A Wermiron kúria titka

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#21 » 2017.09.26. 21:11

Mindenki

Edmund látja, hogy az öreg egyszerű mozdulatokat végez a kezével, bizonyára valami a mágiával kapcsolatban lehet. Nem is érti, nem is látja, hogy lenne bármi eredménye. De legalább megnyugtató, hogy az öreg felkészült és figyelemmel tartja az eseményeket. Bármi baja is legyen a másik két kalandornak. Persze ezen akció fel is hívja említett kicsi pajtások figyelmét, egy apró kék porfelhő kezd manifesztálódni az ujjának a végén. Nem úgy néz ki, mintha Khaloss megijedne tőle, a fény apró rezdülései pedig szépen legalább öt-hat lába formáját kirajzolják ennek a körömnyi lénynek. Ha megkérdezik, ez az a pók, amiről beszélt. A megérkezés és a megfigyelés után Khaloss elkezdi az egyik falat tapogatni, ha meg nem zavarják.

//Hát, ezek meglepő dobások voltak, lehet egy-egy karaktert sokkol, azért remélem még megvagytok és nem keresitek meg az első eszközt, amivel eret lehet vágni :D //

Avaldir Osberon, Veronica de la Fuente

Az öreg műsorát megunva és ahogy unatkozó tekintetük szertetekint, elméjük hátuljából rájuk üvölt veszélyérzetük, mely csak ennyit mond "Semmi sincs jól". Érzékeik kiélesednek a veszélyre és ami felett eddig elsiklott a tekintetük most az orruk előtt áll és az arcukba vicsorítja fogazatát. Avaldir visszatekint Veronica felé és így kezdődött számukra a felébredés.

Amikor egy szoba előtt vannak, szabadon sikerül mozogniuk. Szobák között szinte lehetetlen. Először Veronica veszi észre, hogy mikor megpróbálna azon a két lépés követési távolságon csökkenteni, melyet elején jónak gondolt, nem megy neki. Sőt, hátulról kiválóan látja, hogy egyiküknek sem mozog a lába, amikor átmennének egyik ajtó előtti térről a másikra. Ahogy Avaldir is a nőt tekintve hasonló felfedezésekre jut. Mint azokban a bábcirkuszi játékokban, hol hátul pörgették a tájképet, mely a hős útját volt hivatott mutatni és ahogy ott a pálcikán rángatott hegyek és fák, úgy a szobák is csak távolról mozgatott vásznaknak tűnnek.

Semmi se maradandó. Amíg a nagyobb foltok elterelték a figyelmüket, az apróbb devianciákat nem vehették észre. Az árnyékok vonala éles, mint a kés, a fények iránya mintha csak szemből vetítenék rájuk és bárhogy tartják a fáklyáikat, az árnyékuk nem engedelmeskedik ennek. Ritkán beleütközik kezük olyan tárgyakba, melyek nincsenek is ott, s olyan keretek csillannak meg a fáklya fényénél, melyeket képestül sem találnak már a helyén.

Veronica egy megfeszített próbálkozással lép, környezete mint masszaként nyeli el erejét, mintha sűrű vízbenpróbálna mozogni, de sikere van, képes behozni a távolságot.

Ekkor köszön be valami. Figyelmük ösztönösen is az újra a gyenge árnyékok fürkészésére vállalkozik, azonban valaki áll ott. Ismeretlen, emberszerű lény, öltözködése és tartása azonban emberi. Kemény kalap, öltöny, egy pálca, melyre rézsútosan támaszkodik, csontos kezén alig feszül a bőr. Arcát nem tudják kivenni és midőn felfigyel arra, hogy már nem láthatatlan, megfeszített mutatóujját a szájához helyezi, mintha csendre intené őket. A következő pillantással el is foszlik. Ekkor csendül fel a szöveg az öreg szájából.

-Ennyit az egyszerű utakról...

Avaldir Osberon

Veronica megfeszült próbálkozása agyroppantó attrakcióként mutatkozik Avaldir számára. A lépés minden másodperce összeolvad egyetlen hosszú cselekvéssé, a nő alakja elfolyik és csak rövid idő korrigálja magát környezetük és múlnak el egyesével a pillanatok, melyeknek már léteznie sem kellene. Nincs ideje kirettegnie magát, hisz az árnyakból már is még egy meglepetéssel kell számolnia a kalapos lény tekintetében.

Avatar
Edmund
Hozzászólások: 14

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#22 » 2017.09.27. 17:11

Edmund látja, és fintorog is egy sort. Nem szereti a mágiát. Persze el kell ismernie, hasznos, sőt... de minthogy az arénában tilos volt alkalmazni, így igazából csak akkor került szembe vele, mikor már zsoldosként dolgozott, és keserű leckét kapott az életben akkor.
Nem szól az öreghez, ő tudja, mit csinál, bár bizalmatlan méregeti... pókkal vagy anélkül is. Ahogy bizalmatlan méregeti a félhomályos sarkakat is. Bár... nincs itt semmi. Csak a sötétség és a csend.

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#23 » 2017.09.28. 20:30

Mint amikor csettintenek valaki orra előtt, amiként azt egyszer romani mutatványosoktól és szemfényvesztőktől látta, úgy ébred rá maga is önnön kétségbeejtő helyzetükre. Eleinte úgy hiszi, csak élénk fantáziája kísértette meg, ám ahogy megpróbál felzárkózni Avaldir mellé - mert még a modortalan félelfet is jobb társaságnak ítéli önnön baljóslatú gondolatainál -, egyszeriben... nem tud. Ahogy a részletek kibontakoznak előtte, ahogyan az ember a sötét árnyékban mozgolódó hangyákra figyel fel, úgy veszi birtokba szívét a mind nagyobb riadalom.
A láthatatlan cirkusz utolsó cseppje a pohárban az a különös, settenkedő alak... ki még áttetszőségében, s furcsaságában is groteszk eleganciát mutat. Ahogy csendre inti a lányt, az természetesnek veszi, hogy egy percig sem marad tovább csendben.
- Ez csapba! Öreg! Nyissa fel a szemét, hát maga a mágus, az Egy áldja meg!
Kiált rá az öregre, amint az önmagát kezdi ismételni.
- Le a folyosóról!
Jelenti ki, ahogy minden erőfeszítésével sikerül áthidalni a kettejük közötti távolságot (?), s abba a szoba előtti térbe érkeznie, amiben a hármas is áll.
- A szobába! A szobák... járhatóak. Van itt valami az árnyak között.
Nem...egy percig sem hajlandó tovább időzni a folyosón, amelynek árnyai az ajtók között valósággal fojtogatják őket, s egy helyben toporgásra kárhoztatják, míg az az IZÉ... köröttük settenkedik. Miután meglátta, a legkevésbé sem kíván tovább egy helyütt ácsorogni, a saját érzékeik bűvkörében.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#24 » 2017.09.29. 21:00

*Megrezzen a mágiafoszlányra.* Hjahh, cöhh, pfühh. *Hirtelen tör rá a veszélyérzet, végigfut gerincén a hideg, feláll hátán a szőr. Akárhogy próbálna is oldalvást lépni, valamerre haladni, mintha valamilyen felsőbb akarat nyelné el szándékát úgy, mintha az sosem létezett volna, akárcsak Veronicánál.* ~Nem ma fogom megkedvelni a mágiát. Mit mágiát! Ezt a szart!~ *Gyűlik keserűség szájába, ám nem köpi ki, félő, hogy a végén az is meg nem történné válna s csak még több keserűség gyűlne fogai mögé. Így lenyeli, megborzong.*
- Vero... *Akad bent a hang, ahogy megmutatkozik az iszonyat s csak épp arra marad ideje, hogy pengét rántson. Reméli, hogy nem ő az egyedüli, aki látja a furcsa jelenséget. Földbegyökerezik a lába, kizárul számára a külvilág egy pillanatra, s csak Veronica jajveszékelése zökkenti ki. Annyira, hogy még mindig a folyosón áll, kivont pengével.*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#25 » 2017.09.30. 15:49

Ahogy a káosz első jelei bemutatkoznak, sokféle reakciót rázza fel az állóvizet. Khaloss nem sieti el, de int Edmundnak, hogy menjen. Avaldirra vet egy pillantást, majd arra, amerre néz, majd vissza. Megfogja a férfiú vállát és megnoszogatja.
-Menjünk vissza egy kicsit.
Majd hangosabbra vált, hogy Veronicával is szót érthessen.
-Nem látom, egyelőre mire gondolsz, de legyen úgy. Nyugodj meg és meséld el, mi történt, ami elkerülte a fürkészem figyelmét?
Khaloss arcán látszik, hogy nem igazán rémült, nem kizárt, hogy számára elég szokványos dolgokról van szó... Ezt megbeszélhetik abban a szobában, amin bemásztak vagy ki is mehetnek az esőbe.

Avatar
Edmund
Hozzászólások: 14

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#26 » 2017.10.01. 20:35

- Mi-mi-mi? - Röppen a kardja a kezébe a Vöri cirádájára... és azt el se teszi már, ahogy körbe figyeli a sötét folyosót.
Arra, hogy menjen előre, ő ugyan meg se moccan. Nem megy ő sehova egyedül előre, főleg, hogy úgy tűnik, ezek meg épp visszafelé haladnak... és nem is igen fülel ugyan oda, mit magyaráz az öreg nekik, de annyira még ő se hülye, hogy egymaga nekivágjon a lentnek.
- Nem akarok senkit sürgetni, de tudja, Öreg, Vöri már csak ilyen... többet pánikol, mint amennyit gondolkodik.
Nem hátra pillantgat, míg beszél, inkább a sötét foltokat figyeli, onnan várná, hogy előugorjon, ami megrémítette Verát. Mert bármennyire szereti szívni a lány vérét (egyebekről nem szólva), de azt el kell ismernie, a saját árnyékától nem ijedne meg. Hát akkor oka kellett, hogy legyen.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#27 » 2017.10.03. 20:30

*Összerezzen a vállát megérintő kéztől.* Menjünk. *Leheli maga elé, hátán újfent feláll a szőr, megborzong. Visszalép, ahova Khaloss vezeti, de pengéje nem kerül vissza helyére. Görcsösen markolja izzadt tenyerével s átfutja hirtelen az öröm érzése is. Végre kaland! Végre az ambivalensség! Mint amikor az ember csípős étellel kínozza ízlelőbimbóit, mégis jóleső érzés tölti el a kellemetlen apró tűszúrásnyi fájdalomtól és mosoly húzódik szájára, ahogy leveri a víz.*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#28 » 2017.10.04. 18:19

Nem osztja Avaldir lelkesedését. Nem igazán élt még át semmiféle "anomáliát", ám ha ezek ilyesformák lesznek, komolyan elgondolkodik rajta, hogy érdemes-e kockáztatniuk érte a bőrüket.
- Ed, gyere be onnan!
Szól rá a férfira, aki inkább a sötétet kémleli, de nem mozdul. Nem tudja, mi ólálkodik a folyosón, ám abban biztos, hogy ha a gladiátor nem vette észre eddig, s az most úgy döntene, rátámad, talán vajmi kevés esélye volna ellene. A szobába lépve aztán körülpillant, s ha idebenn nem tapasztalja azt, amit a folyosón, kissé megnyugszik, és kapkodó légzése is elcsitul.
- Nem értünk körbe a kúriában. El sem indultunk... beragadtunk a szobák közé. Akkor vettem észre, amikor fel akartam zárkózni hozzátok. Álmodtatok-e már olyat, hogy hiába veselkedtek neki a távnak, mintha vízben járnátok, sehogy sem sikerül előre jutnotok? Épp ugyanezzel a módszerrel bilincselt helyhez a szobák közötti folyosórész. Az árnyak élesen elkülönültek a valóságtól, és néha megtapintottam, vagy megláttam olyasmiket, amik ott sem voltak.. bútorok, képek, szövetek. Egyedül a lényt láttam tisztán és eltéveszthetetlenül az árnyak között. Magas volt, emberszerű, mégsem mondanám embernek... elegáns öltözetével, kemény kalapjával és sétapálcájával ácsorgott ott, és minket figyelt. Aszott, csontos ujjával csendre próbált inteni. Talán még mindig odakinn van.. talán ő idézte az előbbit elő.
Igyekszik részletesen elmesélni azt, amit tapasztalt. A mágusnak bármi kis jelentéktelenség fontos lehet, s talán hamarabb elvezeti őt a megoldás kulcsához, hogy mi is történt velük odakinn.

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#29 » 2017.10.07. 00:27

Khaloss miután a szobába vezette Avaldirt, Veronicára tekint és fülelmesen hallgat, az alak megemlítésére pedig meg pillanatra az ő arcának merevségén is megrezzen valami. A bizonytalanság.
-Érdekes. Ellenben, sajnos értem szinte az összes problémát. Már, az alakon kívül. És, mielőtt belemegyek a helyzetünkbe, a rossz hírem az, hogy nem jutottunk ki belőle.
A kijárat felé biccent, ahol még mindig esik az eső. Khaloss meg is áll a bejáratnál, majd tenyerével rácsap az ajtó helyére, mely erő hullámot vet a térben és az egyik stabilnak tűnő falak és üres lég, mint festékfoltok a vízben adják meg magukat, zavarodnak fel, ahogy áthat rajtuk ezen erővonal, majd a hátuk mögött összecsapódik, megrázva a léget.
-A jó hír az, hogy amibe belekerültünk, az magában ártalmatlan. Ez csak azt jelzi, hogy a jelenség elkezdte lebontani a tér szövetét maga körül, így képez átmenetet belső rendszer és a valóság között.
Hangja lekonyul, arcának rendezettsége szép lassan szétesik és tekintetéből a nyugtató fény megrázkódik és kihuny.
-A rossz hír, hogy ennek a területe valamiért folyamatosan és aránytalanul gyorsan nő, ami az anomália órákon belüli összeomlását jelzi. Ennek nem szabadna így lennie, még egy holdhónapot bírnia kellett volna. A még rosszabb hír, hogy ez az összeomlási a folyamat egy akkora robbanásban tör ki, melynek szellőjét még a szomszédos országok is megérzik. Nem beszélve az itteniekről. Mellékes, nem sok lehetőségünk maradt.
Fiatalos ereje szép lassan elhagyja, ahogy legörnyed és szembenéz a sorsával. Zsebéből egy pecsétgyűrűt vesz elő, melyet Veronica kezébe nyom.
-Ti jobban teszitek, ha már most elkezdtek elmenekülni, azonnal! Nem tudom, hogy mi sürgette meg így az eseményeket, de már nem is számít. Én maradok és megteszem, amit tudok. Ti menjetek fel és szóljatok a páholyban, hogy segítségre van szükségem. Felmutatjátok a gyűrűt és megértik.

Edmund

A férfi kint marad, de ha visszatekintget számára is láthatóvá válik, ahogy a falakon görbül a tér, sőt a folyosón is végighalad. Miközben az öreg a híreket ecseteli, bár nem a folyosó árnyékaiban, de kénytelen észrevenni ő is azt a valamit. Neki még csak meg sem erőlteti magát, hogy bármiképp elrejtőzzön, ott áll a folyosó végén, teljes pompájában. Pálcája faragott csont, melynek a fejét porcelánfehér csontujjai takarják, arca helyén arany maszk, mely egy koponyát ábrázol, szemei üregében pedig csak az üres sötétség. Díszes ruházata számára már teljesen más látvánnyal kecsegtet, színes tollak összefűzve egy arany tiarára, fejfedője páváskodva próbálja jelentéktelenné tenni azt a nyilvánvaló veszélyt, melyet jelent. Ruházata összefűzött, elsárgult, hosszú levelekből áll, melyek szorosan felfűzött egymásra rétegződései javarészt takarják az alatta lévő kopott bőrt. Nyakában egy amulett, hasonló szimbólummal. Arany és csont ékszerek garmadáját hordja. Nevetést hall, de hangot nem és tekintete egy pillanatra elszáll a lényről. Bármi légyen is ez, a lény háta mögött gomolyog az átláthatlan, masszaszerű sötétség, majd egy ében karommá formázódvaa hátába szúr és a mellkasán jön ki, leszakítva az amulettjét. Lehet szerencséjük van?

Avatar
Edmund
Hozzászólások: 14

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#30 » 2017.10.07. 10:28

Hallja ugyan Veronica szavait, de figyelmét inkább köti le az egész hullámzó tér, amitől már-már fordul a gyomra is. Zsigereiben érzi, mennyire utálatos dolog az egész mágia... nem azért mert lehet, hogy gonosz volna, hanem azért, mert nem természetes.
Szemei végül rátalálnak a számára elevenholtnak tetsző rémalakra, s ez rögtön ki is józanítja a tér hullámzásának rosszullétéből.
~Hogy utálom a csontikat... ez meg még ki is cicomázta magát.~
Erősen markol rá a fegyver markolatára, tekintete az ellenfélen függ, és semmi jót nem ígér. Ahogy előre lép egyet, szinte türelmetlen zubog fel benne a gyilkolás ösztöne.
- Páváskodsz még ott, vagy össze is csapunk? - morogja türelmetlen...
Ám ekkor mintha tulajdon varázslata fordulna a beste ellen, Edmund csak annyit fog fel, hogy hátulról érte a csapás, ami ellen eleven ember fia sem tudott volna mit tenni, s az amulett a földre hull.
Óvatosan lép hát még közelebb, figyelve a csontvázszerű alakot, a sötétséget... mindkettő ellen inkább hasznát veszi a kezében tartott fáklyának, mint a kardnak, úgy érzi, de nem cseréli meg a fegyvereket: kétkezes, oly mindegy számára, melyikben fogja a fáklyát. Ruganyos lassúsága inkább oroszlánt idéz, mint macskát, ahogy óvatosan közelít. Nem tudja, van-e még szusz a csontváz-alakban, nem tudja, nem-e csap le rá is a sötétség. A félsz pedig éberebbé teszi. Legalábbis arra, ami előtte történik.

//Amennyiben....//

Amennyiben sikerül elérnie az amulettet és a csontvázalakot, és nem éri már támadás, előbbit a kardja pengéjével emeli fel, hogy megnézze, miféle amulett. Na nem mintha értene hozzá. A csontváz-alak átkutatásával talán dőreség, de nem ennyire óvatos. Már ha van mit átkutatni.

Amennyiben az alak nem pusztult vagy tűnt el, hanem még ott van, vagy a sötétség támadna Edmund felé, a fáklya lesz elsődleges fegyvere: előbbi jól ég, utóbbi pedig fénye révén talán eloszlatja a sötétséget. Ez esetben nem foglalkozik még az amulettel.

//Ha dobnom kellene, PM küldd át, mit, és ide teszem a hsz végére. [duel.gif] //

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég