A Wermiron kúria titka

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#141 » 2019.01.02. 18:11

- Attól tartok, én nem vagyok arra méltó, hogy az ősökkel személyesen találkozzam, ezért inkább öreganyámat kérném rá, hogy legyen a közvetítőnk.
Hárítja a lehetőséget, hiszen ahhoz meg kellene válnia a gyűrűjétől... aminek még a gondolatára is a hideg kileli. Nem. A gyűrű az egyetlen védelme Amnaoval szemben. Úgy tűnik azonban, a zsoldos még mindig kételkedik benne, hogy a démoni entitás az ellenségük, és abból semmi jó se származna, ha a világukra szabadulna az ő idejükben. Hisz ebben a világban is halálistenként tisztelték... az efféle kultúrák pedig sosem hoztak békeidőket.
- Csak egy kérdésem lehet? Mert ha nem, úgy hármat is kérdeznék. Elsőül is a Wermironokról szeretnék tudni: hol találom őket vagy felmenőiket e korban, e világban? A második: merre induljunk, ha megbízónk kincseit keressük? S a harmadik: mennyi időnk maradt hátra?
Az utolsó kérdés régóta marja már... hisz emlékszik még, hogy a kúria ura valamiféle mágikus anomáliákról beszélt, amelyek az ébredező tűzhányók szeszélyével és veszélyével vetekszenek. Ha ez így van.. attól még, hogy ők ide kerültek, odaát aligha állt meg az idő. Szeretné, ha volna még hová visszatérnie..

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#142 » 2019.03.15. 22:17

*Avaldir kérdésére gyorsan elkapják a pillantását és megmosolyogják.*
-Ti tényleg az égből pottyanhattatok alá... Bár nem is, mert akkor tudnátok, hogy ekképp az életadó napot nevezik, fenn az égen. Őt hívják Amnaonak, ha ezt a nevet keresed. És, midőn az élethez is, a halálhoz is társítottak egy nevet, Watao. És még sok mást is a képükre formáltak, a vizet, a szelet, a tüzet... De, ha jobban érdekel, nem kell messze menj, hogy megtaláld világi vazallusaikat. Ami a barátságosságot illeti, a szellemeinket elűzik, a népet megtévesztik, eltérítik őket a természet útjaitól. Én nem bíznék bennük. De, megkérdezhetjük erről az ősöket.
*Az anyó hangja kevés reménnyel kecsegtet, de sose lehet tudni. Veronica kérdéseire sajnos már nem tud ilyen biztosan válaszolni, így csak aggodalmaskodva elindul a polcok felé, ahonnan egy kis tégelyt vesz le, az eddigi szerzeményei mellé.*
-Hmm... Szóval valakit és kincseket kerestek? Akkor már tudom is, hogy mire lesz szükség.
*Az első csomagból fekete tollak peregnek a kezébe, majd a kandalló felé lépked.*
-Ki ezen a földön lépked, nem kerülheti el az égen figyelő szemeket. -Ezzel beszórja az első csipetre való két-hármat- Ha azt a Wermiront szárnyas barátaim látták vagy hallották, hamarosan jelezni fognak róla. -majd további csomók kerülnek, hogy a gyorsan falatozó, éhező lángok közé.-
A második kérdésre nem tudok választ kérni se az ősöktől, se pedig segítő szellemeiktől, hisz kincsei sok mindenkinek vannak és a megbízóitokat nem tudom. Enélkül nem tudok segíteni… És más akadályokat is érzek.
*Veronica felé tekint egy pillanatra, szemében semmi ellenségeskedés, de még ha nem is tudja, miként képes a nő, de nem kerülte el a figyelmét a furcsa mágia, ami védelmezi. Csupán egyszerű, éltelen kioktatás, hogy semmit nem tud tenni, amíg szabotálják benne.*
-De, ha nem akarjátok megmondani, kérdezzetek úgy, hogy ne kelljen tudnom. Így az időtökben sem tudok segíteni, de sötét idők jönnek, az ősök is érzik a bajt. Ezek a démonok olyasmiket hoztak magukkal, melyre maguk se voltak felkészülve...
*Kaparászás hangja zavarja meg őket, mégpedig egy csőré. Az ablakot kaparja egy fekete szárnyas, varjúnak tűnik.*
-Ami pedig a Wermiront illeti, valaki úgy tűnik, hogy látta...

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#143 » 2019.03.17. 16:40

Egyszeriben mintha valaki fényt kapcsolna kusza gondolatai között. Hát persze... Watao..! Most, hogy a néne megemlíti a nevet, végre rádöbben, mekkora hibát vétet: magában összemosta a halálistent, Wataot, a napistennel, Amnaoval. Nos, legalább már ez is tisztázódott benne.. ez persze mit se változtat a mámi negatív megítélésén mindkét istenség felé. Kérdéseit úgy tűnik, nem fogják tudni megválaszolni, és az anyó arra is utalást tesz, hogy miért. Nehezen állja meg, hogy a gyűrűjéhez ne nyúljon, no de, bolond is lesz felhívni rá a figyelmet, hogy honnét ered az ismeretlen mágia. Egy szabadkozó mosollyal felel csupán, ezzel megválaszolva a kimondatlan kérdést: akkor hát más szavak mentén kell majd tapogatózniuk, mert ő bizony meg nem válik védelmétől..
Már-már azon van, hogy újra feltegye, ezúttal más kontextusban a kérdéseit, amikor mégis rájuk mosolyog a szerencse, s úgy tűnik, mégis kapnak valamilyen választ. Izgatottan pattan fel.
- Oh, hiszen ez remek! Eresszem be..?
Attól függően, hogy a néne biccent-e, beereszti a madarat, hadd tudják meg tőle, merre járnak a Wermironok.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#144 » 2019.03.18. 15:55

- Amano… Watao… Amano… Watao… Ízlelgeti a szavakat suttogva, mint amikor kedvenc zarovari akcentusát igyekezett elsajátítani. Szavak ezek neki nem többek, nincs mögötte érzelmi töltődés a számára. Istenség, istenség. Akármilyen is az, jobb tőle tartózkodni, hiszen ki tudja mi rejlik valójában mögötte.

- Nyahh, rendben. Legyen, ahogy Vica akarja. Szívja meg fogát s ujjai ajkaira majd nem sokkal később már alsó fogaira tévednek. Körmével kaparássza egészséges rágóit, mintegy feszültség levezetésképpen. Bólint Vica első kérdésére, arra ő is kíváncsi. A második kérdésre még ívesebbet bólint, az még jobban érdekli. Na de a harmadiknál görcsbe szorul a gyomra és szabad bal keze pedig ökölbe. Hogy… Hogy mi? Hogy ott nem állt meg az idő? Hogy nélküli zajlik az élet ott, ahol az élete zajlott eddig sok-sok éven át? Ahol ismerik és ahova annyi szállal kötődik? Mintha csak meghalt volna…? Itt fejezi be a gondolatot s kívülről is egyértelmű, hogy gondolatai kusza folyamába gabalyodott bele. Mindig így jár, megvilágosodik, majd az új válasz több és mélyebb kérdést szül. Miért is kell neki gondolkodnia!?

~ Démonok? Na erről aztán végképp nem volt szó! ~ Ez az a pont, ahol véget ér a szerződés s alapesetben felállna és hazamenne. De hogyan jut haza? Fékezni szeretné a nyelvét, ám ezen a ponton hiábavaló próbálkozás is ez: - Mit kell tennünk ahhoz, hogy visszatérjünk saját időnkbe és helyünkre? Amikor a szószátyárok rövid és lényegre törő kérdéseket tesznek fel, ott a baj már nem kevés. - Vérem ontsam? S menten előhúzná pengélyét, odakap oldalához, régi reflex ez, ám kint hagyta a kunyhó előtt fegyverzetét...
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Avaldir Osberon 2019.04.03. 22:48-kor.
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#145 » 2019.03.24. 00:26

Az anyó ráncai feljebb szöknek Avaldir profán, de velős kérdésére. Valamennyivel megnyugszik, amikor nem kerül elő tényleg egy penge, mellyel beváltsa érdeklődését, még ha társnőjénél igenis lapul erre eszköz.
-Meg ne sértődj, de nincs szükségem a véredre. Bár, áldozatot mindig tehetsz az ősök számára, de most minden erődre és véredre szükség lesz amíg erőre kaptok.
Tekintete ezzel újra az asztal felé les, melyet nem pusztítottak le nagyon a gyümölcsökből, de egy kósza pillantásnál tovább nem is méltatja az ételt. Veronica felajánlását örömmel veszi.
-Igen, ha lennél szíves. És légy óvatos, lehetőleg maradj a fal mellett. A szellemek humora... néha kegyetlen.
Ha és amint Veronica kitárja az ablakot, a tollas gyorsan és aljasul kitárja szárnyait, majd a szobába szállva két furcsa lénnyé manifesztálódik, mely emberszerűek. Az egyik csuklyás alak, azonban alakja kivehetetlen, mintha egy gonosz tréfa részeként éjsötét tollakba áztatták volna, a másik arca sima, szemei be vannak esve. Az anyó tekintete elréved, hangja kiüresedik.
-A titkok tudója kit vérének kínja üldöz. A másik egy maszkos alak, akiből árad a sötétség és a pusztulás. Egyikük se szorul a hatalmasok segedelmére, hanem saját praktikáikat űzik.
A lábából, mint ezer kitineshátú, úgy mászik a padlóra a fekete tollsereg, ellepvén azt.
-A mocsár közepén harcoltak, egy elátkozott földszeleten. A posvány elszáradt ott, az élet csírája is kihunyt és az alján olyan rémségek tenyésznek, melyeket elképzelni se mertek.
Ekkor a fekete szőnyegből egy csontos kar húzódik elő, kezében egy láncszerű valamivel, majd süllyed is vissza. A maszkos még mielőtt eltűnne a kéz, kitépi belőle a láncot és magára tűzi.
-Az áruló elragadja előző urának ékszereit és magát díszíti velük. A varázstudó oldalára súlyosan sérülten, egy korhadt fából próbál botot keresni magának, hogy járhasson vagy támaszkodhasson, de fölösleges, az életet kiszipkázta a környezetéből a rém. Így, nem tehet mást, mint köröket és vonalakat rajzol, órákon át, hogy az előhívott szörnyetegnek börtönéül szolgáljon.
Majd a tollakat hirtelenjében elszipkázzák és mohón felfalatozzák a lángok.
-A börtönnek így három lakója van, az úr, a rém és a Wermiron.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#146 » 2019.04.03. 23:21

~ A kutyateringettét! ~ S használ ő elméjében ennél sokkal cifrább és csúfondárosabb szitkokat is amiket most kár is volna részletezni. Viszont az ösztön az ösztön marad: újfent, a kunyhó előtt hagyott, pengéje után kap s szerencse, hogy nincsen nála, mert viskóba szorult helyzetéből azzal vágná ki magát egészen a szabadba, hogy világgá menjen. Így fogcsikorgatás, ökölbe szorított kéz, megfeszült test várja a beröppenő madarat és mind a két… mind a két… manifesztációját. Egy madár… két rész. Mint a déli kontinens egzotikus szerelem isten kinek három tökéletes férfi és ugyancsak három tökéletes női leképződése van. Visszatereli gyorsan figyelmét a történésekre, amik bár ne történnének…
~ „[…]és az alján olyan rémségek tenyésznek, melyeket elképzelni se mertek” … Miket elképzelni sem akarunk! ~ Felel gondolatban, szigorúan csak ott, száját fékezheti ugyan, de elméje ugyanolyan makacsul kiköveteli saját szabadságát, mint ő maga a világ felé.
~ A börtönnek így három lakója van, az úr, a rém és a Wermiron. ~ Nekem egy is sok. Ketten vagyunk. Akkor kettő. De kettőre három? Egy királyra is egy királyság jut, itt pedig két emberre három felelősség? Őjj de kevés lesz az az 5 arany Avaldir koma, ejj de kevés lesz… ~
Van, hogy az időzítés nem az erőssége, még sem tud benne megmaradni a kérdés: - Ó nagy hatalmasok. Engedtessék meg nekem két kérdés… Bár szavai nyájasok, hanghordozása olyan feszült, mint teste s annak beszéde - Hogyan kergethetjük el eme rémet, netán győzhetjük le őt mindörökre? És mondjátok kérlek nagy hatalmúak, kik felé árad minden tiszteletünk, ugye Vera!? Böki könyökével oldalba társát, úgyis régen piszkálta már. Nőből van, a végén még megsértődik, hogy vele már nem is foglalkoznak… - A rémség Watao valamely leképződése ugyanúgy ahogy az úr vagy netán maga Wermiron pedig Amanoé? Csak hogy tökéletes legyen az egyensúly gondolom… De ki a harmadik erő? Ez utóbbi kérdés inkább hangos elmélázás csupán semmint komolynak szánt segédmankó a későbbiekre.
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég