A Vörös Királynő nyomában

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#151 » 2017.08.29. 19:49

Eleddig csendben figyelt és fülelt az események alakulásával, s sodródott az árral, , a hangzatos címek nem sok hatással voltak rá, csak unottan álldogált végig a többiek mellett, ellenben az őket körülvevő pompa, a gazdagságot, s hatalmad dicsőítő építmény már annál inkább elcsodálkoztatta, ritkán teheti meg, hogy efféle helyeken jár, hát jól megnézett mindent.
Ám most hogy végre vége az audienciának, s a csinosan díszített fogdájukba vezették őket végre kinyitja a száját, s egyenest az elf elé áll.
- Mondjuk elmondhatnád miféle helyre sodródtunk. Miért járnak a holtak földön és vizen? - sandít rá gyanakvó tekintettel

Avatar
Eulisess Scarletwound
Hozzászólások: 160

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#152 » 2017.08.30. 16:05

*A tanácsos megvárja az elf válaszát, de szinte biztos benne, ő sem tud többet, mint bárki más. A válasz után röviden figyelmezteti a társaságot, persze csak a szolga távozta után…*

- Urak és leány. Remélem nem kerülte el figyelmetek, hogy a király nem biztosan ura minden helyzetnek…a türelmetlenség, a kirohanás, a gyors megnyugvás…mind-mind szimptómák, mikre nem árt figyelni. Vendégek vagyunk, de veszélyes egy bomlott elme vendégeinek lenni…Viszont egy rövid ideig, teszem azt, két napig meg kell húznunk magunkat, a lehető legkevésbé magunkra haragítani vendéglátónkat. Majd újabb audienciát kérek a királytól, amelyen igénylek tőle egy kisebb bárkát, élelmet és hajózáshoz szükséges eszközöket… Elhagyjuk a szigetet... Még nem tudom, miként veszem rá arra, hogy adjon, de addig kitalálom… Látom a változást szemeitekben…. Jelenleg nem tudok mást javasolni, mint a sziget mihamarabbi elhagyását… Az egyetlen, aki tovább tudott volna vezetni minket…a lady…ő már talán egy jobb helyen van…bár, ki tudja pontosan? De nélküle nem fogunk boldogulni az expedíciónkban. Haza kell térnünk. Töltsétek a legtöbb időt szobátokban, ne keressetek társaságot, ne kérdezősködjetek, ne lépjetek be más szobákba! Ki tudja, mit vesz a király sértésként? Láthattátok a kastély telve van különböző kultúrák nyomaival. Ez vagy azt jelenti, hogy a kastélynak sok ura volt, vagy pedig, hogy sok vendége… ezen a szigeten egyik variáció sem megnyugtató…

*Indulna, de még Faelnist magához inti. Ha elfogadja a hívást, félrevezeti, hol már nem hallja egy fül sem.*

- Leány. Az életem mentetted meg odakünn. Halás vagyok ezért. Tudom, most ez nem sokat jelent, de ha ép bőrrel megússzuk a kalandot, szeretném viszonozni. Egy kérésed lehet felém, bármiről legyen szó, teljesítem. Már ha, gyönge tanácsosi hatalmam elegendő rá…

*Megvárja az elf válaszát, aztán búcsút int és nyugovóra tér.*
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Eulisess Scarletwound 2017.09.01. 20:56-kor.
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#153 » 2017.08.30. 18:38

*Az uralkodó szavaira enyhén bólogat, Eulness mögül is igazat adva neki, s távozáskor nem rest meghajtania magát ismét a koronás fő felé.*

*A megérkezés után mikor még a félelf szolga ott van, hozzá intéz pár szót* Igen. Száraz ruhát, főtt tojást némi zöldséggel és kenyérrel. Ha akad némi barna sör, az segít álomba ringatni a tenger zúgásával. Hozz így hát kérlek azt is. *veszi előbb legszebb mosolyát az ifjút felé s már nyúlna zsebébe pár rézért, amikor eszébe jut, hogy mi van, ha itt azt el sem fogadják? Ám a zsebébe nyúlva nem tapint mást, csak nedves szövetet ... az az átkozott tenger megkérte az árát, amiért nem fojtotta a sós bendőjébe...*

* Miután a szolga távozik, a közös szobában végighallgatja a tanácsost, az ő szavaira is bólogat.*
- Nos. Most tulajdonképpen, hogy megérkeztünk, mi a cél? Hazafutni? *sandít a tanácsosra, majd Vercoléra.*
- Én egy ilyen rideg helyen jobban bízom egy ridegebb ember szavában. Vercole, mit tegyünk most, hogy se hajó, se legénység? *fonja keresztbe maga előtt karjait* Hogyan tudjuk elhagyni a szigetet, ha kint megannyi vérre szomja fenevad járkál? Mit járkál ... fut, ha meglát. A kutyaszerű fajzatokat már meg sem említem.
*Visszafordul a tanácsos felé*
- Nagyuram, mi a garancia, hogy "őfelsége" *ejti fura hanglejtéssel* hajlandó lesz segíteni nekünk? Nem csak hajóra, ellátmányra és fegyverekre is szükségünk lesz. Összefoglalom: Fenékig ülünk a nedves lószarban amit épp készülnek beköpni a legyek. *köpne ki oldalra, de a szájában felgyülemlő slejmt csak nem köpi ki a padlóra, inkább lenyeli akármily keserű is legyen*.
- Na, így kell nekünk is lenyelni a fekáliát amiben benne ülünk. Elnézést kell kérni a megbántott uralkodótól, fejet hajtani neki, és meg sem említeni, hogy ki küldött minket. Az ő szemében hamis királyt szolgálunk.
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#154 » 2017.08.31. 17:02

//Szerintem a kísérőre gondolt Ror, és ő inkább félelf, nem elf//

Esdrael ajkai nem húzódnak mosolyra Avaldir szavaira, sem Ror neki szegeződő kérdésére. Mégis, tiszta tekintete mintha átdöfné őket, szinte kellemetlen szorítást okozva mellkasukban: Talán a lelküket nézi így.
Avaldirt válaszra sem méltatja, Rornak viszont biccent.
- Holnap örömmel kereslek fel titeket, és elmondom, mit tudnotok kell e Homálybirodalomról. De ma este keserűség és bánat terheit nem tetézném vállatokon. Pihenjetek. Aludjatok. De a folyosón túl ne menjetek! Ez uram kérése. Ismeretlenek vagytok palotájában, őrei talán rossz szándékot sejtenének.
Ezzel valóban magára hagyja őket. A folyosó végén egy ajtó van, a folyosón kettő, a legutolsó az árnyékszék, eggyel előtte nem tudni, mi, de ő ott tűnik el, azon belépve. Ezeket a termeket így hát használhatják.

A társaság egy kis időre magára marad tehát, valószínű ha nem csapták be őket, s nem csapda ez, úgy nemsoká fog jönni valaki.
Vercole egyelőre némaságba burkolózik, talán fontolgatja a kérdést. Amiként Faelnis is inkább félrevonul gondolkodni.

//Vagyis a két user egy pár körig nincs. [hanged.gif] oiletclaw.gif] //

Avatar
Eulisess Scarletwound
Hozzászólások: 160

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#155 » 2017.09.02. 20:24

*Nem tehet mást, megvárja amíg elérkezik a mesélés ideje, utána újbóli audienciát kér. Bármi is legyen a félnótások véleménye, Lady Sante-Bouve volt az egyetlen, aki el tudta volna vezetni őket a Vörös Királynőhöz.

A szigeten így nincs értelme maradni.*
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#156 » 2017.09.02. 21:00

Nemsoká érkeznek is az ifjak és leányok, félelf szolgálók. A kádban forró víz cserélődik, tiszta, kényelmes elf viseleteket hoznak, melyeket felölthetnek, illatos olajokat hagynak, borotvát és pamacsot, ha kérik. Hoznak tálakat, megrakva vadas sült húsokkal, különböző főtt gyökerekkel, savanyított tojást, főtt burgonyát, és kellemes, édes bort.
Egy sem marad, némán sürögnek, s amint jöttek, úgy távoznak, hogy a társaság végre pihenhessen. Mérget nem kaptak, s az ágyak is kényelmesek, csupán a szobák hűvösek, node ugyan tüzet már csak tudnak rakni maguknak.
A felosztás kézenfekvő, Ser Eulisess maga és két embere egy szobát birtokolhat, Avaldir, Vercole és Ror egy másikat, míg alighanem illendőségből Faelnis egyedül alhat a harmadikban.
Az bizonyos, hogy rémálom senkit nem gyötör! Különös ez, de az éj pihentető számukra, s ez talán egyedül Vercolet lepi meg igazán, kire félelmei mindig az éj leple alatt szakadnak, most viszont mintha oly távoliak lennének, bizonyosan, hogy nem nyúlhatnak utána, még vérteznie sem kell elméjét, úgy képes aludni, akár a tej.

A reggel szürkén köszönt rájuk a hajnali kürtszóval. Pedig ragyog a nap a tenger felett, valamiképp a kastélyra mégis árnyék borul. Csupán Faelnis és Avaldir hallják a távoli kiáltásokat, mintha csata zaja lenne... de hamar elhal az is. Aztán hozzák a reggelit, füstölt kolbászt, sonkát, tojást, valamiféle kenyért hozzá, gyenge bort és sört.
S amiként ígérte, Esdrael késő délelőtt kopog is ajtajukon, s be is lép az előszobába. Most is aranyozott vértet visel, s díszes kardot oldalán.
- Köszöntelek benneteket ismét! - Békés, kedves a mosolya. - Uram nemsoká vár benneteket ebédjéhez. Mindőtöket. Előbb azonban engedjétek meg, hogy válaszoljak néhány... kimondott és ki nem mondott kérdésetekre. Ti most a Homálybirodalomban vagytok. E birodalmat hajdan épp úgy ember építette, mint a legtöbbet, akkori nevére már senki nem emlékszik. Békés nép voltak ők, ám egy nap... idegenek érkeztek. Idegenek, akik meglátták a lehetőséget a sziget leigázásában. De súlyos árat fizettek érte, maguk is itt ragadtak, s a város védőszellemét elszabadították. Így mindenki, ki elhalt a csatákban... nem halt meg valóban. A védőszellem átkot mondott, hogy a leigázók mind itt ragadtak, s el nem hagyhatják már a szigetet, hajóikat elsüllyesztette, ők maguk ide, a csodás fellegvárba zárkóztak be, s vélük minden élő. Itt élnek évszázadok óta, a holtak gyűrűjében, akik kevésen múlott, hogy nem törtek be ide is. A homály szétterült a hajdani városban, de a kastély akkor is fényben csillogott, ám félő volt, hogy a túlvilági sereg végül ide is betör... A Főpapnő ezért életét áldozta fel, s ő a város legszentebb ereklyéje most. Ő eltávozott, eggyé vált a fénnyel, mely oltalmazta a várost. Holt szelleme birokra kélt a felbőszített ősi szellemmel, és győzedelmeskedett felette. A várost az ő szelleme és földi hagyatéka, az Örök Tűz Lángja védi a Nagyszentélyben, amiként a vizeken is ő bocsájtott bűbájt a szigetekre, hogy elrejtsék a vándorlók szeme elől partjait, és azok örökké csak bolyongjanak, kik ide merészkednek. Mert ez a hely nagyon veszedelmes. De ti... és a Varázslónőtök, leromboltátok védelme alappilléreit. Megsebeztétek, s meggyengítettétek az ősi védelmet, és ezzel az Örök Tűz lángja fakó lett. Nincs még egy varázsosunk, aki képes lenne hatalmával feltölteni azt, így a város védelme is... meggyengült.

Itt tart egy kis hatásszünetet. Érdekes, hogy nincs neheztelés, harag a hangjában, ifjú vonásait nem torzítja a düh.
- Így értitek hát... ha azt mondom, királyom dühös. Dühös rátok. Követelései lesznek, s nektek azt meg kell adnotok. Óvatosan szóljatok hát őelőtte!

Avatar
Eulisess Scarletwound
Hozzászólások: 160

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#157 » 2017.09.04. 18:52

*Felfrissülten hallgatja az ifjú elbeszélését. Miután véget ért csupán egyet bólint. Rövid hallgatás után feltesz egy kérdést.*

- A Főpapnő véletlenül nem a Vörös Királynő néven ismert?

*Előre bánja a választ.*
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#158 » 2017.09.04. 19:12

Az ifjú Eulisses felé fordul, majd elmosolyodik.
- Jól értesült vagy, jó uram... valóban Egronia földjéről érkeztetek hát. Kérdésedben igazságod van, és mégsincs. A Vörös Királynő egy gyönyörű ékkő, mely az első királynő koronázási ékszere volt. Az első királynő, Liathelissa elda hercegnő volt első és egyetlen papnőnk. Most ő maga a Vörös Királynő, hisz még mindig viseli a diadémot. Bár Főpapnőink továbbra is vannak, azoknak ereje nem több, mint mit minden hosszúéltű erejének tudhat. Csekélység a Vörös Királynő erejéhez képest, mi képes feltartóztatni a pusztulást... és az engesztelhetetlen halált is.
Esdrael mosolya egész komollyá válik, ahogy beszél. Mégis szinte egykedvűen is vidámnak tűnik.
- A Vörös Királynő... királynők... a Nagyszentélyben pihennek már évszázadok óta. Onnan táplálták a most kihunyni igyekvő lángot...

Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#159 » 2017.09.04. 19:26

A fürdőt bizony ő se hagyja ki, végre felfrissülhet és megszabadulhat a bundájába ivódott tengeri mocsoktól, hogy aztán a felajánlott ruhákból is szerezzen magának, bár az éjszaka egy részét azzal tölti, hogy magához igazítsa a nadrágot...
A vacsorának némi gyanakvással, s óvatosan állt neki, mintha attól tartana mérget tennének az ételbe, de végül szinte degeszre zabálta magát a sok finomsággal, végül az este egyszerűen csak elterült az ágyon, s másnapig fel se ébredt. Hogy ez mennyivel kellemesebb volt mint a hajó rakterében aludni, szinte meg se tudta volna fogalmazni.

Reggel aztán az érkező Esdraelt figyelmesen hallgatja, igyekezve értelmezni minden szót, s a válaszok amiket kapnak bizony nem derítik jobb kedvre.
- Szóval véletlenül lyukat ütöttünk a pajzson, ami egyre csak nő. - összegzi - Akkor gondolom a királyod azt kéri majd, hogy segítsünk befoltozni, jól sejtem? - sandít az elfre elgondolkodva, s csap egyet a farkával a kellemetlen gondolatra

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#160 » 2017.09.05. 00:07

- Na végre! *csapja össze tenyerét, jól egymáshoz dörzsöli őket. Ott menten, mindenki előtt jól nekivetkőzik, már ha van aki bentmarad, nincs szégyenérzete se a (fél)elfek, se a sajátjai előtt. Beleül a kényelmes fadézsába.* - Szappan nincs? *néz kérdően az egyik szemrevaló, széparcú, szőkehajú lányra, s keze a dézsa fenekére téved, ott tapint valamit* - Megtaláltam! *rikkant fel vidáman. Élvezet ül ki arcára, ahogy a meleg gőz átjárja víz felett maradt testét, mellkasának tetejét, karjait és nyakát*

*A hosszú fürdő után örömmel veszi észre, hogy az esti csemegéről sem maradt le. Kényelmes, új, fehér, ujja végén csipkével díszített ruhájában, jó illatúan és tisztán lép az asztalhoz, hogy két kézzel lásson neki minden éteknek, és úgy tömje magába, mint aki még azelőtt sosem evett*
- Ófh, safanított tofásh if fan ? *veti rá magát az egyik kistálra, mellé gyöngyhagymát tolva szájába. Újfent öröm ül ki kipirosodott arcára*
- Rorh, rakjálmár egy tüzet! *kérli szép hangon, miután lenyelte a falatot* Addig szedek neked, na, ne kenjem már össze magam, kitudja mikor fürdünk legközelebb, na! *Tölt magának és mindenkinek egy kupa bort.* Legyen oly' édes ez a bor, amennyire hazajutunk! *húzza le fenékig, s nem rest azonnal újabb adagot tölteni magának*

*Egyszerű ágy várja. Ágy! Stabil, fakeretes ágy! Minden vágya vált valóra. Bár kardja, íja és pénze is megkerülne mit a koppanó kockán nyert el a bambájától kik már a halakkal alszanak. Hamar álomba szenderül, ezt segíti mind a bor, mind az esti fürdő, mind a tenger kellemesen nyugtató fehér zaja*

*Keléskor rettenetesen kicsi a szeme, feje fájdul bele a távoli kürtszóba* ~ Hogy dugnád fel magadnak azt a rezes ... ~ *csitítja el gondolatait. Csatazaj? Csatazaj... Csatazaj? Hallgatózik tovább s mikor az elül, elégedetten lát neki a reggelinek. Főtt tojást eszik némi kenyérrel, sajnálja, hogy vajat nem kaptak hozzá, ám a barna sör igencsak jó kísérőnek bizonyul.*

Mikor a csillámló vértes betér, nagy figyelemmel hegyezi felé evéstől mozgó fülét, nem szól ő egy szót sem, inkább csak eszik. Miután amaz elcsillámlik, csak akkor tesz a dologhoz*
- Mondtam én. Nekünk reszeltek. Utolsó fürdő, utolsó vacsora, utolsó alvás, utolsó reggeli. Itt koncolnak fel minket. Varázsolni egyikünk sem tud. Mégis mi a borban fürdetett eburát kellene tennünk!? *teszi fel a költői kérdést, nyugtalanul megrázva fejét*
- Ígérjünk meg mindent, aztán hagyjuk itt őket. Jó itt nekik. Elkardoznak a holtakkal, közben finomakat esznek és még fürdhetnek is. Remek kompromisszum, ha engem kérdeztek.
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára Avaldir Osberon 2017.09.07. 10:46-kor.
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég