A Wermiron kúria titka

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#111 » 2018.03.16. 16:58

Avaldir fenyegető beszédében valahol ott járhat, hogy "akkor az erszényeddel fizetsz", amikor Veronica végleg elveszíti vele szemben minden türelmét. A kúria nem létezik, ez már bizonyos, hisz jártak már ott, ahol állania kellene, s hűlt helyét találták. E jámbor kereskedő ha vonakodva is, de segítséget ajánl nekik, amire nagy szükségük van, ő pedig kirabolná! Ezzel pedig elvágná magukat a környék egyetlen lakott településétől...még mit nem! A lány fogja magát, és hárítótőrének markolatával keményet sózna Avaldir fejére hátulról. Na, nem akkorát, hogy elájuljon, éppen, csak annyira, hogy néhány percig inkább csak fájdalmas sziszegést halljanak tőle fenyegetőzés helyett.
- Szamár! Legyen modorod! Hogy lehet így viselkedni?! Nem fosztunk ki ártatlan kereskedőket, nem vagyunk útonállók! Ehhez tartsd magad, különben a törvény színe elé citállak!
Förmed rá a lány, majd a vénséghez fordul, és a legbájosabb mosolyát veszi elő, amit ebben a helyzetben csak az arcára tud varázsolni.
- Bocsásson meg a társamnak. Nagyon a szívére vette a védelmemet, mert atyám halottas ágyán esküdött meg rá, s ezért hajlamos túlzásokba esni... nem rossz ember ő, de eltévedtünk, és valamiféle nyálkás, fertelmes lények támadtak ránk, amely mindkettőnket megviselt. Nagyon kérem, vigyen el minket a szentélyükhöz... segítsen rajtunk! Sérültek vagyunk, fáradtak, kimerültek. Nagy szükségünk van most a jószívű felajánlására...ugye, elvisz bennünket? Ne féljen Avaldirtól...kérges a modora, de ártatlanokat soha nem bántana!
Utóbbi mondatánál még rá is taposna a sarkával a férfi csizmája orrára, hogy csírájában fojtsa belé az esetlegesen kitörni készülő tiltakozást, vagy bármi hülyeséget, ami túlélési esélyeiket a kút mélyére taszítaná.

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#112 » 2018.03.21. 17:57

A mostani és esetleges későbbi vitatkozásukban bár lehet nem is veszik észre, de aggasztó csend övezi. A kezdetleges riadtságát az öregnek helyét átveszi a bizonytalanság, erőteljes értetlenség. A mélyben persze könnyen számítható gondolatok húzódnak meg.

//Igazából sokat nem tudok írni, mivel nagyban attól függne az NJK reakciója, hogy milyen reakcióváltások lesznek a következő pillanatokban. Így elnézést is kérek, amiért a 'semmire' kellett várnotok.//

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#113 » 2018.03.22. 00:13

- Maradj csak, amíg mi itten megvitatjuk a dolgokat. Vagy vessző csíp meg! Dorgálja meg kevésbé durván az öreget, miután Vera befejezte a maga részét.

Előre dől, elmacskásodott bal lábát kinyújtja, lábfejét megforgatja, hogy hamarabb visszatérjék bele az élet. Lábujjait sem hagyja ki a gyakorlatból, a csizmában ami helyet osztanak be maguknak, azon húzózkodnak össze majd nyújtózkodnak ki.
- Ide hallgass! Súgja Vera felé indulattal. - Nem érdekel mennyire sajnáltad meg ezt az embert. Nem számít! S ha számítana is, egy idő után nem fog. Amikor visszatérünk oda, ahonnan... vagy amikorból jöttünk. Jönni fogunk. Vagy most jöttünk volna. Kavarodik bele mondandójába, összehunyorítja szemöldökét s megrázza fejét.
- Most még nem látott minket, azt sem tudja, kik vagyunk. Ha lemegyünk, már tudni fogja. Csettint nyelvével. - S kitudja ebben az időben, ezen a helyen milyen büntetés jár. S azt sem tudjuk kiféle ez. Miért szállítana valaki büdös halakat egy cédrusmocsárban éjnek idején? Csak az az ostoba, aki kifejezetten kéri, hogy fosszák ki! Nem is az úton megy! Jól gondold meg, érdemes-e most a szívedre hallgatnod, mert könnyen ittmaradhatsz, ezen a síkon.
Kidülleszti melleit s büszkén dől vissza helyére, hátát a fa vaskos ágának vetve. Igazán büszke magára, hogy ilyen megfelelő szót talált. "Sík". Mint az a szellemidéző, aki vérrel rajzolt kör közepén, behunyt szemmel táncolt s kántált neki még fiatalabb korában. Ebben ki is merül Avaldir tudása. Sosem tudja már meg, mi lett volna a szellemek üzenete. Inkább leütötte a sámánszerűt, s annak a pénzén vett magának új csizmát a lábára.
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#114 » 2018.04.04. 16:32

- Jellemző, hogy meg sem próbálod feltételezni, hogy esetleg az eszemet használom a szívem helyett, minthogy tenmagad sem tornáztatod sokat! - sziszegi vissza indulattal a lány.
- A kúria nem létezik! Ebben az időben legalábbis még biztosan nem. Jártunk ott, ahol az épületnek állnia kellene, ez biztos... és nem volt ott! Nem tudhatjuk, meddig leszünk ebben az időben, ahogyan azt sem, mivel tudjuk megváltani a hazakerülésünket, ám addig is... én a fájdalmat, a szomjúságot és az éhséget valósnak érzem! Nem fogom úgy bevégezni, mint Edmund! Mit gondolsz, meddig húzzuk idekinn a mocsárban ilyen állapotban, ha végleg elvágod magadat a helyiek jóindulatától?! Élelemre, menedékre, vízre, vajákosra van szükségünk! Na és persze... információkra.. amiket szintén csak a helyiektől gyűjthetünk! Maradj idekinn, ha akarsz... de nélkülem etesd meg az ostoba hulláddal a mocsári dögöket!
E végszóval a lány önfejűen dönt, és egy határozott mozdulattal ugrana le a fáról, hogy aztán az öreg fénykörébe lépjen. Felemeli kezeit, megmutatván, hogy nem rejteget egyikben sem apró gyilkot - különösen, hogy az egyik jól láthatóan sérült is.
- Jóember..? Elnézését kérem a közjátékért. A nevem Veronica de la Fuente.

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#115 » 2018.04.16. 23:20

Veronica önleleplezését rövid kémlelődő hunyorítás övezi. Ebből gyors következtetést lehet vonni, hogy itt a négylábúnak van a legjobb szeme, ha veszély észleléséről van szó. Csak, mint háziasított létforma, lehet már fel sem ismeri a veszélyt. Megrágja a szavait, mielőtt megszólalna.
-A nevem Tak, szép hölgy. Mi történt a kezével?
Kifejezetten egyszerű szótárral dolgozik, de legalább célravezető. Avaldir felismerheti, hogy a fenyegetése már súlyát vesztette, leginkább, mert semmit nem látni belőle, bár persze ennek a vitának a végére gyorsan pontot tehet egy lövéssel.

//Elnézést a késői írásért, igazából kisebb depresszióba zuhantam és úgy néz ki, hogy kb. újra kell tervezni a következő éveim. Így a kalandot megpróbálom minél előbb zárni, ha úgy érzitek, akár a következő körben. //

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#116 » 2018.04.20. 13:47

- Örvendek, Tak...ez? Valami furcsa szerzet ránk támadt a mocsárban. Valamiféle... nyálkás ködös, rosszul látható... dögök. Az harapta meg. Ezért is volna szükségem valakire, aki ért a gyógyításhoz. Elvinne minket a falujába?
Sérült kezét ép karjával dajkálja, minthogy rossz érzés ilyenkor azt lógatni: a beletóduló vértől csak még erősebben lüktetne. Türelmetlen pillantást vet a fa felé, jönne már le onnan Avaldir is..?! Hisz szemmel láthatóan ártalmatlan az öreg.

//Nagyon sajnálom. De azért ettől még nem kell berekeszteni a kalandot, én jól elvagyok benne. :) Nem baj, ha belassul a tempó. Kíváncsi vagyok a történetre és a megoldásra. Persze ha annyira összejött neked minden, hogy egyáltalán nincs már energiád a dologra, akkor megértem és akkor persze zárjuk rövidre. De miattunk szerintem nem kell. Kalappal a gondok megoldásához, nem kell ettől depresszióba zuhanni :) Süt a nap!//

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#117 » 2018.04.23. 23:46

- Hpfffffffffffffffffffffffffffff...
Fúj maga elé hosszat, hallgatva, hogyan nyájaskodja körbe az öreget a lány. Szép mosolyát erőlteti magára, nem mintha a sötétben és a halovány fénykörben sokat érne. Újabb próba, lábnyújtás, térdkattanás. Kivillannak hófehér fogai, felszalad hegyes füle, felszívja orrát. Kivárja Vera mondandóját, hirtelen huppan le a fáról, mint egy fiatal, külső szemlélőként még hihető is, hogy csak az arca öregszik, teste nem. Ám Avaldir érzi, hogy ez a hirtelen mozdulat a földetéréssel együtt nem vált sem izami, sem csontjai erényére. Mosolya mögé űzi a kellemetlen érzést:

- A nevem Radovid, egyszerűen Radovid! Nagyon örvendek!
Villantja felé hófehér, megfáradt, bizalomgerjesztő mosolyát, és szőrös, félpucér mellkasát.
- Elnézést, nagyon röstellem no. Nem akartam én megmaratni...
Paskolja meg az idő közben már oldalára biggyesztett maratót.
Vigyorgásba átcsapó mosolya révén a bocsánatkérése felemásan hat, ám, hogy szavát megerősítse, megmutatja, hogy kis egykezesében nincs vessző, sőt, még fel sincs húzva! Biztos a fán intézhette el, amíg Vera magyarázkodott.
- Elfogadunk minden segítséget, ami csak akad. Legyen hal vagy orvosság, netán egy feleslegessé vált felsőként magamra tekerhető akár pokrócszerűség.
Tolja felé libabőröző karjait, hogy erősítse szavát.
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#118 » 2018.05.04. 02:46

Veronica kacsóit nézve meg-megfárad a gondolkodásban, de saját nyelvének emésztgetésén túl nem sokra jut.
-Sokminden nehezen látható itt, de szörnyekről még nem hallottam errefelé. Nem lehet, hogy egy ölebe volt valakinek, csak elveszett?
El lehet játszani a pajkos gondolattal, hogy mi tartana ilyen ölebeket, de az esti békében pihenést erősen veszélyezteti ezen fantáziálás.
-Ugye nincs a közelben?.. A gyógyító, azt majdnem elfelejtettem. Nem fog örülni, hogy ilyen későn keltjük, vén banya, de ért hozzá! Már akkor öreg volt, amikor még aranyszínű hajam volt, abból se látszik sok már, hisz ami még nem hullott ki, az is megfehéredett...
A történetet Avaldir megjelenése szakítja meg, bár valószínűsíthetik, hogy az ilyen fecsegésnek nem lenne vége egyhamar.
-Szép estét, Radovid! Egy pokrócom lesz, bár ezen túl sajnos italom van csak. Nem gyógyfű, de egészségedre!
Aki ízlelte már a gyógyfűből főzött szesz jellegzetes ízét, az talán nem is sajnálja, egészen addig, amíg torkán nem érzi a tömlőben lévő, torokmaró párlat erejét. Ez az egyetlen, ami érzékelteti, hogy nem egy alulbecsülendő nedűről van szó, ízre viszont elég semmilyen. Persze, ha nincs jobb, azt kell értékelni, ami van és a semmilyen legalább nem olyan rossz.
Tak mindenkit felsegítene, ámbár belátható, hogy ez csak szándék, a végrehajtáshoz nincs meg az ereje.

Ha nem kívánnak társalogni, akkor Tak semmitmondó egyszerű történeteit hallgathatják a következő órában, a leginkább tanyasi létről, bár a szomszédok száma egy kisebb közösségre is utal.

//Köszönöm a pozitív visszajelzést, bár a kalandból valószínűleg így is kiveszek pár alternálást (egyszerűen azért, mert 2025 előtt azért illene végezni). Tényleges tartalom viszont nem vész el vele.//

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#119 » 2018.05.06. 22:16

Nem akarja megsérteni az öreget, így elfogadja a segédkezet, még ha tisztában is van vele, hogy önerejéből kell a kocsira kászálódnia. Meghagyja Avaldirnak a hátul zötykölődés szerencsés lehetőségét, ő inkább a bakon foglal helyet Tak mellett.
- Nos, a közelben vannak, de már döglöttek... kár is volna háborgatni a tetemeket, rút látványok.
Az meglepte, hogy a vénség most hallott először ilyen teremtményekről... de egyúttal meg is nyugtatja. Ha a helyiek nem ismerik a mocsár veszélyeit, akkor talán nem is oly gyakoriak, így remélhetik, hogy a falut már viszontagságoktól mentesen érhetik el, hacsak nem tekinti kellemetlenségnek az öreg végeérhetetlen történeteit. Mégis, bármily unalmasnak is tetszenek az egyszerű históriák, a lány megerőlteti az eszét és figyelmét, s az álmossággal küzdve ugyan, de odafigyel Tak minden szavára... hátha a vénség szavaiból és meséiből akad olyan dolog is, mely elsőre jelentéktelennek tűnne, de talán mégis némi információval szolgálhatna számukra a világot, a kort, a szokásokat illetően, netán felismerni vélne benne vonatkozásokat a halálistenről, vagy a kúriáról, netán annak tulajdonosairól, a Wermironokról.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#120 » 2018.05.07. 14:51

Felel ő mindenre, amit csak hegyes füle befogott még akkor is, ha Tak nem kérdezi:

- Dehogynem lehet. Ragadós, barna öleb, ami embereket fojtogat. Igazi mindennapi találkozás! Fáradtságából eredő iróniája kicseng beszédéből, bár mosolyát és játékos hangszínét továbbra sem fojtja el.
- Várhatunk reggelig Tak, úgyis ránk fér némi szunyókálás a szúnyogok helyett, ehhe... Utal a gyógyítóra s a mocsár barátságtalanságára. Az asszonyt semmiért sem haragítaná magukra kései zavarással, nehogy utána ne adjék segítő kezet.

A pokrócot mosollyal, bólintással köszöni meg, betakarja vele kaland porával-sárával piszkos testét. A szesz oly' jól esik neki ebben a hűvös mocsárban, belülről melegíti fel. Csípősségére száját húzza, pöjjög kicsit, elismerően bólint az öregnek.
Magában örül, hogy a fiatalabb ül fel a bakra; így hátul, a szekér ringózásában s az öreg által nyújtott beszéd aláfestésben horkant nagyokat. Kihasználja az időt, hogy megpihenjen. Érzékelteti, hogy ő már idősebb mint Vera s igencsak igényli a ledőlést a hajszolt nap után. Ülve aludni nem a legpihentetőbb, de aludt már rosszabb helyen, rosszabb társaságban is.
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég