Oldal: 3 / 12

Re: Sirató Ostroma

Elküldve: 2018.01.28. 17:07
Szerző: Abelard Masrick
-Simeon uram szerint vitéz harcos vagy és vakmerő, még ha ezt meg nem is mondaná rólad senki. Ilyen emberre van szükségem. Ha végbe viszed a feladatot, mit rád osztok, nem látsz többé szükséget sem te, sem az unokáid.- *szünetet tart, újfent végigméri a legényt, nehezére esik elhinni, hogy a kölyök egyáltalán megbírná-e a kopját..ám igaz, így a lekgevésbé sem kelt gyanút. Aztán inkább a tárgyra tér, mielőtt meggondolná magát. - A menekülő parasztok közé vegyülsz és bejutsz a várba. Kikémleled annak minden gyengéjét és megtalálod a módját, hogy jelentsd nekem. Minden második éjszaka találkozunk annál a mohos, villámsújtotta tölgynél, míg az ostrom tart. Ott megteheted jelentéseid. Most pedig indulj, míg a kapukat be nem zárják a rongyosok előtt!

Re: Sirató Ostroma

Elküldve: 2018.01.30. 18:54
Szerző: Leon
A legénynek a szeme sem rebben, noha éppen most küldték a halál torkába - hiszen kétsége sem lehet felőle, hogy ha lelepleződik, szörnyű kínhalál lesz az osztályrésze... De ha ez kell? Ha ez képes hamarább véget vetni az ostromnak, hogy aztán tovább léphessenek, s ő is tovább kereshessen? Akkor ugyan hogyan hátrálhatna meg?
- Igenis, Lord Masrick! Megértettem. Nem fog csalódni bennem! Vagy ha mégis...a varjak fogják lerágni a húst a csontomról!
Fogadkozik a kegyetlen valóval, majd meghajtja magát parancsnoka előtt. Ha a férfi elbocsátja, magához ragadja szablyáját, pajzsát. Búcsút simít szép lova orrára, s bajtársának lelkére köti: úgy gondoskodjon róla, mintha a saját hátasa lenne! Még aznap éjjel kisurran a táborból. Nem tántorítja még az a tudat sem, hogy tudja: ha parasztgúnyát akar, ahhoz egy paraszt életét kell kioltania, s annak a holttestéről kell lehúznia... és ő nem csak egy parasztgúnyát akar magának.

Re: Sirató Ostroma

Elküldve: 2018.02.01. 22:23
Szerző: Torrad Hallgrim
//A következő reag. szombaton érkezik vizsgák & utazás miatt//

Re: Sirató Ostroma

Elküldve: 2018.02.05. 00:32
Szerző: Torrad Hallgrim
Hogy tulajdona szabadulna... arra csak cicceg egy keveset. Látva, hogy megértette amit mond, s azt többé-kevésbé komolyan gondolja, biccent.
- Annyi elég. Felügyeld a sebesült katonákat, lásd el őket. Aludni majd alszol az ostrom után. A legfontosabb viszont a gyermek, amennyiben fiú. Ismétli meg magát újfent, élesen megköszörüli torkát, majd visszatér az asztal másik oldalára és helyetfoglal.
- Ha megtudom, hogy a te hibádból lett baja a közvetett magvamnak, nem fogsz lógni. Gúsba köttetlek és belehajítattalak a jeges folyóba. Hangja annyira tényközlő, hogy a retorikai iskolában még fel is hoznák példának. Fenyegetés színezete egyáltalán nincs.
- Jó szolga vagy. Két dícséret egy nap? Ezt feljegyezné írnoka, ha nem lógna kint a bitón. - Most eredj!

S ahogy elhagyja Kay a nagytermet és bezárul mögötte a súlykos duplaszárnyú ajtó...
- AZ ANYAAAAAA. SZÜL AZ ANYAAAAAAA. Kiabálja már a folyosó végéről, ahogy fut az orvos felé egy fiatal, tíz év körüli kissé pufók fiú, leizzadva.

Re: Sirató Ostroma

Elküldve: 2018.02.05. 14:37
Szerző: Kay
Kay enyhe szorítással a gyomrában lép ki a teremből, de amikor a kissé malacvisítós gyerekhang, majd annak gazdája is halló illetve látótávolságba ér hozzá, mindez elmúlik.
- Jól van Deryl, jó fiú vagy. Hozd a barna táskámat Anya szobájához.
Kay elsőre úgy gondolja, hogy a fiú anyja szül, hisz nem egy várandós asszony van csak a várban, főleg, hogy annyian az ostrom miatt bemenekültek. A fiú anyja azonban nem a parasztok közül való, a pufók gyerek a várban nevelkedett amióta csak az eszét tudja.
A doktor sietősre fogja a lépteit és közben átgondolja, hogy mire is lesz szüksége a szülés levezetéséhez. Azonban menet közben az is motoszkálni kezd benne, nem-e téved a páciens kilétét illetően. Az imént nem fejezte be a vizsgálódást, mert a kapitány hívatta. Lehet, hogy AZ A SZÜLÉS indult be? Így vagy úgy, ez hamarosan ki fog derülni.

Re: Sirató Ostroma

Elküldve: 2018.02.06. 19:35
Szerző: Torrad Hallgrim
Leon amilyen ifjú, olyan okos: a naplemente halványabb fényeit használja ki bejutásához. Ámbár nem csak amiatt kell igyekeznie, hogy elkapja az utolsó bejutókat - bár a sor még szép hosszan kígyózik, egészen az erdőig - hanem a gyorsan hűlő levegő miatt is. Fagyos szelek tépik meg a parasztok ütött-kopott, inkább szürkés mint színes szőtt ruháit. Talál magának bundásat is, ha gondolja, hiszen módosabb paraszt is igyekszik a várba. Van, amelyik talicskát tol, van, aki lovat vezet, és megint akad, aki a gyermekeit tereli maga előtt. Talál idős, fejkendős asszonyt, bottal, 'kit szinte szabályosan tolnak és talál a hó alatt megbújó jeges részt is, min könnyen megcsúszhat, ha nem figyel. Már csak rajta múlik, mit választ ki és hogyan a felhozatalból s miközben tervez és bátorságot gyűjt, fejére leszállnak az első hópihék.

Maga a vár előtti rész viszonylag széles. A gyönyörű, kékes-szürke kövekből kifaragott monstrum bőszen az érkezők fölé magasodik, s úgy nyeli el a belépőket, mint a kis gömböc a mesében a lovat a szekérrel együtt. Pedig a kapuban csupán két láncosinges őr áll dárdával kezükben, a falakon, lentről, ilyen szögből és távból nem látni senkit, csupán a kapu tetején álló és szünhetetlenül prédikáló szolgát.
Mintha maga a természet is a várat óvná: nem elég, hogy még vízesárok is folyik az erőd előtt, összekötve a két folyót egy keskeny részen, azelőtt még nádas mocsár is útját állja a jogtalan betévedni akarónak.

Viszont a fa alatti rész, ahol a találkozót illik megejtenie kifejezetten jó helyen van. A falakról mindenképpen takarásban lesz, amolyan 'vakfoltot' képez, hiszen a törzs bár korhadt, mégis széles és magas, és az azt körülölelő nád nyáron minden este szerelmes pároknak nyújt helyet, ez biztos. Az oda vezető út már göröngyös: egyenetlen talaj, cuppanós, ragadós sárral bevonva, 'mi ha felfagy, úgy fog csúszni, mint a szappan.

A kérdés már csak az, hogy hogyan fog bejutni Leon? Egyáltalán tényleg be szeretne jutni? Az esély adott.

Re: Sirató Ostroma

Elküldve: 2018.02.07. 13:11
Szerző: Torrad Hallgrim
- Kay -

Kay nem véletlenül lett orvos, memóriája sosem hagyja cserben. Jól emlékszik, hogy a fiú anyjának is most várható a szülési ideje, de naivitása becsapja. Az az anya csak bábát kap s még így is szerencsésnek mondhatja magát, hogy nem egymaga vonaglik majd a földön mindvégig; orvost pedig egyáltalán nem, hiszen valószínűleg Kay már akkor a sebesült katonák vérével festi be csizmája talpát széles gyertyacsillár alatt, s majd parancsolja ugyanennek a pufók fiúnak, hogy - "homokot a földre!", lévén, csúszkálás közben nehezebb az amputáló fűrészt forgatni.

Végighalad egy szűkebb, sötétebb folyosón hiszen csupán keskeny de magas, szürke porlepte ablakok engedik be a kinti szürkés fény tört részét. Elhalad egy feltűnően ó-ajtó előtt ahonnan jó illatok kúsznak be az orrba: valamilyen sült, forralódó tej, finom, édeskés fűszerek és kömény, amit sűlő cipó illata egészít ki. Vonzó csábítás, kérdés, hogy megállhat-e egy pillanatra, hogy gyorsan erőt gyűjtsön abból a pár falatból amit a kukták nagy tisztelettel nyújtanának át neki?

Amennyiben tovább halad, most vagy esetleg a 'feltankolás' után, már a folyosó végéről hallani fogja az anya kínkeserves vonyítását. Örömteli fájdalmak ezek. Már két őr is áll a szülőszoba ajtaja előtt: bár már nem lobog a tűz, csak most alhatott ki. Jó meleg a szoba, sőt, még két parázstartó tállal is kiegészült a berendezés, benne izzó darabokkal, mik kitartanak még. Egy fiatal, szeplős lány szorítja a szülő nő kezét. Nincs teljesen magánál, szeme újra és újra fennakad, s mintha pillanatokra elájulna, addig, amíg újra nem jönnek a szülési fájdalmak. Még mindig tiszta verejték a leendő anya, pedig látszik, hogy lepedőt is cseréltek alatta s át is öltöztették egy halványkék, vastagabb köntösszerű, de mégis inkább takaróra emlékeztető ruhába. Ahogy behúzzák az ajtót a doktor mögött a fegyveresek, úgy kerül ki a takarás mögül egy furcsa, vaskos, de alacsony szék, minek az ülő része lyukas: szülőszék, rég láthatott már ilyet, az utóbbi években a bábák már inkább az ágyban szülést szorgalmazzák. S ekkor a sok új inger után belemászik az orrába az édeskés fenyőmagok illata és az egzotikus fahéjé. Közismerten nyugtató hatással bír mindkettő.

Re: Sirató Ostroma

Elküldve: 2018.02.07. 19:05
Szerző: Leon
Pirkadatkor indult a táborból. Három óra járóföldre esett a legközelebbi falu, amely elnéptelenedve állt a fosztogatók előtt. Alig is maradt ott valamicske holmi: ami mozdítható volt, azt vagy éppen ők vitték el a száguldókkal, vagy a parasztok, kik a maradékot magukkal ragadva inkább Siratóban kerestek menedéket. Nem háborgatta senki a házak között bolyongó katonát, ki egyre a ruhásládákat túrta az elárvult viskókban - csupán egy kutya kapott a bokája felé az egyik udvarban, s azt is lebökte kardjával.

Zsákba gyűjtötte szerzeményeit, majd a találkául kijelölt fához zarándokolva, elásta ott fegyverét és pajzsát. Alaposan körülnézett a helyen, megtervezte, miként, mikor, s merről szökik majd e fa halott ágai alá, hogy a vár életét jelentésével egyre inkább aláássa.

Sirató előtt a sorba elhagyatott, koszos teremtés csapódott a nyomorúságos embertömeghez. Nem volt nála egyéb, csak egy darab vászonzsák, benne néhány kopottas paraszti gúnya. Szerető férjének hátramaradt holmija, kinek gerincét a gaz száguldók ütötték át dárdával, amikor portáján a sarcot megtagadni próbálta! Fekete fejkötővel vonta be barna haját, hosszú pilláit mindig a földre süti. Gyönge vállain kötött fekete kendő búsong, akár varjúszárnyak. Szoknyáját elpiszkolta az út mocska. Leon a cselvetés kedvéért visszaöltözött igaz valójába, Leonának, ahogyan az Egy is megteremtette. Lányságát használja fel orv fondorkodásuk megvalósításához. Ugyan ki gyanakodna egy szepegő, törődött leányra? Elfőz ő a konyhán, elmosogat, katonák gúnyáját varrja, foltozza... vizet és ételt cipel a falakra. Ugyan miért tűnne fel éppen ő a kapu boltozata alatt becsoszogó rongyosok közül bármelyik őrnek is?

Re: Sirató Ostroma

Elküldve: 2018.02.08. 22:52
Szerző: Torrad Hallgrim
- Leon(a) -

Lassan, komótosan kígyózik előre a sor. A társaság nem fényes, látszik, hogy a vagyonosabb földtúrók már rég vagy a monstrumban várják az ostrom végét, vagy ha van ismerősük Ölyvár urának haragján kivül, akkor már oda menekítették a vagyont.
Milyen a hangulat? Mint egy kriptában. Nem hogy nevetés, még derű sem tükröződik az arcokon. Csak szónélküli csend. Olyan fagyos csend, amit csak a szél vág ketté, s amelyet hosszú lélegzetvételek, nagy sóhajok töltenek ki.
Milyen a közérzet? Nehéz rosszabbat találni. Nem elég az órákon át talpalás, a jeges szél, a szállingozó hó és a hirtelen felfagyott föld: ridegsége szinte "átsüt" a lábbeliken. De még az a szag is! Izzadság, verejték, vizelet és nyállal keveredett rágott dohány, kiegészülve a félelem saját feromonjaival.

Leont sem üdvözlik a falak máshogy, mint a többit. Ridegen, hatalmasan, fenyegetően magasodik feléjük, s ha felnéz, a szállingózó hópelyhek látványától még olyan illúziót is kaphatna, mintha a fal megdőlne felé.
- Ufrunk üdföszöl mindenfit! Leff éhlelem éf fíz! Takafró éf vetett pafló! Lefetek háláfak ufrunknak s asz ő hjófágának! Prédikál fent a törött fogú, idétlenül kinéző, lapos tányér sisakú szolga. Rajta láncing, de nem feszül rá, inkább úgy néz ki, mint egy liter víz.

Leon rálép a barna felvonóhídra, alatta nagy sunggal sodródik a vízesárok vízhozama. Meg nem tudja mondani hogy most az Őzugratót vezették-e bele a Lassúvízbe, vagy fordítva. Könnyen átjut a lándzsás őrökön. Semmit sem reagálnak rá, unottan, hátukat a falnak vetve, s dohány rágva állnak a hidegben. Lehet még páncél sincs rajtuk, csak a vastag, durva, szürke bundát látni testükön. Elképedhet az első szint látványán: igaz keskeny s a második szint fala szinte ott van tőle alig 100 méterre, mégis jobban felé tornyosul, mint a kinti falszakasz. A vár mintha lelkiekben is szeretné megtörni az ostromlókat: átjutnak egy nagy falon, büszkék magukra, de a következő akadály ott tornyosul előttük rögtön, s kétszer olyan reménytelen leküzdeni, mint az előzőt.

Morcos tiszt válogatja szét a beérkezőket. Gyermekes anyák a következő szintre, férfiak, legyenek túl fiatalok vagy netán idősek, ha hadra foghatók, mennek is gyakorlatozni rögvest, s Leon ... Leonra rámosolyog a szerencse. Minthogy újabb bitóval s egyúttal bitó lakóval gazdagodott az udvar - annak a leánynak a holttestével, aki nem iparkodott eléggé, hogy melegen tartsa a kismama szobáját, s mire észbe kapott, már elért Torrad úrhoz a rossz szóbeszéd s nem kerülhette végzetét ... - nos, az ő helyére osztják be, lévén alkatra, kinézetre, és talán habitusra is hasonló. Első ránézésre mindenképp.

Tál szegény, de csípős, forró gyökérlevest, korpás cipót kap első munkanapja előtti estéjén. Fürdetést, fésülködést, s csendes alvótermet az alagsorban de még a mélypincék felett. Szürkés, komor hely ez, ahol csak a fáklyák fénye világít, meg a gyertyák halovány pislákolása. Legalább a penész szaga s a patkányok, bolhák elkerülik ezt a szintet még. Reggelre új ruhát is kap, szépet, csinosat, csíkosat, slankitósat s még kék masnit is hajába, mi azt jelzi, hogy ő bizony nem kisebb embernek segít, mint a gyógyításért felelős személyeknek. S reggel jól le is szidják, hiszen... hiszen a szülés már megkezdődött. Az a szülés, amiről ő nem is tudott még azelőtti este. S ha nem siet, uram bocsá' még póruljárhat a végén.

Talán a látvány, az új beosztás és a hirtelen felgyorsult események külön-külön nem viselnék meg az ifjút, de így?
| Kérek dobást Mentalitásra, a többit elküldtem pm |

Re: Sirató Ostroma

Elküldve: 2018.02.12. 10:47
Szerző: Kay
A doktor feltűri az ingujját és közelebb lép az ágyhoz, hogy megnézze mi a helyzet. Határozott, de nem durva mozdulatokkal dolgozik, hogy megállapítsa a gyermek fekvését, rendben van-e a tágulás, majd az asszony szívdobbanásainak számát méri meg a csuklóján. Ehhez kicsit odébb tessékeli a lányt és a helyére ül az ágy szélére, egyik kezével a szülőanya kezét fogva, másikkal a csukló verőereit kitapintva.
Miközben az érzékelt tapasztalatokat latolgatja az ajtó mellé állítja az egyik alabárdost.
- Itt kell posztolnia katona. Ha valaki hamarabb állapítja meg mint én, hogy a gyermek él-e hal-e, mi van vele, és ki szeretne rohanni, állítsa meg mindenképpen.
Körbenéz a jelenlévőkön.
- Ugye megértették?
A másik alabárdost az ágy mellé rendeli és előveszi a szüléshez használatos eszközeit.
- Hogy is hívják katona?
Beszél a fickóhoz és közben az alabárd kiálló ágára akaszt egy kifőzött durranóharcsa hólyagot, ami folyadékkal van tele. A preparátumot saját maga készítette, s a harcsa vékonybelét is kikészítve, hozzáilleszti a mocsári űlő üreges szálkáját.
- Sok folyadékot vesztett, magyarázza a lányak aki jobb híjján segítője lesz. Nem lenne ereje a széken megszülni, az ágy hátsó két lábát kell megemelni, az anya két lábát az ágyvégi deszkákra helyezni, azon támaszkodhat.
Kiszól az ajtó melletti őrnek, - két pálinkás hordót hozzanak!
Az jó lesz ágymagasítónak.
Az "esés" törvényét ő is szeretné használni rásegítésképpen a szülésnél, de az ágyon maradnak.
Aztán ránéz az Anyára, utálja, hogy még a nevét se ejti ki itt senki.
- Kedvesem, megint segíteni fog magán a tudományom. Emlékszik mennyivel jobban lett amikor "eret vágtam" magán? Most is meg kell tennem, ez a kis szálka volt akkor is a karjában. Most sem lesz kellemetlenebb.
Azt minden paraszt is hallotta már, hogy a doktorok eret szoktak vágni. Kay meghagyja őket ebben a hitükben, hisz valami ilyesmit csinál ő is, csak nem kivéreztetni, hanem erősíteni akarja a nőt a szüléshez.