A Wermiron kúria titka

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Edmund
Hozzászólások: 14

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#51 » 2017.11.03. 18:52

Morog valamit az orra alatt , de csak mert nem tudna érdemben felelni a hebegő némbernek. Se Verának, így egy morcos fújással ereszti le a fegyvert.
- Aztán semmi ármánykodás, nèmber! Engem ugyan meg nem vezetsz! - szól a két kivonuló után.
Végül így marad Avaldirral. Elteszi a fegyvert, megragadja a fetrengő grabancát, hogy kicsit sem finoman és törődőn felrángassa, és nem épp okító jelleggel megpofozza, csak hogy befejezze a haldoklást.
- Kelj már fel a kikapós anyádat, aki egy marék homokér' táncol a sivatagban, teeee! Nincs neked semmi bajod, ne legyél már asszonytermészetű te akárhogyishívnak! Állj már meg vagy itt helyben megfejellek, oszt akkor tènyleg lesz okod kókadni! Milyen férfi vagy te?

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#52 » 2017.11.05. 19:22

*Ahogy felrángatják, megkorran gyomra, s ahogy csattan a pof, úgy esik neki kellemetlenül, hogy valaki rájött az ő kis titkára. Hagyja magát mind rángatni, mind megpofozni, még az okítást is eltűri csukott szemmel s hányás szaggal. Hanem aztán az okítás közben hirtelen térdelne amaz gyomrába, megmutatva, hogy bár már vesztett fürgeségéből és erejéből, mégis tud fájdalmasat lépni, ha a másik nem számít rá. Már ha nem számít rá.*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#53 » 2017.11.07. 03:28

Veronica

A nő, kinek neve még mindig nem ismeretes számotokra enyhe ellenállás után megadja magát, ami szerencsés Veronicára nézve, mert a súlykülönbség miatt ebben a félig meggyötört állapotában biztosnem tudná vinni sehova. Lehet egészségesen sem. Bár Veronica csak menekülni akart, azért a falvat szemügyre veheti. Úgy látszik, a nádépületeket nem fogják tudni megszokni, a falu népsége fel is húzott egy nem túl tekintélytelen nagyságú épületet, vályogból. Mindenki sürög-forog, de nem tűnik lakóépületnek, a kupolás tetejének keleti altámaszánál egy rézből kimunkált nap várja, hogy magasabban tündökölhessen. Nem kell gondolkodnia, hogy templom lesz ebből. De mást is észrevehet, pontosabban valaminek a hiányát. A talaj szilárd, erdőségnek pedig nyoma nincs, amíg nem néz el a házuk mögötti vidékre... viszont a macskaköves út helyén, melyet az előző estéjükön követtek, csak egy szűk ösvény található. A nő is lassan visszanyeri a nyugalmát, ahogy úgy érzi, hogy az övéi között van. Persze, a vendégszeretetét fölösleges visszavárni, de fenyegetésének még nem tud élt adni, inkább csak egy erős ajánlásnak tűnik Veronica számára.
-Minél előbb távozzatok a házamból... főleg az a kettő.
Majd, ha Veronica hátrapillant, a két férfit láthatja a földön, ahogy marakodnak. Már a látványtól úgy érzi, hogy pár hajszála beőszült.

//Az, hogy pontosan mit látsz, nyilván a pároson múlik. //

Avaldir, Edmund

Ennek a harcnak csak vesztesei lesznek, ez bizonyos. Avaldir össze tudja kaparni maradék erejét arra, hogy ezzel Edmundnak ártson, bár kétséges, hogy melyikük számára lesz ez rosszabb. Mivel nem a saját lábán áll éppen, vagy nekirugaszkodásból lehetséges a manőver vagy belekapaszkodik Edmundba, hogy elvégezze. Bármelyiket válassza, bár a bosszú édes, de ezzel Edmund a továbbiakban sem magát, sem pedig őt nem fogja tudni megtartani, ahogy Avaldir testének súlya fellöki/lerántja (nem beszélve a kellemetlen érzésről, ahogy megpróbálják kipréselni belőle azt, amit az utazásnak esetleg nem sikerült). És bár Edmund indulatainak kandallótüze kimeríthetetlennek tűnik, sajnos a tűzifát ő is a padlóra küldte, valamint mindketten tettek, hogy a környezetük szaga még jobban kikívánkoztassa, ha még van mit. Persze a harc hevében az ilyen apróságok elveszhetnek. A küzdelem további alakulása persze kettejükön múlik.

// https://www.youtube.com/watch?v=po1GUcxSqyo //

Mindenki

// Előre láthatólag szombaton jön a következő mesélői (ZH-zom), de kérdésekkel megtalálható vagyok. Persze nélkülem is gyepálhatjátok egymást, külön igény esetén a "városi őrségnek" is van egy elhelyező gödre :P //

Avatar
Edmund
Hozzászólások: 14

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#54 » 2017.11.07. 10:39

Edmund nem számított rá, hogy ilyen erő van az aléldozó, vízért síró senkiháziban, így együtt vágódnak el, ahogy azt kell. Hányna, ha nem épp ezzel kezdte volna az ébredés után...
És mégis, valami nincs rendjén. A padló deszkájára markolva mégiscsak összerándul, s öklendezik fel... véres epét. A gyomrába szúró kín most aztán minden lélegzettel egyre inkább zsong bele az agyába. Újabb rohammal újabb adag vért köp fel, és valami velőtrázóan rideg nevetés kezdi rázni.
- Hát... végül mégis találkozunk. Ez ám a szar...
Ed számtalan csatát megélt, de sosem sérülések nélkül. Elég volt egyetlen rúgás, hogy a betokosodott szilánk jó helyen szúrja át a gyomrát, felszaggatva a mágiával forrasztott sebeket bent. Talán a halál istenének furcsa bosszúja ez pökhendi nagyképűségéért. Most aztán a belső vérzés szépen kezd elterjedni, újabb görcsökkel rántva össze a testét. A nevetése egész erőtlenné válik, szája szélén megint vért köhög fel, mielőtt utolsót nem rándul.

Aztán egész alakja kikopik szépen ebből a térből és időből, hisz más isten szólítja kénköves poklába: a vér egyházának kegyetlen, irgalmat nem ismerő egyistene viszi az örök gladiátorverembe, hogy holtában lelke ott vívjon az örök időkig szakadatlan.

//Akkor engedelmeddel, Zerathin, én kaptam az alkalmon, és a másfél héttel ezelőtti kérést foganatosítottam. :) Köszi az eddigi mesét. További jó kalandolást!//

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#55 » 2017.11.12. 16:06

- Megértem, hogy ez a kívánsága, és kérem engedje meg, hogy a nevükben is bocsánatot kérjek, és megköszönjem a kedvességét, amivel a gondunkat viselte, míg eszméletlenül feküdtünk. Nem szeretnék visszaélni a jóságával. Megmondaná mégis, hogy...?
A kérdést nem marad érkezése befejezni. A háta mögül dulakodás hangjait véli kihallani, amit egy nagyobb puffanás, és vérgőzös hörrenés követ. Görcsbe ugró gyomorral perdül vissza, s rosszat sejtve lép be az ajtón. Amikor a földön fekve megpillantja a haláltusájában görcsbe ránduló gladiátort, beletelik néhány pillanatba, míg értelmezi a helyzetet....arra számított volna ugyanis, hogy ha össze is kap a két férfi, Avaldir kerül majd hasonló állapotba a csetepaté végére - nem, mintha nem nyúzta volna meg elevenen Edmundot is egy ilyesfajta végkifejletért.
- ED!!!? - sikolt fel első meglepetésében és riadalmában, s a férfi mellé vetődik. Keresi rajta a sérülés nyomát, de nem leli.
- Mit műveltél? Mit műveltél??! - rivall rá Avaldirra, míg megemeli a fuldokolni tetsző halódó fejét, mindhiába. A kezei közül illan el a férfiból az élet, s érzi, amint a helyzet adta kritikus pánik átcsap a feje felett.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#56 » 2017.11.13. 18:52

*Pedig remélte, hogy lesz, aki megsajnálja, és vagy házigazdája vagy még inkább Vera lesz az. Igaz, dühből, elkeseredettségből mozdult, talán hirtelenebbül is, mint szerette volna.*

- Szállsz le rólam! Mocskos pribék! *küldi a földre roggyanó test felé szidalmait* Most megkaptad, fiatal kakas, megkaptad ami jár! *Morogja félhangosan, rá se néz, szemével valami folyékony után kutat, amit megihat. Kis csuporban állott vizet lel, s ha nincs ló, jó a szamár is. Mindeközben Edmund vöröset ad a padló kellemes barnás színéhez... A nevetésre már odakapja a fejét. Késő.*
- Na most már kelj fel, nem kell a dráma! *locsolja a maradék pár centi vizet magasról a másik rusnya fejére* Héjó, ne trüközz itt nekem! *böki meg óvatosan lábával, felkészülve arra, hogy ha amaz elkapná kezével földrerántás szándékával hát nagyot rúgjon rajta*
- Mozogj már! *böki meg kicsit erősebben, s amaz nem reagál. Valami megmozdul benne, megremeg benne a gondolat, s aztán átterjed lábaira, kezeire is. Négykézlábra veti magát, felszisszen idősödő teste rosszallására, s közelről pofozza meg Edmundot* Nem! Ez nem lehet! Nem! *Rázza kétségbeesetten. Nem, nem Edmundot sajnálja. Régóta nem ölt embert, s akit eddig ölt is, azt sem akarattal. Fejét amaz mellkasára támasztja szakad ki a világból s kerül át gondolatban valahová, máshová, valamilyen szép napsütötte mezőre, tüzes lányok közé. Oda, ahol csak a szép s jó várja, s ahol felejti a vér vasszagát. Valószínűleg így talál rá majd Vera vagy az asszony, vagy kitudja ki a kunyhóban s hogy hogyan reagál az örökké vidám Avaldir? Ezt még az isteneknek is nehéz megmondani.*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#57 » 2017.11.15. 01:27

Vannak nehéz és könnyű kezdetek. És van, amikor csak a fejükre szakad az ég és minden csapása. Edmund váratlan halála és az előtte történtek is rossz ómenek, amikre nem igazán volt szükségük. A nő eltűnt, így csak ketten maradtak élők a sátorban és annak környékén, Avaldir a jól eső vizével és Veronica, a halottal. A közelgő katasztrófa rémképei még nem érték el őket, a csendben tisztán hallatszanak a közelgő munkálatok kivehetetlen zajai.

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#58 » 2017.11.15. 16:59

Ed teste kifakul tehát a világból. Zsibbadó lélekkel ül a sarkaira, s réved maga elé. Pillantása üres, kifürkészhetetlen, ahogy a néhai gladiátor hűlt helye után a félelfre tekint. Elképzelni sem tudja, mi történhetett... ám a félvér viselkedése halkan élesztgetni kezdi benne a józan eszét, amely egyre csak azt suttogja: bármi is történt, nem lehet Avaldir műve. Elvégre maga is látta az aréna bajnokát küzdeni, és Avaldirnál lényegesen félelmetesebb ellenfeleket legyőzni. Képtelen felfogni tehát, hogy mi okozta a férfi halálát. Talán ivott valamit... vagy Watao átka ült rajta, amiért oly foghegyről feleselt az istenséggel. A lány reszketegen felsóhajt, és kisöpri fejéből a zavarosan zümmögő gondolatokat. A kunyhóban körültekintve kényszeríti magát, hogy felfogja helyzetüket: egy mágikus időtér csapdájában vergődnek egy halálisten és egy félőrült mágus közt feszülő ellentétbe szorulva. Ha nem gondolkoznak.. ha nem maradnak eszüknél, sosem fognak kijutni innen élve - anélkül, hogy bárminemű rettenetet rá ne szabadítanának a világra.
Egy újabb mély, reszketeg sóhajlás szükséges ahhoz, hogy meg tudja acélozni lelkét, és fölkeljen a földről. Néma csöndben igazítja meg blúzának habfehér csipkéjét, míves bőrvértjének szíjait. Avaldirra tekint.
- Gyerünk. Tovább!

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#59 » 2017.11.15. 22:07

- Tovább... *leheli maga elé erőtlenül.*
- Tovább ... *rázza meg fejét s közben belemarkol Ed hajába. Csendes, hosszú percek telnek el így, mire végül összerendezi gondolatait.*
- Tovább! *tápászkodik fel. Végigtapogatja magát, meg van-e mindene, számszeríját nem hagyja abban a sarokban, ahol kardja hevert, sem pedig a rövid vesszőket rejtő tegezt. Felcsatolja nem éppen a leggyorsabb mozdulatával, remegő keze akadályozza abban, hogy józanul cselekedjen, gondolatai balról-jobbra, fentről-le csaponganak.*
~ Legalább miénk a kaland s Edmund aranyának a fele, s a plusz 5 ezüst ~ *talál egy kis kapaszkodónyi pozitív gondolatfoszlányt, kérdően néz Verára, de még mielőtt válaszolna, ő teszi.*
- Kotródjunk innen!
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#60 » 2017.11.17. 03:54

Ha nem rugdossák arrébb a holttestet (vagy esetleg valami illőbb végtisztességet adva meg neki), akkor érdemes sietniük, hisz bárki számára feltűnhetnek. A városban érdeklődve tekintenek rájuk, ami egyáltalán nem segít a megnyugodásban, de az öltözékükkel eléggé kilógnak. Mindkettejük orrát megcsapja az utcai sült étel szaga, valami vesszőre felfűzött húsos-zöldséges falat. Nem mintha sok lenne most a gyomrukban. Ha megközelíti az árust, ki egy rézlapon süti ki ezt és még valamit, barnás kis zöldséges golyócskákat, melyeket hasonlóan tűz fel árusításra. A pénzre bár furcsán tekintenek, főleg alakja miatt, de a szép formája, veretése miatt mintha értékesebbnek tekintenék. Sajnos ez az árban nem látszódik, tíz réz egy ezüst, öt rézért kapnak egy pálcikányit a húsosból, a zöldséges csak kettő. Italnak van víz, melyet egy közeli kútból lehet ingyenesen merni, valamint kecsketej. És a sajtok, rengeteg kecskesajt, valamint túró. Pár rezes tétel ez is. Kevés a városi rendvédelem, csak egy nagyobb ház előtt állnak lándzsások. Minden fegyver réz és a kovácsoltságuk is elég kezdetleges. Nem kell hozzá nagy fegyvertudás, hogy felismerjék minőségi előnyeiket. A falu közepén egy hatalmas agyagtábla, amelyikuk tud olvasni és meg is nézi, kezdetleges törvényeket láthat. Na, de a kérdés lebeg, merre is menjenek?

Mehetnek az északi vidékre, hol haszontalanul vékony törzsű és ágú ciprusok sűrű közege próbálja megkötni a mocsári talajt. Ha értenek a növénytanhoz és persze arra haladnak, akkor valami érdekeset észrevehetnek, de egyébként csak annyit látnak, hogy valamit elkezdtek ültetni a falu és a mocsári erdő közé. Mehetnek a hegyek fel, hol méter másfél méter magas fű fogadja őket, melyből csak egy öt méter széles ösvény mutat ki. Bizonyára innen jönnek és mennek a falusiak, kereskedő földút. A füvet jelenleg a kecskékkel legeltetik el, így a falu határa elég széles ezen a vidéken. A nyugati út még bejáratlan félmocsaras, tavas. Erre mehetnek, de jelenleg csak a vízen át. A tó túloldalára átlátni, de lesz pár óra átjutni. Pár halászhajót észre is vesz, és a nád nagyrésze is innen jön, az északkeleti részről. A környéken itt már nagy szál fák fedezhetőek fel, melyek szabályos távolságra vannak egymástól, hatalmas fűz, melyeknek a gyökere mélyre nyúlik. Több sorban is. A parton épp csónakokat készítenek, nádból, de a késztermékből is sorakozik pár. Délen még út sincs, csak a magas fű és az ismeretlen.

//Ha van valami kérdés, akkor PM //

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég