A Wermiron kúria titka

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#61 » 2017.11.20. 09:31

//Ed teste nem kifakult az éterből? ^^' Lehet én értettem félre valamit Ed utolsó reagja alapján. Bocsi :) //

Meglehet persze, hogy Edmundnak pusztán a lelkét szólította el szigorú istenük, a testét pedig meghagyta az időanomália enyészetének. Ebben az esetben az a legkevesebb, hogy ásót kerítsenek, és a háztól valamivel odébb elkaparják a dicsőbb halálra érdemes gladiátor testét. A munka oroszlánrészét természetesen Avaldirra hagyná, minthogy valahol belül sistergő haragot érez a félvér iránt, még ha tudja is, hogy valószínűleg vajmi kevés köze volt Ed halálához...de azért, mégis.

Akárhogy is, kellett-e temetéssel bíbelniük, avagy csak néma búcsút vettek a térből kifakult harcostól, a végére, ahogy a stressz leszakadt róluk Vera igencsak megéhezett, meg is szomjazott. Kénytelenek hát beljebb kerülni a faluba, ahol gyanakvó csodálkozással viseltetik környezete iránt - ez az egy legalább közös bennük a falu népeivel. A húsos golyócska finom, mert éhes, bár evett ennél fenségesebb falatokat is már. A kútból friss vízzel oltja szomját. Míg jár-kel, egyre csak figyeli, figyeli környezetét, és az emlékezetét erőlteti. Képeket próbál társítani az ösvényekhez, fákhoz, hegységekhez - képeket az általa ismert jelenből, ebbe a különös jelenbe, ahová csöppentek. Hátha lel egy ismerős fát, egy ismerős úti kanyarulatot, amely arra utalna, hogy valóban csak időben kerültek más helyre, területileg ugyanott maradtak... Míg pedig ezen próbál kiigazodni, kitérőt tesz a törvénykezési táblához is, melynek alján bizonnyal megleli, melyik évnek hónapján került az kifüggesztésre.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#62 » 2017.11.22. 14:14

*Ha kifakul a test az éterből, elcsodálkozik, életében nem látott még hasonlót. Azért nem gyalázza meg a holt hűlt helyét sem, átlépi azt a részt, ahol még az imént a hulla feküdt*
------------------------------------------------------
*Amennyiben nem, ő bizony el nem temeti*
- Kitudja, mik errefelé a szokások. Lehet égetnek és földbe tenni nagy bűn. Lehet rágyújtják a kunyhót. Én magamra nem haragítok egy helybélit sem! *Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon s összefonja maga előtt kezét*
- Az időnk amúgyis véges. Már ha van vége neki... *Köp ki oldalra* Egy koponyás őrülttel táncolunk éppen, ilyenkor nincs idő bort rendeli a csapostól. Menjünk!

*Kint megcsapja a finom illat, s mivel gyomra igencsak kiürült, nem rest rezet áldozni. Ő inkább a túró-sajt párost választja némi remélhetőleg friss és hűs kecsketejjel. Ha első kortya romlott volna, egyszerűen kiborítaná. Evés-ivás közben, ami már nem megy olyan gyorsan neki, mint az időugrálás előtt, szemügyre veszi környezetét. Megragadja figyelmét a tábla, szemével int Verának, merre tekintsen. Feltűnik neki a kezdetleges környezet, a kezdetleges fegyverekkel. Egy pillanatra gúnyos mosolyra húzódik szája, gyorsan sajtot töm bele, nehogy hangos kacajban törjön ki*

- Vica! *Súgja oda Verának* - Régebben hallottam mondákat rég letűnt korokról, amikor a mifélénk még nem ismerte a vas művészetét. Hát figyeld! Igaza volt a kutyafattyának. Már ha nem egy káprázat ez az egész... *Csuklik el hangja, ahogy megmordul gyomra. Nem kívánja visszaadni az anyaföldnek amit adott, pláne, hogy nem volt az olcsó.*

- Ha tudsz olvasni, lesd meg a táblát. Ha nem, mindjárt megyek, nézzük meg, mi van rajta...
*Csatlakozik a fiatalhoz, a tábla felé hajol*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#63 » 2017.11.24. 00:22

//Hát, én prózainak vettem, mintsem szó szerintinek Edet. Nyilván a lelke ahhoz megy, ahova szeretné és, ha fontos, akkor persze eltűnhet. Bár, szerintem még egy furcsaság és bekattantok, ha már eddig nem :P //

*Az étel kellemesen meleg és friss, a tej pedig megnyugtatóan langyos. Ez a város egy elődje is lehetne annak, ahol jártak, hisz helyileg pont ott van, de a templom helyén kőépület volt, ezt bizonyosan tudja. Az öreg háza valahol a távolban van akkor a mocsárnál. A távoli hegyek magaslatainak látványán túl viszont... kevés dolog van a helyén. Persze ez már bőven elég ahhoz, hogy bizonyosra tudja, hol áll éppen. Meglepően sok szövegezést látnak, táblák a földön minden üzlethelység előtt. Ebből nem sok akad, de a kenyérsütő épülete, az egyetlen másik teljesen vályog, az bizonyosan ott áll. Ezen túl csak a kovácsé van még, aminek kötelezően agyagból kell lennie, még a feltehetőleges városháza épülete is csak nagyobb, mint a többi. A testőrök még annyira se szívélyesen érdeklődve néznek rá, az ajtót szőtt függöny takarja. A törvénykezési tábla alján furcsa szám áll, Amnao 6467. évében... Ez nem segíti ki őket. A törvénykezés menete elég faék, lopásért kézlevágás, legtöbb esetben halál. Az öltözékek elég lengék, a nedves, meleg idő nem kedvez a vastag ruházatoknak. Avaldir meglepődhet, mennyi szinte vagy teljesen fedetlen kebel járhat vele szemben az utcán, de Veronica számára is van nézelődni való, ha nem veti meg gyarló vágyait.*

//Kik hallották azon legendákat...//

Avaldir nem csak arra emlékszik ezen letűnt korok hallott történeteiből, hogy hány milleniával ezelőttre tippelik őket (több, mint kettő), hanem az, hogy mily ismeretlen is ezen időszak. A távolság is koptat, de a legendák más felé hajaznak. Állítólag a mágia megjelenéséből kialakult háborúk söpörték el ezen népeket, mások szerint egy égi csapás tette emlékké az ősi kort. Annyiban egyetértettek, hogy pár éven, vagy akár hónapon belül egy több évezredes civilizáció az enyészeté lett.

//Aki tud olvasni...//

A törvénykezés kasztrendszer szerint súlyoz, a papság és az uralkodó a legmagasabb, a szolgálóik, testőreik és harcosok a következő szint, szabad lakosok a következő. Rabszolgák eszerint vagy nincsenek vagy nem védi őket a törvény vagy tulajdonként ítélkeznek rajtuk. Férfiak és nők a törvény előtt egyenlőek. Kötelező istenhit van és a megadott szó megszegéséért is nyelvkivágás jár, ha az üzletkötésnél történik. Hatalommal rendelkező tárgyat csak a papság hozhat létre, vagy adományozhat és elkobzási joga van rája. Elég hiányos, gondolod, hogy nem a teljes törvénytár van itt, csak a fontosabbak. A végén úgy zár, hogy "Ahogy Kitere által megadatott".

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#64 » 2017.11.24. 08:33

Avaldir megjegyzését nemes egyszerűséggel elereszti a füle mellett. Nemesi családból származik Allenwell vérvirágos földjeiről, méghozzá nem is akármilyen család neve függ a feje felett, akár Damoklész kardja - természetes hát, hogy nem csak tud, de szeret is olvasni. Otthona könyvtára a Vértelen Császáréval vetekszik, ifjúságának éveiben pedig bőven volt ideje, hogy epedő kíváncsiságának szomját könyveikkel oltsa.
Mégis, homlokráncolva áll csupán a tábla előtt. A korszak hirtelenjében nem ismerős neki, ahogyan a "Kitere" név sem. Gondolataiban visszanyúl a szépen rendben tartott könyvtár sorai közé. Polcai között jár, könyvek gerincén simít végig, betűket idéz fel... hátha olvasott már Amnaoról, vagy akár Kiteréről valamely régi, poros fóliáns lapjain.
A tény, hogy sikerült magukat térben - ha időben csak bajosan is - elhelyeznie, egy kissé visszaadja a magabiztosságát. Nem kizárt: az istenség visszarepítette őket abba a korba, ahol nevét még rettegték az emberek. Bizonyára ez lehet az az időszak, amikor hatalma valamilyen okból kifolyólag megrengett... és egészen biztos benne, hogy ehhez köze van a kúriának is. Máskülönben ugyan miért időzne a régi falak között a hatalmát veszített entitás? Megköszörüli a torkát, hogy felhívja magára Avaldir figyelmét.
- El kellene látogatnunk a kúriához... ha ugyan állott már ebben az időben, de lefogadom hogy igen, és még köze is volt a halálisten bukásához.
Körülpillant, lehalkítja hangját.
- A többit majd út közben mondom... ha magunk maradunk.
Megérinti ujján a gyűrűt, melyet Lady Jezabeltől kapott, s amely védelmet nyújt számára mindenkivel szemben, aki mágikus úton próbálja őt felkeresni, vagy akár az elméjébe nyúlni, netán elátkozni - igaz, így ha megsebesül, a gyógyító varázslatok idejére meg kell válnia a becses ékszertől. Nem volna szerencsés, ha a papság elkobozná - mert talán jó szolgálatot tesz neki e pillanatokban is. Talán képes elrejteni Amnao figyelő tekintete elől, és ez olyan előny lehet, amelyet mindenképpen ki kell használnia. Ha a zsoldosnak nincs jobb ötlete, akkor el is indulhatnak, hogy felkutassák a kúriát.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#65 » 2017.11.25. 00:34

*Közel hajol a táblához, ráhunyorít. Balra biccenti fejét. Majd jobbra. Megvakarja a fejét.*
- Hát én ezt ki nem tudom olvasni! Nem ismerem ezt a furcsa, ősi írást, be kell, hogy valljam... *Rázza meg fejét csalódottan, így semmilyen információhoz sem jut a tábláról, esetleg ha a számok ugyanazok mint amit a jelenben használnak, akkor az éven igencsak megütközik...*
- Nem lehet, hogy ez inkább a jövő? *Szalad tova gondolata irányítatlanul* Valami újrakezdett kor, mint amikor egy fejlett embertömeg elporlad, kikopik a tudás s egy újabb újra feldezi ami azelőtt feledésbe merült. Ez még fontos lesz, meglátod. *Súgja oda neki óvatosan, nehogy a helyiek fülébe kerüljön vélekedésének egyetlen cseppje sem.*

- Nincs jobb dolgom jelenleg, menjünk. Hallottál lónyerítést? Éreztél szar szagot? Mert én egyiket sem eddig. Gyalogolni pedig se nekem, se a gyomromnak nincs kedve, hogy színt valljak így hirtelenjében. Viszont a teleportálást kihagyom, inkább a sarokkoptatás. *Int Vera felé lemondóan* Na lóduljunk.

*Amint kiérnek a kis településről, nem csak halló, hanem látótávon kivülre, hangosabbra és őszintébbre vált*
- A szőke szajhák egyék meg azt a tíz aranyat és öt ezüstöt. Csak jussunk vissza a mi időnkbe. A kezem közt marad az az ember. *Zsémbel egy sort félhangosan, inkább magának mint sem Verának* Neked is valami ifjú ágyát kellene melegítened mint Amano fényességének korában kolbászolni a semmi közepén. *Tárja szét a kezét és mutatja meg velük, hova is érkeztek* Még az is csoda, hogy egynyelvet beszélünk ezekkel! ... Na hallgatlak.
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#66 » 2017.11.27. 04:55

A számok érthetőek. Lovat nem látnak, de állat akad. Öszvér méretű, szarvtalan, izmos bikaszerű lény, mely emberszállítása nem épp a legkényelmesebb, de szekérnyi súlyokat könnyedén elhúz. Ahogy elhagyják a falvat, érzik, ahogy követi őket a tekintet, de nem szólnak hozzájuk az ott vetők. Két sorban ültetett, fiatal fák sokkal inkább hasonlítanak arra, amit a jelenben láttak. A cédrusok úgy látszik, hogy még magukat se tudják egyhelyben tartani, a legtöbb ki van dőlve, de aljas igénytelenséggel lepik el a tájat, ahogy a lágy köd is. Bár bőven ötven méteren túl is látnak, tájékozódási pontokat nehezen találnak, a fák túl vékonyak, hogy jeleket vágjanak beléjük és jellegtelenek, hogy tájékozódási pontok legyenek. Sárgás fényű, diónyitól-ökölnyiig terjedő pöffetegeket viszont felfedeznek, melyek eleinte csak elszórtan látnak meg, majd a lábuk valami szilárdabb, sőt, széles útszerűségre ér, gyakorta fedezik fel nagyobb kiásott gödröcskékben elterjedni őket. És persze, szúnyogok, békák, pókok, de nagyobb testű állatot nem láttak eddig.

Avaldir Osberon

Rühelletes környék ez a küzdelemre. A lába bár nem süpped annyira, de se megbújni nem lehet rendesen, se nem taktikázni nem könnyű, a környezet nagyrésze pedig alkalmatlan is rá. Ami jobban zavarja, hogy bár lehet csak az elméjének pillanatnyi megbomlása, de valami elmosta egy pillanatra a távoli ködös tájat és a fák ágai is szél nélkül hajlottak meg. A szeme sarkából egy pillanatra el is kapott valamit, ahogy mozgásával fordozta maga körül teret, de amint arra fordította tekintetét, eltűnt ezen furcsa képjáték. Lehet tényleg kezd menthetetlenül megbolondulni, mert néha úgy is érzi, mintha hátat fordítana... valaminek. Pontosabban, valami keresi a lehetőséget arra, hogy amikor csak lehet, ezek után a háta mögött legyen, figyelmének szögén túl. Egyelőre még messzi tőle.

Veronica de la Fuente

A neveket sosem hallotta ezelőtt, de ez még nem jelenti, hogy reménytelen a próbálkozása. Bár nem a poros könyvek, hanem a beszélgetések távlatából. Bár szavalni tanította részben, de nem titkolt szándéka volt, mint a család barátja, hogy tartsa közel a házat a követendő hitéhez, legfőképp őt. Valahogy nem érezte az elszántságot elengendőnek benned, bár túlzott elvárásokkal nem volt egyedül. Rühelletes alak volt, innen is emlékezik jól ahogy az ősi, primitív népek hiteiről vitatkozott, mely érdekes frissítőként hatott tanulmányaiban, főleg, mivel nem ővele hadakozott. A régi hiteket egyszerű barbár bálványimádásnak tekintette, kik a természet erőit és pár megfoghatatlanabb fogalmat megszemélyesítettek és istenként tisztelték. Halál, élet, tavasz, ősz... de ezekről a gyengébb entitásokról gyorsan kiderült, hogy vagy távoli síkok démonai, vagy üres képzetek, tévelygések, melyek jóindulatúan elvesztek a történelem lapjain. Persze ez a vita nem is lenne teljes a mágiatudor véleménye nélkül, aki bár több söritallal a szervezetében, de nem tompultabb elmével válaszolta, hogy de ezen népektől komoly gazdálkodásra utaló eszközök és hatalmas erejű tárgyak is maradtak fent, melyeket nem alábecsülni szükséges óvatosság, mintsem paranoia lenne. És, ha Veronica körbenéz, kevés emberáldozó oltárt, de annál több halgazdaságra utaló jelet lát. Persze, sajnos ezen primitív hitekről a legtöbbet a hívőktől tudhat meg, a vita is csak kellemes parttalanságban ment volna tovább, amíg az egyik oldalt meg nem vádolták szentségsértéssel...
Amikor a falu szélénél jár fel is ismeri mind a halgazdálkodást, mind a mocsár lassú felszámolásának próbálkozását, a terület elerdősítését.

Edit: Veronica vallási oktatójának hitének (és ahhoz illő jellemének) módosítása :D

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#67 » 2017.12.05. 16:59

- Tessék! Cédruszmocsár! Köd. És szurokszag. Brékabekegés. Ázott állati tetem. És szúnyogok. Na meg hűvös. Most már tényleg mondhatod, hogy mi van veled, mert velem az "eredjük a rossebbe és helyezze fel a bal orrjukába mind a tíz aranyat, az öt ezüstöt meg nyelje le" hangulat van. *Rázza meg fejét, rosszalva, hogy belement ebbe az egészbe. Már maga előtt fonná karba kezeit ahogy szokta, amikor mintha ... mintha... talán valami villanna szeme sarkában. Egy suhanás? Káprázat? Ki tudja mit kevertek ezek a kecsketejbe. Vagy talán az időutazás hozadéka ez még? Idős korát meghazudtolva ragadja meg hirtelen Vera alkarját, erősen belemarkol s orra alatt ereszt meg egy hosszabb, de csak Vera fülének hallható pisszegést.*
- Fülel... *Suttogja felé, inkább szája mozgásából találni ki, mit is mondott, semmint a hangok megrezgette hangszálak zenéjéből. Másik keze kardmarkolatára csúszik, szeme pedig nem nyugszik egy pillanatra sem, s hirtelen, kiszámíthatatlanul meg is fordul, meglepetés szerűen. Hirtelen mozdulatok ezek, ám Verát nem rántja magával, csupán szabad kezével int neki aprókat, ha eddig susogására nem is figyelt volna fel.*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#68 » 2017.12.16. 20:26

//Másfél hét után és egy PM után indítottam még egy kört, hogy ne und el magad :D //

Avaldir támadására hátraugrik a lény, mely szerencséjükre még több, mint öt lépésre volt tőlük. Bizonyára nem tudta mire készül Avaldir, így biztonságosabbnak látta a visszavonulást. Most már könnyedén szemmel tudja tartani a körvonalait, melyek nem teljesen felépült elméjének kissé megterhelőek, de csak a feldolgozóképességétől függ, mennyire. A lény termete alig kisebb az övéénl, de szélesebb és a vélhető karjairól nagy masszadarabokban esik le valami. A lény egy pillanatra áll, majd felüvölt, éles, orkánszerű hangja szinte beszakítja a fülüket. Veronica Avaldir hátához pördül, fegyverét elővéve, hátát neki vetve. Ennyit hall csak Avaldir:
-Ketten vannak.
Avaldirnak marad ideje a fejtegetésre, mivel a vele szemben lévő lényt is oldalazva közeledni véli, de mintha kevésbé agresszívan, mint a legutóbb. Lehet a háta mögöttitől vár valamit vagy csak az idegeit feszegeti, hátha megfordul segíteni a társának?

Veronica (ha visszatér következő körre)

Az üvöltésre az egyik, eddig földön lapuló teremtmény hirtelen sebességgel rohamozott Avaldir hátának. Nem is várakoztál, fegyveredet elővéve pördültél egy csapást mérni rá, ami miatt megtörte a rohamát. Két lépésre van így, ami távolról sem tűnik biztonságos távolságnak, de még pont nem éritek el egymást. Aljas dögök az biztos.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#69 » 2017.12.17. 16:22

*Bár csapkodását nem támadásnak szánta, mégis hamiskás öröm vetül ki arcára, hogy így sült el a dolog. A visszavonulónak fügét mutat, és teljesen hidegen hagyja, hogy emberi lény, vagy sem, ezáltal értelmezni képes-e a látottakat.* - Van itt még, ahonnan ez jött! *Tartja magasra győzelmével gúnyolódó jelképét.*

*Már épp kis számszeríját kapná le derekáról, amikor a hátának csapódik Vera, megütve ropogós lapockáit.* A lényre csapódj vadóc, majd hancúrozunk utána... *Nem fejezi be, amit elkezdett, inkább lőfegyverét a hátrébb kerültre, az oldalról osonóra tartja, mintegy fenyegetésként.* Amég ez rosál, szúrd le amazt! *Parancsolja ellentmondást nem tűrő hangon.*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#70 » 2017.12.18. 19:06

Nehezére esik követnie Avaldir kicsapongó társalkodását - talán túlságosan is hozzászokott a szófukar, mogorva társasághoz, mint amilyet eddig Ed, Vercole, esetleg maga Lady Salome jelentett, s hiányukban maga vette át sovány ismeretségi körének alapvető viselkedését. Persze, megvan rá az oka, hisz amibe keveredett újfent élete lángjának kioltásával fenyeget, amennyiben lankadni engedi figyelmét.
- Nos...
Kezdene bele, de mondandóját rövidre zárja a félvér. Előbb meglepődik, ám hamar megérti amaz reakcióját, amikor a szeme sarkából elcsípi, hogy mozdul valami a susnyában. Azonnal kardot ránt maga is, és Avaldir mögé penderül, amivel megakasztják, de el nem riasztják a visszataszító lényeket...bármik is legyenek azok. Elfintorodik.
- Igen könnyen osztogatod világmegváltó ötleteidet...
Riposztol, bár sem a hely, sem az alkalom nem megfelelő a civakodáshoz. Cikornyás tirádát kanyarít a rapierral, inkább a maga idegességét levezetendő, mintegy kirázva kardforgató karjából a feszültséget, majd felszívja magát, s egy rövid, kemény kiáltás segédletével tör előre nyújtott vívólépésekkel féloldalasan. Előbb kettőt vág a lény hasa tájéka felé, hogy amaz oda koncentráljon, s a tényleges támadás csak eztán érkezik lendületes előreszúrás formájában, annak visszataszító arca - avagy pofája - felé.

//re-üdv, folytassuk hát :) //

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég