A Sirató ostroma
Indulás: Két ünnep közt. (Attól függően, mennyien jelentkeznek.)
Jelleg: Várostrom. Ebbe eléggé sok dolog belefér, játéktól függően megnézzük merre halad a történet.
Cél: A vár bevétele
Játékosok: Akár 1 fővel is elindítom. Lehet jelentkezni szabadon, nincs felső határ.
Mesélés gyakorisága: 2-3 naponta (ennél fogva ha nem kapok pm-t vagy nincs a fórumba jelezve, hogy a játékos csúszni fog, nem várok, megy tovább a kaland | Ha a jelentkezőknek a gyakrabb / ritkább mesélés a megfelelő, alkalmazkodom, csak tartsuk magunkat az ütemtervhez.)
Bonyolultság: Nem az, igyekszem egyszerűen előadni. Ettől függetlenül a gondolkodás nem árt.
A kaland hossza: A játékosoktól függ. Ha nagyon ügyes & gyors a csapat, lezavarható 2 hét alatt.
Játszható szerep: Az ostromlottakon kivül minden (őket én alakítom
![[duel.gif] [duel.gif]](./images/smilies/duel.gif)
). Igyekszem nyitott lenni, lehet ostromlót, felmentő sereget, kisebb beosonó csapatot vagy akár magányos kalandort is alakítani. (Nyilván a felmentő sereg csak akkor játszik ha már van egy ostromló játékos

)
Bevezető:
* Csillagos égbolt alatt gyűltek a tábortűz köré a fiatalok s idősebbek, hogy meghallgassák a legbölcsebb mesemondó heti történetét. Írnok lapult meg a sarokban, lejegyezve annyi szót, amennyit csak tudott míg bele nem fáradt a szeme a fények rövidségébe. Csupán a távoli napok fénye, és a tábortűz adott némi világosságot a meglehetősen ritka sötét és forró éjszakában. A távolban a tenger zúgása teremtett aláfestő zenét az öreg szavainak. *
*Megköszörülé torkát az agg, s belekezdé története középibe.*
- Mint hogy az tudott volt, olyan dolog tétetett vala istennek kezének által, aminek történetérűl csak szavunk járása maradnék fent. Ahun az őzugrató folya bele az lassúvízbe, ottan magasoda Sírató vára, az mely méltán kapá nevít az ostromló bitangoktúl, kiknek sosem légyen érkezésük betenni lábuk a várnak a belsejébe. Miért vala ez? *Világítá meg arcát a lángok táncolása az aggnak, s hamis mosoly fut végig amannak arcán. Kivára, hátha érkezék válasz, de válasz nem érkezendék.*
- Hát csak azért kezdtem régiesen mondamdómba ifjak, hogy érezzétek, mily' régen történt is. Folytatom a mai nyelvünkkel s eszünkkel mert hogy füllentettem és nem régi a történet, egyáltalán. Egrónia mióta csak az eszét tudja, folyton belső kapzsisággal küzd. Nem ám a kis ember *csettint nyelvével* a zászlósurakban teng túl a hév és ők marják el egymás birtokait amikor csak tudják. *Tart rövid szünetet, amíg kulacsból vizet vesz magához, mit tiszteletében remegő kezű ifj' nyújt át neki.*
Köszönöm fiam! Történt, *ugrik fel hirtelen hangja* hogy Sirató várának ura eltávozott. Beszélték, hogy álmában szúrták le, mások azt mondják, megmérgezték, minthogy lágykezűen bánt az embereivel, ennélfogva nem tisztelték ők nem hogy a katonák, még a jobbágyok sem. Hiányzott az udvarából a bitó, de még a kaloda is! *Tartja fel mutatóujját, kihangsúlyozandó mekkora szó is volt ez akkoriban.* Mindenesetre a borfakasztó köpte ki magából nem messze életében birtokolt erődjétől. Teste azóta is ott oszlad a mohás sziklán, ha már azóta meg nem zabálták a farkasok, vagy a varjak hada ... *Tér vissza a történethez*
- Mire híre ment az irányítás hiányának, s mire felülkerekedett volna egy az egymást kerülgető nemesúr fiai sőt, lányai közül, addigra egy éjszaka alatt a volt uraság legügyesebb parancsnoka ragadta magához a hatalmat, abban reménykedve, hogy új dinasztiát indít, és leendő gyermekeinek jobb életet biztosít, mint neki apja biztosított volt. *Vizslatja meg komoran az arcok árnyékát az öreg, rájuk hunyorít, és következtet, merre is vigye a történetet, csavarjon-e még rajt'.*
- Az emberi kapzsiság, kalandvágy és a tiltott gyümölcs utáni sóvárgás határtalan. A szomszédos zászlósurak, a kalandorok sőt még a király serege is beszállt a "játékba" és maguknak követelték a mocsár urát, ahogy akkoriban hívták. Bizony, Siratónak csak az ostrom után nevezték el! Okkal... *Nevet fel keserűen*
- De mégis, kinek kellett az a vén csotrogány!? *csattan fel egy szőke hajú suhanc* Nincs ott semmi, csak szúnyogok, rothadó fa és szarszag.
*Gúnyos mosoly villan át újfent arcán.*
- Volt az fiam, bizony volt. Volt ott még valami. Van! Ott még valami! Valami, aminek nem szabadott volna léteznie. Nem a mi világunkban ... A mocsárt különös aura vette körbe. Olyan, amiben varázshasználó hatalmát használni nem tudta. Még Clovique sem, 'kit minden idők legbölcsebb és leghatalmasabb mágusaként ismerünk...
_______________________________________________________________________________________
Plusz információ:
- A történet 5 évvel ezelőtt történt (tökéletes alkalom új karaktereknek tapasztalatszerzésre).
- Mivel a terület eléggé nedves/párás/néha ködös, így a tűzfegyverek többször besülnek, mint sem, jóformán használhatatlanok.
- Mint a leírásból is kiderül, a mágia is kilőve.
- Bárkinek bármilyen információra van szüksége, lehet érdeklődni itt vagy privátban
