Oldal: 8 / 19

Re: Egy rég esedékes hazatérés

Elküldve: 2018.01.03. 20:04
Szerző: Deenton
*A haramiák támadása óta nem sok dolga akadt.Úgy néz ki Lord Ardenand kellő testőrséggel rendelkezik,így a megbízója és ő maga is kicsit hátradőlhet.
Talán pont ezért van hogy vonásain a meglepettség jelei futnak végig egy pillanatra,ám ahogy jön úgy távozik is a jelenség.*
-Ahogy óhajtod.-*válaszolja ahogy feltápászkodik az ágyból és egy inget kerít gyorsan magára,ahogy a fegyvereit is elkezdi felcsatolni. Reméli Scarletwoundot jobban leköti a mondandója,mintsem felfigyelt volna a medálra,amit pár pillanattal ezelőtt még a gondolataiba merülve nézegetett,s most a tenyerében rejteget.*
-Nem akarok pofátlan lenni,de ha tudsz valamit,úgy beavathatnál. Rühellek láthatatlan ellenfelekre felkészülni és jókora számbéli hátrányunk van,Uram.-teszi hozzá miközben készülődik.Vannak már ötletei, a menekülés a specialitása és ha a saját rendje nem kapta el,akkor ezek se.A gond csak az hogy a megbízóját is ki kell menteni,így valami olyan útvonal kell ami könnyen járhatóbb.
A vadászatra nem válaszol,az egyértelmű utasítás, nincs ellenvetése, számított rá.

Re: Egy rég esedékes hazatérés

Elküldve: 2018.01.03. 20:18
Szerző: Mord
Egyelőre senki nem zavarja meg a megbeszélésüket, úgy tűnik, hagyják a lordot pihenni. S ahogy szobáján áthaladt, azt is láthatta, hogy saját holmijai, mit otthagyott, nem hiányoznak.

//Akkor megint kis free, míg haladtok. :)//

Re: Egy rég esedékes hazatérés

Elküldve: 2018.01.05. 19:01
Szerző: Eulisess Scarletwound
*Hogy látott-e valamit a jelenetből az nem világos. De valószínű, hogy ebben az esetben nem is fontos.
A válaszra az ajtóból lép vissza. Becsukja maga mögött és úgy ad feleletet.
*

- Nyisd ki a szemed, fiam. Az ellenfelek nem láthatatlanok, itt vannak körülöttünk. Lord Ardenand és udvartartása… Bár nagyon remélem, hogy csak élénk képzeletem játszik velem és mindenben tévedek… de a jelek értelmezhetők így is és úgy is. Egy embernek, az én munkámban, pedig a legrosszabbat kell feltételeznie. Mindig. Ezt kell tennie, hogy végezhesse a dolgát és megvédje az életét… Tudod, tisztem előző viselői sebesen következtek egymás után, többnyire önnön óvatlanságuk miatt. Büszke lehetek, mikor azt mondom kerek félezer esztendő eltelte óta én vagyok a leghosszabb ideje e hivatalban. Ezt pedig nem másnak, körültekintésnek köszönhetem. Megosztok pár gyanús részletet, hátha; a kapitány, kit küldtek valószínű friss, túlontúl friss, szerződés volt és ráadásul nem a környékről, hiszen még látásból sem ismerte fel Lady Sante-Bouve-t… ugyanezt elmondhatjuk a kíséret többi tagjáról is. Ha pedig abból indulok ki, hogy valaki ellen egy rablótámadásnak álcázott merényletet hajtok végre, akkor a részleteknek is stimmelniük kell. Azok pedig megkövetelnek egy-egy hősi halottat, aki utolsó leheletéig küzdött. Tudja, hogy… hogy is mondják? Ah, igen. „Ne érje szó a ház elejét…”. Szóval a kísérőgárda újoncokból és ismeretlenekből állott.. Alátámaszt, hogy házigazdánk szerint a rablótámadás várható volt, hiszen ’elszaporodtak a lókötők’, ezzel szemben a katonák megjelenésüket és támadásukat kezdő módon, fejvesztve fogadták. Katonaviseltember lévén nyilván látod, hogy az ország második emberéhez küldött elitegység… nem tett eleget a kihívásnak. Persze ez lehet egyszerű hiba vagy figyelmetlenség. Bár elnézve az úrfi és köre privát edzését lett volna, kit küldeni… De minek kockáztatni a sarj életét, mikor egy idegen is megfelel a pletykák elvágására? -*kitekint az ablakon a leereszkedett hideg sötétbe.* - Persze ezek csak feltételezések. Rosszindulatú és kegyetlen gondolatok… Viszont a legrosszabb érzéssel nem ezek töltenek el. Van valami a jó lord Ardenand megnyilvánulásaiban… valami, ami nem hagy nyugodni. Megszoktam már, hogy az emberek kérnek ezt-azt. Viszont Willem úgy áll a dolgokhoz, mintha így is-úgy is megkapná… Talán hiba volt először a tengeri utat választani, s csak aztán a felkérést? Talán… Ezidő alatt Chelley megkörnyékezhette… S én itt csak vadászni vagyok itt… Művelt vagy? Sok-sok történet, sok-sok emberélet egy vadászattal végződik. A feleségem gyakorta olvasott fel ilyen könyvekből. Akkor, mikor országunk első hercegének, a szentéletű Rime herceg balladáját szavalta és a herceg életét kiontá egy vadkan, kirázott a hideg. De nem ő volt az egyetlen…-*ránéz az ifjúra és valahogy messze ringó gondolatai alábbhagynak.*- Mindegy. Holnap vadászat….-*gúnyos mosoly.*- Mert ugye nem furcsa egy udvarbéli vénembert vadászatra hívni. Az íjpuskák, a nyílvesszők, a puskapor, a dárdák és a vérszomjas állatok közé... A feladatod, hogy belőlem ne legyen ballada…-*csöndesebben teszi hozzá.*

- Még ne.

Re: Egy rég esedékes hazatérés

Elküldve: 2018.01.08. 18:58
Szerző: Deenton
-Ez igen érdekes elmélet. És én még azt hittem ez az út egy egyszerű látogatás... Többet kellett volna kérnem.-*ereszt meg egy fanyar félmosolyt.Nem igazán a fegyelem az erénye,s félő már ő maga se tudja milyen erényei vannak.*-Meglesz amit kérsz,Uram,végülis ezért volnék itt. Amúgy is untam a borozást...túl édes volt.-*bólint aztán,ha nincs más ő maga is menne a dolgára.

A kúriát kell bejárnia,hisz ezeddig csak a napot lopta,s közben gondolkodik a hallottakon. Ha csak a fele a való annak amit Lord Scarletwound mondott úgy rendesen belenyúlt a darázsfészekbe és most a másik kezével Deent is belerántja. Valamit tenni kell ez ügyben. Séta közben az érzékeit is felerősíti,hátha kiszúr valamit,vagy valakit.Konkrétan Lord Adenard vagy annak fiának a hangjára lenne kíváncsi. Úgy érzi lenne miről beszélnie velük ezután.

Re: Egy rég esedékes hazatérés

Elküldve: 2018.01.08. 19:51
Szerző: Mord
A kúria maga klasszikus elrendezésében bármely más déli ház kúriájának méltó ellenfele lenne. Minthogy délen van, kerengői nyitottak, s most a kinti égiháború szele és ereje alaposan megtépázza a hervadó virágokat. A fagy reggelre bizonnyal belecsíp duzzadó zöld leveleikbe, s akkor óhatatlan sorvadásnak indulnak majd. Napjaik vannak hátra.
A vihar mindenkit beűzött, így talán Deen is jobban teszi, ha a belső folyosókon köröz. A fehér falak visszaverik a lámpások üvegének aranyló színét, és mozduló árnyékokat rebbent a falra minden láng-lobbanás az enyhe huzatban. Odalentről még hallani lehet a mulatozók énekét, a lábak dübbenését, a hangos nevetést és a zene csilingelő hangját. Miért ne lenne minden rendben, átlagos idebent?

Re: Egy rég esedékes hazatérés

Elküldve: 2018.01.10. 20:04
Szerző: Eulisess Scarletwound
*Miután a West nevű zsoldos távozik, visszatér hálókörletébe. Egy ima elmondása után nyugovóra tér.*

Re: Egy rég esedékes hazatérés

Elküldve: 2018.01.11. 19:13
Szerző: Deenton
*A séta kezd egyre érdekesebb lenni,hisz a mulatozók feltehetőleg már jócskán felöntöttek a garatra. Sajnálatos,hogy olyan kevés támpontot tudott meg,így ha lesz holnap merénylő,biz az bárki lehet,akár a jól ismert felbérelt haramiák.
Talán a mulatság hevében talál valakit,aki hasznára lehet. El is indul annak irányába,hogy tiszteletét tegye.*

Re: Egy rég esedékes hazatérés

Elküldve: 2018.01.11. 19:20
Szerző: Mord
Deen a konyha felőli folyosón tud belépni. Kapatos menyecskék suhannak előtte susogó-libbenő szoknyákban és vékony ingekben, kipirult arcokkal. Kezükben kancsó borok és sörök, ahogy eltűnnek az ajtó mögött, és a forgatagban.
Odabent hangos cincinzene szól, de nem amolyan udvari módira, inkább a vidéki paraszti forgatag hangulatában. Kimelegedett férfiak forgatnak helyre asszonyokat és leányokat, van, amelyik egyszerre kettőt is, ahogy a jó lord fia is. Ott vannak néhányan az ifjú lovagjelöltek közül is még, már amelyiket Deenton megismeri a gyakorlóteremből. Valóban töménytelen bor elfolyt már. Azonban akit még igazából felismer Deen, az az ifjabb lord Willem. Mindenki más idegen.

Re: Egy rég esedékes hazatérés

Elküldve: 2018.01.14. 19:05
Szerző: Deenton
*Láthatóan könnyen elvegyül itt mindenki miután elegendő bor folyt le a garatokon,így nem nézik ő maga mit keres idelenn. Szerez egy kupát és némi bort,majd megfigyelve a társaságot végül az egyik még nem táncoló cselédet állítaná meg.*
-Egy szóra kedves! Mondd mindig ilyen fene nagy mulatság van ebben a házban?Vagy ünneplünk valamit?-*teszi fel a nagy kérdést kezdésnek.Nem ártana némi információ ki kicsoda és talán a pletykás fehérnép kellően nyitott szemmel és éles fülekkel van megáldva.

Re: Egy rég esedékes hazatérés

Elküldve: 2018.01.14. 19:14
Szerző: Mord
Szèles csípőjű, napbarnított szép bőrű fiatal leány torpant meg nagy mosollyal Deen mellett. Haja kissé zilált, ruhája meggyűrt.
- Ejj no hát jó uram, micsoda kérdés ez! A nagyméltóságos úr érkezését illő ünnepelni, no nem mintha minden vásár napján nem ily jókedvtől lenne itt zsivaly. - Neveti el magát a lány, tekintete Deent mustrálja, úgy miként csak asszonyszemély tudja.
- Nem ismerős az úr nekem. Csak nem a nagyméltóságot kíséri? Mert akkor már ezt-azt pusmogtak a kerge lányok a konyhán...