A Vörös Királynő nyomában

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#141 » 2017.08.22. 21:05

- KINYITNI A TÉPETT RIBANCÁT, AZT! *ordít bele az éjszakába hangja. Torkában szíve dobog, ökölbe szorított kézzel vág rá a hatalmas, rideg, kapura remélve, hogy a sötét takarja a kapualjban s az élőholtak nem iramodnak meg a hatalmas ajtó felé, amíg ők biztonságba be nem kerülnek*


*Beérve remegő kézzel törli ruhájába félelemtől gyöngyöző homlokát. Ahogy van, úgy ül le a kavicsos talajra, hogy megpihentesse elfáradt csonjait* ~Idősödsz Avaldir, idősödsz~ *Több ideje nem marad magához beszélni. Örömmel nyugtázza, hogy Faelnisék is élnek ám arca hamar berándul amint meglátja, hogy a tanácsos is túlélte a hordát. Mivel sebet sem lát rajta, egyenesen olyan arcot vág, mint aki savanyú citromba harapott* ~Nem ver az Egy bottal. Csak a tanácsosokkal...~

~Kedvemre való ez a szép köszönés~ *bólint a csoport vezetője felé, jelezve, nagyra értékeli azt* ~ám jobban örülnék egy száraz szalmazsáknak és valami hideg ételnek ezen az esős helyen~ *kívánságát inkább megtartja magában, nem szeretné magára haragítani az itt élőket, még kitalálják dobni a fehérszeműek közé*

*Egy pillanatra megnyúlik az idő, ahogy elmered gondolatban... mind félelf volna? Hiszen termetük, vonásaik hasonlatosak az övéihez még sem emberek, se nem elfek. Pillanatra megdobban benne valami belül, elönti a melegség, az 'otthon vagyok' érzés. A rövid pillanatot gyors, rideg szélfuvallat szakítja félbe, megborzong, és rájön, hogy ha leül csak még jobban fog fázni hiába van szélvédett, falak által takart helyen, ezen az Egy verte szigeten úgyis megtalálja útját hozzá a rideg, nedves levegő, s ruháján áthatolva szívja ki belőle azt a maradék meleget, amit még szíve dobogása nyújt*

Avaldir, egyszerűen Avaldir *mutatkozik be, miután felpattant ültéből, a parancsnoknak viszont kezet nem nyújt, nehogy ezzel is megsértse és a végén még kidobják őt. S ezen gondolatán felbuzdulva csak Scarletwoundra mutat* Őt kérdezd, ő itt őfelsége képviselője *tolja át a felelősséget a tanácsosra, s hajol meg felé színpadiasan, mintha minden bizadalmát és tiszteletét belé vetné*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Mord
Hozzászólások: 430

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#142 » 2017.08.23. 20:42

A szép elf férfi épp csak pillantást vet Avaldirra, röviden biccent neki.
- Téged is örömmel látunk itt, vér a vérünkből.
Mindössze ennyit mondott a félelf zsoldosnak, majd figyelme Eulisessre fordult.
- Már ha szándékaitokról tisztán szólotok! Mert nagy bűn terheli a ti fejeteket, leromboltátok birodalmunk védelmének bástyáit, melyeket századok óta senki nem volt képes! Vizeink békéi megtörnek általatok, s varázsosaitok által! Szólj hát, ember, ki vagy, és mely birodalom uralkodójának nevében járulsz kapuinkhoz?

Avatar
Eulisess Scarletwound
Hozzászólások: 160

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#143 » 2017.08.24. 21:29

*A tanácsos előlép, kissé megfontoltan bár.*

- Narmo Luin kapitány. Szívből örvendek találkozásunknak, mely bizonyítja, a Szépek Népe még a világ e kegyetlen sarkában is megállja helyét. Én vagyok Eulisess Scarletwoud, Egronia királyságának Legfőbb Tanácsnoka. Országunk királya, Eldalos-házbéli Barad, ki immár negyedik e néven, kizárólagos képviselője társaságunkból. Mindennemű kárt, mit okoztunk, hidd el, akaratunkon kívül okoztunk, nem pedig szánt szándékkal. Expedíciónk, mi szigetekre vezetette hajóinkat, balul végződött. A hajók elsüllyedtek, a legénység nagy része odaveszett… jelenleg nem vagyunk többek, mint szerencsétlen hajótöröttek, kik oltalmatokra és jó szívetekre vannak bízva. Kérlek benneteket, nyújtsatok menedéket és élelmet kompániámnak uratok és parancsolótok kegyelmét mutatva…s kiváltképp örülnénk neki, ha később fogadna személyesen is minket, hogy biztosíthassuk szándékaink és IV. Barad törekvéseinek tisztaságát.

*Szavai könyörgőek, de hangja azon kívül, hogy halk, semmi színt nem vesz fel.

Más gondolatai vannak beszéde közben.. Az úr, akiről beszélt ez a katona… ugyanaz a férfi, akiről Lady Sante-Bouve beszélt az út kezdetén! De az lehetetlen, hogy még mindig éljen…. hiszen ember…

Remélhetőleg csak, mint alapítóról beszélt...


Mindazonáltal arcán semmi sem tükrözödik gondolataiból. Csupán a fakó fáradtság.*
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound

Avatar
Mord
Hozzászólások: 430

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#144 » 2017.08.25. 19:39

A hosszúéltűnek arcizma nem rezdül a Főtanácsos szavaira, szép vonásait mintha művész keze véste volna arcára.
- Dal Andon! Paenda te! Khir te aran Baradva sambë! Varya de Andon! - csattannak az utasítások, melyeket csak Faelnis ért meg így-úgy: őrizzék a kaput és őrizetben felkísérik őket a király elé.
A társaság többi tagja, hacsak nem beszéli a szépek úri nyelvét, nem értik meg, miről van szó, csak tapasztalják: Mellettük hat-hat lándzsás őr sorakozik fel, mind kíséret, a többiek sebesen visszatérnek őrposztjaikra. Narmo Luin ekkor visszafordul a tanácsoshoz.
- Úgy kövessetek hát, és adjatok számot e föld urának!

A szoros kíséretben átvágnak hát az elf vezetővel az élükön az udvaron, s a magas, sziklafalba vésett épület lépcsői már ott is meredeznek előttük! De annyi lépcsőt talán a királyi palotában sem tudja Eulisess összeszámolni összesen, mint ami e baljós fehér fénnyel és fáklyákkal megvilágított hatalmas épületbe fel vezet! Hosszú és megerőltető séta lesz feljutni a széles kőfokokon, melyek némelyike már elkopott az időtlen idők alatt. Jobbra és balra alsóbb szinteken leágaznak kis teraszok, azokból keskenyebb lépcsők vezetnek elfelé, de ők nem térnek le. Így érik el a magas tölgylapokból készült ajtókat, melyeket csodálatos domborművek díszítenek, bár jobban megnézni idejük sincs. Narmo előtt szélesre tárulnak az ajtószárnyak, s máris hűvös, sötét terembe lépnek. Üres. Teljességgel üres, csak lépcsők és ajtók vezetnek mindenfelé. Egyenesen tovább mennek innen a fáklyák fényköreiben, s újabb széles ajtón lépnek immár be.

Késői az óra, igaz, a teremben javarészt mégis a fény uralkodik. Számtalan lámpás ontja magából fehér fényét, s hajdani -meg újabb - egron címeres lobogók lebbennek meg az ajtó nyílásának huzatjában. Közöttük az elfek népének szépen hímzett lobogói csillognak. De a falak mentén akadnak olyanok is, amiket csak világlátottak vagy diplomaták ismernének fel: kereskedővárosok lobogói, allenwelli lobogók.
A teremben magas trónus áll, szépen faragott fa, kibélelve puha bársonnyal. Körben gyönyörű vértek, vannak azok között igen régi darabok is, meg nagyon újak is. A rideg teremben a trón mögött kandalló izzik a falnál, az ad csak némi meleget. A falikárpitok elf kezek ügyességére vallanak, az elfek dicső korának emlékeit idézik.

A teremben nem posztol őr, csak egy. Az a trón mellett áll a lépcső alján: széles vállú ifjú dalia, hirtelen szőke, szép arcú félelf fiú. Vértje fehér és arany színű, szálfa egyenesen áll, és figyeli az érkezőket. Fiatal még elf szemmel. Erőteljes férfi egy emberével.
A trónon idős félelf férfi ül drága kelmékben. Ősz haja lelapul koronája alatt, mely arannyal keretezett, alexandritból metszett babérkoszorút formáz. Szakálla gondosan ápolva omlik mellkasára. Öreg , de robusztus, széles vállú férfi, szemében ki nem hunyó elevenség izzásával... Írisze idegesen jár ide-oda az érkezőkön, ujjai türelmetlen doboltak a trón karfáján.
Mellette jobb oldalt elf leány áll. Tiszta vérű, élénk vörös hajú, magas termetű leány, sápadt bőrrel. Karcsú, légiesen gyönyörű, ahogy egyik kezét a trón támláján nyugtatja. Nem lehet a király leánya... valószínű inkább asszonya. Faelnis szemével is ifjúnak tűnik még az elfek között is. Zöld szemeiben csak lenézés mutatkozik irányukba. Homlokán maga is diadémot visel, fehérarany szépséget, vörös ékkővel középen. Ruházata a terem hidegéhez képest lenge, mégis sokat sejtető.
Bal oldalt fiatalka fiúgyermek ácsorog, nem lehet még legénykorú sem. Nagyokat ásít és toporog leginkább, de nagy kék szemekkel mered mégis az érkező viharvert csapatra. Haja vöröse és szeme kéksége, robosztus alkata és hegyes fülei, előkelő ruházata és a kis arany homlokpánt egyértelművé teszi: az ifjú örökös lehet.

Narmo Luin megtorpan, ahogy megtorpan a menet is a trón előtt. A katonák csak állnak, de az elf főméltóság térdet hajt a trónus előtt, és csak akkor emelkedik fel, mikor a király keze kegyesen mozdul, és megengedőn int.
A király le nem vette tekintetét a társaságról, akkor sem, mikor Narmo Luin félreáll, és szembe fordul velük.
- Őkirályi Felsége Barad király előtt álltok, ki az Eldalos-ház fia, harmadik ezen a néven, a Homálybirodalom felesküdött védelmezője, Egronia trónjának örököse! Őkirályi felsége Saira Vendë királynő előtt állotok, ki a Homálybirodalom felesküdött főpapnője, Ambaronë Taura örököse! Őkirályi Felsége Barad herceg előtt álltok, ki az Eldalos-ház fia, a Homálybirodalom felesküdött védelmezője, Egronia trónjának örököse! Hajoljatok meg, és hódoljatok Őkirályi Felségük előtt! Szóljatok jöttötök felől tiszta szívvel, és őszintén!

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#145 » 2017.08.25. 23:32

- Vér a véremből *helyezi szívére tenyerét. Úgy tesz, mint aki minden szavát megértette. Melegség önti el, mintha haza érkezett volna. Leszámítva a fenyőket, az épületeket, az időjárást, az élőholtakat és a tanácsost aki a nyakán ül. Eddig takarta hajával hegyesedő fülét, ezután viszont azért is fülei mögé száműzi arra kószáló hajszáljait.*

*Hátrébb húzódik, teret engedve Scarletwoundnak és mondani valójának. Rezzenéstelen arccal, kihúzva magát, feszesen hallgatja végig. Bólogat annál a résznél, amikor ártatlanságuk felől szól, majd könyörögve, kissé megtörten és egyben kérlelően néz a vendéglátókra a hajótöröttes mondatoknál. Közben elkószálnak gondolatai. Bár ismerte volna szüleit s bár lett volna bárki is, aki akár csak néhány szót a szájába ad ezen a különös nyelven. Fogalma sincs arról, hogy bizony olyan ősi dialektust beszélnek, amit még a kevesebbnél is kevesebben értenek. Akkor legalább tudná mivel is köszöntötte őt vére az imént.*

*Nem esnek jól fáradt lábainak a lépcsők, elfojt magában nem egy káromkodást. Ökölbe szorított kézzel bírja csak ki az utat fel. A trónterembe érve nagyot csalódik. Hiába melegedett ki a lépcsőzésben, nem lesz ami megtartsa az enyheséget. Maga a terem rideg és nyirkos akárcsak a kinti, itteni világ. Végigmereng a megannyi zászlón, nagyokat pislog és kérdések sokasága tódul fejébe, mitől még bal füle is besípol. Kellemetlenül dörzsöli meg hallórészét, s őméltóságának bemutatására igencsak kikeredik a szeme újfent.* ~Egy fél elf a második... a másik... a király?~ *Ahelyett, hogy megvárná, míg másik füle is besípol a még több információ miatt, azonnal meghajol az uralkodó felé, elsőként az érkezettek közül s a legmélyebben, biztosan* - Felség ... *leheli maga elé halkan, alig hallhatóan. Mindezt a tanácsos háta mögött, a háttérben.*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#146 » 2017.08.27. 16:02

Narmo Luin irányába mély tisztelettel adózott, s bár a hely egyik ámulatból a másikba ejtette, a szívét vészterhes gondolatok szorítják - különösen, amikor a királyi pár színe elé vezetik őket. A félelem birokra kel azzal az ősi, mélyről fakadó hódolattal, amellyel meghajtja magát a páros előtt, s lesüti szemeit.
- Aran nín thaer! Bereth nín thaer! - köszönti mind a királyt, s mind a királynét a nekik kijáró tisztelettel. Valahol megkísérti a történelem lágy cirógatása felett érzett ámulata: lám, ereklyét jöttek keresni, s helyette az elveszettnek, s rég kihaltnak hitt királyi vérvonal leszármazottait találják. Hiszen I.Barad és Liathelissa unokája lehet ugyan az előttük ülő, zavaros tekintetű öreg félelf... de hol van Liathelissa? S hol a Vörös Királynő, mely az utódlással Saira Vendë fején kellene, hogy ékeskedjen? Lassan olvad le róla a hirtelen jött őszinte lelkesedés, hogy helyét átadja a hideg, megfontolt gyanakvásnak, amellyel e helyre tekintenie szükséges - de meghagyja a külvilág felé ugyanazt az őszinte, ünnepi meghatottságot, amely az első pillanatban megkísértette.
Ügyük feltárását azonban most maga is a Tanácsosra bízza. Bár odakinn határozottan ragadta magához az irányítást, hogy épségben és biztonsággal vezesse át a tisztest az életveszélyen, nem követi el azt a hibát, hogy idebenn is megpróbálkozik a férfi háttérbe szorításával, különösen, hogy Eulisess megnyugtató tanúbizonyságot tett már korábban is ép eszének megőrzéséről, s láthatóan kezd magához térni. Hagyja hát, hadd bontakozzék ki a király első számú embere, s mint olyan, szerény, életben maradt csapatuk szellemi vezetője.. de éber figyelme nem lankad, hogy, ha a férfi esetleg túlzó őszinteséggel és bizalommal viseltetne a királyi páros felé, idejében a segítségére lehessen néhány okos szóval - még, ha ezzel majd a szavába kell is vágnia. Őszintén reméli, hogy minderre aligha lesz szüksége, és kételyeit megtarthatja későbbre, amikor csak maguk maradnak.

Avatar
Mord
Hozzászólások: 430

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#147 » 2017.08.27. 19:58

Őkirályi felsége még mindig a karfán dobol, ahogy a hajlongókat figyeli. Tekintete türelmetlen jár ide-oda, mintha gyilkost keresne éberen a túlélők között. A gyerek megsimogatja mellette a kezét, mire valahogy menten megnyugodni látszik, nem dobol tovább, feszes tartása is enyhül.
- Apám... idehozzuk a Hatalmast? Hozzuk ide, kérlek!
- Csitulj, fiam! - Tette kedves gyengédséggel a gyermek fejére a kezét a király. - Előbb hallgassuk meg ezeket a szegény lelkeket, kiket rideg partjainkra sodort a vihar!

Minthogy szóra még senki nem nyitotta ajkait, Narmo Luin ezúttal szembe fordul királyával.
- Felséges uram! - Hajt fejet ismét. - Ez ember itt Eulisess Scarletwoud, Egronia királyságának Legfőbb Tanácsnoka, az Eldalos-házbéli Barad, ki immár negyedik e néven, kizárólagos képviselője.
- Barad? És a negyedik? - A fiúcska arcán értetlenség jelenik meg, majd kipirosodik a dühtől. - Dehát az én vagyok! Nekem ez az öreg ember senkim!
- Jól van... jól van, fiam. Valóban... - Bólogat a király a gyermek fejét simogatva. - Saira, vidd hálójába a herceget!
Az elf nő mellette szótlan hajt fejet, majd kecses, suhogó léptekkel megkerüli a trónt, s kézen fogva a fiút elhaladnak a társaság mellett. Vercole az egyedüli, akinek feltűnhet, hogy a szótlan szépség a vörös rubinos fejdíszen kívül még egy ékszert visel: egy ezüst láncot, melynek medálja holdsarlót formáz, melyen tüskés indák tekeregnek, és középütt holdkő fityeg benne ezüst foglalatban. Ismeri jól azt a láncot, megnézhette, sőt, köze van hozzá. Igaz, most nem dereng a kő benne halovány fénnyel.
A király mindeközben szembefordul ismét a társasággal. Nem áll fel, de felemeli a kezét kegyesen feléjük.
- Szóljatok hát mind, kik tudtok szólni! Mi céllal érkeztetek földemre?

Avatar
Eulisess Scarletwound
Hozzászólások: 160

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#148 » 2017.08.28. 14:26

*Akárhányszor is találkozott velük, a hosszú életű elfek mindig ráérő nyugalommal ültek a dolgok felett, legyenek azok bármily sürgetők is. Ezt a ráérő nyugalmat várta most is.
Így komolyan meglepte a kapitány, mikor egyenest a király színe elé vezették őt és társaságát. Sok minden megfordult ismét fáradó elméjében, többek közt, hogy imposztorokkal fog találkozni.

Azonban a találkozás, mindenről lerántotta a leplet. A király és fiacskája magukon viselték az Eldalos-ház semmivel sem összetéveszthető jeleit.
Hajdanán volt elf uralkodók vérvonalának egyetlen öröksége, a kifejezetten fakókék, már-már türkiz szemek pislogtak rá vissza. Ez több mint bizonyíték számára. A koronás fő és fia valóban Eldalos leszármazottai, mint azt állítják. Ekkor hasít belé a felismerés, hiába öreg a király, nem lehet ugyanaz, mint ki elindult…nyílván az éjszaka játszott a tanácsos képzeletével.

Az elfelkre nem jellemző türelmetlenség ismét váratlan éri. Tudvalévő, ha elfhez megy valaki audenciára, rövid szünetet tartani illik, hogy a felek alaposan felmérjék egymást…Valószínű az emberi fele diktálja ezt a türelmetlen tempót.
*

- Üdvözöllek dicső király! - *hajol meg a kapitány bemutatása után.* - Nevemet és titulusomat most már tudod, s mindamellett, jelen pillanatban uram rögtönzött követe is vagyok. Minden mit mondok olyan, mintha maga Egronia Királya és a Korona Védelmezője, IV. Barad száját hagyta volna el. Így hadd köszöntselek királyom nevében is, s kívánom, éveid nyúljanak hosszúra, tekinteted lásson át a legsötétebb éjen is. Az öröm nem kifejezés, mit most érzek, mikoron csarnokodban állok kegyelmes uram. Ha hírt vesznek erről, egész királyságunk óriási ünnepséget rendez a rég elveszettnek hitt Eldalos ág feltalálása okán. Sötét esztendők jövék Egroniában ezért én királyom biztos alig várja, hogy keblére ölelhesse vérét a véréből, ki támasza lehet, s ki neked lehet támaszod.

*Miután lezárta az üdvözlő-rigmust, mit tán sziszegő nyelvű diplomata szebben-jobban előadott volna, felnéz a trónszékben ülőre. Előrébb lép.*

- Királyságuk egyik bölcs tudósa kérte királyomat, hogy fedezzük fel a tengerentúlt, a ködök mögött rejtező földeket, mit népem tengerészei az Ikerszigetek névvel illetnek. Megfontolt uram olvasott ágad leválásáról és úgy gondolta csak a szigetek lehetnek az a hely, hová fenséges véred, Baran, hajózhatott. Pénzt és erőt nem kímélve indított el bennünket, keressünk valamit, mi bizonyítja itt járt az örökemlékezetű herceg. Dicső az óra, hiszen nem romokat és holtakat, hanem egy élő és ép ágat lelénk! Ám egyszerre keserű a sorsunk, mert bár megtaláltunk téged, hajótöröttekké is váltunk a tenger dühe által. Kérlek téged, irgalmas úr, vesd reánk kegyelmed. Hadd pihenjünk falaid közt! Oltalmazz bennünket egyszerű szolgákat, mutatva tiszteled dinasztiád iránt.

//Felhasznált irodalom: Egronia Nagylexikona - Iw. mester tollából, 'eldalos-fakó' szócikke //
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#149 » 2017.08.28. 20:26

*A hullarideg tengerpára, ami az elfek városára is minduntalan szitál, beveszi magát csontjaiba. Azon kapja magát, hogy fogai össze-össze koccannak, maga pedig reszket, hogy a hidegtől, vagy a természetellenes nyiroktól, megmondani nem tudná. Míg kihallgatásra viszik őket nem szól, azt a Kopóra hagyja, ám szemeit nyitva tartja, s minden érzékével figyeli az őket körülvevő várost. A harcosok mozgását, számát, fegyverzetét..a palotát és annak árnyai közt neszezőket...a kíváncsi tekinteteket,mik őket kísérik. Nem fér a fejébe, hogy az erdei fajzatok mi végre emeltek ilyen óriási kőpalotákat, melyből csak úgy sugárzik a természettől elrugaszkodottság.
Amint a másik koronás jószág -úgy véli, a legöregebb a széles e féltekén trónoló Baradok közül- elővezeti meséjét, még több kérdés kezdi nyugtalanítani. Kik lehettek a fövenyen kószáló holtak? Tán hozzájuk hasonló egykori hajótöröttek, avagy a sziget lakói voltak egykor? Ha az egykori expedíció túlélőivel hozta őket a sors, miért maradtak azok a szigeten,s hogy élték túl a mostoha partokat? A félvérek számából ítélve az Egroniából érkezett hegyesfülűek el kellett,hogy keveredjenek valamely bennszülöttekkel..tán az ő egykori városuk urává küzdötte fel magát az elbitangolt Eldalos?
A vörös hajú, karcsú elda láttán egy pillanatra arcába szökik a vér. A diadém a fején királyi ékszer, s a rubin benne...akár az elveszett ék is lehetne, noha érdekesnek találja, hogy holmi Vörös Királynőt keresnek, és épp itt áll előttük egy, mi vörös is, királynő is és alakja legalább olyan mesébe illő. Ahogy az elterelgeti a nyafogó kölyköt, akaratlanul is megakad a szeme az ezüst ékszeren a nyakában. Azonnal emlékezetébe villan, hogy Jezabel nyakában látott legutóbb ilyet, minek riutáléjában maga is részt vett. Az asszony bűbájossággal itatta át a függőt, mit magjából orzott el. Ám a holdkő benne most fakó és halott. Miként kerülhetett az a papnő kezébe? Tán a lady is túlélhette a hajótörést, vagy csak a testét sodorták partra a hullámok, miről a nyakláncot zsákmányolták?
Gondolatait egyelőre megtartja magának,s míg töpreng, addig sem emészti meg a kínos tehetetlenség, hogy fegyver nélkül kell toporognia a trónteremben*

Avatar
Mord
Hozzászólások: 430

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#150 » 2017.08.29. 13:01

Barad király szemében keserű harag villan Eulisses szavaira. Ajkai ingerülten szorulnak pengevékonyra, majd felpattan, agg korát meghazudtoló fürgeséggel.
- Úgy? Hát a ti királyotok nékem nem királyom! - Üvölt dühösen Eulisessre, érces hangja bezengi a termet, visszhangozzák a falak. A testőr és a Kapitány meg se rezdülnek. - Utószülött az, ki bitorolja ősi és nemes vérvonalam örökét. Egyelőre. De ti... ti hódítani jöttetek! Hát bolondnak néz a tanácsos úr? Elpusztítottátok oly nagy gonddal tervezett védelmét szigetemnek!
- Megbocsásson felséged... -A király fröcsögő üvöltésével éles ellentétben áll az eleddig szótlan álló, koronaőrnek tűnő fiatal férfi halk, alázattal teli hangja. - De vendégeink oly csekély hatalommal bírnak, hogy el nem pusztíthatták birodalmad védelmét. Békélj meg hát, kérlek, és légy irgalmas!
III. Barad hirtelen leül egy szusszanással. Az őr ajkain apró mosoly jelenik meg, hogy szavai hatása nem maradt el, amiként a kapitány is elmosolyodik Eulisess mellett.
- Nos... Lehet. Lehetséges. Megfontolom. Legyetek hát kedves vendégeim a messzi anyaországból, pihenjetek meg! Holnap ebédre várlak benneteket! Most menjetek, Esdrael elkísér titeket szállásotokra! Esdrael, gondoskodj a kényelmükről!
Az Esdraelnek nevezett ifjú meghajol királya felé, majd a hajótöröttek felé fordul, barátságos, békés mosollyal int nekik, hogy merre indulnak.
- Kövessetek, kérlek!
Szinte alázatos, kedves a kérés, amivel a társaság felé fordul, de mégis érzik, azt sugallja: most jobb ha jöttök! Árnyalatnyi feszültség táncol a fiú tekintetében.

Elhagyva a tróntermet folyosókon és lépcsőkön kanyarognak fel. Odakintről még mindig csak a sötét szüremlik be, a tenger zúgását hallani messziről, ahogy egy-egy árkádnál elhaladnak. A palota egy az egyben a sziklába és a sziklához épült, folyosóin régi és új szőnyegek függnek, oly csatákat is megjelenítve, melyekről sose hallottak a fáradt hajótöröttek. Mintha a gazdagon díszített palotát százféle nemzet és faj történelméből díszítették volna. Ember, elf, törp, ork, de még gnóm szerkezeteket, díszeket is látnak itt-ott. A szemben elhaladó egy-egy elf vagy félelf csendesen lépked el mellettük, egyszerűbb ruháik alapján szolgálók lehetnek, mind meghajtják fejüket kísérőjük előtt, ki végül egy magas kétszárnyú ajtót nyit ki, melyen vadrózsa faragványok domborodnak, s mely egy kis étkezőbe vezet.
Esdrael lámpást vesz fel a folyosón, azzal lép be, és gyújtja meg a szoba fényeit.
Odabent díszesen faragott székek egy nagy kerek asztal körül, a falakon díszek, a kandallóban hasábgúla, csak gyújtásra vár, mellette felhalmozva a fahasábok. Bal kézre paraván mögötte tágas tér, melyet egy dézsa tesz ki, meg tükör, kis asztal, szék. Ablaka ennek a helységnek nincs, de innen három ajtó nyílik, mind a három szűkebb, de kényelmes hálókamrákat rejt, mindegyikben három-három ággyal, kisebb tűzhellyel a sarokban. Ezeknek viszont már van ablaka, kilesve alattuk egy szinttel széles erkély terpeszkedik, de maga a talajszint szédítő messze van.
- Hozatok nektek vacsorát, fürdőt és tiszta ruhákat. Az árnyékszék e folyosó végén van. Tehetek értetek még valamit?
A szerény, kedves mosolyú fiatal férfi türelmesen várakozik. Valami kellemes bizalmat áraszt egész megjelenése. Ha nincs kívánalmuk, kis időre magukra maradnak, ha van, elé tárhatják...

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég