A Wermiron kúria titka

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#71 » 2017.12.19. 03:59

Avaldir Osberon

Avaldirnak van ideje elővenni a fegyverét, bár a gömbszerűsödő oldalazó folton csak szerencsével vagy egy jó megérzéssel lyuggathat egy halálosat. Ennél jobban zavarhatja, hogy lassan már oldalt, a jobbjánál áll neki Veronica (ha szembefordulva maradna a döggel) és még mindig csak körözni látszik, bár a köztük lévő táv is három és fél lépésre csipegetődött. Ekkor érzi, hogy a nő eltávolodik tőle és egy újabb, vélhetően fájdalmas üvöltés harsan fel onnan, amerre vélhetően döfött. Melyre a szemközti folt ijesztő sebességgel, mintha csak erre várna, kezdi elnyelni maga körül a környezetet, mely közeledést jelenthet, rohamozva az irányukba, rézsútosan. Nem is lepi meg, hogy a tisztességes szembeni harcra nem dívik nekik.

Veronica de la Fuente

A lény bár aprókat távolodik az ütésre, így őt kényszerítve a közeledésre, egy ily rohamra mintha nem számítana és bár nem halálosan, de a fájdalmas üvöltésből és a fegyverén megjelenő ezüstös folyadékból meg tudja állapítani, hogy valamit csak sikerült kivágnia a lényből, egy ellipszis alakjában és egy csíkkal megvágnia. Persze, minden jótett megbosszulja magát, így a lény megindul, léptével egy csíkot húz jobbra rézsútosan, nem nehéz felfigyelnie arra, hogy a puha talajt erővel nyomja hátra, hogy sietségét megsürgesse. Mivel a támadási vagy egyéb szándékot pontosan nem láthatja, annyit tud, hogy biztosan kartávolságra lopózott hozzá oldalasan és van egy véres indikátora a lény vélhető fejének. A mocsaras környezetben visszahúzni magát sem olyan könnyű, bár ez csak mellékes.

//Bár térképet egyelőre nem rajzolok hozzá, ha valami kérdés van (pl. az elhelyezkedésetekről), PM-ben nyugodtan jöhet.//

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#72 » 2017.12.19. 15:30

*Ő csak akkor süti el a fegyvert, ha ráront a lény, egyébiránt csak követi annak mozgását s szemét le nem veszi róla, így tartva sakkban őt.*

- Mi van már? Megdöglött!? *Pirít rá Verára, hogy igyekezzék*
- Nem akarok vesszőt ereszteni belé, mert másik kezemben a vas, harmadik meg nincs, hogy újra is töltsek. *Sietteti újfent az ifjoncot.* A FOGATLAN MATRÓZ SZŐRŐS TÖKÉRE IS! *káromolja el magát, úgy látva, mintha rohamozva a sárszerű lény. Próbál valami szemfélét keresni, afelé suhanna a vessző, a célja nem feltétlen az ölés (ahhoz lehet kicsi is a csapda nyílpuska) hanem a megsebesítés és ezáltal a lelassítás. Ha ilyet nem talál, akkor valami olyan végtagra lőne, amivel mozog. Ha ilyet se ... akkor a közepébe, ahol a legnagyobb a valószínűsége annak, hogy betalál.*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#73 » 2017.12.20. 18:14

Szeretné megdörgölni a szemeit. Hunyorog, erőseket pislog, míg vérnyomása a fülében dobol. Ijesztő, s a legkevésbé sem könnyű olyan ellenféllel harcolni, amit mintha képtelen volna megfelelően látni...érzékelni? Mintha nem is ehhez a síkhoz tartozna. A vére azonban valódi, a testébe belevág a penge. Mégis, az imént mintha még éppen, hogy rohamozáshoz készülődött volna, s most máris kartávolságon belül érzi.
Optimális esetben, ha hosszabb fegyverrel rendelkezik mint a rohamozó, pláne rapierral, mely döfésre-szúrásra termett, mindössze csak hagynia kellene, hogy a roham önnön lendülete végezzen a fenevaddal. Egy pontos szúrás, ennyi kell. Itt azonban zavarba ejti a tény, hogy nem csak, hogy pontos helyet nem tud megállapítani a testen, de még annak mozgását sem tudja normálisan felmérni. Minthogy ennél fogva azt sem tudja, mekkora lendülettel érkezne a fenevad, az egyetlent teszi, ami ésszerű: kiperdül előle, miközben a kard fürge csapásával igyekszik távolságot tartani maguk között, és hátrébb táncol a nedves, mocsaras talajon.
A földre pillant, ahonnét a dög lendületet vett. A mély nyomból ítélve sokkal nehezebb nála, akármi is ez, ami talán az előnyére válhat. Bár maga sem egy pákász, és fél az ingovány szeszélyeitől, óvatosan még beljebb táncol a lápos részre. Léptei puhák, légiesek, akár egy táncosé, noha a legkevésbé sem érzi magát bálteremben - mozgásban kell maradnia, ha nem akar kellemetlen kapcsolatba kerülni a földdel.
- Gyere te... izé!
Suhint kihívóan a levegőbe, hadd szisszenjen ingerlőn az acél.
- Gyere! No mi lesz?! Mozdulj meg!
Noszogatja meg a jószágot, ha az esetleg vonakodna utána jönni, s inkább a társával fogna össze Avaldir ellen, akitől kénytelen volt így eltávolodni. Még füttyent is egy éleset, hátha örökös mozgása, a seb, és az éles hang együttesen fölingerlik annyira ellenfelét, hogy amaz inkább vele foglalkozzon.

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#74 » 2017.12.21. 01:40

Avaldir Osberon

Avaldirnak szemszerű helyet meghatároznia nem sikerült, de a föld vizslatásánál már kézzel foghatóbb eredményeket is lát. A lény léptével egy mély nyomot hagy a földben, ahogy előrelép majd ahogy a teste ezt eltakarná úgy foszlik el. Persze ennek a keresgélésnek megvolt a maga ára, a lény szinte mellékerül, amikor sikerül ezt a felfedézését gyakorlatba is ültetnie. Ami viszont így meglepheti és, már kiszámíthatóan is látja, hogy a lény valamiért még távolodóbb lett tőle, majdnem három lépésnyire húzott el mellette. Útiránya céljának pedig aljasul nem is őt nézte ki, hanem Veronicát, akinek hallja üvöltését, az irányába haladó tekintetét, de tudja, hogy ő nem vette volna észre időben ezen torzszülöttet, ha nem fekteti egy nagy puffanással a földre. A nő kifejezetten messze került tőle. Mivel a nyílvesszeje igenis célbatalált és ahogy nézi, jó mélyen bele is ment a dögedékbe. Úgy látszik, hogy fizikai védelmük szinte semmi. Örömét és esetleges helyzetfelismerését lerontja az, hogy nem képes már az ő háta mögötti lényre időben reagálni, mely ráugorva löki a földre. Szinte placcsan a hátán és az oldalán valami, de ahogy a fejét lápba nyomva próbálja megfullasztani és végtagjait lefogni, érzi, hogy egy valós, szilárd lényről van szó. Még a fegyverforgató kezét nem fogták le, de miután a lény a jobb lábát a földön tartja a sajátjával, sejtheti, hogy ez nem fog elmaradni. A lény egyébként bár súlyos, de egyáltalán nem az a behemót, aminek a nyomait látni vélte a földben és bár a lénynek helyzeti előnye elég jelentős, képes vagy vetekedni erejével.

//A lény Ereje: 1, az Ügyessége viszont 3. A próba szimmetrikus ugyanazon tulajdonságra (k10-el 5 vagy afölé dobni annyi kockával, ahány pont van a tulajdonságon), ő semlegesítheti 1 sikeredet 1 sikerével. Állóképesség kör múlva elkezdesz fuldokolni, ami negatív módosítókkal jár, utána újabb 2 kör múlva elájulsz.//

Veronica de la Fuente

Veronica számára a távolság nem csak védelmet, de információt is nyújt. A lényt nemhogy nem sikerült meggyőznie arról, hogy őfelé figyeljen, a nyomokból a földön, valamint a mozgás vélhető irányából ki is sillabizálja, hogy rá csak egy akadályként tekintett a céljához, vagyis, hogy a társára olyan szögből támadhasson, ahonnan meglepi. Avaldir ekkor süti el a vesszőt, mely felhívja Veronica figyelmét arra a támadóra, melyet ő nem tudott szemmel követni és ami végül tőle két lépésre csúszik el a földön. Most szinte kiüti a szemét, pedig egy pillanattal ezelőtt annyira el volt foglalva a másikkal... ez nem lehet a véletlen műve. A két támadás szimmetrikusan van végrehajtva, szinte precíz módon cseréltek ellenfelet, sőt, őt még bele is rémítették abba, hogy a hátát mutassa a másiknak. Undorító és aljas. Bár lidércesebb rémálmaiba illő volna, ha ezek a lények valamiképp kommunikálnának egymással csata közben, így erre még csak nem is mer gondolni, de az bizonyos, hogy intelligensek, gyorsak és képesek csapatban dolgozni. Az, hogy a lények nem tépik egyből szét őket, sőt, hogy egy ilyen kis vessző térdre, de inkább földre fektette az egyik lényt... elgondolkodtató. De Avaldirnak segítségre van szüksége, mivel ha jól veszi ki, akkor a lény a földre küldte, rajta terpeszkedik és minden pillanattal mintha többet emésztene el Avaldir alakjából, aki elkezd elfakulni és csak a haja emelkedik ki a lápi talajból. Persze, még ő maga sincs teljes biztonságban, a nyíl ezüstös vérrel és dühösen éles távozik a másik lényből. Nem fog az lent maradni sokáig.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#75 » 2017.12.25. 13:10

- Óhogyreszelődj meg a mélység lyukában... *ereszti meg mérgesen vesszőjét. Látva, hogy az bizony fájdalmas helyre fúródik a lény ködszerű testében hangos "háhá!"-val fejezi ki örömét s legszívesebben újabb fügét mutatna felé, de gondoskodnia kell a csitriről is. Gondolatában hamar elhatározza, hogy kardjával majd bátran s erélyesen vág Vera és a másik dög közé. Terv marad, olyan hirtelen nyomják a földre, mint amikor kiskorában a vásárban almatolvajláson kapták a fogdmegek. Szerencséjére maradt valamennyi levegő tüdejében, ám kapacitása már nem a régi. Fegyverfogó kezének könyökével próbálna a lénybe ütni, és nem rest ficánkolni, forgolódni, határozottan lerázná magáról a szilárd ködöt. Nem hagyja magát, mint ahogy a kifogott csukának sem szokása.*

|Avaldir ereje 2, ügyessége 3| --> 5d10: 5+7+6+8+4 - Visszaellenőrizhető a Lanawin.hu kockagurítóján
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#76 » 2017.12.28. 10:17

Avaldir Osberon

Talán csak az az elemi gyűlöleted miatt is ezekkel a dögökkel szemben, de agresszivitásoddall könnyedén ledobtad magadról ezen torzat. Bár a látásoddal még nem tudsz igazán tájékozódni (ha megpróbálod kinyitni a szemed, homályosan fogsz látni és szúrós csípést fog érezni a sártól), de tudod, hogy a lény kartávolságban van és csak rajtad múlott, hogy milyen kezdőhelyzetet harcoltál ki magadnak.

//Ma déltől és holnap egész nap nem leszek. Nem akartam egyáltalán specifikus lenni, hogy miként szabadulsz ki vagy fordítod meg a helyzetet, de 0 erőpróbája lett meg és eggyel kevesebb ügyesség, szóval szarban van. :D //

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#77 » 2017.12.30. 22:40

Hamar rájön a körmönfont csel lényegére, amelybe igazából szépen bele is lépett. Okosak és gyorsak ezek a dögök, ráadásul nem is olyan nehezek, mint amilyennek a nyomaik sejtették volna. Ha mégis olyan súlyosak volnának, már merülnie kellene a mellette fölbukó támadónak. Nincs ideje bosszankodni, amiért kijátszotta néhány ködös dög. Látja, hogy a zsoldos a földön vergődik, ám bízik benne, hogy szószátyár természetéhez kellő nagyságú tüdő is párosult ahhoz, hogy bírja még egy kicsit. Nem engedi még egyszer szem elől téveszteni a nyíllal földre terített jószágot. Míg az a vesszőt tépi ki magából, Veronica előre tör, és egy határozott szúrással igyekszik végleg elcsöndesíteni az...izét. Igaz, fogalma sincsen, hol lehetnek a létfontosságú szervei, ám bízik benne, hogy ha elég mélyre szalad a penge, elég kárt fog benne okozni.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#78 » 2018.01.02. 21:30

*Kinyomja magát a nedves koszból, hosszúszárú zöld lápi növény leszakadt karjacskája kapaszkodik hajába, ingjéből visszacsöpög a szaft s oda annak szép fehér és kék színe*

Brgybrtyhm! *Jön ki iszapos mocsár szitok helyett száján s orrán, midőn négykézláb terpeszkedik s lévén, hogy nem látja merre van az erre kinyítva szemeit és a szúrós iszapos vízről pedig a légzés sürgető szükséglete is elvonja figyelmét, nagyot szív tüdejébe amíg még teheti. Ahogy ott van, úgy suhint maga elé kardjával, ívesen, laposan, majd jobb oldalra is. Célja, hogy távoltartsa a lényt, amíg stabilan nem lélegzik. Vagy stabilan nem lát. Vagy mindkettő. Lélegzik, köhhent, ennélfogva erőtlenebb suhintások ezek*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#79 » 2018.01.04. 14:18

Avaldir Osberon

Könnyedén oldalra veted a dögöt, így már visító hörgése sem zavar a füled tövénél. Bár a légvétel egyre könnyebb, a szemedet égeti a vágy, hogy ezt valamiképp kimosd, nem is beszélve a szájízről, amit kimosni nem lesz elég egyetlen sör. Ahogy négykézlábra kerülsz, hallasz egy már lassan megszokott üvöltést, szerencsére ez távolabbról jön, sejtheted, hgoy Veronicától. Sajnos halálhörgés nem követi, bár ezeknél a dögöknél ki tudja, az miként hangzana. Csapásaid a vélhető helytől lassan a véletlenszerű vagdalkozás felé mennek, ami miatt meg is lephet, hogy mintha sikeresnek tűnne ez a stratégia. Lehet, csak szerencséd van, lehet a dög az erődet látva taktikát váltott vagy csak a megfelelő alkalomra vár.

Veronica de la Fuente

A szúrás nem feltétlenül kifizetődő taktika, ha ilyenféle lényekről van szó, de kárba sem vészett a támadásod. A pengéd egyik oldalán megjelenő ezüstös vér jelzi, hogy legalább súroltad a torzat, amit a fegyvered kissé lenyomó massza eltüntet, az éllel együtt. A dög ezt egy újabb szinte fülrepesztő üvöltéssel hálálja meg, majd erőszakosan menekülni kezd. Avaldir várakozásaidon felül nem csak, hogy kibírta levegővel, de valahogy ki is emelkedett a mocsárból. Persze ezt nem fogja tudni szemmel követni, ha le tervezel számolni a lénnyel. Csíkokat húz és nyomokat hagy a masszában, mind a négy végtagjával a földön mászik, minél távolabb oldalazva mindkettőtöktől. Persze ezzel csak elodázza az elkerülhetetlent, nem esik nehezedre utolérni.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#80 » 2018.01.05. 21:18

*A keserű, homokos, mocsaras, undorító íz befogja száját, szitokra nem nyitja már. Köpésre sem. Nem gyűlik nyála, így torka is szárad az arcfürdő után. Szemeit nehéz nyitva tartania, tapasztaná össze a mocsár csípőssége minek okán szabad kezével oda-oda kap és meg-meg dörzsölgeti őket felváltva. Eközben a hadonászást folytatja, sőt, sikerül fel is tápászkodnia, de tájékozódása éles hallására korlátozódik, most, hogy a dögevény elkotródott füle tövéből. A ricsaj utóhatása kezdődő fejzúgása s haragja, mit bal keze ökölbe szorulása jelez, már amikor nem szemét dörzsöli. Próbálja a hátát valami vastagabb fának, vagy dúsabb mocsárbokornak vetni, hogy legalább onnan kizárja a meglepetést.*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég