kastelyakodben.forum.hu

Edmund nem számított rá, hogy ilyen erő van az aléldozó, vízért síró senkiháziban, így együtt vágódnak el, ahogy azt kell. Hányna, ha nem épp ezzel kezdte volna az ébredés után... És mégis, valami nincs rendjén. A padló deszkájára markolva mégiscsak összerándul, s öklendezik fel... véres epét. A gyo...

Morog valamit az orra alatt , de csak mert nem tudna érdemben felelni a hebegő némbernek. Se Verának, így egy morcos fújással ereszti le a fegyvert. - Aztán semmi ármánykodás, nèmber! Engem ugyan meg nem vezetsz! - szól a két kivonuló után. Végül így marad Avaldirral. Elteszi a fegyvert, megragadja ...

- Ki másnak???? - Szegezi ellen a kérdést, és elindul Verával a jobbra és balra egron lépegetős tánc, minthogy ő meg akarja kerülni a lányt, az meg nem hagyja... Persze ahhoz még nem elég elvetemült, hogy Veronicán is átgázoljon, és Avaldir attrakciója némiképp megsimogatja a kis lelkét, kellemes, e...

Edmund valami egész kellemetlen, illetlen, halk szitkot mormol arról a szépen ápolt bajusz alatt, hogy a térváltós jó édes anyjával mit csinálna annak a senkiházi istenkének... Majd mikor felül, annak rendje és módja szerint hány az ágy mellé. Mire remegő gyomra megnyugszik, és felemelkedik maga is,...

Ed lassan emeli fel a tekintetét az alakra, majd nyögve tápászkodik fel. Mintha a bizton érzékelhető környezet könnyebbé tenné a helyzet elfogadását. Az illúzió varázsa. - Szóval kellenek a vacakjaid. Nem bánom, nekem épp mindegy... De ha még egyszer teret váltasz, biztos hogy beverem elfeledett ist...

Hiába hát a tenni akarás, hiába az óvatosság, se okosabb nem lett, se védeni nem lehet az eseményekkel szemben magát... Marad a sötétség, tehetetlenség, a bizonytalanság és az elme mélyén lassan születő őrület. Talán csak ez utóbbi az oka, hogy az ösztönös haragból születő agresszió helyett, melynek...

Hallja ugyan Veronica szavait, de figyelmét inkább köti le az egész hullámzó tér, amitől már-már fordul a gyomra is. Zsigereiben érzi, mennyire utálatos dolog az egész mágia... nem azért mert lehet, hogy gonosz volna, hanem azért, mert nem természetes. Szemei végül rátalálnak a számára elevenholtnak...

- Mi-mi-mi? - Röppen a kardja a kezébe a Vöri cirádájára... és azt el se teszi már, ahogy körbe figyeli a sötét folyosót. Arra, hogy menjen előre, ő ugyan meg se moccan. Nem megy ő sehova egyedül előre, főleg, hogy úgy tűnik, ezek meg épp visszafelé haladnak... és nem is igen fülel ugyan oda, mit ma...

Edmund látja, és fintorog is egy sort. Nem szereti a mágiát. Persze el kell ismernie, hasznos, sőt... de minthogy az arénában tilos volt alkalmazni, így igazából csak akkor került szembe vele, mikor már zsoldosként dolgozott, és keserű leckét kapott az életben akkor. Nem szól az öreghez, ő tudja, mi...

Ha nem kell, akkor nem kell, bár akkor se árt ha van. Egyelőre nem nagyon látszik rajta, hogy berzenkedne a helytől. Vélhetően akkor se tenné, hogyha vér folyna a padlón, dehát senki nem mondta, hogy Edmund valaha is normális volt. - De ismerős az a korlát.... - Dünnyögi az orra alatt, de hogy honna...