A Vörös Királynő nyomában

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Mord
Hozzászólások: 430

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#31 » 2017.07.10. 20:17

//A célszám 8 volt. Tanácsos uram, Marvin megingott. Nem lesz új kör, rád bízom sorsát.
Kapitány 4d10 6 8 7 8
Legénység: 2d10 10 9 összes veszteség 18 fő//

A Főtanácsos jól látja, hogy Lasivalnak egy idő után Marvint kell pofozgatnia, hogy ne ugorjon a daloló szirének közé. A legénység azt teszi, amit parancsol... javarészt. De ezúttal legalább nincs újabb öngyilkos jelölt.

A fedélzeten tehát Faelnis és Rorschach hathatós együttműködésének hála a legénység csakhamar kibontja és engedi az összes vitorlát teljes terjedelmében feldagadni a szélben, s úgy tűnik, az Egy velük van, hisz jó szelet ad, és örvényt sem nyit elébük a mélység. Azt nem látják, mi történik odalent a fedélközben, így meglepetésként érheti őket a lángok fellobbanása.

A szirének éneke tajtékzó sikollyá torzul, s ahogy a hajó tűzcsóvája útján tovasuhan, lassan el is hal, s ezzel együtt még a félig ájult, csengő és vérző fülű Avaldir is feleszmél lassan a furcsa rémálomnak ható bűvöletből.

Ahogy a lángoló tengert maguk mögött hagyják, és lassan beérik az éj leple alatt a lassuló Tengeri Szirént, a hajó fedélzetén a ziháló küszködés után beáll a mély, gyászos csend. A legtöbben csak hátrafelé bámulnak, de egyetlen szót vagy könnyet nem ejtenek... majd hamarost ahogy lassan ocsúdnak, parancs nélkül kezdik el a dolgukat tenni: köteleket rögzíteni, hajót átvizsgálni, veszteséget felmérni... Vélhetően a Tengeri Szirén kapitánya még az éjszaka át fog jönni rendet tenni.


//44 fős NJK csapatból maradt 1 fő kapitány, és 22 fő NJK északi matróz. 1-2 kör freeszusz mindenkinek.//

Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#32 » 2017.07.11. 20:06

Fürge mozgásának és Rorschach lenti segítségének hála a vitorlák csaknem perceken belül kidagadnak a befogott széltől, s szinte megugrik alattuk a remek építmény. Meg kell kapaszkodnia a vitorlák kötélzetében, hogy egyensúlyát megőrizze. Ezzel egy időben csapnak hirtelen az égig a lángok, és sikolt fel megannyi vértől vöröslő száj. Az elf odakapja tekintetét, sötét íriszein visszaparázslik a tűz marta iszonyat. Ahogy a hajó halálos uszálya megvilágítja egész arcát, egy pillanatra visszatükröződik rajta valamiféle megrendülés, ahogyan a halál ezen elszabadult és szörnyű arcával találkozik. Azután csend... mélységes csend. Csak a víz surrogását hallja a hajó orránál, és a vitorlák finom ropogását, ahogy a szél feszegeti a szövet erejét.
Hosszú percek telnek el így, amint a helyére dermedve egyre csak figyeli a lassanként távolodó fénypontot, az úszó máglyát, ahol társaik és gyilkosaik egyformán tűnnek el e világból. Ő azonban az első, aki hirtelen lerázza lelkéről a rátelepedett, dermedt béklyót, és elszakítván tekintetét a múlttól visszahuppan az árbockosárba.
- Kormányos! Örvény előttünk! Balra tarts!
Csendül aztán a lány hangja, mintegy segítvén kizökkenni a többieknek is abból a hamuszürke révületből, amelybe belefagyott valamennyi életben maradt matróz lelkülete... s talán azok feletteseiké is.

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#33 » 2017.07.11. 21:29

*Az ágyúállás csapófedelén kihajolva diadalmasan rikkant a füstszagú éjszakába, ahogy visszatekint lángoló hullámokra, mit az immár teljes vitorlázattal suhanó hajó gyorsan hagy maga mögött. Tengermelléki szokás szerint markol föld híján egy maréknyi puskaport és az elesett matrózok felé tisztelegve ereszti azt szélnek. A fedélzetre kapaszkodik, szakállán törött orrának vére száradt barnára, ingje vérpermetesen -mi a hentesmunkából származik- átizadtan tapad hátára, mellkasára. Az örvényvizek felé hajóznak, így ha a legénység még fel sem ocsúdott egészen a történtekből, ő nem engedheti meg magának, hogy első útja ne az elszabadult kormánykerékhez vezessen. Kemény kézzel markolja meg a tölgyfát, s hozza működésbe a kormánylapátot. Látja, hogy az elf az egyik keresztrúdon egyensúlyozva heves mozdulatokkal kiált feléje. ~Hogy az anyja avarszagú, mohos lukába' tud ilyen légies és méltóságteljes lenni üvöltözés közben?~ Kikaparja füléből a beledermedt viaszt, s hogy hallójárata felszabadult végre, értetlen hunyorgással kiált vissza a másiknak*

-Mibajod...?!

Avatar
Eulisess Scarletwound
Hozzászólások: 160

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#34 » 2017.07.11. 22:29

*Hát ez is megúszták. A tanácsos bár megörül, hogy elhagyták az őrület és kísértés színhelyét, nem hagy alább elszántsága és a világért sem mutatná ki örömét.

Egész végig figyelte, mik történtek. Látott mindent. Látta, hogy Lasival egy balhoroggal téríti észhez Marvint. Látta, hogy a lány mekkora segítséget jelentett a vészben. Hallotta, hogy a róka az ágyúk használatáért kiállt. S végül látni vélte mindig bűnt kereső szemeivel Vercole Serrata véres tettét, mivel poklot idézet elő. Ez elnémította. Oly váratlanul érte, hogy egy jó ideig csak merőn nézte a kormányost. Hogy érte el a vérzést, mi odacsalta a sziréneket? Mi volt a nehéz tárgy, ami csobbant?

Hogy képes egy embert ilyesmit tenni? Legyen az őrület küszöbén, vagy sem…
*

- Kormányos! Örvény előttünk! Balra tarts!- *szakítják a lány szavai félbe gondolatait. Ezzel egy kis időt nyert a furmányos kormányos. De nem sokáig. Bizony mondom, nem sokáig. Serratat ki kell kérdezni! Valamit csinált, valamit csinálhatott...Valamit biztosan!

Lasivalnak jelez, álljon Serrata mögé. Figyelje. Türelmesen vár, míg el nem múlik az örvények jelentette újabb akadály. Addig végignéz a hajó legénységén…

Tervei szerint, ha elhagyják a veszélyzónát Lasivallal lekötözteti Serratat, majd jeleztet a másik hajónak, hogy közeledjenek. Szeretne tárgyalni Mord kapitánnyal és Lady Sante-Bouve-vel a továbbiakról. Amennyiben életben vannak...
*
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára Eulisess Scarletwound 2017.07.12. 16:20-kor.
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 278

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#35 » 2017.07.12. 14:02

Aggódott, s ez kivételesen meg is látszott a tekintetén, ahogy a közeledő Viharlovast figyelte. Mögöttük csupán bíbor fövenynek látszott a lángok marta sötét hullámzás, a másik hajó robosztus tömbje pedig nem nyugtatta meg.
A tatemelvényen figyelte, ahogy a fregatt egyre közelebb ért. Háta mögött a kapitány harsány parancsokkal rángatta vissza a legényeit a feladataikhoz. A hideg szél alákapott a hosszú bársony hálóköntösnek, melyet még viselt, lúdbőrzött alatta és reszketett. Vagy talán nem is csak a széltől.
Ahogy az első alakok is láthatóvá váltak a gyéren megvilágított fedélzeten, sarkon fordult, és leszaladt szapora léptekkel, nesztelen, mezítláb a fedélzetre. Az egyik matróznak épp bőven vérző fejét kötözték, de eszméletére az nem tért. Tudta jól, hogy ő maga vágta keményen vissza a férfit a fedélköz lejáratának, s lelkiismerete csak nem hagyta nyugodni, félrehessentette a felcsert, s puha csókkal lehelt bűbájt annak arcára, hogy szemhéjai lassan emelkedni kezdtek aztán, és kába értetlenséggel fogta sebhelye helyét... csupán a vérvesztesége volt aggasztó.
- Asszonyom... - szólította meg a kapitány, mire odahagyta a csodálkozó pillantásokat vető matrózt. - Hamarosan átmegyek a Széllovasra. Nem kockáztatom a búcsúztatót, míg az árkot el nem hagyjuk. Javaslom, most már pihenjen le! Minden rendben lesz.
Arcán egy pillanatnyi kétség tükröződött. Nem lesz, és ezt tudta nagyon jól. Nemet intett a fejével.
- Átmegyek Önnel.
- De asszonyom, igazán nem szükséges. Minden bizonnyal megviselte a szirének szörnyű támadása és a veszteség.
- Oh meg... Megviselt. Köszönöm, hogy ilyen figyelmes. - Kedves mosollyal érintette meg a vén kapitány karját. - De azért átmegyek Önnel. Felöltözöm, és indulhatunk.
Minthogy kérdés nem volt a szavaiban, a kapitány egyebet nem tehetett, csak biccentett, és visszatért a feladatai ellátásához, ő maga pedig a kabinjába ment, hogy felöltözzön.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Mord
Hozzászólások: 430

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#36 » 2017.07.12. 15:33

//off mese, még mindig freeben. A hajón belüli (fedélköz és ütegfedélzet) eseményeket csak az láthatta, aki lent is volt. Aki a fedélzeten és a felépítményen, árbocon, az semmiképp. Még Faelnisnek sincs sajnos röntgen szeme. [buttshake.gif] [bowandarrow.gif] Pedig tudom, hogy szeretne.//

A legénység pontosan azt teszi, amit eddig: kerüli a tanácsost és nem szólítja meg. Annak parancsára, hogy szóljanak a másik hajó kapitányának, egy rövid "igenis, uram" lesz a válasz, s csak egy pár pillanattal később szól vissza a zászlós, posztját el nem hagyva, szokás szerint csak átkiabálva a fedélzeten, így persze mindenki remekül hallja.
- Nagyuram, a Tengeri Szirén jelzi, hogy nemsokára átszállnak a fedélzetre.
Maga a haladás egyelőre nem sínylette meg a nagyszámú hiányt. A felvett kalandorok mellett, akik négyen vannak, tíz fő matróz maradt a hajón, ezek mind a köteleknél és vitorláknál dolgoznak épp. Szó nélkül, fegyelmezetten. Kivéve a zászlóst és a hajószakácsot, ki a sérülteket látja el.

Vercole számára egy kicsit nehezebb feladat nagy sebességnél kerülni az örvényt, de mivel az elf lány időben szólt, meg tudta oldani...ráadásul ahogy közeledtek a Tengeri Szirénhez, és beérik, a vitorlákat is kurtítják, hogy csökkentsék a sebességet.
A hajószakács áll meg a tatfelépítmény alatt, hóna alatt kisebb fa láda, majd morogva kezd el felcaflatni. Szakács és felcser... remek párosítás, aki elpatkol a keze alatt, az megy a levesbe...
- Hé Serrata! Eddig se voltál jóképű, de úgy hallom, jön át a vén kapitány, úgyhogy valami jobb formádat kéne mutatni, nem a betört orrod... heh... Máshol is megsérültél, medve? Peckeld ki a kormánykereket oszt mutassad azt a randa képedet! Parancs volt, baszod... Amúgy nincs egy jó szivarod? Megadom ha hazaérünk.

Faelnis egy kicsit nyugodtabb vizeken kedvére nézelődhet. A másik hajón is sérülteket látnak el, egyelőre új örvény nincs, még mindig a mélység felett hajóznak, és mögöttük távol még mindig lángol a tenger. Egy kissé talán elkedvetleníti, hogy végül senki nem menekült meg... de nem is ugrottak többen a vízbe már. Ki tudja,meddig állt volna ő maga is ellen?

A vulpe egyelőre új feladatot nem kap, de még kísértheti az a jelenet, amit látott a kormányossal és a két szerencsétlennel. Akár ő is lehetett volna az áldozat...
Avaldir pedig... nos fel is mehet a ruhájáért, ha nem zavarja, hogy mezítelen kell a fedélzeten mászkálnia, de a fedélközben is vehet új gúnyát. A felszerelése és a ruhája minden esetre fent lesz...

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#37 » 2017.07.13. 10:57

*Kelt már törött lábbal, vérző karral, de ahogy most keltik fel, az sem kutya. Kellemetlenül érinti a hideg sós tengervíz, mi s testére fröccsen az ódon, korhadásnak indult, nyiszorgós favödörből s a "kejj fel te disznaja" jó reggelt (vagy inkább jó estét?) helyetti köszöntés sincs ínyére* ~Hogy rakja meg anyád egy kérődző kecske~ *ülne fel, de ahogy megemelkedik, úgy húzza vissza csengő [seeingstars.gif] , vérző füle, a púp a fején, s nyelni is alig bír, úgy kiszáradt. Másik füle is hozzátesz az élményhez, rendesen besípol, s dagadó férfiassága szép sátrat állít, mi még a szirének énekének búcsúajándéka*

*Valamivel több, mint egy fertály óra után már végre képes feltápászkodni, miután egy társa köteleitől megszabadítja. Az egyik vízzel teli hordó felé hajol, hogy lemossa arcáról a vért, hogy borogassa púpját, és hogy elátkozza, aki leütötte, bárki is legyen az. Megkérdezi mégis mi történt de mivel mindenhonnan más és más választ kap, így sajgó fejét megfogva oltja szomját, s bár a többiek a sebesülteket látják el, ő önző módonmég mindig csak magával törődik. Zsákjából új ruhát húz magára, arról sincs fogalma, hogy az előző felszerelése hova lett. Szerencséjére kardja s íja meg van, de kis rejtett tőrének ugyancsak lába kélt ...*

*A fedélzetre felérve, mi kétszer annyi ideig tartott neki, mint szokásos, zordan fogadja a hűvös esti levegő, s irigyelve futtatja végig tekintetét a virgonc elf ifjún. Fejét tartva, szemét dörzsölve lassan ér oda a kormányos Vercoléhoz, lévén őt látja a legjózanabbnak és mivel éppen őt istápolják, így biztosan ráér, hogy tőle érdeklődje meg, mi is történt.*

- Hé te! Mi történt itt? Teljesen belekódult a fejem valamibe és emlékem, na az alig maradt ... *szédül meg, s ahogy meginog a hajó a hullámokon, úgy fogozkódik meg a korlátban, hogy el ne essék*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Eulisess Scarletwound
Hozzászólások: 160

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#38 » 2017.07.13. 21:08

*Most, hogy a szakács feloldotta a veszélyhelyzetet, lord Scarletwound a tettek mezejére lép. Kiadja megmaradt őrének a parancsot.

Lasivallal a kormányos elé lép, pont abban a pillanatban, mikor a félvér hozzáintézi kérdését. Amint e hármas meglátja kik csatlakoztak hozzájuk, tudhatják, nem teameghívást kapnak.

Ser Lasival a lehető legbelátóbban és kormányost nem megillető udvariassággal szólal meg, remélve nem rendez jelentet amaz. Elég gondjuk van...
*

- Vercola Serrata. Önt a Korona az Egyisten, a Király és a Törvénykönyv nevében őrizetbe veszi. Kérem, ne tanúsítson ellenkezést, mert az nem fog magára jó fényt vetni elbírálása során. Ne alkalmazzon erőszakot, mert élnem kell kardjogommal. Egyelőre egy kihallgatáson kell részt vennie, mely kihallgatást Lord Scarletwound fogja vezetni, esetleges megbízottakkal. Ne aggódjon, a kihallgatás csupán … - *itt szeretne egy mondatot befűzni utalva ura paranoiájára és arra, hogy csupán formalitás az egész, de az érintett jelez, hogy hagyja abba. Lasival elhallgat.

Ha Serrata úr nem ellenkezik, a jó lovag megkötözi kezét, majd leülteti, és úgy várják a Scarletwound idézését. [ami legfeljebb a kapitánnyal és a ladyvel való találkozás után esedékes] Ha bárminemű ellenkezést tanúsít, akkor előhúzza kardját, de csak fenyegetésként és esélyt ad a jó útra lépésre. Ha az esély felkínálás után is ellenkezik, akkor a jó Serrata kénytelen megküzdeni vele.
*

- „Ne aggódj ifjú lélek. –* idéz újfent a szentiratokból a tanácsos.* – Csak azok reszkessenek, kiknek takargatni valójuk van a Fényes Úr előtt!” – *szemei valahogy nem túl nyugtatóak.

A jelenet után [amennyiben jól alakulnak a dolgok] visszatér helyére és nézi, miként olvadozik a táv a két hajó közt.
*

- Esemény dús egy éjszaka. Annyi biztos. – *mondja magának.*
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#39 » 2017.07.13. 22:37

*A hajótest élesen megdől balra, ahogy ilyen sebességnél perdíti a kormányt. Úgy sejti, valahol a Nagy Nyugati Árok táján járhatnak, mi szédült, naponta változó áramlataival ekkora és ilyen hirtelen támadó örvényeket fial. Ahogy a Szirén melléjük siklik, ideje sincs megfigyelni, kik tisztelik meg őket, hiszen Scheuber a Dögnyúzó máris elé penderül*

- Félek, még ferde gondolatok ötlenek fel a kapitányban, ha ennél is jobban festenék. Képzeld el, ha ez is tengernek menne zavarában, aztán itt maradnánk egy szál magunkra. Még hogy szivart? Kár az a te pudvás pofádba! *azért göcögve zsebébe csúsztat egyet a rosszabbik fajtából* - Csak az orrom tört el, azzal úgy sem tudsz mit kezdeni. No eriggy innét, vagy a szádba törlöm a segged! *hesegeti arrébb a felcser-szakácsot,s az időközben odatámolygott félelfhez fordul*

-A szeszt dézsmáltad, koma. A te korodban ez már nem babra megy. Magad alá rondítottál, pőrére vetkőztél és a szaros gatyád pörgetve a fejed felett, őrült módjára üvöltve rohangáltál a fedélzeten. Mindenkit meg akartál ugrani, mint egy rossz kecskebak. Úgy kellett pányvára kötni, mint egy megveszekedett állatot! Szerencse, hogy itt volt a jó lord hű csatlósa- *bök fejével a közeledő Lasival felé*- aki úgy elvert, hogy a világodat nem tudtad. De nézd csak, még mindig áll az árboc! Szégyentelen, vén szappanbavaló! Pfejj!

*vigyorog kajánul Avaldirra.
Szeme sarkából látja, a lord mint felejti rajta vizslató tekintetét, ám csak módjával röhög fel, ahogy meglátja megmaradt csahosát felé kódorogni, mintha épp csak arra lenne dolga. Hiába, nemesi testőrségben nevelték a jószágot, a sikátorokban zajló rajtaütésről fogalma sem lehet. Ráncba szaladt homlokkal méri végig a másikat, ám hogy a koronára és az egyházra hivatkozva adja elő nyűgét, csak tetézi azt, mi már így is több, mint a sok*


-Megbocsásson uraságod, de nem hagyhatom el a kormányrudat, látja az előbb is mily rusnya vége lett, hogy lankadni hagyták a fegyelmet.-*szól nyájasan*- De annak lenne csak igazán rusnya vége, ha komolyan szándékában állna előhúzni azt a kardot, szép vitézem. Aztán meg...noha nem tartom magam épp pallérozott elmének a jogot illetően -*vakarja meg tarkóját* -de őlordságát sem érheti ilyen rágalom ha nem tudja, hogy nemesember kizárólag megalapozott váddal vehető őrizetbe. Minden egyéb, szerénységem érintő kérdésre lady Sante-Bouve bizonyára készséggel válaszol. Alászolgája!

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 278

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#40 » 2017.07.14. 12:56

Nem tart meg sok idő, talán a két hajó már egymás mellé is manőverezett, mire ismét előbukkan a fedélzeten, immáron feszes fekete nadrágban és hosszított fekete, ezüstsujtásos felsőkabátban. Csak a nyakában csillan fehér fénnyel a csüngő holdkő kristály az ezüst holdsarló medál közepén.
Felzárkózik a vén tengeri medve mellé a fedélzeten, majd aprót biccent neki.
- Nézzünk szembe a legrosszabbal is..
- Drága Asszonyom... félek az még előttünk lesz! Kormányos, tartsa a távot és a sebességet! Zászlós, jelezze, hogy átszállunk! Pallót fel!
Nem szeret a haladó két hajó közötti széles pallón mászkálni, sosem tagadta, hogy félelmetes élmény, hisz elég egyetlen rossz manőver.. vagy egy hirtelen nyíló örvény, és hamar a vízben találja magát.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég