A Wermiron kúria titka

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#81 » 2018.01.07. 20:22

Pillanatnyi ijedelme elillan, és a bizonytalan kétség, mely korábban elannyira rémítette a fenavadtól, most lassanként felszívódik. Amennyire lehetséges, a sebesült lényre összpontosít, ahogy utána indul sebes léptekkel, hideg céltudatossággal. Amint felismerte helyzetét, immáron nem a félsz munkál benne - annak helyét sötét elszánás vette át. Mint a kopó, ki vért ízlelt, kap maga is vérszemet felismervén a tényt, hogy míg menekülni próbál, a bestia játszi fölénybe helyezkedik vele szemben, ám ha maga is támad, szembeszegül, szinte már túl könnyű is vérébe fojtani a bitangot. Kihasználva a rapier felső egyharmadának élezett pengéjét, széles gesztusokkal vág, s amikor visszahúzza kezét, hogy újabb lendületet vegyen, akkor sem mulasztja el a fonák élével tovább gyötörni földre kényszerített ellenét. Nem is hajlandó felhagyni gyilkos tevékenységével, míg csak mozogni látja a dögöt - avagy, helyesebben szólva, míg meg nem látja végre igaz valójában, hogy annak értelme kihúny, s tán az élettelen tetem végre megmutatkozik élesen, valósan.

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#82 » 2018.01.08. 19:36

Avaldir Osberon

Avaldir meglepetése a meglepetés hiányából adódik. Bármik is ezek a dögök, a mostani percekben semmi érdeklődést nem mutattak az irányodba Így van időd összeszedni magad és látásod áthatolhatatlan homályán oldanod. Így el is jutsz egy száraz, fájdalmasan száraz, csípős érzésig, ha nyitva a szemed, de könnyezni már nem tudsz. A meglepetés oka is megviláglik előtted, ugyanis ahogy megkeresed figyelmeddel Veronicát, nem különb helyzetben találod, mint ahogy magadat elképzelted kívülről. Egyetlen különbség, hogy az ő karja se néz ki úgy, mint akit kíméltek volna és a látás minden fájdalma szinte elillan egy pillanatra, amikor meglátod a nyálas, a torzat széles vágásokkal tarkítva mellette, arcának tucat csápjai levagdalva körülötte. Alig van benne élet, ezért is láthatod meg alakját, a nyomorult lény erőlködik, hogy segítsen társának, aki alatt épp Veronica alakja homályosul el, de ez a dög se éli meg a naplementét. Ki tudja, lehet csak percei vannak és fel is fedezed a lábán a lövésed nyomát, így sietni sem tud. Persze, ettől még a szemfertőződés és fájdalom sem csökkent, ahogy Veronica helyzete sem olyan fényes.

Veronica de la Fuente

A lény csak távolodni próbál, de reménytelen. Minden vágás ezüstös csíkot hagy maga után, a lény üvöltését lassan megszokod, sőt, örömmel tölt el. Az első a mellkasára ment, így feljebb mész és onnan már el is repült valami, pár csáp, ami a fejéhez kapcsolódott és pillanatokon belül láthatóvá is válik a számodra. Persze, ilyen apróságok nem érdekelnek, örömödet most ennek az istentelen szörny pusztulásában éled ki és bár próbálja karjával az arcát védeni a dög, aurája lassan kirajzolódik, ez pedig csak buzdít tovább. Pontosabban, buzdítana, ha nem kapna el valami hátulról hirtelen és ragadna le a földre. Most már megérted, hogy az az üvöltés nem neked szólt, segélykiáltásnak ment a társa felé. Persze, ahogy azt a dögöt hagytad, már elkésett vele, szép lassan kivérzik. Először a hang szűnik meg, ahogy szinte berobban a füled a közvetlen kiáltástól. Utána a kép, ahogy hasonló aljassággal nyomja előre a fejed, hogy elsőre az érjen a mocsárba, valamint jó mélyre is menjen. Az egyetlen különbség, hogy ezen világtalan fatty -meggondolva, hogy ez a társadon sem vált be- nem próbálkozik a megfojtásoddal, még csak lent sem tartja a fejed huzamosabban, hanem csuklón harapva próbál lefegyverezni, majd a fegyvereddel távozni. Megérzed, hogy a dögöt valami massza vonja körbe, ezt a társán is láttad.

//Nehéz állóképesség próba, 7-es értékre.//

//Mindenki: Bár még a küzdelemnek nincs vége, ennél nehezebb harc 99%, hogy nem lesz a kaland folyamán (ha még is valami úgy tűnik, akkor az valószínűleg megkerülhető vagy megelőzhető, nyilvánvalóan veszélyes vagy valami trükkje van, amit meg kell fejteni). //

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#83 » 2018.01.11. 12:27

*Így sikerült hátát odvas, rothadó fának vetnie. Mivel nem merült el teljesen a mocsárban, felkarján a ruha viszonylag száraz és tisztább marad vékony csíkban, azzal igyekszik ügyeskedve kikaparni idő közben bevörösödött szeméből a szutykot. A vártnál hosszabb ideig szöszmötöl el ezzel a mozdulattal, pedig tudja jól, hogy a vörös bajban van még, és ha a vörös abban van, akkor ő maga is. Megerőlteti magát, szélesre nyitja szúró látókáit, felszökik testében az adrenalin, belül megdobban valami benne, mélyebben és jobban mint szokott, ahogy megpillantja a lehetőséget. Nem hagyja, hogy ösztönei döntsenek helyette, saját érzékei gyorsan felülkerekednek, sebesen indul meg a haldokló mocsárlény felé, kivülről viszont ez közel sem sebes, mindikább közepes. Mozdulatai határozottak, elszántak, ezeket bevetve mártaná meg pengéjét a lény vélt testébe és fejébe, hogy átsegítse a túlvilágra... vagy túlmocsárba. Akárhova is kerüljenek. Csak ezután fordulna Veronica felé, kérdéses, hogy cselekednie késő-e már, vagy van-e még remény...*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#84 » 2018.01.13. 15:49

//Nem írtad, hogy mivel dobjak, szóval dobok annak a mintájára, ahogy Avaldirnak kellett pár körrel ezelőtt,
Erő 3d10 + Ügyesség 6d10, összesen 9d10: 9,2,6,3,6,1,9,6,9

.. és a KK szabálykönyve alapján, ahol csak a Mentál kockaértékével dob a harcos állóképesség próbát:
2d10: 8,7

Rád bízom melyiket veszed figyelembe. :) Lanawin kockagurítón mentve van mindkét dobás.//

A dög kiszenved, s már-már jobban szemügyre venné... s ennek köszönhetően későn is eszmél a másik ködlény közeledésére. Tenne egy kétségbeesett próbát a félreugrásra, ám hamar kiszalad a lába alól a talaj, és annak vizenyős puhasága ellenére is kemény találkozásban részesül a sáros anyafölddel. Szája, szeme egyből telemegy sárral. Erőteljeset prüszköl, s az egyetlent teszi, amit tehet: kardtartó karjára helyezi súlyát a földön, hogy egész bal oldalát ki tudja nyomni, így lendületet adván magának egy hirtelen mozdulathoz. Bal karjával hátrakönyököl ilyen módon, igyekezvén eltalálni a lény oldalát, ami egyébként is a jobbjával van elfoglalva - ezt a következtetést könnyen levonhatja a kardmarkolatra görcsösen rászoruló jobb kezébe fúródó fogakról.

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#85 » 2018.01.14. 18:23

//Bocs, tényleg nem írtam, de Avaldir másra dobott. Bár lényegtelen, mert így is jócskán megvan, KK szerint is. Mondjuk az a próba se ment kárba, mivel a lénnyel való földharchoz felhasználom. //

Avaldir Osberon

A lény szinte teljesen kivehető a számodra, így bár látod, ahogy félig feléd fordulva védekezően feltartja a karját, érdemi védelemre nem futja a részéről, így a csapásoddal ki is múlik. A bőrét fedő sikamlós anyag közelségétől ragadt is rád, melytől kicsit elhomályosul öltözéked. Veronica felé nézve nem könnyű pontosan kivenni az eseményeket, de a helyzeti viszonyok biztosan megváltoztak, Veronica javára.

Veronica de la Fuente

A lény erőlködik, hogy bármiképp megpróbáljon elválasztani a fegyveredtől, de számodra ez nem kihívás. Ettől persze még nem esik jól, de a lény erőlködésének gyengesége újra harci kedvvel vértez fel. Oldalba vágtad, sőt agresszív virtusodtól sikerült is fordítanod helyzeteden, így ha akarod, egy csellel magad alá is gyűrheted a lényt. Ha nem, akkor csak oldalra fektetted, amitől ő elengedi a karod és halott társát észrevéve gyorsan elhagyja bosszúálló szándékát és a menekülés felé kaparózik. Kérdéses sikerrel.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#86 » 2018.01.15. 12:28

*Olyan jól esik lelkének a szúrás, hogy a szájából is kiszáll a keserűség még egy pillanatra, és mintha szeme sem szúrna már annyira*
- Ha növényként születnél újra, sose hajts ki te mocsárcsetlő! *köp rá a tetem maradékára, még bele is rúg, ekkor kerül rá a ragacs, mire újabb halk szitkozódás a válasz. Vera felé fordul, szeme újfent csípni, viszketni kezd, szájába visszakerül a romlott íz, gyomra megkordul, hányásra kész. Mint az imént, most is ugyanazzal a közepes mégis határozott léptekkel indul meg az ifjú hölgy felé, hogy neki segítsen kezet nyújtani a harcban. Szúr, de csak akkor, ha a lény pont közéjük kerülne, vagy ha eltávolodna Verától. A lány testi épségét nem kockáztatja, így szúrása - már ha szükséges - inkább a lény ... nos a lény "végtagjait", tehát széleit célozzák meg, semmint közepét. Nehogy hirtelen átszaladjon rajta a penge és ne lássa hova szúr, így sebezve meg a másikat*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#87 » 2018.01.15. 13:16

Ki nem eresztené kezei közül a bestét, ha már egyszer vérmes természetével fölébe kerekedett! Lovaglóülésben helyezkedik el rajta, miután sikerült maga alá gyűrnie, s meg is szorítja acélos combjaival a fenevad képlékeny testét - világossá téve számára, már ha egyáltalán gondolkozna ilyesmin, hogy mivel is kényszeríti engedelmességre a lovat, amelyen szebb napokon ülni szokott. Kardforgató kezét csúnyán összemarta a dög, vérbe fagyva feszülnek ujjai görcsbe rándulva a markolatra. A fájdalmat még nem érzi, ezért kezdi a markolatgombbal püfölni a lény fejét, akár egy megszállott. Zuhognak, duhognak az ütések a szerencsétlen koponyájára, már ha van neki olyan.. így Avaldir kénytelen megállni felettük, bár így legalább figyelemmel kísérheti őket a félelf, s ha a dög mégis képes volna fordítani szerencséje kerekén, a zsoldos idejében közbeléphet. A rá-rátapadó nyákkal, miazmával egyelőre nincs érkezése törődni, a harc hevében elméjére ereszkedő vörös köd ugyanis egyetlen dologra engedi összpontosítani: magára a küzdelemre.

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#88 » 2018.01.21. 22:19

Lassú, de heves bosszúállás. Veronica megtalálja a puha massza alatt a kemény testet. Indulatai nem tűnnek csillapodni, míg ütései hatására a hörgés, kiáltás el nem halkul és az alak lassan elő nem tűnik. Rövid idő után a koponya is megadja magát, a markolat pedig a belsőségeket is összezúzza, így Avaldir bele is láthat, ahogy az ezüstös massza csapódik és kifolyik. Az egyetlen, ami még eltűnik a dögből a harc lezárultával, azon részek, hogy a kiömlő vére keveredik a bőréből feljövő áttetsző masszával. Meg ki tudja, hogy pár boncnok mennyit fizetne a dög fontosabb szerveiért. De, hogy ennek az emberszerű dögnek még is melyik szerve lenne értékes...

De ami számukra a legfontosabb, a küzdelemnek vége, győzelmet sikerült aratni ezek felett az istentelen pikkelyes, csápos borzalmak felett. A köd egyre vastagodik az este leszálltával, egyre hidegebb is lesz. És az nem kifejezés, hogy nem ártana váltásruha sem. Nem tűnik úgy, hogy ezen a tájon, hol békát is alig látni, ezek a ragadozó lények honosak és bizonyosan melegvérűek, ami itt szokatlan, de ki érti az ilyen dzsumbujok környezetét ahhoz, hogy biztos megállapításokra vállalkozni merjen?

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#89 » 2018.01.24. 00:09

Lerázza egész testét, kiadva magából minduntalan a feszültséget. Felsőjét leveti, hiszen csupa szutyok, és még magába is szívta a mocsarat, amikor fejét jól belenyomták a lápba. Háta még szárazabb, abba törli bele nyelvét, és azzal a száraz résszel meg némi nyállal ügyeskedik szeme ügyében is. Furcsa látvány lehet, ahogy egy őszülő ötvenes a lápi mocsárerdő közepén, hugy és rothadásszagban a leereszkedő ködben nyelvét ruhája szövetével vakarja.
- Volt ez már rosszabb is, Vica! Fejti ki Verának véleményét s nem marad csöndben amikor éppen nem száját tisztogatja.
- Tudsz-e fára mászni? Mert azok a dögök nem. Takarodjunk fel az egyikre s bújjunk össze, mert a hajnal igencsak csípős lesz ebben a posványban. Amire visszaérnénk a faluba... még kettő támadna minket hátba. Javasolja ötletét. Nem feledkezik meg pengéjéről sem, szerinte még nem elég tiszta, így hát egy mohás fa tövébe törli.
- Na usgyi!
Bátorítja Verát, s a leereszkedő ködben homályos tekintetével számszeríja után kutat ... de nem sok mindent lát, még köd nélkül sem.
- Még mielőtt usgyi... látod-e a számszeríjam? Akkor eshetett ki a kezemből, amikor az egyik rajtam szánkázott...
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#90 » 2018.01.26. 16:14

Zihálva, levegő után kapkodva hanyatlik le végül a karja, amikor a beste teremtmény végre kiadja magából a páráját. Elgondolkodva figyeli annak végre talán megfigyelhető küllemét. Egyetlen általa ismert állathoz sem tudná hasonlítani. A rá-rátapadó nyákszerű, ködös anyaggal tesz egy próbát: egy keveset megpróbál leszedni a dögről, és a kézfejére kenni. Ha ugyanazt a hatást tapasztalja a kezén, mint amit a lényen volt hivatott elvégezni a massza, akkor kár lenne itthagyniuk az oszló tetemeken... elvégre bármilyen gusztustalan is, ha őket is képes ilyen módon elfedni az ellenfeleik elől ez a váladék, akkor mindenképpen hasznos.

Még mindig a dögön üldögél, amikor körülpillant Avaldir noszogatására. Valóban, a nap lemenőben, az éjszaka pedig nem volna kellemes, ha idekint érné őket...még egy fa tetején sem. Emlékezetében próbál kutatni, vajon mennyire lehetnek még messze a kúriától? Vajon van-e esélyük az est leszállta előtt elérni, ha egy kicsit kilépnek? Ha csakugyan állt már ebben az időben a kőépület..
- Nem láttam.
De azért körülnéz a félelf számszeríja után..

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég