A Vörös Királynő nyomában

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#1 » 2017.07.02. 14:14

Kép

Amelyben hőseink felkerekednek, hogy a Viharlovas fedélzetén átszeljék az északi hideg tengert titkok felhőjébe burkolózó céljuk felé.

Avatar
Eulisess Scarletwound
Hozzászólások: 160

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#2 » 2017.07.02. 18:02

*Eulisess a nagyurak nyugalmával hagyja magára a kapitányokat parancsa kiadása után. Bárminemű mulasztás (főleg, ha bajt okoz) innentől kezdve Cort Mordingard és Zareb Barrington felelőssége.

A következőképpen zajlik napja, ha nem történik olyan, ami megzavarná;

Az út során minden reggel korán kel és későn fekszik. Szinte az egész napot kabinjába zárkózva tölti, csupán egy sétára jön ki onnan, az is legfeljebb egy óráig tart. Egy ilyen séta alatt a fedélzetén hátrakulcsolt kézzel, két testőre által kísérve, némán figyeli a tengert, az eget, a matrózokat vagy a másik hajót és csak az Egy tudja, min gondolkozik. A legénységnek ki van adva az ukáz, hogy lordságát semmilyen körülmények közt nem lehet zavarni. Jelenti ez azt, hogy nem beszélhet hozzá senki ilyenkor, de még útjából is ki kell térnie. Ha valaki ezt megszegné, a kapitánynak kell a büntetést kiszabnia, hiszen Scarletwound a világért sem avatkozna a hajó életének irányításába nyíltan. Holott mindenki tudja, Barrington kénytelen fejet hajtani a tanácsos előtt, bármily ügyesen játssza matrózai előtt a függetlent. Lordsága tisztában van hatalmával a hajón, de néhány sarkalatos ponttól eltekintve nem zaklatja a kapitányi hiúságot.

Ezen sarkalatos pontok pedig egy papíroson állnak, ami ki vannak függesztve az árbocra (a kifüggesztés nem sokkal a kihajózás után történik). Aki tudja, elolvashatja
:


FIGYELEM!
    •A legénység minden tagja napi egyszer szíverősítő gyanánt két uncia szeszt kap az étkezéshez. Se többet, se kevesebbet.
    •A Lady Ludmilla Krelalla Salome Jezabel Sante-Bouve által szerződtettet lány tabu. Bármely testi közeledés felé a legszigorúbb büntetést vonja maga után.
    •A lopás, legyen szó egy társ vagy a hajó tulajdonáról, a kapitány által kiszabott büntetést vonja maga után.
    •A verekedés, vérrontás tilos.
    •A Viharlovasról a Tengeri Szirénre való átszállás csakis Lord Eulisess Scarletwound és az általa felhatalmazottak kiváltsága.
    •Az igazságszolgáltatást Zareb Barrington kapitány és Lord Eulisess Scarletwound Királyi Főtanácsos közös tanácsa végzi. Ítéletük fellebbezhetetlen.

A szabályok nem ismerete nem nyújt mentességet megszegésük esetén.



Lord Scarletwound ajtaja mindig zárva és csak három ember jogosult kopogni. Lady Sante-Bouve, a ritkábban látogató kapitány meg a néma konyhai kisegítő szolga, bizonyos Marvin. Marvin viszi be neki napi kétszer egyszerű reggelijét és vacsoráját, kenyérből és vízből. Valamint keféli ki ruháját, fényesíti ki cipőjét és háromnaponta megborotválja.

Két elit testőre, a robosztus Zern és a pokróc Lasival állandóan őrzik urukat. Lasival sohasem hagyja el posztját, Zern viszont ura és a kapitány engedélyével, ha az idő engedi és a matrózok is dologtalanok, kockázik velük, kisebb összegben. Ez az esti program általában két óra.

Scarletwound a napok alatt bemagolta a legénység névsorát mindkét hajón, valamint elkérte a tartalékok pontos jegyzékét és számon tartja a víz - és élelemmennyiséget.
*
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára Eulisess Scarletwound 2017.07.02. 21:38-kor.
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#3 » 2017.07.02. 18:29

//A kikötőből. http://www.kastelyakodben.nhely.hu/viewtopic.php?f=6&t=18&p=161#p161//

A Zubogó után a Molnár-folyón csorgott le a két fregatt északi irányba, míg aztán a hajnal korai hersegő órája már a Rideg-tengeren éri a társaságot.
A Viharlovas fedélzetén váltva dolgoznak szakadatlan a matrózok, s ahogy a napok telnek, és eltűnik mögöttük az édes anyaföld reménye is, úgy válik az idő is egyre hűvösebbé. Nappal még épp elviselhető a hűvös szél nedves érintése, de éjszakára ugyancsak kellenek a felsőkabátok, ezen persze az éjjel-nappal szórakozó, éneklő, kockázó és kártyázó, olykor férfiasan fogadásból verekedő matrózok nem akadnak fenn. Faelnis persze megkapta a maga kötelező köreit a matrózoktól, de odáig senki nem fajult, hogy ténylegesen erőszakos legyen. Látványnak viszont szép volt a hajón, és néha még a kedélyeket is felvidította.

A Kapitány nem fukarkodott a jó pozíciókkal, és az idő múlásával a kalandorok is lassan a hajó elfogadott tagjai lettek... valamennyire még a róka is. Faelnis ideje nagy részét az árbockosárban tölthette, hisz adottságai neki voltak a legjobbak erre, míg Avaldirt a hajóorr megfigyelőállásába helyezték, mindkettejüket kiokítva a jelzésekre: Faelnisnek egyszerűbb volt, egy kürtszó ellenség vagy egyéb veszedelem, két kürtszó vihar, három kürtszó idegen, de jól látható felségjelű nem ellenséges vagy kereskedőhajó. Avaldirnak kicsit nehezebb volt a dolog, hisz neki még zászlóval is hadonásznia kellett, s megérteni, mit hadonászik a Szirén zászlósa, az üzenetet pedig a kapitánynak továbbítani. Bár itt is pusztán egyszerűbb jelzésekről volt szó. Vercole is elég magasra került... szó szerint, hisz a kapitány beosztotta segédkormányosnak, termete, ereje és tapasztalata erre tette legalkalmasabbá... és alkalomadtán talán idegesítő mód, de szívesen is faggatta a veteránt "kalandjairól". Rorschach volt az egyedüli, akinek nehezen találtak helyet, de mivel az ereje megvolt hozzá, hát megtanították a vitorlák kezelésére, hogy kell feszíteni, lecsomózni a kötelet rendesen, melyik vitorla való arra, hogy gyorsabban haladjanak, melyik a manőverezésre. De a konyhába akkor se mehetett be.
Lord Scarletwound békéjét aligha zavarták meg e jó északi legények, igaz, jelentéseket sem igen kapott. Valahogy úgy voltak vele, hogy ha nem mutatkozott, nem beszéltek róla, ha meg igen, akkor megkapta a neki kijáró tiszteletet, mint minden lord. A kapitány csak annyi kikötést tett, hogy viharos időben le kell mondania a főtt étel kényelméről, de eleddig a tenger kellemesen csendes volt, legfeljebb ha erősebben hullámzott.

Ez volt a hetedik napja a tengeri útnak, s alkonyat után kalandoraink kerültek szolgálatba: míg a legénység java része lent múlatta az időt, a mi hőseinknek a fedélzeten kellett figyelniük. Már hajnalban kezdett mélyülni a tenger színe, és jelentek meg az első örvények vagy épp vaskosabb uszonyok a a hajó körül. Faelnisnek inkább az örvényeket kellett szemmel tartani, melyek olykor teljesen spontán és hirtelen alakultak ki, Avaldir annyiból megnyugodhatott, hogy a cápák aligha fognak kárt tenni a hajótestben, hát csak a másik hajó jelzéseit kellett figyelnie, Vercolenak kormányoznia e hatalmas hodályt az Elsőtiszt vigyázó szeme mellett, míg Rorschachnak mindig azzal a vitorlával ügyeskedni, amelyiket engedni vagy feszíteni kellett. Egyelőre kellemesen nyugodt estének ígérkezett.
- Ha az Egy megsegít, hajnalra a hátunk mögött lesz ez a szar... - Dörmögte a kormány mellett az Elsőtiszt. - Nem akarom tudni, milyen mély lehet... és mi lapul odalent. Heh... hé, Róka! Feszíts a fővitorla bal oldalán, még mindig lóg... ejj nem lesz belőled se tengerész soha!

//Hát akkor in medias res. Annyit kérek szépen, hogy aki úgy érzi, hogy mégiscsak megtudhattak róla valamit az elmúlt hét napban a többiek, az írja le, hogy ki és mit. Vagy küldje el PM, ha titkos. Sorrend ahogy kialakul majd, de mindenképp jelezni fogok. És innentől körökben mesélek. Köszi!//

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#4 » 2017.07.02. 18:50

Egy kicsit tartott a tengertől, hogy nem fogja bírni, de eddig szerencsésen alakultak a dolgai. Főleg, hogy rengeteg időt töltött a fedélzeten akár éjjel, akár nappal. Bár se nem veti bele magát a szerencsejátékba, se nem verekedik, de szívesen énekel a katonáknak, ha kérik, és elég sokszor kérik, úgyhogy a Szirén fedélzete felől gyakorta hallani vidám vagy épp szomorú dalokat.

Jezabel az egy hét alatt mindössze kétszer lépett a Viharlovas fedélzetére. Derűs jókedvvel kedvesen viseltetett mindenki irányába, legalább egy jó szót szólt hozzá, majd a kapitánnyal egyeztetett az útiterveket illetően, tiszteletét tette egy udvarias vizitre a Főtanácsosnál, de soká sosem maradt, főleg mert kutatásai visszaszólították könyvei és fóliánsai mellé.

Egyedül talán Faelnis vagy Avaldir éles szeme leshette meg, ha tekintetük épp arra tévedt, hogy olykor ha egyedül volt a Szirén fedélzetén, az öröm nagyon távol esett tőle, szomorúan meredt a tenger felé, ám hogy nem annak végtelen kékjébe révedt, az is biztos. Bármily bánat rágta is, ha valaki megszólította, úgy mosolygott, mintha minden rendben volna, s nála talpraesettebb nő nem is igen létezne a világon.

Róla aztán sok mindent meg lehet tudni. Teljes nevét és titulusát nem tudná eltagadni ennyi északi ember között, ahogy egyesek szerint varázsos képességei is vannak (bár egyetlen varázslatot sem látnak tőle az úton). Van aki mond róla jót, s van, aki inkább bölcsen hallgat. Az, hogy esetleg a kalandorok között mit beszélnek róla, megint más kérdés. Minthogy ő maga keveset beszélt a társasággal, így őt faggatni annyira nem tudták.

Az alkonyat leszálltával viszont épp nincs fent. A hajóorr kabinjának díszes ablakán fény szűrődik ki, a nyitott ablakon a tünde fülek hallani vélik halk dúdolását és énekét, ha odafigyelnek.

- Hullámok, szelek, szigetek és tengerek,
Esőben és fényben tündöklő hegyek,
Minden, ami jó volt, minden, ami szép volt,
Számomra minden öröm elveszett.

Énekelj egy dalt a hajdan volt kölyökről,
Felelj: Talán én is lehetnék ő?
Boldog lélek, aki elhajózott messzi
Szigetre, midőn tenger árja jött.



De minden más zajt elnyom a matrózok jókedve, amely részben a fedélzeten, részben a fedélközből hallik.

//A dalrészlet https://www.youtube.com/watch?v=Kvf-7cNaXiw innen származik. Részemről NJK üzemmód, senki ne várjon rám a körben, nem mindig írok. [ballandchain.gif] //
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Jezabel 2017.07.03. 18:59-kor.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Eulisess Scarletwound
Hozzászólások: 160

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#5 » 2017.07.03. 13:55

* Scarletwound Főtanácsos az eddig eltelt egy hetet közömbös hangulatban töltötte. Úgy tekint a hajóútra, mint a siker kihagyhatatlan velejárójára. Napirendjét sohasem szegte meg, mindig ugyanaz volt a programja, mihez a matrózok valószínűleg könnyen igazodtak.

Sohasem szólt a hajó rangnélküli legénységéhez, de beszédfoszlányaikból következtetve a bemagolt nevekhez már-már arcokat is tud társítani. Természetesen a két lábon járó róka és az egyetlen leány nevét könnyedén megjegyezte, de ugyanígy volt a közmondásosan munkakerülő félvérrel és a (talán már túlontúl) büszkén feszítő Serrataval is. Nevüket megjegyezte, viszont nem tartja őket többre olyanoknál, akik harminc ezüstért valószínűleg bármire hajlandóak. A rókát pedig egy lapon említi bármelyik másik taggal a >>csürhéből<<.

Két vendégét különböző mód fogadja. Lady Sante-Bouve látogatásai igaz kimerülnek az apróságokról folytatott csevejben, de érezhetően könnyedebb hangvételt ütnek meg, mint a ritkábban kopogó kapitányéi. A kapitánynak valószínűleg nem tetszik, hogy itt van valaki az Udvarból és neki úgy kell táncolnia, ahogy az fütyül. Azonban a lord soha sem avatkozik (és nem is avatkozna bele) a hajó jól megszervezett életébe (mármint a pontokat leszámítva), mert úgy gondolja, a kapitány érti a dolgát, ezt viszont sohasem közli, így Barrington kételyek közt őrlődhet. Nem rossz szándékból hagyja a kapitányt ilyen kétségbe esett helyzetben, hanem azért mert úgy gondolja, ez evidens.

A kapitány érvelésére rábólint a verekedésről szóló szabály enyhítésére, hisz a legényeknek ki kell engedniük valamiképpen néha a fáradt gőzt. De továbbra is fenntartja, ha komolyabb testi sérülést okoz valaki, annak felelnie kell.

A néma szolga, aki a konyhán dolgozik ideje nagy részében, gyakorta figyeli árgus szemmel a kibontakozó eseményeket, hallgatja nyitott füllel a beszélgetéseket. Ez néhány tengerésznek feltűnik, de nem sokat foglalkoznak vele, hiszen csak egy szótlan „taknyos”.

Aznap alkonyatkor egyszerű étke elfogyasztása után, szokásos sétáját teszi a fedélzeten, két őre által kísérve, így tanújává válik az elkövetkezőknek. *
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound

Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#6 » 2017.07.03. 22:12

A rá osztott feladatot eleinte nem kedvel, de ahogy telt az idő s elmúlt egy-két nap végül egészen megkedvelte ahogy belerázódott és megtanulta hogyan kell a csomókat kötni és vitorlázatot igazgatni. Időnként azért kihasználta al alkalmat és megállt a korlát szélének támaszkodva és egyszerűen csak gyönyörködött a vízben, máskor meg inkább kényszerből támasztotta azt, a hevesebb hánykolódástól rátörő rosszulléttől, szerencsére eddig még semmi nem jött vissza ami lement...
Azon még mindig nem tudott napirendre térni, hogy nem engedik be a konyhába, pedig már megpróbálkozott vele, de csak becsapják elölte az ajtót, hát kénytelen kelletlen a raktéri kis sarkában fogyasztja el mindig a fejadagját.
Már a második napon eljutott odáig, hogy bármennyire is élvezte az utat, bizony már hiányzott neki a szárazföld a lába alól, főleg hogy a sós tengeri levegő a bundájába tapadt, amitől viszketett és a hajón még csak rendesen tisztán se tudta tartani a bundáját ebben a dobozban!

A hetedik nap is a szokásos ütemben telt, mindenki tette a dolgát, ő maga fel-alá rohangált a fedélzeten és igazgatta a köteleket.
- Máris! - biccentett az első tisztnek ahogy megindult a kötelek felé - Amiatt nem aggódnék, jobb szeretem az anyaföldet! - tette még hozzá az első lépésnél jókedvűen

Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#7 » 2017.07.04. 13:03

Az egy hét legalább úgy repült az elf számára, ahogyan dagadó vitorlájú hajójuk is, ha éppen jó szelet kapott, vagy a kezdetben még felettük vijjogó sirályok vidám sereglete. A sós levegő, a tenger végeláthatatlan hullámzása még a hűvös napok és a veszedelmes út ellenére is oly életerővel töltik fel a lányt, amely ragadós lehet bárkire, aki hosszabban szemléli. A tenger mindig is különös hatással volt népe tagjaira, és Faelnis most ennek ékes példája: egyedül Ror ismerhette korábbi zárkózott és kimért arcát, s ahhoz képest szinte meglepő lehet a szinte felhőtlenül jókedvűnek, és sokkal közlékenyebbnek tűnő elf. Megriadni azonban nincs okuk, a lány nincs bűverő alatt: ezt mi sem bizonyítaná ékesebben, hogy bár jókedvét megmutatni engedi, az a bizonyos fal, amely mögé nem ereszt senki emberfiát, ugyanúgy megmaradt. Törhetetlen türelemmel, de mosolygós megértéssel állt ellen valamennyi széptevésnek és ostromnak, s talán csak egy-két eset akadt, amikor a faragatlanabbját fenyegetőn villanó tekintettel, s markolatra szoruló kézzel kellett magától elzavarnia... s ha a passzus kifüggesztésre nem került volna a fővitorla árbocára, alighanem fegyveresen kellett volna megvédenie magát.
Odafönn a magasban a lány mintha valóban szárnyakat kapott volna. Légies könnyedséggel mozog a vitorlák között, s úgy szalad vagy éppen ugrik az árbocrudakat váltva, mintha rá nem vonatkoznának a földi halandókat kötő szabályok. Vakmerőnek tűnő - a valóságban azonban nagyon is megfontolt, s eltervezett, éppen csak rutinosan könnyedre vett - mutatványaival és segítőkészségével méltán vívja ki a matrózok elismerését, talán tiszteletét is. A biztosíték, hogy viharos időben a lány ügyességére bizton számíthatnak, talán meg is nyugtat néhányakat.
Éles szemére és töretlen figyelmére is bátran bízhatja magát a legénység, akár éjjel is - avagy inkább különösen éjjel, hiszen a csillagfényben fürdőző tengerháton talán még inkább megmutatkozik éles látásának előnye, hisz ő csillagfényben éppen olyan jól lát, mint napvilágnál.

Az utóbbi időben olykor-olykor elfogadta már a legénység invitálását is, ha vacsorálásuk közben történeteket mesélni ültek körbe, míg az uncia szeszt elkortyolták. Ezen ritka alkalmakkor maga Faelnis is mesélt megjárt csatáiról, s a bestiákról, amelyeket szerteágazó utazásai során megismert, vagy csak fóliánsokban olvasott róluk. A harcviselt férfinépet inkább ezek a történetek érdekelték, semmint az erdők szépségéről szőtt ódái, vagy a csillagokat dicsőítő versei. Ez utóbbiak talán csak Lady Ludmillát szórakoztatták volna. Lady Ludmilla..

Bár jómaga is vonzotta a figyelmet, ő sem maradt vak környezetére. Nem kerülte el figyelmét a másik hajón utazó nemes hölgy lopott pillanatin átcsillanó szomorúsága sem. A nevét hallotta már, s emígy tudta is, hogy kivel áll szemben, noha személyesen talán sosem találkoztak még, és szót is csak induláskor váltottak, amikor biztosította a ladyt segítőkészségéről. Rajta kívül leginkább a tanácsos sunyi tekintetű szolgáját tartotta szemmel, ám arra ügyelt, hogy a szolga mindebből alig is érzékeljen valamit. Annak álságos hallgatása és fondorkodó sündörgése nem kerülte el a lány figyelmét, és a legénységgel ellentétben ő bizony leszűrte belőle a tanulságot. Bár szótlanná nem vált a közelében, ha éppen a szolga is hegyezte a fülét, mindig odafigyelt, hogyan s miként fogalmazzon.

A mai este csöndesnek bizonyul, leszámítva azon pillanatokat, amikor éles kiáltással jelzi a kormánynál veszteglő Vercolénak, merre kerüljön, ha veszedelmesebb örvény kerül az útjukba. Az elf tudja, hogy hamis vizeken járnak, amely kevéssé barátja a hajós népnek - mi sem jelzi ezt jobban az útitársukul szegődött delfinek elmaradása, és a cápák szüntelen rajzása -, így megfeszített figyelemmel igyekszik kilesni, hol rejtik veszedelmüket a sötét hullámok? Különösebb bonyodalom híján azonban fél füllel nem átall a másik hajó kabinjának nyitott ablakából kiszűrődő szomorú dallamban gyönyörködni.

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#8 » 2017.07.04. 20:02

*Három nap sem telt bele, s lord Scarletwound árbocra tűzött levele felett aprólékosan kidolgozott hímtagot véstek a fába rebellis kezek. A gyalázat felől a legénység semmit sem tud, s még arról is konokul hallgat, avagy művészi módon játssza a hülyét. Csupán a kormányos szőrös képén ül réveteg mosoly, ahogy a félembernyi keréknek dőlve fordul a sóillatú szélbe. Ahogy a nyílt víz hullámait indult törni a Viharlovas gerince, úgy kezdett kedélye mind inkább kisimulni. A türkiz horizont gondolatait is a végtelenbe csábította, szálkás modora pedig -minek vélhetően Jezabel örült volna a legjobban- a szárazfölddel együtt maradt el tőle mind távolabb. A hét múltával a legénység között elterjedt híre is, így mind többen,s gyakrabban keresték társaságát,tartották helyét a vacsoránál,vállaltak helyette őrséget, vagy hajószolgálatot, végül akarva-akaratlan vált becsült tagjává a közösségnek. Szócsöve lett társainak a tisztek felé, s hárította a fentről jövő dörgedelmeket, mik a legénységet illetik. Benne van otromba mókáiban, segíti őket, ha vajjal a fülük mögött sunyítanak, "testvér"-nek nevezi mindőjüket, míg a kapitány, s a tisztek csak "fiam"-nak.
Hamar megtanulta, hogy az elf cemendét nem csak látványnak tették a hajóra, hogy az ő örömét keressék vele, mint tekreg annak hosszú combja a kötélzeten, de éles szeme messziről észre veszi azt, mit más még közelről is alig tudna. A hét vége felé, nem is gyötri napjában kettőnél többször mosdatlan tréfákkal, de elsőszámú szeretője az út végéig a kormánykerék, minél szívesebben ezúttal senkit sem ölelne.*

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#9 » 2017.07.04. 20:28

A nap vérvörösen bukik le a horizonton, csodálatos látványt nyújt, mintha lángolna maga a tenger is. A legénység a fedélközben alszik vagy épp hangosan nevetgél, és halkan felszüremlik énekük is. A másik hajón is hasonló a helyzet.
Faelnis még épp hallja, ahogy az ének véget ér Jezabelnél, és a fény hirtelen lobban el a kabin ablakain túl... ám csak egy kis ideig kell nélkülözniük az édes női hangot.
Nélkülözniük, hisz ezt már mindenki remekül hallja. Tompa zönge, mely tapogatózva nyúl a társaság felé, távolinak hat, de mégis olyan, mintha közel lenne.

- Ragyogó nyári reggelen kóboroltam gondtalan,
S a kikötő kapujánál egy matrózba botlottam.
Egy gőgös leánnyal volt, ki nagy bánattal küzdött,
S szólt: "Willam, félek, ha elmegy, vissza többé sose jön!"

Szívem szerelemtől ég, nem kell a csillogó vagyon,
Senki nem vigasztal úgy, mint az én bátor matrózom!

Haja csillogón fénylik, szeme akár a kökény,
Nevetés kíséri talán, amerre csak útja ér.
Ám a világ pusztáiban csak sírva bolyongok én,
Amíg a bátor tengerészem útjáról visszatér.

Az ének ott rezeg a víz felett, a tenger sós levegőjében, gyönyörű, éteri, dallama az elme után nyúl...

//Kérek szépen akaraterő-önuralom dobást mindenkitől medzsik letűrésre a hsz-e végére. Főtanácsos uram legyen kedves az NJKnak is. :) Azt mindenki magának dönti el, hogy mennyire erős a karaktere ezen a téren: 1d10 gyenge 2d10 átlagos 4d10 tehetséges 8d10 nagyonnagyonnagyonnagyon penge. Nem kell belinkelni, csak írjátok be mit dobtatok, nem összeadva, külön-külön az értékeket, és mondom mi történik. Tehát pl: ha a kapitány 4d10 akkor: 5 6 8 9.

A dalt meg a hangulat kedvéért belinkelem: https://www.youtube.com/watch?v=oqVnm16pK_8 //

Avatar
Eulisess Scarletwound
Hozzászólások: 160

Re: A Vörös Királynő nyomában

Hozzászólás#10 » 2017.07.04. 22:26

* A szokásos séta éppen ott tart, hogy a tanácsos a másik hajót szemléli. Eközben hangzik fel az édes ének. A két őr, lordsága és a nem túl távol álló Marvin is füleli.*

- Mintha… mintha megváltozott volna Lady Sante-Bouve… hangja… - *mondja most már a messzeségbe tekintve lord Scarletwound. Nem tudta, hogy ilyen tehetséges az özvegy...ember talán nem is lehet ilyen jó dalnok...*

// DOBOTT ÉRTÉKEK //
A FŐTANÁCSOS : 10 + 6 + 2 + 5 + 9 + 8 + 1 + 2
ZERN : 9 + 2
LASIVAL : 10 + 5
MARVIN : 6 + 2 + 8 + 10
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Eulisess Scarletwound 2017.07.05. 18:02-kor.
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 3 vendég