A Wermiron kúria titka

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#41 » 2017.10.27. 01:23

-Kedves szavaid megdobogtatnák a szívem... -csontos kezeit összefonja mellkasának lyuka előtt- de barátotoknak azért egy üvegnél több almaborra lesz szüksége, mert valami nagyon ráijesztett. Bár egyetértek, ez a hely senkire sincs jó hatással. És, lényegében az a tét. Ha nincs más kérdés, akkor...
Majd lassan int, hogy távozhatnak. Mikor a felmerül a tudatukban, hogy miként is, hirtelen zavaros és részben értelmezhetetlen képek véletlenszerű sorozata játszódik le a szemük előtt. Valami karaván, banditák, támadás, halottak s mint rémálomból csapódnak fel a szalmával bélelt lepedőről. Körülöttük a már ismert kunyhó, egymás mellett feküsznek, rejtett fegyvereiken és ruházatukon kívül minden felszerelésük a sarokban pihen, elvették tőlük. De a kezük nincs megkötve. Mellettük a földön egy kisfiú riad meg, a kezében egy kis széndarab, valami sárga papírosra írogatott, majd egyből hangzavarba is kezd.
-Felkeltek, mama felkeltek!
A hangoskodással meg is indult kifele, eldobva mindent, ami a keze tájékában volt. Ezután csak ti maradtok bent és a kukoricacsuhé-bábuk. Nehezen lehetne pihentetőnek nevezni az előző órákat, de fizikai fáradtságot nem éreztek.

//Edit: nem rejtett = rejtett//
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Zerathin 2017.10.31. 21:01-kor.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#42 » 2017.10.28. 01:08

- Óhogyaza... ha tovább rikácsolsz... *Kap fejéhez még a földön, mondatát nem érkezik befejezni, 'hisz a probléma forrása önmagát szünteté meg*
*Felkönyököl, bal oldalán Edmund, jobb oldalán Vera. Feltekint a nádfödémre, beleszagol a levegőbe, hagyja, hogy orrát átjárja a sással keveredő nedves föld illata* ~ Nem érzek szeszt. Mégis majd szét megy a fejem. Nem érzek fáradalmat, pedig már koros vagyok nem hogy az orgiához, de a hármas együttléthez is~ *Gondolatai bár nem, a kép előtte viszont tisztul. Nagyokat pislog, mire kapcsol s legjobb tanítómestere - az élet - tanította neki, ha kard van, baj már nem igazán lehet. Így legelső útja kardjához vezet, négykézláb, előtte enyhén forgó világgal.*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#43 » 2017.10.30. 17:44

//Elnézést a késlekedésért, de ezt a sok történést most kicsit emésztenie és rágnia kellett a usernek, hogy na akkor most hogy-é tovább :D [imnewhere.gif] //
Veronica sokáig mozdulatlan marad azon fektében, ahogy eszméletére tért. Álmodott? Pillantása előtt lassan élesedik a kép, s a lány révetegen csodálkozik rá a szegényes nádfödélre, amely szeme elé tárulkozik.
~ Hol vagyunk...? ~
Lassan kúszik vissza minden eddigi történés a lány elméjébe, s bár agya szeretné kivetni az emlékképeket magából, akár gyulladt seb a gennyet, nem engedi. Ha túl akarja ezt élni... akkor el kell fogadnia, hogy igenis egy szörnyű túlvilági teremtménnyel találkozott az imént... s alighanem még most is figyeli őket, ha ki is eresztette csapatukat a markából - egyelőre. Nyögve fölkel, a sarokba halmozott felszerelésükre pillant. Megörül, s meg is könnyebbül, amikor meglátja remekbe szabott rapierját. Hamar fölkel, és ismét felcsatolja a fegyver övét karcsú derekára. Míg a rutinszerű mozdulattal foglalatoskodik, kipillant egy ablakon, feltéve, hogy van olyan. A nádkunyhó azonban a kinti környezet nélkül is elárulja neki, hogy talán valamiféle mocsár, avagy lápvilág környékén lehetnek...
- Az öreg idő-anomáliákról beszélt...
Olyan idegenül csengenek a szavai, mintha soha meg nem történt dolgokról beszélne. Megmakacsolja azonban magát, és nem engedi elillanni a kusza gondolatokat - vasakarattal kovácsolja őket eggyé.
- ...s most talán a múltban vagyunk. Egy olyan időben, amikor a kúria mint olyan, még meg sem épült, nem is létezett. Ha emlékeztek...az épület már érkezésünk pillanatában is megsüllyedt a laza, ingoványos talajon. Rossz helyre tervezték...ez pedig itt egy nádkunyhó. Talán e kuckó állt itt, mielőtt egyetlen alapkövet is letettek volna ide... a kérdés már csak az, hogy ha így is van, vajon miért dobott minket ennyire vissza az idő. Véletlen, vagy jelentőséggel bír?
Segélykérően pillant a többiekre. Edmundon aztán megállapodik a pillantása, s már éppen szólásra nyitná ajkait, de persze kérdéses, még ki sem mondott szavait félbe nem szakítja a ház népe...

Avatar
Edmund
Hozzászólások: 14

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#44 » 2017.10.30. 18:00

Edmund valami egész kellemetlen, illetlen, halk szitkot mormol arról a szépen ápolt bajusz alatt, hogy a térváltós jó édes anyjával mit csinálna annak a senkiházi istenkének... Majd mikor felül, annak rendje és módja szerint hány az ágy mellé.
Mire remegő gyomra megnyugszik, és felemelkedik maga is, hogy fegyverek után nézzen, a gyereket is észreveszi, s akkora tockost osztana le neki, hogy az feltörölje orra vérével a padlót.
- Kushadjál el de máris! Hol a telibeba....
Kérdése lényege az lenne, hogy hol vannak, de Vera már magyaráz is. Közben a gyerek szavai is értelmet nyernek, és már indul is a fegyveréért.
- Mama, mi? Kezd viszketni a tenyerem, hogy végre valakinek vérét ontsam...
Valószínű félreértheti a helyzetüket, s egyfajta rabtartónak tekinti a "helyieket". Márpedig ő a rabságból (mint azt Vera tudhatja) igen egyszerű megoldásokkal szokott szabadulni, és nem... nem tárgyalással és ármánnyal.

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#45 » 2017.10.31. 21:59

Nos, mindenki máshogy dolgozta fel ezt az egyedi utazást és úgy látszik a többség a fegyvere biztonságát preferálja ebben a formálódó világban. Ahogy a felszerelésükhöz érnek, ki is látnak már a bejárati függönyszerű ajtón. Egy nagydarab asszonyság halad feléjük, kezében méretes agyagedény, melybe a ruhákat gyűjtik, réznyaklánccal, melyen egy napocska alakja függ, szoknyájánál az előbb látott gyermekkel és hallatják is a beszélgetésük... ha már kitisztult eléggé a fejük.
-De ezeknek nem is olyan a ruhájuk, mint nekünk...
-Biztos a hegyeken túlról jöttek, inkább szólj a papának.
Majd látszólag a nő arca is megnyugodik és, ha nem rejtőztök félre, akkor lassan észre is veszitek egymást.
-Amnao fényessége köszöntsön titeket. Nem sokáig lazsáltatok.
A tényt, hogy a fegyvereitek nálatok vannak, nem veszi fenyegetésnek. Talán tud valamit vagy csak nem számol egy támadás veszélyével?

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#46 » 2017.11.01. 16:05

*Remegő kézzel, reszkető combokkal, kardja jobbjában, hát így kúszik a kutrica bejáratához. Mind a számára hirtelen betérő asszony, mind Amnao fényessége kihozzák belőle a legjobbat. Akkora rókával viszonyozza a köszönést, amekkorát legutóbb az ánizsos tejre ivott sárkánypálinka váltott ki belőle. Nem csak a földre, jut az az asszonyság lábára is, alaposan megöntözve annak cipellőjét, netán meztelen lábát. Savja marja száját, torkát, ínyét, így csak egy leheletnyi: "víz" szó hagyja el száját amolyan "hogy kerültünk ide?" kérdés megfelelőjeként. Fájó feje visszahúzza a földre, háta kiereszt s egyetértenek döntésével karjai izmai is, habár fizikailag nem fáradt, de lelkét kezdi megtörni az ide-oda ugrálás.*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#47 » 2017.11.02. 17:16

- Ed! A süly essen beléd, tedd el azt a vackot! Tedd le, ha mondom! Tartogasd másoknak! A fene essen a hülye természetedbe!
Esik neki a férfinak mérsékelt hangerővel, de már látja is, hogy kintről közelít az asszony. Úgy helyezkedik, hogy óhatatlan a férfi és a nő közé ékelje magát, s ügyel arra is, hogy a harcos ne tudja csak úgy megkerülni őt. Kényszeredett mosolyt villant a nő felé, ami az arcára is merevedik, amikor Avaldir csípős hányásszaggal tölti meg a kunyhót. A gyomra immár neki is fölkavarodik, és még épp idejében legyűri a késztetést, hogy mély levegőt vegyen...az most többet ártana, mint használna. Jobb híján megköszörüli a torkát.
- Önnek is szép jó napot..megmondaná kérem, hogy milyen évet írunk, s ki az az Amnao?

Avatar
Edmund
Hozzászólások: 14

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#48 » 2017.11.02. 17:26

- Ki másnak???? - Szegezi ellen a kérdést, és elindul Verával a jobbra és balra egron lépegetős tánc, minthogy ő meg akarja kerülni a lányt, az meg nem hagyja...
Persze ahhoz még nem elég elvetemült, hogy Veronicán is átgázoljon, és Avaldir attrakciója némiképp megsimogatja a kis lelkét, kellemes, elégedett vigyor ül ki a képére, és megáll. Bár az egyik kardja előre lendül, épp Vera arca előtt áll a penge a levegőben, hegye viszont az asszonyra néz, mint rámutató vádló ujj (valós támadás és sebzés nélkül, ahhoz nem elég közel még).
- Na te némber! Hallottad mit kérdezett, válaszoljál, vagy felkoncollak kölyköstől! Hogy jutunk ki innen?

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#49 » 2017.11.03. 06:19

Vendégeltetésük melegségét egy pillanat alatt szívja fel a penge villanása. A levegőben keringő enyhe őrület a házigazdájukat is megviseli, eleinte szólni sem bír, Avaldir akcióját mintha észre se venné, a fegyvert nézi, ijedtségében fejtegetve meg a számára ismeretlen tárgyat. Majd Edmund rárivallására elkezd dadogva beszélni, félúton valahol kiesik a kezéből az edény, tompa puffanással érve földet.
-Am... amnao a nap... ő vi-vigyáz ránk... az életadó... ho-hova is akarnak kijutni? A he-hegyoldal f-f-fél nap járás...
Egy kérdés elsikkadt, de ezt könnyen pótolhatják. Majd késleltetve észre is veszi magát és a földön fekvőt.
-Se-segítség kéne neki...

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#50 » 2017.11.03. 13:37

Egyre nehezebbé válik fenntartania egyre kínosabbá váló mosolyát, kivált egy pengével az arca mellett. A zabszem is megszorulna benne jelenleg, oly feszessé rándulnak össze izmai, s az eluralkodó káosz közepette egy pillanatra lehunyja szemeit. Röpke pillant alatt megnedvesíti ajkait, majd vesz egy mély levegőt, és újfent kinyitja pilláit, a férfihisztéria csúcsában szenvedő Avaldirra szegezvén tekintetét.
- Két pofonra van szüksége, s rögvest észhez tér. Vállalod, Ed? Ehm...kard nélkül. Tedd el végre kérlek..
- ...
- ...Tedd már el azt a szart!
Csattan fel végül olyan ortó hangnemben, amelyet azelőtt a férfi sohasem hallhatott tőle, s amit bizonyosan nem nevelőnőitől tanult. Alighanem az ő idegeit is régóta pengeti a fennálló helyzet, épp csak erején felül igyekszik úrrá lenni rajta...ami nem mindig sikerül. Megnyerő küllemük romhalmaza felett igyekszik visszanyerni a hidegvérét, és a hajába túr. Úgy dönt, a kezébe veszi az irányítást. Előre lép, igyekszik karon ragadni a nőt, és maga után vonva hagyná el a kunyhót, amelyben úgy érzi, egy percig sem volna képes tovább egy levegőt szívni a két férfival. Már csak a hányásszag miatt sem. HA sikerül kiszakadnia a téboly középpontjából, rövid magyarázatba kezd:
- Elnézést... mindannyiunkat megviselt, amin keresztülmentünk.

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég