveznéd tettestársadul...de úgy hiszem ismeretlenként a városban nagyobb hasznodat venném sértetlenül. Ami azt illeti akaratlanul is, de szolgálatot tettél azzal, hogy az a pár del Morer zsoldos is ott pusztult a kikötőben, így legalább Chalkirre úrasszony sem érzi úgy, hogy karcsú ujjai bárhova büntetlenül elérnek.
-Jól érzed, féreg, alku függ a levegőben.
-*húzódik a kormányzó sebhelyes ajka fagyos, vészjósló mosolyba*- A szolgálatomba fogadlak. Idegenként könnyebben elvegyülsz Carronában, s míg az itteniek a bosszúval és az egymás iránti gyűlölködéssel vannak elfoglalva, te könnyebben elvegyülsz az éjszakai mocsokban. Életedért cserébe pedig kideríted, mi ez a szer, mit a sikátorokban és a kikötői csapszékekben Zöld Fullánkként emlegetnek. Hogy került a szigetre, ki terjeszti azt, s ha megtalálod, felhajtod nekem, akár egy vadat. Ha sikerrel jársz, bőröd mellé elnyered szolgálatod jutalmát is. Tizenöt aranyat...-*akaszt le övéről egy kicsiny bársonyerszényt, s könnyedén szórja tartalmát Avaldir elé a döngölt padlóra*-...minek 3 ezüst előlegét látod magad előtt. Naponta jelentesz arról, mit tudtál meg. A hetedik kongatáskor, az Oenanthe vendégházban. Az emberemet fel fogod ismerni.-*pillant a félelf mellett csorbán vigyorgó miliciástára* -Ha nem leszel ott a mondott időben, azzal az alkut semmisnek tekintem, s hidd el, ha egyszer megtaláltunk, legközelebb is meg fogunk! Járj hát szerencsével...a saját érdekedben.

*Azzal int fejével int embereinek, s azok perceken belül úgy oszlanak el a rogyadozó kalyiba környékéről, mintha ott sem lettek volna, magára hagyva a csempészt a fejében cikázó gondolatokkal. Mindezek mellett, tán fel sem tűnik neki, hogy fásultsága rohamosan múlik, s a közeli halál testet és lelket próbáló nyűttsége is lassan lefoszlani látszik róla*

Kép

//újabb EP-t nyert vissza, emellett újabb mentál próba következik//
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 293

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#138 » 2018.08.18. 00:12

*Míg Rikel megpaskolva egy-egy cselédlány tomporát sietségre ösztökéli őket az ebéd dolgában, asztalhoz ülteti Salomét.*

-Nos ha féltékenységgel kíván gyötörni, előkeríttetem azt a korhelyt. Minden bizonnyal már odahagyta atyja házát és megbeszélt találkozásunk óráját várja.*-azzal hanyag csettintéssel hívja Bertot és egyetlen kézmozdulattal inti dolgát tenni. A Valez-ház fogadóterme lassan megtelik vendégekkel: kipurult arcú urakkal, ledéren öltözött, kacagó hölgyekkel, helyiekkel, s külhoniakkal egyaránt. Zarrai, theóni, egrón és allen szót egyaránt hallani az ebédre díszített teremben, s a kellemes lantjáték sem marad el, mire az első, étvágyhozó narancslikőrök elfogynak. A város ezen szegletében furcsamód semmi sem emlékeztet a kikötő fásultságára, a Patkányvég emberevő nyomorára, a nemrég még sikátorokban, szűk, lépcsős utcákban, házról házra dúló véres háborúra. S az itteni finom úrinépnek mintha semmi köze sem lenne az alant őrlő elkeseredettséghez. Salome asztalára is fejedelmi étek kerül. Oszriga, languszta, tintahal, minek zöldségen ágyaztak, fügével, citrommal ízesen, alig titkolva el a fogások vágyserkentő voltát.*

-Az este különleges meglepetést tartogat kedves vendégeinknek. Unikornis vadászatot rendezünk a kertben.-*szól sejtelmes mosollyal Rikel.*-Az unikornis ezúttal egy pónikancafarú, ébenbőrű leányka lesz, kit a sötétben üldözni módbéli mulatságnak ígérkezik. A szerencsés vadász megnyeri a zsákmányt, s vele együtt ártatlanságát is. Persze a vadászok vetélytársaikat is akadályozzák majd, hiszen egyetlen lenge tunikában, vágykeltőktől felkorbácsolt érzékekkel, a lugasok rejtekén bármi megtörténhet, s bizonnyal meg is fog történni. Persze a vendégek addig is távol vannak a kastélytól, s nem hallják atyám bolygását odafent.-*arca egyszeriben gondterheltté válik*

-Néha csupán megszállottként motyog, aztán hörög, mint egy sebzett vadkan, vagy magából kikelve énekel gyermeki altatódalt. Napokig nem alszik, majd egyszerre csak összeesik a fáradtságtól, hogy aztán zokogva ébredjen, halálra váltan, mint aki rémet látott. Anyám már elutazott testvérhúgához Pinorossoba, hisz nem bír vele egy fedél alatt meglenni, miután egy kitörése alkalmával majdnem megfojtotta. Oly méltatlan ez hozzá...örökké víg kedélyéhez, orcátlan, mégis ellenállhatatlan modorához. Félek nem bírja már soká ezt az állapotot. Reményeim szerint kegyed írt hozhat számára úgy, ahogy velem is megtette.-*azzal köntöse zsebéből apró zománc-szelencét vesz elő, hogy finom, zöld port szórjon kézfejére, s felszippantsa, zilált idegeit megnyugtatandó.
Pár óra múltán Wisocco is megérkezik, zavarát igyekszik leplezni a látottakra, kissé értetlenkedve kérdi barátját.*

-Mi az a sürgős dolog, amire azonnal meg kellett felelnem? A hölgy szörnyen csalódott lesz, ha nem leszünk időben, a...-*majd felismervén Salomét, egyszerre elakad szava, zavartan simogatja meg a nyakában függő skorpiódíszes medált.*- Buona giornatta, mi donna!

-Salome kívánt sürgősen látni téged, amice! Avagy ágyba fektetni, hogy egészen pontos legyek!-*kacag Rikel, a másik ifjú zavarán.* -Nos, donna, ímhol a lovagja!
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 332

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#139 » 2018.08.19. 13:17

Tekintete elfelhősödik, mind az apa állapotának beszámolójára, mind a fura zöld por használatára. Rákérdezne, mi az, ha Wisocco nem jelenne meg a színen. Egy pillanatra elnézi annak zavarát, majd könnyeden legyintve, mégis apró grimasszal áll fel.
- Rikel, ne hozza zavarba a fiatalembert! - Korhol kicsit sem komolyra fordítva a szót, s a másikhoz fordul.. - Amint láthatja, ezúttal én szorulok a segítségükre. Minthogy Rikel talán még gyenge a tegnapi incidens óta, nem terhelném mágiával. Ezért, hogy megkértem, hívassa ide Önt, signore. Amiként őt meggyógyítottam, könnyűszerrel gyógyítom meg magam is, ám ehhez szükséges, hogy valaki önként adja az élet energiáját. Ez önre nem jelent veszélyt. Nem sérül meg, nem fog fájni. Egy kissé fáradt lesz csupán, mit egy kiadós étkezés és órányi alvás orvsol. Nos.. hajlandó segíteni rajtam?
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#140 » 2018.08.26. 19:00

Bár általában szemtelen és szája nagy s mosolya huncutabb, mint egy csalfa menyecskéjé, nem véletlenül élte meg az ebben a világban már idősnek számító korát. Tudja, mikor kell csendben maradnia s figyelnie, hogy elmulassza az ütleget, de ne az lehetőséget. Mire a poroszlók kimondják mit tegyen, már rég a talpán áll karba tett kézzel. ~ Kormányzó? ~ Suhan át agyán egy kép valami gőgös nagyúrról, aki személyes perverzióit hivatott kiélni, most eteti meg elevenen kutyáival s nézi végig kaján örömmel hízott arcán, kolbászt zabálva.

~ Kormányzó uram, már bocsássék meg nagy számnak, esedezem, de én csibész vagyok, nem gyilkos. Leütni leütöttem, fojtogatni fojtogattam, nem tagadom, de hogy öltem volna… A Pénz vett rá primo maggiore ~. Rázza meg fejét s nem magyarázkodik csak gondolatban. Tudja, hogy amennyit tett, az is hiba volt, miért is hinne neki bárki itten? Így lehajtott feje csóválása megbánást tükröz a külső szemlélőnek.

Mikor a halála kerül szóba, szeme sem rebben, viszont mikor a kínzás … Megtört tekintete… Szeme sarka… s a benne megcsillanó pára rögtön megmutatja, hol gyenge. Lehet a talpa, lehet a szükségtelen fájdalom, lehet egy emlék? Ám az alku megvilágítja az élet értelmét és ahogy az ősi istenek leheltek lelket és életet az agyagbábukba, hogy emberekké legyenek, úgy tér vissza belé is a remény s ezzel együtt az életösztön. Ezt egy csattanós: - Úgy lesz, primo maggiore! Kijelentéssel közli a külvilág felé, ámbár megremegő hanggal és olyan komoly, karót nyelv ábrázattal amekkorát csak magára tud erőltetni. Pedig még tiszteleg is hozzá, ezzel erősítve, hogy már neki tartozik elszámolással, az ő zsoldjában áll. Jól megnézi magának kinek fog majd jelentést tenni s csak azután ereszti el tisztelgését, amikor magára marad.

- Ezt jól megcsináltad magadnak Avaldir koma. Nevet fel feszültségét levezetve s nem rest felcsipegetni az érméket hisz tudja jól, befektetés az a 15 arany felé. Kint a kunyhó előtt rendbe teszi arcát a jó csípős tengervízben, s akkor jut eszébe, hogy szétzilált ruháját illene lecserélnie. Elvégre nem akar feltűnést kelteni, főleg nem így a második esély után. Tájékozódik, mégis mennyire lehet a várostól s maga a város milyen irányba lehet és ő most hol is van. Megleli az irányt és afelé irányítja a lábát, zsebében 3 ezüsttel, szívében a kalandvággyal és szakadt felsőben, huncut ábrázattal.

|Mentál: 2 + 2 + 9 + 6 = 19|
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég