A Wermiron kúria titka

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#131 » 2018.07.23. 12:58

- Hát ez nem jó hír. Összegzi a néne mocsárszörnyekről és oltárokról szóló beszámolóját s továbbra is marad nála a karba tett kéz és a fejcsóválás. Viszont a huncut, játékos mosoly is lesorvad arcáról, ha csak erre az egy mondatra is. Aztán az idekerülésükről szóló rész alatt bólogat, igazat adva minden elhangzott szónak. Szíve nagyot dobban amikor a harmadik társról esik szó, bűntudata felébred és égő fájdalmat érez szegcsontja mögött. Lángoló lélek, ahogy komái hívják, mi akkor tör rá az emberre, ha megbánt bűnt követett el, mint most. Móresre akart tanítani valakit, nem pedig megölni…

Hogy elterelje gondolatait erről, vagy hogy meghálálja a kencét, – ezt nem tudni – feláll és inkább a nénének segít a ládával, akármi is legyen vele a célja. Ha emelni kell emeli, ha dobni kell, ő hajít rajta.
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#132 » 2018.07.31. 18:58

Ahogy hallgatja a nénét, kezd letöredezni róla a gyanakvás, de még nem enged teret feltétlenül a bizalomnak. Szavai alapján talán végre szövetségesre találhatnak Amnao ellen, de vigyázniuk kell... talán maga a halálisten játszik velük, s próbálja ennek az anyónak a képében kifürkészni valós szándékukat. Nem tudhatják. Hanem... a néne által többet tudtak meg e pár percben, semmint eddigi bolyongásuk alatt összesen, együttvéve. Avaldirra sandít, majd, amíg amaz segít az anyónak a ládával, a kására pillant. Éhes, de a keserű íz puszta gondolatától görcsbe rándul a gyomra. Talán, majd némi kenyérrel... jobb híján addig is vizet kortyol. Mostanra kezdi elhinni, hogy nem szeretnék megmérgezni őket.
- Ha jól értem, öreganyám... új rend van felemelkedőben, s a régi hit vallói lázadnak az új, hamis istenek és démonok ellen?

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#133 » 2018.08.09. 16:11

Avaldir segédkezhet felemelni a ládafedelet, amivel mindkettejüknek meggyűlik a baja. Jutalmul megnézhetik benne a bundákat és szőrméket, amelyeket egyesével el is kezd kivenni.
-Nem szoktam ahhoz, hogy megszálljanak itt, így ágy helyett ezeket tudom felajánlani...
Nem tudni, hogy hol létezhetnek azok az állatok, kiknek a bundáját előveszik, de amíg kényelmesebb, mint a föld, addig nem is kell vele törődni.
-Ha neked az a rend, hogy más világok hatalmasai beleszólhassanak az életedbe, akkor legyen úgy. De, nincsenek hamis és igaz istenek, csak a természet lényei és más világokból érkező démonok. A természet lénye minden, ami a mi földünkön született, a legkisebb hangyától a legendákból ismert sárkányokig. Van, amivel nem szeretnétek összetalálkozni, de ezek velünk élnek együtt, a közös szabályaink szerint.
Lassan elhelyezkednek a bőrök és a hűvösebb szellők is beköszönnek, jelezvén, hogy kéne feltenni még fát a tűzre.
-Az isten, vagy démon, ahogy szeretnéd hívni, nem ilyen. Ezek máshonnan valóak, egy olyan helyről, amiről nem tudni semmit, ahogy róluk is csak annyit tudsz, amennyit megmutatnak magukból. Ha meg eléggé botor vagy nem is gondolni arra, hogy miféle szörnyetegnek engedsz betekintést a világunkba, cserébe hatalommal ruháznak fel, hogy segédkezz neki... és sosem tudhatod, hogy mit áldozol fel érte.
Majd az asztalon lévő szert megkeveri és szed egy szem szőlőt, amit gyorsan el is fogyaszt.
-Az állaga már jó, kenjétek fel, mielőtt teljesen kiszárad.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#134 » 2018.08.12. 11:24

- Jó lesz, köszönjük szépen. Tekintetében hálával veszi át, kissé talán mohón a prémeket s kényelembe is heveri magát a tűzhöz se nem közel, nehogy vendéglátója rossz néven vegye, és nem is távol, nehogy teste meghűljék. Könyökére támaszkodva bólogat aztán a szavakra, mivelhogy ebben a témában fogalma sincs ki kivel van. Eközben mikor a tűz fakóbb lesz, kiszolgálja fával, nehogy éhségében megharagudjék s elkotródjék a sötétségbe hideget hagyva maga után. Persze vizslatja a néne tekintetét, s ha a legkisebb jelét látja annak, hogy segítésével átlép egy íratlan szabályt, inkább nem teszi meg. Véletlenül sem haragítaná magára vendéglátójukat kitől kencét kapnak szemükre. Ez utóbbit újfent bólintással köszöni meg, nem vágna az agghölgy szavába semmilyen istenért, démonért pedig végképp nem.
- Akkor mi a cél? Mi tévők legyünk hát? A kard ezek szerint nem fogja ezeket a "zsiványokat", lefizetni nem lehet őket; imádság meg kútba hányt trágya hasznosságával vetekszik!? Én meg bevallom egyenesen: jó ez a bőr, jó ez a tűz, jó ez a kunyhó, a kencéről már nem is beszélve, s sőt a zsoldom is jó volna, de már inkább csak haza mennék, hogy megfojtsam azt, aki ebbe a csúf tréfába csalogatott bele 5 ezüstért és 5 rézért …
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#135 » 2018.09.16. 12:36

Kényelmes vackot talál magának a leterített prémek puha irháján, s míg az öregasszonyt hallgatja, a fáradtsággal küszködve figyeli a pattogó lángokat. Esze is lassan forog a rátelepedő ólmos kimerültségtől, mégis tovább nyüstöli, hajtja magát. A vén mámi személyében talán szövetségesre lelhetnek a feladathoz, de óvatosan kell puhatolóznia. Ha őt rejti is a gyűrűje Amnao figyelő tekintete elől - mert kétsége sincs felőle, hogy szemmel tartja őket, hisz az ő hatalma juttatta őket a múltba -, Avaldirt bizonyosan látja és hallja.
- Köszönöm.. - fogadja a gyógyító főzetet, és úgy tesz, ahogyan a néne tanácsolja. Bekeni vele bőrét, sebeit, majd hanyatt fekszik a prémeken, és lehunyt szemhéjaira is visz a kenőcsből. Úgy is marad eztán, húnyt szemekkel - már már békésnek tetszik így a leány. Hagyja, hogy ezúttal Avaldir ragadja magához a szót, addig is van egy kis ideje fejben összeszedni mindazt, amit tudnak:
Mielőtt Amnao visszadobta volna őket ebbe az átkos korba, hol még van elegendő hatalma a holtak lelkének összegyűjtéséhez, áruló főpapjának halálát, s a szétosztott ajándékok visszaszerzését követelte tőlük. Az öregasszony pedig pontosan ezt támasztotta alá: elmondása szerint aki hajlandó a démonnal paktumot kötni, hatalmat kap. E hatalom alighanem azon ajándékok egy darabkája, melyeket a jövőben hatalmától megfosztott, s a Wermironok kúriájában csapdába ejtett entitás hiányol.. Jobb híján ezeket a tárgyakat úgy véli, a főpapnál és papjainál kell keresniük.
- E démon a hívők ily buzgó toborzásával bizonyára istenné szeretne válni ebben a világban, és ahogy hallom, jó úton jár. Tán bizony már papjai is vannak, kik átkos igéit terjesztik..?

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#136 » 2018.09.22. 22:10

-Bizonyosan vannak, sokak szeretnének érdem nélkül jutalomra szert tenni. Ezt magyarázni is fölösleges. Eddig csak a közeli helytartó keze ér el, de az inkább csak sarlatán, arra jó, hogy hordja az üres szavakat, meg lábat csókoljanak neki, amikor nem szárad ki a termés. Meg legyen ki rám fogja, amikor nagy ritkán még is.
Beszédes kedvében van, bár maga is érzi, hogy nem erre vagytok kíváncsiak. Avaldir kérdésére viszont észbe kap és ez le is olvasható az arcáról.
-Nos, azt én nem tudhatom, hogy ti miért jöttetek, honnan és mi a célotok. Én nem aggódom annyira, az első csalódások során elfordulnak tőlük és azt lehet még meg is élem.
Nem mond sokat, mintha valamire várna, de nem is tűnik úgy, mintha eltitkolna valamit.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#137 » 2018.10.02. 20:28

Talált, süllyedt. Így érzi most magát Avaldir, keresve se mehetett volna jobb helyre pofonért. Üveges tekintet szerepébe dermed bele egy pillanatra s mikor kiforogja magát, hogy még sem róla van szó, a hipokrácia magasságait megjárva bólogat nagyokat a vénasszony szavaira.

- Vivát! Teszi fel az i-re a pontot s kiereszti feleslegesen felgyülemlett stresszét, még pedig úgy, hogy oldalfekvésben nyúlik el a bundán. – Én kimondom őszintén: becsapva érzem magam, mert erről egyáltalán nem volt szó. Már csak az 5 aranyomra és 5 ezüstömre vágyon meg a barátokra, akik most nagyon távol vannak… Javítja ki előbbi zagyva beszédét. Nem csoda, bármely embert megkavarja az időutazás, főleg azt, aki saját társát öli meg véletlen majd pedig mocsárszörnyekkel hadakozik, hogy utána egy néne kunyhójában melegedjék a tűz előtt kevéske egyáltalán nem pihentető alvás után.

- Nekem az is jó lenne persze, hogy ha tudnánk haladni eléggé érdekes dolgunkban, de én már azt sem tudom kivel vagyok s hol s egyáltalán mikor… Szóval kedves anyó, ha tudna felajánlani nekünk bármilyen segítséget… csak tud vetni valamilyen csontokat, vagy kártyára köpni, levesben kifőzni és kiteregetni és abból valamit… netán madarak röptéből jósolni. Valami jel, valami kis segítség, konkrétan bármi úgy elkéne, mint kardomnak az olaj s fenőkő. S kardom adom érte, és rövid, fél napos szolgálatom, vagy a summánból az 5 ezüstöt, persze, miután kézhez kaptam.
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#138 » 2018.11.11. 13:07

//Elnézést kérek, hogy mostanában ennyire kimaradtam, ennek egyik oka, hogy kicsit megakadtam fejben és kb. az egész kalandot elolvastam megint előről, hátha megvilágosodok a hogyan továbbról :D (KM ügyesen osztja az összezavaró lapokat, de ez nem baj, nagyon érdekes a sztori, tetszik a mese ;), a másik ok pedig az hogy eléggé el voltam havazva a magánéletben, hogy fórumos igényes reag írására egyszerűen nem maradt kapacitásom. Remélem ez a nagy szünet senkinek nem szegte a kedvét, és végigjátsszuk a játékot, mert tényleg szeretném! [bow.gif] //

Amikor már úgy érzi, a kenőcs megszáradt a szemhéján, és nem kell attól tartania, hogy bepislogja a főzetet, óvatosan nyitogatni kezdi a szemeit, hogy láthassa is a többieket. Meg is lepődik, amikor a zsoldos egy egészen használható ötlettel áll elő.. Maga is oldalt fekszik, és felkönyököl, hogy kényelmesebben beszélhessen.
- Ez nem is rossz ötlet...Radovid - akad meg egy pillanatra, hisz kis híján Avaldirt mondott -, már, ha vendéglátónk ért az efféle praktikákhoz, és hajlandó ránk áldozni értékes tudásából.
Utóbbi szavai egyértelműen a nénének szólnak, kérdő pillantását is felé irányozza.
- Mert ha öreganyám ért hozzá, hogyan továbbítsa a kérdéseket, és kapja meg rá a válaszokat.. úgy én is élnék a kérdezés lehetőségével.
Hogy pontosan mi is volna az a kérdés, egyelőre nem árulja el - megvárja az öregasszony válaszát. Fölöslegesen nem járatja a száját, még, ha egyre inkább érzi is úgy, hogy a mamácska korú asszonyság előtt igazán nincs miért titkolóznia.

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#139 » 2018.11.21. 23:24

//Semmi gond, mindenkivel előfordul, hogy közbejön az IRL//

*A főzet hatására lassan csitulnak kezdeti fájdalmaik, jobban esik így a pihenés.*
-Hát, nem ígérem azonnal választ kaptok a kérdéseitekre, de megoldható, hogy beszélni tudjatok az ősökkel. Dönthettek, hogy álmotokban meglátogassanak vagy van konkrét kérdésetek, amit feléjük intéznétek?
*Ő számára semleges, melyik megoldást választják, bár lehet ők elsőre viszolyognának arról, hogy az este folyamán egy szellem szállja meg a testük. Legalább is, ami Avaldirt illeti, Veronica attól félhet inkább, hogy ő ily módon válaszokhoz nem juthat.*

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#140 » 2018.11.26. 18:56

Csak úgy felszökkent önbizalma, hiszen társa is benne van az ötletben s egyelőre még ketten mennek tovább az ismeretlenbe, s az eddig tapasztaltak alapján, még azon is túl.
- Háthogyazaassszongya… Vakarja meg fejét, s nyelvét ajkának belsejéhez nyomja, hogy magába fojtsa a szót. Még majdnem bevallotta, hogy annyit ért ehhez, mint macska az ugatáshoz. Furcsa grimaszt vág, amit rögtön meg is szüntet, nehogy még félre értse a jóságos csodakenőcs keverő, s megharagudjon. Hirtelent gesztikulál nagyot kezével, s hangjából is előtör a határozottság: - IS-IS! Az én kérdésem az, tisztelt ősök, hogy egy „A”-val kezdődő és „mano”-ra végződő entitás nevét hallottátok-e már s tartsunk-e tőle avagy bízzunk-e benne s úgy kapaszkodjunk köpenyébe, mint sírós kisgyermek az anyja szoknyájába, miután az apja jól megverte? Megtanulta, hogy a „jól”, a „nagyon” s a „kevésbé” és egyéb társaik igencsak homályos és félrevezető fogalmak lehetnek, ezért szeret hasonlatokat használni. Reméli, hogy olyanokat húz elő tarsolyából, amit mind az anyó, mind pedig az entitások értelmezni tudnak és akarnak is.
Önbizalom. Ez sugárzik belőle, most, hogy csillapodott szeme, meleg helyen is van, és még álneve is tovább él. Kötetlenséget hoz neki, pedig belül… szorong. Mint mindig, amikor olyan dolgokkal kerül egy helyre, főleg, ha zártra, mint most, amiket nem ért. És a mágiát, azt nagyon nem érti.
- Aztán ha ezt megválaszoltátok tisztelt ősök, legyetek olyan jók, segítsetek mirajtunk a másik módon is! S Avaldirnak fogalma sincs, hogy akár testét megszállhatja valami. Eszébe nem jut semmi ilyesmi, pedig sokat látott már ő életében, de a mágiát mindig is igyekezett elkerülni. Annyit már ért a dologból, hogy hiába ajánlaná fel zsoldjának egy részét egy kedvesebb szívesség kicsirakása érdekében, ezek a "láthatatlan emberek" nem így működnek...
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég