A Wermiron kúria titka

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 103

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#31 » 2017.10.08. 19:42

*Miután a szobába vezetik hosszat fúj maga elé, elengedve a stressz egy részét s megszívva tüdejét olyan levegővel amin nem osztozik a csontos ujjú kalapos iszonyat. Már ha szív egyáltalán bármit is ... Hogy csuklója be ne álljon, kardját megforgatja párszor kezében, fogát szívja, halkokat krákog. Veronica szavaira hevesen bólogat, s közben néhányszor a háta mögé tekint, mint aki csak azt várja, mikor döfik hátba. Khaloss szavaira arca elkomorul, s mégis szája hamiskás mosolyra kanyarodik.*
-Tíz aranyért és öt ezüsért bármit.*Emeli a tétet.* Akár maradás, akár menés, akár gyűrű, akár pecsét, akár gyűrűpecsét ... *Nevet fel oldva saját maga rettegését, sosem volt kenyere a mágia, főleg nem az ilyen vastag szelet. Veronicára tekint kérdően.*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#32 » 2017.10.12. 19:43

- Kora ellenére...én menten felpofozom! - marad tátva még a szája is a vénember magyarázata után.
Avaldir humora messze kerüli a lányt. A legfőképpen magára dühös, amiért újfent ekkora bajba sikerült keverednie - s csak győzzék kijutni belőle!
- Jókor jut eszébe, hogy a háza egy időzített tűzhányó! - dohog, de ahogy körülpillant az immár leplezetlenül hullámzó, háborgó területen, úgy dönt, ráér később is az öreggel replikázni.
Előbb nem ártana, ha túlélnék ezt a helyzetet...ehhez pedig ki kell jutniuk. Nem igazán érti, mi alkudoznivaló időt talál még a félelf ebben a helyzetben, így szinte a szavába vág Avaldirnak. Számára most minden dukátnál többet ér az, hogy elevenen kikerüljön innét..
- Merre induljunk?!
Ha az öreg érti, hogy mi történik körülöttük, tán afelől is van tippje, merre érdemes keresni a valódi kijáratot... mert ezen itt, előttük, aligha fognak távozni, ezt már látja a lány is.

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#33 » 2017.10.13. 00:05

-Ami azt illeti, említettem régebben is, de mindegy, nincs ilyesmire időnk.
Kezében manifesztálódnak fényesen kék energiák, tekintetét is lassan áthatja ezen derengés. Edmund másik irányú távozására és Avaldir megjegyzésére majdnem meg is szakad a koncentrációja.
-Csak arra koncentrálj, hogy ki és akkor...
Erre szökik be a folyosóról a sötétség árja, mely hideg szélfuvallatként süvít végig. Már menekülésre gondolni késő, először a falakat, majd a kijáratot lepi el, utána elemészt mindent, végül érzik, ahogy az idegen erő leszorítja őket és a távolban halkan mintha Khaloss ismeretlen szavakat kántálna...

Nem észlelnek semmit, mintha lebegnének a sötétben. Egy síkon túli börtön vagy egy lény gyomrában vannak? Esetleg ilyen lenne az, ahova a lelkek kerülnek? Miért nincs itt... semmi? A többiek? Nem érzik, mennyi ideje lehetne ebben a... leírhatatlan térben, amikor lassan felderengenek egymásnak. Majd leesnek valami érezhetően szilárd, de nem kivehető, sima felületen. Hármukkal szemben pedig ott a lény. Törzsi ruházata dísztelen, mellkasán egy ágyúgolyónyi lyuk, ékszerei, kalapja eltűntek. Öltözete így már csak örökkön foszló tűlevelek szövetéből, oszladozó bőrökből és csontjának megszürkült vázából áll. Nyurga adószedők tenyérbemászó rosszindulatával szól.
-Nos, ily rövid éltetekhez nem sok túlélőösztön társult... Szinte már sajnálom is, hogy megmentettelek titeket.
Egy részeges marionett tehetségével mozog, de még is, mintha nem teljesen kaotikus ütemben, máskor pedig, mintha a szél fújná.
-Amúgy imádlak titeket. Annyira nem, hogy ingyen kiengedjelek. Ahhoz előbb nekem is kéne egy-két segítő kéz.
Megrázza a kezeit, majd az egyik élettelenül lefordul.
-Elszomorító, de balkezesnek is kell lenni néha.

//Megígérem, hogy az elmeroggyantások mennyisége pár kör múlva jelentős mértékben csökkenni fog :D //

Edmund

A sötét, mely megtámadja a lényt, mintha kicsit megbénulna, majd visszahúzódik és végül teljes erőből halad tovább bekebelezve a még mozgó tetemet és mindent, ami az útjába kerül. A fáklya fénye egy pillanat alatt huny el, a fegyvere csak a légüres teret csapja.

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#34 » 2017.10.14. 19:10

~Hágd KI!~
Epés gondolatát nem áll már módjában szavakba is önteni a maga cifra mivoltában, mikor a sötétség egyszeriben bezúdul a terembe. Egy szempillantás alatt igazolódik be számára, hogy pánikolása a legkevésbé sem volt alaptalan. A tudat, hogy nincs hová futni, egy pillanatra úgy érzi, menten megőrjíti.. azután hirtelen mindennek vége szakad, gyorsabban, mint ahogyan a lehelet szökik.

Lassú, súlyos percek peregnek. Talán órák... vagy napok. Évek. Persze meglehet, ragacsos álom telepedett pusztán rá egy őrült nap után, s ha a szemeit kinyitja, tán éppen a Kastélybéli ágyában találja majd magát. A valóság azonban nem ily kegyes, s ahogy lassacskán tudatosodik benne helyzetük, s újfent fölfedezi, miként is kell a dolgokat - nevesint egy bizonyos lényt - megbámulni, elméje felszűköl. Oly dermedten figyeli a jelenést, mint, ha attól tartana, hogy egy hirtelen vett levegővétel is rossz irányba fordíthatja sorsuk kerekét. Arca szobormerev vonásainak hamis képe a nyugalom mintaszobrává emelheti bárki szemében. Szinte magától nyílik a szája, s még neki is furcsa monotóniával cseng a hangja, amikor rákérdez:
- Mit kívánsz?

//Hmm, ha ez így megy tovább, akár dobhatunk is ÉP-elme pontokra mint egy jó kis Chtulhuban XD //

Avatar
Edmund
Hozzászólások: 14

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#35 » 2017.10.19. 07:47

Hiába hát a tenni akarás, hiába az óvatosság, se okosabb nem lett, se védeni nem lehet az eseményekkel szemben magát... Marad a sötétség, tehetetlenség, a bizonytalanság és az elme mélyén lassan születő őrület.
Talán csak ez utóbbi az oka, hogy az ösztönös haragból születő agresszió helyett, melynek hála a legtöbbször vérrel torol meg minden ilyen atrocitást, most csak ül a földön, felhúzott térdére támaszkodva fél kézzel, melyben ernyedten csüng most a kard, másik kezével a kialudt fáklya nyelén támaszkodva, és az átélt élményeket próbálja még feldolgozni lassan ébredő elméje.
Elég nagy falat... ami azt illeti.

//bocsi, utsónak akartam írni, de inkább nem várok már//

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 103

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#36 » 2017.10.19. 23:58

*Hevesen lüktet ujja, berándul keze, ahogy a plusz vagyonra gondol, 'mit egyszerű zsarolással csikar ki az öregből, mikor csak furcsa, nem evilági érzés keríti hatalmába. Nagyot huppan, nem esik jól sem testének, sem lelkének, fájdalmasan lüktető sejhaját tapogatná végig, ha nem fagyna testére a mozdulat attól a lénytől amilyenre már pengéjét rántotta. Válogatott és válogatatlan szitkokat szórna rá, ökölbe szorítaná kezét, ehelyett megbéklyózza a rettegés és figyel. Rákérdezne mit óhajt szabadulásukért cserébe, ám Veronica megelőzi. Szemöldökét felvonva várja a választ.*

//Hmm... ha erről tudtam volna, akkor írtam volna hamarabb...//
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#37 » 2017.10.20. 02:58

-Ha ez megnyugtat, ennél rosszabb állapotba már nem kerülhetsz. Helyzetünk már csak felfele repdeshet. Legalább is, míg hatodik barátunk erre nem kap lehetőséget.
Kérdés ez mennyire nyugtatja meg Veronicát. Watao megropogtatja magát, hangjában antipátia érződik, tekintete lógó kezét vizslatja. Sejthetitek, nem ellenetek szól, hisz eddig még, ha volt rosszindulatú éle, de barátságos hangján kezelt titeket és okot nem tettetek semmit, mivel ellenszenvére pályázhattatok.
-Látom, fölösleges untassalak titeket, az öreg gondolom jól teleokoskodta a fejetek azzal, mi alapon kontárkodnak bele a halandók mindenbe, ami felett még nincs hatalmuk.
Majd teljes színben feléjük koncentrál és szinte már kedélyes csevegővé válik.
-Ezt ne vegyétek sértésnek, de ha nem így lenne, még retteghetnék Watao-t, a halál istenét. Vagyis pofátlanul szerénytelen személyem. De, ti már azt se tudjátok, ki voltam. A történelem folyik tovább, biztos átvették már a helyem... De elszaladtam.
Majd már működő kezével int és őket körülvevő űrt egy kunyhó képe váltja fel. Nádból készült falakkal, zavaróan üresnek tűnő belső térrel, melyben maguk állnak és egy gerenda középen. Egyszerűen cserzett bőrök és szemet zavaró homályosságok.
-Nos, halandó és engem eláruló szolgáimnál nem kevés hatalmú ajándékaim tengődnek, amivel véglegesen szabaddá válhatok és rajtam keresztül ti is. Annak a démonokkal fajtalankodó főpapomnak a fejét elhozni nem muszáj, de barátságunkon sokat lendítene. Ebből az okosok sejthetik, hogy általam kijuttok, az intelligensebbek már azt is tervezik, hogy esetleg nem jönnének vissza. A rövid válaszom, hogy fel vagyok készülve erre. Ha más nem, legalább annyi bosszúm lesz, hogy abban a korban még tudom gyűjteni a halottak lelkét, így biztosan találkozunk újra. Bármi kérdés, vagy indulhattok?


//Ha ez megnyugtat, a kalandozáshoz sosem lehet túl őrültnek lenni :D
Kicsit meglett pörgetve abból a megérzésből, hogy már túl lennétek a bevezetőn. Persze, rámcáfolhattok. //

Avatar
Edmund
Hozzászólások: 14

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#38 » 2017.10.21. 11:20

Ed lassan emeli fel a tekintetét az alakra, majd nyögve tápászkodik fel. Mintha a bizton érzékelhető környezet könnyebbé tenné a helyzet elfogadását. Az illúzió varázsa.
- Szóval kellenek a vacakjaid. Nem bánom, nekem épp mindegy... De ha még egyszer teret váltasz, biztos hogy beverem elfeledett isteni képed.
Egy kicsit morcos, de csak mert nem szívleli a mágiát, ellenben pofátlan, hisz ismeri már a halál nem egy arcát... előszeretettel röhögött a képébe eddig. És ha egyszer meg is tér hite szerint saját alvilágába, úgyis a mocsokban fog rohadni bűnei végett az Egyisten akarata szerint. Így annyira nem illetődik meg egy elfeledett isten jelenlététől.
- Bár... ha a Vörinek ellenvetése van... tán hajlok rá. Na mi legyen? Ennek a suttyónak segítünk, vagy kivágjuk magunkat másképp? - Dobja a kérdést a lánynak.

//Biztos elkerülte a figyelmed a csoportban.//

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#39 » 2017.10.24. 20:17

- Oh... - rezzen fel Edmund váratlan kérdésére.
Erős deja vu tör rá. Úgy fest, mostanság az emberek kedvelik rábízni a döntéseket, ámbár Alexi és Taki a megmondhatói, mennyire nem járnak jól vele. A mai napig szégyen marja az emléktől. A váratlanul rátörő gondolatokat szinte erőszakkal kell kirepítenie a fejéből, hogy jelenükre koncentrálhasson. Talán Watao varázsa ez is..
- Dehogy. Ki vagyok én, hogy szembeszálljak éltemben, vagy akár holtomban egy halálistennel? Olyan ultimátum ez, amelyet nem utasíthatunk vissza... s aki élni kíván, természetesen fejet hajt.
Önti szavakba azt a meghunyászkodó, félelemmel vegyes hódolatot, amelyre az istenség minden bizonnyal vágyik, s még csak nehezére sem esik őszintének tűnni: hisz valóban velejéig reszket az entitástól...

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 103

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#40 » 2017.10.25. 19:24

*Arca haja színét veszi fel, most, hogy világos a tét.*
- Teh... teh... tehát. *Leheli az entitás borzalmas arca felé.* Tehát... *erősíti rá a látszatra, hogy felfogta, mekkora a tét.* - A fizet...ség a vissz...a...a...tér...és...ünk az élők világába? *Préseli ki magából a kérdés végét remegő hangon. Ijedtségébe harag vegyül, ahogy remegő kezét ökölbe szorítja, csizmájában összeránta lábujjait, nyaka megfeszül, legszívesebben üvöltene. Ő. A mindig jó kedvű, szemtelen, örökifjú. Válasz nincs részéről, legszívesebben képen verné a holt vázat ha tudná, hogy azzal valóban fájdalmat okoz neki és nem fosztja meg magát az élet hús és vér örömeitől. De nem tudja.*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég