A Vörös Királynő nyomában

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#21 » 2017.07.08. 15:08

A lövése pontos és halálos, de nem szabadul el az indulat a szirének között úgy, ahogyan számított rá.. de hisz ennyi szirént egy helyen talán nem is látott még. Zengő énekük alighanem oly hatással van fajtársaikra is, amely nehezen zökkkenti ki őket átszellemült bűvölésükből, különösen a vízbe csobbanó prédák biztatására..
- Vercole! Megállj!
Kiált rá a kormányosra, amikor az is elveszíteni látszik az eszét, ám tevőlegesen nem tud a férfi segítségére sietni, hiszen nem hagyhatja el az őrhelyét... akkor sem, ha arra nyomós oka lenne. Ha az elsőtiszt, ki a kormány mellett állt, valamiként le nem gyűri a medvényi embert, tehetetlenül kell végignéznie, ahogyan ő is az éhes hárpiák martalékául veti magát...sok más matróztársával együtt. Mást nem tehet, mint hogy megfeszített figyelemmel és fokozott koncentrációval lesi a már vízbe kerültek felé úszókat, és a tőle telhető legnagyobb gyorsasággal és pontossággal igyekszik fedezni őket a hajó mindkét oldalán, s idejekorán nyilat ereszteni azokba, akik már csaknem elérik a vízben úszó matrózokat. Nyílvesszői soká kitartanak, tegezében a teljes létszámmal, 40 darabbal szállt fedélzetre. A szomszédos hajó legénységéért nem tehet semmit... de talán van valaki, aki igen.
- Lady Ludmilla! Grófnő, szükség van magára idefönn!
Ereszti ki a hangját, s kiált át a másik hajóra, hátha eljut a kurátorig, kinek mágikus szólamai versenyre kelhetnek a szirének delejes énekével..

Aker:
4 + 7 + 8 + 5

Lövések:
7 + 7 + 8 + 9 + 4 + 8 + 7 + 10

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 278

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#22 » 2017.07.08. 16:55

Ebben a kavarodásban biztos, hogy nem hallja meg Faelnis hangját, s az elf lánynak sem biztos, hogy van ideje, hogy őt keresse a Tengeri Szirén fedélzetén. Jelenleg a mágia szavai peregnek csak ajkairól, egyre próbálva menteni a menthetőt, míg a hajó kellő gyorsasággal nem kezdi szelni a habokat, s el nem hagyják végre ez átkozott teremtményeket. Így sem tud mindenkit megmenteni, de mégis minden élet számít. A baj az, hogy egyre többen őrülnek meg.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#23 » 2017.07.08. 17:43

- Eressz te pribék! Meg kell őket menteni. Gyönyörűek s fuldokolnak *préseli ki magából a szavakat, miközben a kapitány teljes súlyával nehézkedik rá, hogy a következő pillanatban már határozottan megragadva lökje a fedélközbe* - Eressz! Eressz! *tiltakozik tovább, ahogy egy vele közel egykorú társa fogja le, s szorítja a padlóhoz. Még a koppanó kocka játék során barátkoztak össze s bár Avaldir abban bizonyult jobbnak, újonnan szerzett barátja akarerejével tűnik ki, elleneállva a gyönyörű, veszedelmes, csábító éneknek. Nem szól egy szót sem, majdnem teljes erejével szorítja le az anyaszült meztelen kalandort s félő, ha nem marad nyugton, a végén még bizony leütik...*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#24 » 2017.07.08. 17:52

*Az egyik matróz, ki eleddig a kötélzeten bíbelt, megadva magát a csábításnak, rikoltva veti alá magát a keresztrtúdról. A kötélvég, mit marka tartott elszabadul, s tartása vesztett, keményfa kötélcsiga nekilendülve süvíti körbe az árbocot, pályája végén pedig ökölként talál a segédkormányos arcába. Orra véres, dagadt húscsomóként lapul be ,s úgy vágódik hanyatt a palánkról a fedélzet deszkáira, hogy az csak úgy döndül belé. Tüdejéből kiszakad minden levegő, hogy pillanatokig, csak hörögni képes. A fájdalom az, ami kizökkenti a vizi dögevők bűbájából, észre sem veszi közben, hogy a nyakában hirtelen felforrósodott rézamulett lassan hűlni kezd...
Szédelegve áll talpra, körbenézve látja, amint a tengerészek ruháikat lehányva, üdvözült mosollyal vetik magukat a habokba. A lord szavai és, hogy harsogón pörölni kezd a szirénekkel, csupán most jutnak tudatáig. Harcolni? Mégis hogyan? És ki ragad fegyvert, ha éppen a fél legénység készül bárgyú vigyorral a halálba? Kedve volna a Kopót is behajítani a vízbe, ha ennyire vágyik a mártíromságra, de nem tudna tükörbe nézni többé, ha épp ő segédkezne az öreg Scarletwound szentté avatásában.
A fedélközbe szinte leveti magát,mit sem adva a lépcsőkre. Ha volna a hajón nyugodt szemlélődő, nyilván háborodottnak tartaná, amiért torka szakadtából bömbölve holmi ocsmány kikötői nótát, rohan a raktérbe, hogy elnyomja valamelyest a bűvéneket, míg érkezése lesz feltépni a viaszos hordó tetejét. A puha méhviaszt jobb esetben a hajón szállítandó drága portékák kezelésére használják, hogy sótól és nyiroktól óvják azokat, ám ez esetben oly alapossággal tömi el vele füleit, hogy csakhamar saját gajdolását is csak koponyája belsejét rezgető zsongásnak érzi. Hogy aztán saját zihálásán, és nekilódult szívének zakatolásán kívül semmit sem hall, kiront a fedélközbe, hogy kis híján átessen a padlón kuporgó alakban. Haram, a tagbaszakadt folyamközi vénlegény az, ki ifjú öccse bezúzott fejét dajkálva, taknyát nyelve zokog, mint ki eszét vesztette. A suhancnak ez lett volna az első tengeri útja, s úgy kísérte bátyját, mint az árnyék. Fiatal vérében bizonyosan lobot vetett a sziréndal bűbája, Haram mindent elkövetett hát, hogy megóvja, ne engedje a fedélzetre rohanni, s a dulakodásban lelhette halálát a vékonydongájú kölyök. Tekintetét Vercoléra emelve, szája remegve formálja a szavakat*


-Pokolra jutok, Serrata...

*A megszólított arcán ekkor sötét árnyék suhan át. Csitítólag ejti súlyos kezét a fickó reszkető vállára, míg lassan, mint az elkerülhetetlen ítélet végrehajtója, mögé lép*

-Sose bánd, testvér...

*Haram akkor sem tiltakozik, amikor vasmarka annak borostás állára zár, balja pedig kemény fogódzót lel üstökében. Egyetlen, biztos kezű rántással töri el a testvérgyilkos nyakát. Rorschach tán ekkor érhet a fedélközbe, hogy tanúja legyen a bizarr jelenetnek. A fickó bizonyosan önkezével vetett volna véget az életének, ha túléli a szirének rohamát, ám így nem volna hasznára szerencsétlenségre jutott társainak. Konc kell hozzá ugyanis, hogy megszabaduljanak a dögevőktől, s alighanem úgy, ahogy cápát szokása lépre csalni a csatára készülő kátrányos seggűeknek*

//Bár jelenleg olyan süket akár az ágyú, de azért dobtam: 2+3//

Avatar
Mord
Hozzászólások: 430

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#25 » 2017.07.08. 18:18

//célszám immár 7.
Kapitány, elsőtiszt: 4d10 d 4 1 3 2 Veszteség: 3
matrózok 2d10 1 4 veszteség d10 6+11= 17+1 Vercole keze által //

A Főtanácsost hallva a fiatal, ambíciózus kapitány megzavarodik, láthatóan nem tudja, mit mondjon...! Zern ekkor rázza le mellettük üvöltve magáról két társát. A kapitány utána kap, ám a testőr ahelyett, hogy őt is lerázná, inkább megragadja, és lerántja magával a hajókorláton túlra. Ha az Egy vigyázó szemüket rájuk is veti... nem kevés áldozatot követel meg, hogy néhányukat megtartsa.

Faelnis bizony bajban van. Nem elég hogy rengeteg a szirén, de a hajó két oldalára kell figyelnie egyszerre... ami igazából ellehetetleníti, hogy mindig időben jó helyre lőjön, főleg, hogy a vízbe zuhantak delejes őrülettel úsznak a szépen éneklőkhöz, s amikor egy-egy raj sikoltva szétrebben a lány vesszője nyomán, s a víz alá buknak, ezek az őrültek követik őket maguk is lebukva, s többé soha elő nem kerülnek. Amennyire látja, a két hajó legénységének fele már oda. A Tengeri Szirén úgy tűnik, nem marad, egyértelműen gyors ütemben kezd távolodni tőlük, csakhogy ezen a sebességen nagyon nehéz lesz nekik a hirtelen nyíló örvényeket kerülgetni... ráadásul időről-időre lát egy-egy kiugrót, amint szó szerint megáll a levegőben, majd visszarántja valami a hajó fedélzetére.

A Viharlovas viszont nem halad oly gyorsan... a kormánykerék szabadon imbolyog, a hullámzás kedvére emelgeti a hajót. Az elsőtiszt is eltűnt... Az egyik matróz rohan felfelé a felépítményre, hogy kormányozzon. A többiek íjakat vesznek elő, de a sötétben bizonytalan céloznak, ők nem látnak olyan jól, mint Faelnis.

Odalent Vercole tettének nem csak a vulpe, de Avaldir is tanúja lehetett, akit szó szerint lekötözött a matróz, s magára hagyott, hisz odafent küzdeni kellett... vagy épp ő is a szép szirénekhez rohant? Persze az ügyes félelf egy kis erőfeszítéssel képes szabadulni.

- A nevem Maria, a kereskedő szép leánya,
Kinek nem kell már a szülője, se a hozománya.

Gyertek, ti szép, tiszta szüzek, akárkik legyetek is,
Kik szerettek egy matrózt, ki a tengeren hajózik.
S míg viharos hullámon felszökik a magasba,
Vágyakozva imádkozunk, visszatér valaha.

Szívem szerelemtől ég, nem kell a csillogó vagyon,
Senki nem vigasztal úgy, mint az én bátor matrózom!


//És újabb kör, újabb dobásokat kérek attól, kit még nem bűvöltek meg, nem süket, és nem védett. [seeingstars.gif] //

Avatar
Eulisess Scarletwound
Hozzászólások: 160

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#26 » 2017.07.08. 18:53

- Elég az őrületből! –* kiáltja dühösen a lord. Becsapja a könyvet és morózus testtartását felváltja egy határozottságot, erőt sugallóra. A kapitányért és hű testőréért elmond egy három-négy szavas áldást. Befejeztével visszakézből pofon vág egy korlátnál vetkőző matróz, ki ettől menten hanyatt vágódik. Az, leginkább a meglepődéstől, no meg a fülcsengéstől, a lordra figyel, miközben sajgó arcát simogatja. *

- Elég az őrületből! –* ismétli meg most már parancsolva.* – Ser Lasival, Marvin foglakozzanak az őrültekkel. Aki nem ért a szép szóból azt üssék le. –* nem lehet nehéz dolguk, ha ellenállnak a csábításnak, hiszen azok a szirénekkel vannak elfoglalva, nem a >>tisztogatókkal<<. Majd rámutat a fent lévő lányra.* – Maga onnan fentről igazgassa a vitorlákat, feszítse meg. Fogja be a szelet! Hol van Serrata? – *ha meglátja, rárivall, közben hevesen mutogat a kormánykerékre.* – Takarodjon vissza a kerékhez, nincs idő bohóckodni! – *ha róka is visszatért neki is címez egy mondatot.* – Maga pedig a kötelekhez, úgy csináljon, ahogy a kormányos parancsolja! -*dühösen körbe néz*-A többiek, akik képesek felfogni mit mondok, segítsenek a rókának! Kövessük a másik a hajót! Itt hagyjuk a sáskarajt! Eleget zabáltak már…

*Majd fellép a kormányos mellé és onnan ordít buzdító szavakat.*

// DOBOTT ÉRTÉKEK //
A FŐTANÁCSOS : 3 + 6 + 4 + 3 + 9 + 6 + 5 + 9
ZERN : R.I.P.
LASIVAL : 10 + 4
MARVIN : 7 + 5 + 7 + 2
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound

Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#27 » 2017.07.09. 20:48

Szélmalomharcnak tűnik a küzdelem, amelyet az éhes bestiák ellen folytat. Bár mostanra nyolc szirén sikoltotta el utolsó jajszavát a világra az elf keze nyomán, a dal egységes zöngéje még csak nem is gyengül.. és egyre határozottabban érzi, hogy ki fog csúszni a kezükből az irányítás, hiába is küldik harcba a matrózokat. A fedélzetről előszisszenő nyílvesszők pontatlanok és bizonytalanok az övéihez képest, hisz számukra az éjszaka nem könnyíti meg a látási viszonyokat. Az elf már-már arra készülne, hogy erős csillagfényt idézzen a hajó fölé, amivel megkönnyítheti társai dolgát, ám ekkor szerencsére a Tanácsos meggondolja magát, és új parancsot ad. Lepillant a feldúlt férfira, és egy kurta biccentéssel jelzi, hogy megértette az utasítást. Visszakanyarítja hát a hátára az íjat, majd az árbockosarat elhagyva szélsebesen végigszalad a fővitorla árbocrúdján, hogy ahol kell, oldjon, ahol kell, feszítsen a köteleken... majd lendüljön tovább a következő, és a következő problémás vitorlához hol ugorva, hol kötélen lendülve a tőle megszokott szemkápráztató ügyességgel. Áldásos munkájának köszönhetően talán sikerül befogni a szelet, és a hajót a száguldó Szirén után ugrasztani..

Aker:
3 + 3 + 10 + 2

Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#28 » 2017.07.10. 07:22

A fedélközbe érve épp csak elindul a szálláshelye felé nagy sietve, mikor is megpillantja Vercole-t és elcsodálkozva néz rá, majd a mellette elterülő alak. Ötlete sincs mi vezethette a férfit ilyesféle tettre, hisz csupán a végkifejletre érkezett le, de legalább úgy tűnik ő nem bolondult meg az énektől, ellentétben a kikötözött Avaldirral kicsit odébb, akire alig vet néhány pillantást.
- Mégis mi ütött beléd!? Áh.. most nincs időm rád! Inkább gyere segíts odafenn! - szól hozzá, miközben már halad is tovább az íja után, s mikor visszafelé még mindig ott találja, hát megragadja a vállánál fogva - Süket vagy? Gyere! - szól hozzá ismét, s ekkor tűnik csak fel neki, hogy bizony tényleg megsüketült.
A megoldásra elismerően hümment, de ugyanakkor bosszantó is, így inkább megragadva a férfit maga után kezdi vonszolni, hogy aztán felérve ismét tanúja legyen az ott eluralkodott káosznak, s rájöjjön eggyel több íj bizony nem sokat ér. Bosszúsan fújtatva csap a farkával, majd a lord hangját hallva feléve fordul, majd mérgesen félredobja az íját, és néz körbe a fedélzeten. Ha ez így megy tovább, hamarosan nem marad legénység, még ha sikerül is gyorsítani. Valami gyorsabb megoldás kéne, valami ami elriasztaná a sziréneket, nagy legalább a hangjukat megtörné... hang... zaj...hangos...
- Az ágyúk! Inkább az ágyúkat süssük el! Csapunk zajt! - javasolja hangosan keresztülordibálva a fedélzeten, ellentmondva a parancsnak

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#29 » 2017.07.10. 14:10

*Szerencséje, hogy gúsba kötötték hisz így nem veti azonnal magát a tengerbe a szép lányok közé. Csak kevés dolog jut el a tudatáig a külvilágból, s ami el is jut, azt sem érti miért úgy van ahogy. Hogy hogy Ror nem fut az isteni teremtmények karjaiba ? Hogy hogy kiabál a főúri karótnyelt nagyságos úr, és ha kiabál is, miért érthetetlen dolgokat ? Mindegy is. Minden erejével s ügyességével azon van, hogy a kötélből kiszabaduljék s mivel már volt jobban is lekötözve nem egyszer, így sikerül is neki. Kérdés, hogy leüti-e valaki mielőtt ő is a habokba veti magát...*

|Dobás: 2+3+6+8|
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#30 » 2017.07.10. 19:49

*A vulpe jöttéből semmit sem hall, ám hogy az az ingébe markol és rángatni kezdi, arrébb üti annak mancsát. Látván, hogy mint uralkodik el a káosz, bosszankodva kiköp csupán. Látja, hogy senkinek hasznát nem veszi a rozmárhágta hajón. A kapitány oda, az elsőtiszt oda, csak lord Scarletwound ordítozik a fedélzeten, ki életében hajót sem látott közelről, nem hogy egy legénységet irányítson el. Nem vesztegetheti az időt, kötelet hurkol a két holttetem bokájára, s az ágyúállásokhoz vonszolja őket, Haramot jobb, míg öccsét a bal oldalra, hogy a kötelek végét az ágyútalpakra kösse. A raktérbe dübörög aztán, s ha látja a meztelen öreget kötelékeiből vonyítva előkígyózni, nem mulasztja el bajtársiasan fültövön rúgni, ne csináljon nagyobb marhaságot amaz. Csakhamar hordókat görget a fedélközbe, hogy a hajó mindkét oldalán készenlétbe állítsa őket, majd tőrt vonva vágja fel a két holttest torkát, csuklóját és lágyékát, hogy a lőállás csapóajtaján kiszuszakolva dobja őket a tengerbe, Haramot az öccse után. A hullák a marakodó szirénektől habzó hullámok közé csobbannak, kiomló meleg vérük vörös tajtékot húz a hajó két oldalán, mi odacsábíthatja a koncra leső dögöket. A tetemek meleg vére aztán szivárványszínnel játszó eleggyel keveredik, ahogy a csalétek után a hajó teljes lámpaolaj, cetzsír és szurok tartalékát utánuk zúdítja. A szépiaszínben játszó,fekete hártya bő foltban terjed el a hajó körül, s a mohó ragadozók is bőven kapnak a nyakukba, ha a friss vér zabálni csábítja őket, hogy egymást marva, fürtökben kapaszkodjanak a folyamvidéki legények torzójába. A hajó véres oldalvize könnyen lehet, hogy más nagyragadozókat is odacsal, tán épp a szirének vesztére. Mikorra mindkét hordó kiürül, s ingéből is facsarni lehet a vizet a mázsányi súlyok mozgatása után, a tartaléknak szánt fáklyák közül gyújt meg egyet- egyet, hogy két oldalon lebocsássa őket, zöld-sárga lángba borítva a véres, olajos habokat. Élőt és holtat, amire a pokoli rafinéria rátapad, fellobbant az olajláng, mit a reá loccsanó víz csak még vadabb sercegésre késztet. A Viharlovas kísérteties látványt nyújt, ahogy lángoló uszályt von maga után a sötét, tengeri éjszakában. Só illata keveredik a csípős, olaj, szurok és zsír szagával, majd korom és égett hús bűzét ragadja fel a vitorlákat megfeszítő szél, ha a tűz koncra rajzó dögevők húsába harap.*

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég